Biokertészkedés – összhangban a természettel

A német házaspár, Ingrid és Dieter 16 éve megvettek egy régi parasztházat, nagy kerttel. Ha kilépnek a házból a kertbe, két rózsafán akad meg a pillantásuk. Ezektől jobbra egy füves terület látható, rajta több tölgyfa, egy kerti tűzrakó hely és egy kis fából készült indiánsátor. Ezek mögött egy zöldségeskert terül el, amelyet vadrózsasövény övez. A nagyobb ágyásokat bukszussövénnyel kerítették körbe. Ha ezek mentén továbbhaladnak, a rózsakertbe érnek. A régi zöldségeskert ettől balra helyezkedett el, de ma itt egy kis kacsaúsztató van, partján kerti székkel. Innen rálátni egy bekerített rétre, ahol gyümölcsfák állnak: alma, cseresznye, szilva. Nyáron közvetlenül a ház előtt egy gyönyörű hársfa ad hűsítő árnyat.

A jó termés feltétele a jó föld

Ingrid mindjárt a beköltözést követően elhatározta, hogy a kertet biológiai módszerekkel fogja megművelni. Ebben számos szakkönyv volt a segítségére. A kertet először humusszal gazdagította, mert úgy vélte, hogy az amúgy homokos földből nem csikarható ki különösebb terméshozam. Ezért egy helyi gazdától istállótrágyát hozatott, amit szétterített a zöldséges ágyásokon.

Ugyanakkor komposztot is készít, amihez a komposztált hulladéknak egy évig kell érlelődnie. Az első évben még át is szitálta az érett komposztot. Alapanyagul kerti, konyhai hulladék, valamint levelek szolgálnak. Eleinte elkövette azt a hibát, hogy a gazt is belerakta a komposztálandó hulladékok közé, a komposzt érlelődésekor azonban nem keletkezett elegendő hő ahhoz, hogy a dudva elpusztuljon, ezért a kész komposzttal a gyom visszakerült az ágyásokba.

A komposztálás helyes módja

Szinte minden, ami elrothadhat, komposztálható. Ideálisnak tekinthető a kerti és konyhai hulladék felváltva rétegzett komposztálása, amit kiegészíthetünk lenyírt fűvel, levelekkel, lombbal. A komposzttól mindig tartsuk távol a betegségekkel fertőzött növényi részeket, levágott ágakat.

A meztelen csigák a globális felmelegedés hatására valóságos csapást jelentenek a kerteknek. Itt csak az állatok begyűjtése, illetve egy biológiai összetételű csigaméreg segít, amelynek fő hatóanyaga például metaldehid

A szerves hulladékokból álló bázist kb. 20 cm vastagon kell rétegezni, majd megszórni faforgáccsal és mészkőporral, ezután könnyen összekeverjük az egészet. A következő réteg vékony humusz legyen. Az ebben található baktériumok és egyéb mikrobák azonnal hozzálátnak a szerves hulladék lebontásának. Miután a bomlás megtörtént, egy réteg gallyat és kisebb ágakat teszünk az egész tetejére. Fontos a megfelelő rétegek elhelyezése egymáson, mert csak így tud szagmentesen megtörténni a bomlás, így jut megfelelő mennyiségű oxigén a komposztba. Ha nem kap elegendő oxigént, a hulladék egyszerűen megrohad.

A jó komposzt kellemes, erdei talaj illatára emlékeztet, hígítás nélkül szétteríthető az ágyásokon, illetve könnyen bedolgozható gereblyével. A nyers komposzt ezzel ellentétben tartós felületi réteget alkot, ha az ágyásra terítjük, kevesebb tápanyagot tartalmaz, de javítja a talaj szerkezetét.

Talajtakarással javítható a föld minősége

Gereblyézés helyett Ingrid el nem rothadt zöld hulladékkal (vágott fűvel, apró faforgáccsal, hullott levéllel) borítja be a talajt. Ezzel a növények közötti nyílt talajfelületeket letakarja. A takarásul szolgáló zöld lassan elkorhadva komposztálódik, tehát szerves trágya lesz belőle. Ugyanakkor a takarás védi a növények gyökereit a forróságtól, és a föld sem szárad ki túl gyorsan. Hogy megakadályozzuk a rothadást, a zöld takaróréteg nem lehet túl vastag.

Ingrid tavasszal ásás helyett speciális, karom alakú kapával lazítja fel a talajt, majd elveti a magokat. A gyomlált, gereblyézett ágyásokban sárgarépa, hagyma, cékla, káposzta, zöldborsó és salátafélék teremnek. A paradicsom- és uborkafajtákat mindig a talajnak megfelelően kell megválasztani, a fehér káposzta és a burgonya ezt a talajt nem szereti, ezért a kezdeti, sikertelen próbálkozások után Ingrid felhagyott velük. Ezzel szemben a babfajták kiválóan érzik magukat.

