Ener­ge­ti­zált (PI-) víz

A mód­szer ki­fej­lesz­tői ki-víz­nek ne­vez­ték el az ener­ge­ti­zált vi­zet. (Ki a ja­pán nyelv­ben az uni­ver­zá­lis éle­te­ner­gi­át je­lö­li, ami meg­fe­lel a kí­nai csi fo­gal­má­nak.) Az ál­ta­lá­nos nyelv­hasz­ná­lat­ban – így ha­zánk­ban is – azon­ban a pi-víz el­ne­ve­zés ter­jedt el.

A spe­ciá­lis el­já­rás so­rán a kö­zön­sé­ges vi­zet ener­ge­ti­zál­ják. A fo­lya­mat so­rán a ren­de­zet­len szer­ke­zet­ben kis, meg­ha­tá­ro­zott min­tá­zat­ba ren­de­ző­dött víz­mo­le­ku­la-szi­ge­tek ke­let­kez­nek. A víz­ku­ta­tók sze­rint ez fon­tos is­mér­ve az ener­giá­val dú­sí­tott vi­zek­nek, amely egyéb­ként elő­for­dul a ter­mé­szet­ben is, leg­fő­képp a tisz­ta for­rás­vi­zek­ben. A víz­mo­le­ku­lák e kü­lön­le­ges tér­be­li el­ren­de­ző­dé­sé­nek kö­vet­kez­té­ben meg­nő a víz fe­lü­le­te, így több oxi­gént ké­pes fel­ven­ni és meg­köt­ni. A Na­gojai Egye­tem víz­ku­ta­tó­i­nak mé­ré­sei sze­rint a víz oxi­gén­tar­tal­ma 6%-ról 9%-ra nő. Mi­vel az oxi­gént apró víz­mo­le­ku­lák kö­tik meg, könnyeb­ben be­jut a sej­tek­be.

Auraenergiává alakul

Még en­nél is kü­lön­le­ge­sebb azon­ban a víz meg­nö­velt ener­ge­ti­kai töl­té­se. Azt, hogy a ke­ze­lés ha­tá­sá­ra a víz­zel va­la­mi fur­csa do­log tör­té­nik, a ja­pán ku­ta­tók le­ga­lább köz­ve­tett mó­don bi­zo­nyí­tot­ták. Nor­má­lis eset­ben ugya­nis min­den elem az ún. spek­trá­la­na­li­ti­kai vizs­gá­lat so­rán jel­leg­ze­tes, csak az adott elem­re jel­lem­ző, ál­lan­dó spek­tru­mot mu­tat. E tu­laj­don­ság az egyes anya­gok ki­mu­ta­tá­sát, azo­no­sí­tá­sát te­szi le­he­tő­vé. Az ener­ge­ti­zá­ló el­já­rás ha­tá­sá­ra a víz­ben ol­dott kony­ha­só spek­tru­ma meg­vál­to­zik: su­gár­zá­sa je­len­tő­sen ala­cso­nyabb ener­gia­szin­tű, no­ha az anyag ké­miai össze­té­te­le nem vál­to­zik. Az ilyen jel­le­gű spek­trum­vál­to­zá­sok fi­zi­kai el­mé­le­te­ink sze­rint tel­je­sen le­he­tet­len­nek mi­nő­sül­nek, több ku­ta­tó meg­fi­gyelt azon­ban ha­son­ló je­len­sé­ge­ket tel­jes nap­fo­gyat­ko­zás ide­jén. A ja­pán víz­ku­ta­tók sze­rint a hi­ány­zó ener­gia a ké­szü­lék ha­tá­sá­ra át­ala­kul ki-vé, azaz éle­te­ner­giá­vá, más né­ven au­ra­ener­giá­vá. A Kir­li­án-fo­to­grá­fi­ás fel­vé­te­lek ta­nú­sá­ga sze­rint az ak­ti­vá­lást kö­ve­tő­en je­len­tő­sen meg­nő a víz ener­gia­su­gár­zá­sa.

Ez­zel az „ezo­te­ri­kus“ ma­gya­rá­zat­tal a ja­pán ku­ta­tók át­lép­ték a „hi­va­ta­los“ tu­do­mány szab­ta ha­tá­ro­kat, ugya­nak­kor szám­ta­lan kí­sér­let­tel tud­ták iga­zol­ni, hogy a ké­szü­lé­kük­kel ke­zelt fo­lya­dé­kok va­ló­ban kü­lön­le­ges tu­laj­don­sá­gok­kal bír­nak. Egy ilyen kü­lön­le­ges tu­laj­don­ság pl., hogy a pi-víz még for­rás köz­ben is meg­kí­mé­li a ben­ne fő­zött zöld­sé­gek vi­ta­min­tar­tal­mát. Ha 100 ml víz­ben 2 mg C-vi­ta­mint ol­dunk fel és azt 5 per­cig for­ral­juk, ak­kor a pro­ce­dú­ra vé­gén egyet­len mg vi­ta­mint sem ta­lá­lunk a víz­ben. Ha ugya­nezt a kí­sér­le­tet azo­nos mennyi­sé­gű C-vi­ta­min­nal, de pi-víz­zel vé­gez­zük el, az 5 per­ces for­ra­lás után az ol­dat­ban 0,55 mg C-vi­ta­mint ta­lál­ha­tunk, te­hát az ere­de­ti mennyi­ség egy­ne­gye­dét. Aki te­hát pi-víz­ben fő­zi vagy pá­rol­ja a zöld­sé­ge­ket és a gyü­möl­csö­ket, egész­sé­ge­seb­ben táp­lál­ko­zik.

