Az aszpartám és az unió
2004. május elsejétől Magyarország az Európai Unió tagja. Hazánkra is kötelező érvényűvé váltak azok a rendszabályok, melyek az unió működőképességét hivatottak garantálni. Az élelmiszer-ipar sem kivétel ez alól. Az iparág szabályozói az unióban meglehetősen szigorúak.
Az aszpartám megítélése az Európai Unió számára is kötelező feladattá vált. Létezik egy testület – a Scientific Committee on Food, a továbbiakban SCF –, melynek feladata a táplálkozás témakörében felmerülő problémák esetében egy olyan állásfoglalás kialakítása, melyre aztán az egyes államok, a gyártók, a felhasználók egyaránt támaszkodhatnak. A mesterséges édesítőszerekkel kapcsolatban ez a testület 1984-ben már kifejtette véleményét egy rövid értekezésben. Az itt leírtak alapján úgy tűnik, hogy akkor a szakértők nem találtak olyan problémát, mely alapján korlátozni, esetleg megszüntetni kellett volna az aszpartám forgalmazását. A problémák azonban „nem olvasták” ezeket az állásfoglalásokat, és egyre csak gyűltek. A hatóság nem maradhatott sokáig csöndben a folyamatos megszólítások kereszttüzében. Végül is 2002. december 10-i dátummal megjelent az SCF kiegészítő állásfoglalása az aszpartámmal kapcsolatban felmerült egészségkárosító problémákról. Egy évvel később megérkezett a válasz is. Az ellenzők egyik központjában, az Aspartame Toxicity Information Centerben elemezték ki alaposan az EU-dokumentumot. A két dokumentum terjedelmének aránya is jellemző: Az EU-állásfoglalás 24 oldal, a válasz 64!
Az aszpartám bemutatása során eddig elég sok aggodalomra okot adó információt ismertettem. Ha arányaiban nézzük a gyártók és az ellenzők tábora által nyilvánosságra hozott adatokat, akkor az ellenzék szakirodalma jóval gazdagabbnak tűnik. De ez természetes, hiszen az ellenzők egy piacon lévő, busás hasznot hozó terméket akarnak eltörölni életünkből. A hatóság – vagy ahogy más néven hívjuk, a hivatalos álláspont – természetesen a gyártók oldalán áll. Ellenkező esetben nem lenne miről beszélnünk, mert nem lenne támadható termék sem!
A dokumentumok
Az SCF állásfoglalásának címe:
Opinion of the Scientific Committee on Food: Update on the Safety of Aspartame. Letölthető az internetről a következő címről: http://europa.eu.int/comm/food/fs/sc/scf/out155_en.pdf (kb. 250 kB)
A válaszdokumentum címe:
Independnet Analysis of the „Opinion of The European Comission, Scinetific Committee on Food: Update on the Safety of Aspartame /E951” (SCF 2002) Szerzője: Mark D. Gold, az Aspartame Rtoxocoty Information Center munkatársa. Természetesen ez is megtalálható az interneten a következő címen: http://www.holisticmed.com/aspartame/ scf2002-response.htm.
A következőkben az SCF-dokumentum szerkezetét követve ismertetem annak fontosabb megállapításait, és utána a terjedelem engedte mértékben a fontosabb ellenvéleményeket.
A válaszdokumentum legfontosabb megállapításait a szerző mindjárt az elején összegzi, melyek lényege egyfajta nehezen tetten érhető, óriási méretű korrupciót sejtet a háttérben. Gold szerint az SCF-dokumentum legfőbb hibája, hogy az idézett vizsgálatok pénzügyi hátterét szinte kivétel nélkül az aszpartámgyártó óriáscégek biztosították. Innentől kezdve nem beszélhetünk független, objektív vizsgálatról. Gold szerint az SCF-dokumentum összeállítói csak ilyen vizsgálatok eredményeit összegezték. Ez azért döbbenetes, mert gyakorlatilag hitelvesztésre ítél egy olyan dokumentumot, melyet egy kontinenst képviselő intézmény hozott létre. Persze ilyen történt már Amerikában is. Valószínűleg ez a történet itt még nem fejeződött be.
A háttér
Az aszpartámot az SCF 1984-ben, egy sokkal rövidebb dokumentumban több más mesterséges édesítőszerrel együtt már értékelte, és nem állapított meg semmilyen rendellenességet. 1997 júniusában ismét terítékre került az édesítőszer: ekkor foglalkoztak az USA-ban az agydaganatok és az aszpartám közötti feltételezett kapcsolattal. Az SCF ekkor gyakorlatilag „átvette” az USA-ban kiadott hivatalos álláspontot, amely téves információgyűjtésnek és értékelésnek minősítette a felmerült problémát.
