Tabacum, mint homeopátiás gyógyszer

Európában egyre gyakrabban kezdték tiltani használatát, de a tiltás fokozta a szokás elterjedését. A homeopátia alapítója, Samuel Hahnemann is hódolt a dohányzás élvezetének, pipázott, de nem vizsgálta hatását az emberi szervezetre. Tanítványai, Hartlaub és Trinks 1831-ben közölték megállapításaikat. A vizsgálatokat, mesterük felfogásának megfelelően, saját magukon és más személyeken végezték anélkül, hogy a dohány leveleit Hahnemann módszereivel dinamizálták volna. Az eredmények lehangoló tapasztalatokhoz vezették a két orvost.

Nyilvánvaló, hogy a homeopátia szabályainak megfelelően teljesen másképpen alkalmazták volna a növényi részeket. Az élvezeti szerként elterjedt dohány leveleit előbb megszárítják, majd megnedvesítik, erjesztik, pácolják és ismét megszárítják. A homeopátiás gyakorlatban a növényi részeket frissen szedve dolgozzák fel, mégpedig az erek eltávolítása után péppé zúzzák vagy csak feldarabolják, szeszes kivonatot készítenek belőlük (ez őstinktúra, amelynek jele: ∅, rövidítése TM = teinture m re franciául, tehát „anyatinktúra”), majd lépcsőzetesen hígítják a kivonószerrel, például 1/9 arányban (1 rész őstinktúra és 9 rész finomszesz, etilalkohol).

A műveletet ismétlik ugyanebben az arányban, és közben erőteljesen rázzák. A lépcsőzetes hígítás mértékétől függ a potencia (homeopátiás értelemben), az ismételt rázás pedig a dinamizálás. A lépcsőzetes hígítás során fokozatosan csökken a dohány leveleinek, pontosabban kivonatuknak alkaloidtartalma. Piridin szerkezetű alkaloid és erős méreg. Neve nikotin, J. Nicot emlékére nevezték el. Amikor megismételték a fentebb említett két orvos vizsgálatait homeopátiás készítési módszerrel, olyan eredményeket értek el, amelyek egyáltalán nem hasonlítottak az első vizsgálatok eredményeire, sőt a legtöbb hatás pontosan a fordítottja annak, amit az élvezeti szerként feldolgozott dohány esetében észleltek.

A Tabacum homeopátiás gyógyszer jótékony hatásai

A Tabacum homeopátiás gyógyszerként kedvezően hat „gyomorrontás” (gastritis acuta) esetében, általában az emésztőrendszerben keletkező rendellenességek során: a székletürítés zavaraiban, hasfájásos panaszokban, amelyek ha néhány nap múlva sem szűnnek meg, orvoshoz kell fordulni. Eredményes lehet a Tabacum egyes szervi elváltozások nélküli rendellenességek, panaszok (dysfunctio) kezelésében: gyors szívveréssel járó állapotokban (tachycardia), idegi alapon fellépő (neurogen) szívdobogás érzésekor. Ilyen és hasonló kórképek esetében a panaszok fokozódnak meleg, szellőzetlen helyiségekben és enyhülnek friss levegőn.

Természetesen amennyiben ismétlődnek, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. A lelki vonatkozások terén a Tabacum (a hasonszer és ugyanakkor a beteg „típusa”)”: feltűnően ingadozó kedélyállapot, jogos vagy többé-kevésbé tényeken alapuló félelem (anxietas), aggódás vagy közömbös hozzáállás, amely nem is valódi, inkább a pszichoterápiás kezelés tárgyát képezi. De a beteg hiányolja, ha kezelését végző „lelki doktora” nem rendel valamilyen gyógyszeres kezelést. A fentiekben említett helyzetek, jellemvonások, panaszok általában kedvező hatásra számítható szereink közé tartoznak. Fontos a kezelést végző szakember és a páciens közötti együttműködés, ami a gyógyászat minden területére vonatkozik.

A felfogások, nézetek, tapasztalatok, szokások, a magatartás különböző körülmények esetében mások által sokszor nehezen érthetőek. Mathias Dorcsi professzor (Bécs) előadásaiban felhívta a figyelmet a betegek önértékelésének zavaraira: túl mereven ragaszkodhatnak elképzeléseikhez; szélsőségesen magabiztosak vagy ellenkezőleg, bizonytalanok; reménytelenségüket (jellemző a Tabacum egyéniségére) viselkedésükkel leplezni igyekeznek, vagy siránkozásként másoknak is elárulják. Szintén jellemző egyéniségükre, hogy kínlódnak halálfélelmükkel, máskor viszont közömbösek a halál gondolatával szemben. Mindezek a lelki küzdelmek természetesen nemcsak a Tabacumra vonatkoznak. A gyógyítás során a látható, kimutatható, mérhető panaszokat egybevetjük a lelki, magatartásbeli tényezőkkel ahhoz, hogy – esetünkben – a Tabacumig jussunk. Adagolás: D6–D 14, esetenként D 200 szájon át (per os). Befecskendezésre szánt adag D6–D12 (parenterális beviteli mód). Mindezek a hígítások, helyesebben potenciák dinamizálással egybekötve nem tartalmazzák a növényre jellemző nikotint, az alacsony potenciák esetleg mérhetetlen (inponderális, infinitezimális) mennyiségben. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet törzskönyvi, nyilvántartási adatai: Tabacum – OGYI-HGAl 130/02, 130/03/02.

Foto: Kállai Márton