Gyógyító hatások

Ja­pán­ban vég­zett or­vo­si ku­ta­tá­sok sze­rint az ener­ge­ti­zált víz­nek gyó­gyí­tó ha­tá­sai is van­nak. E kí­sér­le­tek so­rán azon­ban nem a ké­szü­lék­kel ke­zel­ték a vi­zet, ha­nem olyan sű­rít­ményt ad­tak hoz­zá, ame­lyet uta­zás­kor szok­tak hasz­nál­ni. A Su­zu­ki In­ter­na­tio­nal Me­di­cien Cli­nic cu­kor­be­teg­ség­ben szen­ve­dő be­te­gei na­pon­ta 3×10 csep­pet kap­tak a kon­cen­trált pi-víz­ből. Leg­több­jük in­zu­li­n­adag­ját egy éven be­lül je­len­tő­sen csök­ken­te­ni le­he­tett. A kí­sér­let­ben részt ve­vő pá­cien­sek né­me­lyi­ke 70 éves el­múlt, és több mint 10 esz­ten­de­je in­zu­lin­füg­gő volt. A 6-8 hó­na­pig pi-víz­zel ke­zelt be­te­gek kö­zül né­há­nyan nem igé­nyel­tek in­zu­li­nin­jek­ció­kat.

A pi-víz azon­ban nem csak a be­teg­sé­gek­ben szen­ve­dők­nek se­gít­het. Ha­tá­sá­ra je­len­tő­sen nő az izom­erő, job­ban tu­dunk kon­cen­trál­ni. Ezt a ko­re­ai Hyong Hee Uni­ver­sity mun­ka­tár­sai iga­zol­ták rög­bi­já­té­ko­so­kon vég­zett kí­sér­le­tek­kel: a spor­to­ló­kat egy hó­na­pig kon­cen­trá­tum­mal ener­ge­ti­zált víz­zel itat­ták. A 30 nap le­tel­te után a spor­to­lók izo­me­re­je mint­egy 5%-kal nőtt.

Dr. Aki­hi­ro Ja­ma­shi­ta, a Na­go­jai Egye­tem bio­ló­gus ku­ta­tó­ja 1985-ben fe­dez­te fel, hogy a sejt­plaz­má­ban ta­lál­ha­tó vas spe­ciá­lis for­má­ja (Fe2Fe3) rend­kí­vül fon­tos sze­re­pet ját­szik a nö­vé­nyek nö­ve­ke­dé­sé­ben és ab­ban, hogy a gé­nek a sejt­plaz­má­ban ki­fejt­hes­sék ha­tá­su­kat. Dr. Aki­hi­ro sze­rint a sejt­mag és a sejt kö­zött köz­ve­tí­tő, ún. mes­sen­ger-RNS e vas­mo­le­ku­lák se­gít­sé­gé­vel ké­pes mű­köd­ni; ez a nö­vé­nyek ese­té­ben azt je­len­ti, hogy tel­je­sen azo­nos rügy­ből a nö­vény – meg­fe­le­lő ge­ne­ti­kai uta­sí­tás­ra – le­ve­let vagy vi­rá­got ké­pes nö­vesz­te­ni.

E fel­fe­de­zés előtt a Na­go­jai Egye­tem ku­ta­tói 1964 óta a sejt­plaz­ma víz­tar­tal­má­nak sze­re­pét vizs­gál­ták. Ar­ra a kö­vet­kez­te­tés­re ju­tot­tak, hogy a sejt­ben ta­lál­ha­tó víz dön­ti el, hogy az adott szer­ve­zet egész­sé­ges-e, van-e ele­gen­dő bio­e­ner­giá­ja. Min­de­me sza­bá­lyo­zó me­cha­niz­mu­sok­ban nyil­ván­va­ló­an ko­moly sze­re­pet ját­szik a fen­ti­ek­ben em­lí­tett vas­mo­le­ku­la.