• A mostani dokumentum az aszpartám biztonságosságának kérdését négy témakörben tárgyalja:
• A metilalkohol és bomlástermékeinek kérdése.
• A fenilalanin és aszparaginsav koncentrációjának emelkedése a vérben.
• Az aszpartám bomlása során keletkező – az előző pontban említett – két aminosav hatása az idegrendszerre.
• Az agydaganat és az epilepszia kockázatának növekedése az aszpartámbevitel következtében.
Az aszpartámból naponta biztonságosan elfogyasztható mennyiségnek az SCF a testsúlykilogrammonként 40 mg-ot fogadja el. Ez anynyit jelent, hogy egy 70 kg-os ember 2800 mg (= 2,8 g) aszpartámot ehet naponta kockázatmentesen. Az FDA testsúlykilogrammonként
50 mg-ot engedélyez, vagyis az a jó öreg Európa egy kicsit óvatosabb. Ennyi aszpartámot – és ezt a dokumentum is megemlíti – senki sem fogyaszt el naponta. Ne felejtsük el, hogy 200-szor édesebb a cukornál! A statisztikai adatok is ezt igazolják: a legtöbbet fogyasztók Angliában és Norvégiában 3 mg körüli, Finnországban 4 mg körüli aszpartámmennyiséget fogyasztanak. Ezeket a számokat a 40 mg-hoz kell viszonyítani, mert testsúlykilogrammra lettek átszámítva! A cukorbetegek körében magasabb ez az adat – Franciaországban 8, Angliában 10 mg körüli az érték –, de még mindig jóval elmarad a 40 mg-os határtól.
A válaszdokumentum nem foglalkozik a mennyiség kérdésével, mivel a későbbiekben említendő, figyelembe nem vett adatok ezt teljesen feleslegessé teszik. Az aszpartám esetében a naponta elfogyasztható mennyiségnél sokkal fontosabb kérdésnek tűnik a hosszabb ideig rendszeres elfogyasztott kis mennyiségek halmozódásának lehetősége. Erre ma még nincs megnyugtató válasz.
Az aszpartám anyagcseréje
Az aszpartám a bélben elbomlik alkotóelemeire és így szívódik fel. Szervezetünk más tápanyagokból is hozzájut az aszpartámot alkotó két aminosavhoz és a metilalkoholhoz. Az ellenzők szerint a baj onnan ered, hogy a vérben az aszpartám bomlástermékeinek mennyisége oly mértékben emelkedik meg, hogy az komoly elváltozások forrásává válhat. A vizsgálatok szerint testsúlykilogrammonként 50 mg aszpartám felvétele esetén sem tudták az alkotóelemek vérben mérhető koncentrációjának növekedését kimutatni.
A válaszdokumentum szerint azok a vizsgálati módszerek, melyek alapján megállapították, hogy a bomlástermékek mennyisége nem emelkedik a vérben, elavultak, nem alkalmasak ilyen mértékű koncentrációváltozás kimutatására. Modern módszerekkel egyértelműen kimutatható a szintemelkedés.
Toxikológiai adatok
A vizsgálatok szerint az aszpartám nem rákkeltő és nem okoz genetikai elváltozást sem. Az utóbbi adat azért érdekes, mert 1998-ban Trocho és munkatársai olyan aszpartámmal végeztek vizsgálatokat, melynek metanolkomponensét radioaktív izotóppal jelölték meg. Ennek segítségével a metanol útja nyomon követhető a szervezetben. Trocho megállapította, hogy a jelzett metanolból keletkező bomlástermékek hozzákapcsolódtak a DNS-lánchoz. Az ilyen lépést genetikai mutációnak nevezik, és súlyos következményeket vonhat maga után. Az EU-dokumentum szerint azonban Trocho eredményei nem kellően bizonyítottak.
A válaszdokumentum erre a megállapításra nem tér ki részletesebben, hiszen ez leíróját minősíti. Az izotópjelzéses vizsgálatokat pontosan az ilyen problémák tanulmányozására találták ki, ezért nagy merészség leírni, hogy nem kellően bizonyított.
Az aszpartám nem rákkeltő, melynek bizonyítása a következő módon történt: a korábbi részekben már írtam arról a kísérletről, melyet meghamisítva nyújtottak be az FDA-hoz, mivel az aszpartámmal kezelt állatokban az agydaganatok száma jelentősen megnövekedett. Nos ezt a kísérletet megismételték más laboratóriumban, és ekkor ellenkező eredményt kaptak: az aszpartámmal nem kezelt, úgynevezett kontrollállatok között volt több agydaganatos. Ezek után elvégeztek egy harmadik kísérletsorozatot is, melynek kivitelezésénél gondosan betartottak minden szabályt. Itt egyáltalán nem észleltek daganatképződést. Így állapították meg ezen a területen az aszpartám ártalmatlanságát.