A zöldségek mellett a klasszikus parasztkertből nem hiányozhat a napraforgó sem. De virít itt árvácska és mályva is. A csigák ellen büdöskét ültet az ágyások szélére. A kakukkfű, a metélőhagyma, a zsálya és a petrezselyem is megterem. A kártevők, például a sárgarépalégy (Psila rosae) ellen a sárgarépa közé hagymát ültet. Igaz, ez a módszer csak részben működik, ezért egy kevéssé mutatós szúnyoghálóhoz is kellett folyamodnia.

Hogy a talajt ne merítse ki túlságosan, a biokertész „vetésforgót” alkalmaz, minden évben más-más növényt vet az adott ágyásba. Ez sok munkát igényel, ezért Ingridnek mindig van mit tennie-vennie a kertben. Az ökológiai kertészkedés ugyanis nem azt jelenti, hogy a kertet átengedjük az elvadulásnak.

Hogyan tartsuk távol a kártevőket?

Különösen az étkezésre szánt növényektől kell távol tartani a vegyszereket. A növények erősítését szolgálja a csalántea is, amit ő maga készít. Ez a természetes „permet” sok kártevőt elriaszt az ágyásoktól.

A természetes kertben nem kell sokáig várni a sündisznókra sem

Ez az enyhe hatású növényvédő szer a következőképpen készül: A csalán májusban a legalkalmasabb e célra, röviddel, mielőtt kivirágozna. Miután leszedték, kb. nyolc órán át hagyják fonnyadni. Egy kilogramm csalánra 10 liter vizet számítanak, amibe a növényt beáztatják. Egy-két hétig napos helyen áztatják, naponta megkeverik, szükség esetén kőzetport adnak hozzá. A „tea” akkor kész, ha már nem habzik és színe sötétre változik. A folyadékot leszűrik, és 1:10 arányban hígítják.

A növények erősítése érdekében a zöldségeket, főképp az uborkákat, a káposztát, a pórét, a paradicsomot és a cukkínit kezelik vele. Nem alkalmas bab, borsó, fokhagyma, hagyma, gyümölcsök és virágok „permetezésére”. Gyümölcsfáknál virágzás után alkalmazhatjuk, ennek hatására jobban kötnek a gyümölcsök.

A kártevők egy részét Ingrid a természetre bízza, például a madarakra, sündisznókra, mókusokra. A katicabogarak és lárváik pedig általában távol tartják a rózsáktól a tetveket.

Fajok sokfélesége kis területen

Egy másik hobbikertész hasznos állatokat, sünt, egeret, békákat, katicát és madarakat igyekszik a kb. 500 négyzetméter alapterületű kertjébe csalogatni. Ez nem túl nagy, mégis elég ahhoz, hogy több állatfajnak szolgáljon élőhelyül.

Egy fal, amelyet összegyűjtött kövekből, összetört járólapokból építettek, ideális hely a rovaroknak. A kövek közötti réseket homokkal és agyaggal töltötték ki. A fal körül harangvirág, kutyatej és egyéb réti virágok nőnek. Az apró lyukakban dongók, vadméhek és számtalan bogár érzi jól magát.

A természetkedvelő gazdának különösen kedves az Észak-Németalföld vadvirágait tartalmazó keverék, amit a kertjében elvetett. A keveréknek ugyan sok napra van szüksége, de a kevésbé gazdag talajon is jól megél. Ágyásként kb. 40 cm mélyen kiásta a földet, a helyét sóderrel töltötte fel, a virágmagkeveréket kevés humuszszal összekeverte, és lazán szétterítette a sóderen. Amikor kikeltek, szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak a színes virágok. A magokat csak egyszer kell elvetni, ezután maguktól szaporodnak. A kert földrajzi elhelyezkedésétől függően minden évben más-más fajták élik túl az évváltást, és az ágyás a természettel összhangban változik.

A hobbikertész a madaraknak háromszög alakú fészkelődobozokat barkácsolt. Nem kellett sokáig várni a cinkékre és a verebekre, a madarak a közeli málna- és szederbokrokon könnyen találnak maguknak táplálékot is. A tüskés bokrok egyúttal természetes kerítést alkotnak a szomszédok felé, hasonlóan a fűzfagallyakból font kerítéshez, amely egyúttal eltakarja a komposztálót is. Utóbbi tökéletes búvóhely a sündisznóknak és a békáknak – a család szívesen megosztja velük a kertet. Az illatos nyári orgona számos szép pillangónak ad otthont. A kertjében megforduló szép színes lepkékre különösen büszke a hobbikertész hölgy. Esténként a ligetszépe virágaira éjjeli lepkék szállnak le a kertben.