Kedvenc állataink és a homeopátia
Ahogy az embereknél, úgy a házi- és haszonállatoknál egyaránt jellemző volt hazánkban a homeopatikus gyógyítás már a múlt században. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már 1868-ban megjelent egy több száz oldalas mű Hasonszervi állatorvos címmel, egy korábban idehaza is közkézen forgó német szakmunka magyarításaként. Némileg megdöbbentő, hogy ennek bevezetőjében a szerző kísértetiesen a mai ellenzőkhöz hasonló érvekről számol be.
Nem csak a háziállatoknál, hanem a haszonállatoknál is érdemes használni a homeopátiát

A homeopátiát a legtöbb támadás százötven évvel ezelőtt is azért érte, mert ellenzői szerint csupán pszichológiai úton, placébóhatásként működik. Ezt az érvet azonban az állatok sikeres gyógyítása egyértelműen cáfolja. Ehhez vegyük még hozzá azt az előnyt, hogy a homeopatikus szerek alkalmazása után az állatok szervezetében nem maradnak olyan mérgező, nehezen lebomló anyagok, amelyek a haszonállatok értékesítését megnehezítik, illetve fogyasztásukat egészségkárosító hatásuk miatt lehetetlenné teszik. A homeopátia ismételt előretöréséhez természetesen hozzájárultak a különböző fertőzésekkel, betegségekkel, járványokkal kapcsolatos hírek, illetve a biogazdálkodás térnyerése.
A gazdáknak, ha biotermelésre kívánnak átállni, számot kell vetniük azzal a ténnyel, hogy ebben az esetben kizárólag a homeopatikus, illetve a gyógynövényes kezelés engedélyezett.
A korábban említett kötet egyébként nagyon sok elemében ma is használható, sőt használandó. Hiszen az anatómia alapelvei, bizonyos betegségek okai és lefolyásuk alapvetően nem változott, vagyis ma is alkalmazni lehet az akkor kipróbált homeopatikus szereket és adagolási utasításokat. Különösen a haszonállatoknál érdemes mérlegelni, hogy a bizonyos típusos megbetegedések hagyományos kezelésére szolgáló készítményekkel párba állítható homeopatikus szereket válassza a gyógyító. Ugyanakkor azt semmiképp sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a homeopátia lassabb, nagyobb türelmet igénylő gyógymód. Arra is volt példa, hogy nem sikerült egy konkrét problémára megoldást találni, ami érthető módon magával hozta, hogy az érintett tulajdonos megkérdőjelezi ennek a gyógymódnak a hatékonyságát.
A pszichés problémákon is segít
A homeopátia igazi „művészete” akkor bontakozhat ki teljes mértékben, ha mód és alkalom van az állat betegségével kapcsolatos minden apró körülmény kiderítésére. Itt nem csupán a tünetekről van szó, hanem a tartási, takarmányozási körülményektől egészen addig terjed a skála, hogy milyen az állat és tulajdonosa, gondozója viszonya.
Nem szeretnék túlzó módon foglalkozni az állati pszichével, de tagadhatatlan – különösen háziállatoknál, otthoni kedvenceknél –, hogy az emberi környezet is befolyással van az állatokra, egyre többször találkozunk munkánk során olyan lelki hátterű szervi tünetekkel, amelyeket korábban inkább csak emberek kapcsán írt le a szakirodalom.
Ez konkrét példával jobban megvilágítható. Egy hétéves francia pásztorkutya úgy került hozzánk, hogy állandóan tépte a szőrét, sebesre vakarta magát, és gyakorta hányt. Ez utóbbi gondra hamar megtaláltuk a magyarázatot, hiszen a szőrtépéses tünetek már évekkel korábban felléptek, és mostanáig állandó szteroidos injekciók hatására szűntek csak meg. Csakhogy a szervezet telítődött, és a hányás erre volt válaszreakció. A bőrvakarás, viszketés okára azonban a hagyományos laborvizsgálatok nem adtak magyarázatot. Hosszú kutatómunka volt, míg az időben visszafelé haladva sikerült kideríteni, hogy a kutyus másfél éves korában egy petárda robbanásától halálra rémült, napokig magánkívül volt, és a viszketési tünetek ezután alakultak ki nála. Ebben az esetben azt is el kellett dönteni, hogy pontosan melyik területet kezeljük először, illetve a betegséget melyik szer választásával lehet a legjobban jellemezni. Ennek a munkának még közel sem értünk a végére, a kezdeti sikert némi visszaesés követte.
A példa azonban arra utal, hogy jelenleg még a gazdák túlnyomó többsége csak akkor keres homeopata állatorvost, ha a hagyományos orvoslás kereteit kimerítette. Ennek ellenére fontosnak tartom, hogy magam is végzett állatorvosként kezdtem behatóbban foglalkozni a homeopátiával. A hagyományos orvoslás ismereteinek elsajátítását kívánatosnak tartom. Szerencsére már az egyetem is nyitott, és befogadott minket, az érdeklődőknek továbbképzéseket szervezhettünk, immár két alkalommal.
Dr. Németh László
Fotó: Adobe Stock