Itt csupán egy kérdés marad: ha az aszpartám valóban nem rákkeltő, akkor az első kísérletekben észlelt daganatos eseteket miért nem vizsgálták meg alaposabban, ahogy azt az FDA akkori, még nem a politikusok által kinevezett megbízottai is követelték? Miért választották inkább a sumákolást?
1996-ban hozták nyilvánosságra Olney és munkatársai megfigyeléseiket, mely szerint az aszpartám bevezetése és az agydaganatok számának növekedése között egyértelmű kapcsolat figyelhető meg. Nagy port vert fel ez az információ. Nálunk is írt róla több újság is. A másik oldal azonban egyszerűen védekezett: bizonyította, hogy az Olney-féle adatgyűjtés egyszerűen hibás! Később Franciaországban is megnézték a megfelelő adathalmazokat, de itt sem sikerült az összefüggést igazolni!
A válaszdokumentum szerint Olney nem azt mondta, amit leírtak róla: ő sem észlelte az agydaganatok számának növekedését, hanem azt figyelte meg, hogy a többféle agydaganat-típus között az arány a súlyosabb, a menthetetlenül halált okozó variánsok felé tolódott el!
Idegrendszeri hatások
Az aszpartámot támadók egyik gyakori feltételezése az emésztés során képződő két aminosav – a fenilalanin és az aszparaginsav – mennyiségének növekedése okozta esetleges elváltozások az idegrendszerben. Az valóban igaz, hogy az említett két aminosav az agyban feldúsulva megzavarhatja az ingerületátvivő anyagok, az ún. neurotranszmitterek képződését. De a vizsgálatok szerint az aszpartám komolyabb mennyiségű elfogyasztása sem képes ilyen dúsulást előidézni.
Viselkedésre, hangulatra és a tanuló képességre gyakorolt hatások
Pár évvel ezelőtt komoly hipotézisek születtek az agyban felhalmozódó fenilalanin viselkedést befolyásoló hatásáról. A feltételezéseket végül is nem sikerült kísérletekkel igazolni, és a fenilalaninból sem dúsul fel olyan mennyiség az agyban, ami a hipotézisek alapját képezte!
Hasonló helyzet alakult ki a tanulóképesség-változások tanulmányozása során is, bár itt már nem volt ennyire egyértelmű a helyzet. Ez a kérdés azért volt különösen fontos, mert a gyermekek és diákok igen komoly fogyasztói az aszapartámtartalmú üdítőknek. A problémát az a néhány vizsgálati eredmény okozta, melyek egyértelműen a tanulási képesség csökkenését mutatták. Sajnos erről a területről nem áll rendelkezésre elegendő számú tanulmány. A már meglévők jelentős többsége viszont egyelőre azt mutatja, hogy az aszpartám fogyasztása nincs hatással a diákok szellemi képességeire!
A válaszdokumentum szerint az SCF által megállapított ártalmatlanság csak az aszpartámgyártók által támogatott vizsgálatok támasztják alá. Ezek után két oldalon keresztül sorolja azokat a viselkedészavarokat, melyek az aszpartámfogyasztás megszűntével hozhatók helyre!
Fejfájás
A leggyakoribb panasz, amit az aszpartámmal kapcsolatban leírtak. Sokan számoltak be arról, hogy kínzó fejfájásuk elmúlt, amint méréskelték vagy teljesen abbahagyták az aszpartámtartalmú üdítők fogyasztását. Kutatók megpróbálták kísérletekkel igazolni az effektust, de nem sikerült. Pontosabban azt nem sikerült bizonyítani, hogy az aszpartámbevitel mértéke és a fejfájás között létezik kapcsolat. Ebből vonta le az SCF azt a következtetést, hogy az aszpartámfogyasztás nem okoz fejfájást.
A válaszdokumentum itt is megemlíti, hogy olyan vizsgálatokat választottak ki, melyekkel az ártalmatlanság igazolható, és gondosan hallgattak a többiről, amely elég rossz összképet ad az édesítőszerről. Arra sem adtak választ, hogy az aszpartámbevitel abbamaradása és a fejfájás megszűnése között mi lehet a kapcsolat.
Összegzés
A két dokumentum együtt teszi teljessé és igazán meghökkentővé a történetet, és nyugtalanná, tanácstalanná az olvasót. Sajnos egy meghökkentő mesének itt kell véget érnie. Nemcsak azért, mert nem lenne kellően meghökkentő, ha megoldássokkal is szolgálna, de a korábban többször emlegetett jogi korlátokat sem szabad átlépni!
Mindenkinek javaslom, hogy a józan ész győzelmének érdekében sose feledkezzen meg a birtokába jutott adatok alapos ellenőrzéséről, mielőtt komoly döntések meghozatalára szánja el magát!