A készülék

Ja­mas­hi­ta a fel­fe­de­zé­sen el­gon­dol­kod­va olyan be­ren­de­zést szer­kesz­tett, amely­be olyan ke­rá­mi­át he­lye­zett, amely tar­tal­maz­za a sej­tek­ben fel­lelt vas­mo­le­ku­lá­kat. A ke­rá­mia a ja­pán he­gyek­ből szár­ma­zik. A ké­szü­lék­be ve­ze­tett víz előbb több tisz­tí­tó­fil­te­ren, majd a spe­ciá­lis ke­rá­mia­ré­te­ge­ken áram­lik ke­resz­tül, mi­köz­ben ener­giá­val töl­tő­dik fel. A ké­szü­lék elvét fel­hasz­nál­va több­fé­le ví­ze­ner­ge­ti­zá­ló ké­szü­lé­ket ké­szí­tet­tek, majd meg­ala­pí­tot­ták a Pi-Wa­ter Inc. cé­get. 1985 óta a vi­lág szá­mos or­szá­gá­ban for­gal­maz­zák a Ja­pán­ban sza­ba­dal­ma­zott ké­szü­lé­ket és a se­gít­sé­gé­vel gyár­tott vi­zet. A pi-víz ke­ze­lés so­rán min­den víz­tisz­tí­tá­si el­já­rás kö­zös hi­bá­ját si­ke­rült ki­kü­szö­böl­ni: a ki­szűrt ká­ros anya­gok ál­tal a víz­ben kó­dolt ár­tal­mas in­for­má­ci­ót.

A ho­me­o­pá­tia tu­do­má­nya már ré­gó­ta tud­ja, hogy a víz ké­pes a kü­lön­fé­le anya­gok ener­ge­ti­kai in­for­má­ció­it fel­ven­ni és hu­za­mo­sabb ide­ig meg­őriz­ni, még ak­kor is, ha az adott anyag – több­szö­ri hí­gí­tás és rá­zo­ga­tás után – már nincs is je­len az „ol­dat­ban”. A ho­me­o­pá­ti­ás ké­szít­mény még ilyen ál­la­pot­ban is ké­pes ki­vál­ta­ni az adott anyag­ra jel­lem­ző bio­ló­giai ha­tá­so­kat. A pi-víz a szű­rés és az ener­ge­ti­zá­lás ré­vén olyan kü­lön­le­ges fo­lya­dék, amely nap­ja­ink­ban már csak el­rej­tett, tisz­ta for­rá­sok­ban ta­lál­ha­tó.

A ki- (vagy pi)-víz elő­ál­lí­tá­sa

A ve­ze­té­kes ivó­víz négy fil­ter­pat­ro­non áram­lik ke­resz­tül:

• Az el­ső pat­ron ki­szű­ri a rozs­dát és a dur­vább szennye­ző­dé­se­ket.
• A má­so­dik fil­ter­fo­ko­zat ak­tív­szén- és kó­kusz­héj­ré­te­gek­ből, va­la­mint sza­ba­da­lom ál­tal vé­dett réz-cink gra­nu­lá­tum­ból áll, ame­lyek együt­te­sen ké­pe­sek ki­szűr­ni a ká­ros anya­gok 99%-át és a na­gyobb mi­kro­or­ga­niz­mu­so­kat, ezen­kí­vül pe­dig lá­gyít­ják a vi­zet.
• A har­ma­dik pat­ron­ban kar­bon-ak­tív­szén fil­te­re­ket hely­ze­tek el, ame­lyek te­ker­vé­nyes út­ja­in a víz össze­sen 300 m-t tesz meg. Ez a szű­rő­fo­ko­zat a vi­zet vég­képp meg­tisz­tít­ja a ma­ra­dék szennye­ző­dé­sek­től, ol­dó­sze­rek­től és egyéb ke­mi­ká­liák­tól, va­la­mint a leg­ki­sebb mi­kro­or­ga­niz­mu­sok­tól is.
• A ne­gye­dik az ener­ge­ti­zá­ló fo­ko­zat. E pat­ron­ban spe­ciá­lis (Fe2Fe3) vas­mo­le­ku­lá­kat tar­tal­ma­zó ke­rá­mia­be­tét rej­lik, amely a ké­szü­lék le­gér­té­ke­sebb, leg­fon­to­sabb ré­sze. A vas­nak e spe­ciá­lis for­má­ja a vi­zet olyan, ed­dig is­me­ret­len ener­giá­val töl­ti fel, ame­lyet a ja­pán ku­ta­tók éle­te­ner­giá­nak (ja­pá­nul ki), nyu­ga­ton au­ra­ener­giá­nak ne­vez­tek el. A ke­ze­lés ha­tá­sá­ra a víz­mo­le­ku­lák meg­ha­tá­ro­zott for­má­ba ren­de­ződ­nek, és a víz oxi­gén­nel te­lí­tő­dik. Ez­zel egyút­tal kiol­tód­nak a víz ál­tal meg­őr­zött ká­ros in­for­má­ci­ók.

Több­fé­le ké­szü­lé­ket le­het kap­ni, ame­lyek 12-40 hó­na­pig (max. 54 000 li­ter) ké­pe­sek tisz­tí­ta­ni és ener­ge­ti­zál­ni a vi­zet.

Fotó: Adobe Stock