Kozmetikázott banánok

De mára itt vannak a kozmetikázott banánok. A korábbi közönséges, ám szépséges (a kettő egyébként sem zárja ki egymást) banánok megirigyelték a biobanánok karrierjét, és kaméleon módjára megpróbáltak hasonulni hozzájuk.

Mivel ezt megkülönböztető jelzés nélkül meglehetősen nehéz megtenni, kitaláltak valami csábító, gyerekek által is kedvelt figurát, nevezetesen egy kedves zöld békát. És máris beindult a csikita-úthenger.

Merthogy a világkonszern Chiquita követte el ezt a szalonképtelen trükköt. Nem is bízta a véletlenre: megnyerte magának ehhez a rainforest Allience (Esőerdővédők) világszervezetét.

Most már ketten felügyeltek a kis békára, amely beette magát a gyanútlan vásárlók szívébe.

Mint annyiszor, most is a semmitmondó „fenntartható” jelzővel történt a szélhámoskodás.

Bár a Chiquita elmondása szerint 2000 óta az általuk működtetett mintegy 115 egyfazonú banánültetvényt a „legszigorúbb környezeti és szociális sztenderdek” szerint üzemeltetik, melyet a rainforest Alliance minősít. Az SA8000 számú szabvány szerint különösen odafigyelnek a dolgozók jogaira is. Szerintük rendkívül szigorú szabályozásról van szó, amelyben együttműködnek a fakitermelést szabályozó szervezetekkel is. (Lehet, hogy ezért fogy a brazil őserdő drámai mértékben?) A szabályozás szerintük sokkal részletesebben tér ki a vízkezelés, a szemétmegsemmisítés és az ökoszisztéma kérdéseire, mint az ökológiai gazdálkodás.

Ezzel szemben az igazság az, hogy számos fontos kérdésben sokkal megengedőbbek, az ellenőrzés pedig meglehetősen hiányos és kezdetleges. Így aztán a nagyhangú előírások is inkább csak írott malasztok.

Például a növényvédő szerek

Az előírások itt is szabályozzák az egyre csökkenő szerfelhasználást és támogatják az integrált növényvédelmet (amely, mint tudjuk, egyáltalán nem vegyszermentes). A gyakorlat azonban nem ilyen rózsás. A Chiquita 2002-es éves beszámolója – mely csak 2005-ben kerülhetett nyilvánosságra – szerint a vállalatbirodalom farmjain hektáronként 40 kg növényvédő szert szórtak ki. A Costa Rica-i ültetvényen például 60 kg-nál is többet. Ugyanakkor 2002-ben ez az ültetvény már minősítve volt. Nos, mit szólsz ehhez, kisbéka?

És a parasztok?

Míg az ökogazdaságokban a parasztok saját családi birtokaikon gazdálkodva termelői közösséget alkotnak, addig a csikitások a „globálgazda” földjén ténykednek. A rainforest nómenklatúra szerint a parasztok a nemzeti minimumbért kapják. Amely természetesen nem garantálja az emberi lét szükségleteinek fedezését. A Fair Trade-del szembeni további különbség, hogy a Chiquita a beszállítóinak nem fizet úgynevezett „küszöbárat”, így a termelő bére állandóan a világpiaci áringadozásoktól és a globálgazda jóindulatától függ. Az előfinanszírozást például a rendszer nem is ismeri.

A reklámkampány szerint bio és fair

A legtöbb banánmultival egyetemben (Dole, Del Monte) a Chiquita is emígy tukmálja portékáit a gyanútlan (és békaszerető) fogyasztóknak. De hiába az igyekezet, ettől ezek még nem lesznek biobanánok. A szociális kérdésektől teljesen függetlenül, a rengeteg vegyszerfelhasználás miatt. A Chiquita nem is meri nyíltan biónak vagy fairnek nevezni termékeit a tv-reklámokban, de mesterien kelti ezt a tévképzetet a nézőkben. (A megspórolt munkabérekből komoly reklámszakembereket lehet megfizetni.) A banánok reklámozásánál annak a vörös szemű békának a képét használják, amely a trópusi erdőirtások első számú veszélyeztetettje, tehát a banánültetvények is az ő kárukra szaporodnak.
 

Néhány adat az ügy komolyságáról:

A világ banántermelésének kétharmadát három amerikai konszern birtokolja (Chiquita, Dole, Del Monte). A Chiquita 3,1 milliárd dolláros forgalmából 1,7 milliárd származott banánbevételből, amelyből 55 millió dollár a haszon! Arról nem szól a fáma, hogy ebből mennyit kap a szegény piros szemű béka, amelynek köszönhetően a Chiquita el tudja hitetni, hogy az ő ugyanolyan olcsó banánja többet ér a konkurenciáénál, sőt az övénél sokkal értékesebb és sikeres biobanánokat is megpróbálja a sajátjával összemosni.

Fotó: Adobe Stock