Fogyókúra – De hogyan?

A szétválasztó diéta megalapítója William Howard Hay (1866–1940) New York-i orvos volt, aki súlyos vesebetegségben szenvedett, ami akkoriban gyógyíthatatlannak számított. Önmagán kísérletezte ki a speciális rendszert, ami alapján szétválasztotta az ételeket, és három hónapon belül teljesen egészséges lett. Hay úgy gondolta, minden civilizációs betegség oka a szervezet elsavasodásában keresendő. Ez pedig azért áll elő, mert az emberek összességében túl sok savasító hatású élelmiszert fogyasztanak, és mert az egy étkezésen belül elfogyasztott fehérjét és szénhidrátot nem tudjuk egyszerre megemészteni. Ezek a káros étkezési szokások pedig erjedési folyamatot idéznek elő a vékonybélben.

Ezzel szemben a fehérje és szénhidrát szigorú elválasztása gondoskodik a problémamentes emésztési folyamatról és szabályozza a savas-lúgos egyensúlyt. Hay tehát a diétával betegségeket akart gyógyítani. A súlycsökkenés eredetileg csak kellemes mellékhatásként lépett fel, csak később kezdték erre alapozva népszerűsíteni a diétát. Németországban a 30-as években dr. Ludwig Walb vezette be az „eredeti, Hay-féle szétválasztó diétát”. Könyveiben a Hay által kidolgozott elképzeléseket a modern életstílusra szabta.

A Hay-féle szétválasztás lényege: vagy az egyik, vagy a másik

Hay azt tanácsolja, reggelire lúgosító élelmiszereket (gyümölcs, zöldség), ebédre fehérjéket (hús, hal, tejtermékek) fogyasszunk, este pedig szénhidrátokat (gabonatermékek, tészta, krumpli, rizs) vegyünk magunkhoz. A semleges élelmiszerek, mint például a zöldség, gomba, saláta, gyümölcs, olajok és zsírok fehérjével és szénhidráttal is kombinálhatóak. Egy fehérjében és egy szénhidrátban gazdag étkezés között minimum négy órának el kell telnie.

Mivel a hüvelyesekben mindkét tápanyag megtalálható, Hay emberi fogyasztásra alkalmatlannak találta őket. Sok más élelmiszert, amelyek szintén mindkét tápanyagot tartalmazzák (mint a krumpli, a gabona és az olajos magvak), különböző, nem feltétlenül logikus szabályok alapján csoportokba osztott. A Hay-féle étrend összességében 80 százalékban lúgosító és csak húsz százalékban savasító hatású élelmiszerekből áll. Ez azt jelenti, hogy a tejtermékek, valamint a halak, gabonafélék és egyéb értékes élelmiszerek ritkán kerülnek elő benne.

Bár Hay eredetileg hosszú távon tarthatónak tervezte a diétát, elképzelései mára megdőltek. Az emberi emésztőrendszer ugyanis elég komplex ahhoz, hogy speciális enzimek segítségével gond nélkül tudja egyidejűleg megemészteni a fehérjéket, szénhidrátokat és zsírokat, savasodás és erjedés nélkül. Hiszen másképp a csecsemők sem tudnának anyatejen élni, ha egyszerre csak egy összetevőt tudnának feldolgozni.

Dr. Detlef Pape táplálkozási szakértő „Fogyjon éjszaka” nevű étrendjét is szokták inzulin alapú szétválasztó diétának is nevezni. Ő azt javasolja, reggelente kizárólag szénhidrátokat, délben mindent, este pedig főképp fehérjét fogyasszunk. A reggeli szénhidrátok feladata, hogy feltöltsék a kiürült energiaraktárakat az izmokban és az agyban, az esti fehérjeadag pedig a zsíranyagcsere beindításához szükséges. Szénhidrátban gazdag ételek után a hasnyálmirigy inzulint bocsát ki, hogy lebontsa a vércukrot. A tartósan magas inzulinszint azonban nem csak éhségrohamokat okoz, hanem a zsír lebontását is akadályozza. Pape rendszere alapján tehát este, lefekvés előtt alacsonyan kell tartani a hormon szintjét, hogy éjjel a szervezet le tudja bontani a zsírt.

Az Ursula Summ-féle változatban is az inzulin játssza a központi szerepet. Szerinte a túlsúly kialakulásának legfőbb okai nem a túl sok zsír és a túlzott energiabevitel, hanem a hibás élelmiszer-kombinációk (fehérje szénhidráttal) és a túl sok finomított szénhidrát, mint a cukor és a fehér liszt. A Summ-féle szétválasztó diéta valamivel rugalmasabb, mint Pape-é, ő is szénhidrát- és fehérjecsoportokra bontja az ételeket, a diétázó azonban dönthet, mikor melyik csoportból szeretne választani. Bármelyik csoportból is választ, kiegészítheti a semleges csoportban lévő élelmiszerekkel, amilyenek például a saláták.

Ez a két módszer nem rejt magában veszélyeket, kivitelezésük a sok szabály miatt azonban nehézkes. Kérdéses, hogy valóban a hosszú szénhidrátmentes időszak okozza-e a fogyasztó hatást, és nem a csökkentett zsír- és kalóriamennyiség. A magas inzulinszint és a túlsúly között ugyan bizonyított a kapcsolat, de a pontos mechanizmus nem ismert.

Lehet, hogy ésszerűbb és praktikusabb lenne a rostban gazdag szénhidrátokat már csak telítési képességük miatt is egész napra elosztva beépíteni az étrendbe, estére is. A tészta, krumplipüré és fehér kenyér helyett is lehetne egészséges alternatívákat találni, mint a teljes kiőrlésű tészta és kenyér vagy a héjában főtt krumpli. Ezen ételek elfogyasztása után nem növekszik meg ugrásszerűen az inzulinszint, hanem hosszú távon egyenletesen látják el a szervezetet energiával.

A szétválasztó diétával foglalkozó könyvekben sajnos nem fektetnek elég nagy hangsúlyt a túlsúly problémájára. A receptekből ítélve ugyan alacsonyabb a zsírtartalom és értékes növényi olajokat használnak, ezeknek a szerepe azonban nincs elmagyarázva. Kizárólag az inzulin kerül a középpontba, mint a kövérség fő oka.

A „Fit for Life” és a hollywoodi diéta semmiképpen nem ajánlott

Néhány egyéb szétválasztó diétának, mint a „fit for life”, semmiféle tudományos alapja nincs, bármit is ígérjen. Némelyik diéta hosszú távon bizonyos anyagok hiányához (például B-vitaminok) vagy emésztési problémákhoz vezethet, amennyiben a szénhidrátbevitelt túlságosan korlátozzuk. Helyette kifejezetten magas az (állati) fehérjebevitel, ami ráadásul magas húgysavértékekhez vezethet, ezzel elősegítve a vesekő és a köszvény kialakulását.

A fit for life diéta ráadásul áltudományos kifejezésekkel van teletűzdelve. Javasolják például a desztillált víz fogyasztását, ami állítólag „megtisztítja” a szervezetet és kimossa belőle a „salakanyagokat”. Az ásványvizek ásványi anyagai az írók szerint ugyanis lerakódnak az erekben. Optimális élelmiszernek a gyümölcsöt tartják, mivel az élelmiszereknek magas víztartalommal kell rendelkezniük. Emellé olyan szabályok társulnak, melyek a szervezet állítólagos ciklusait követik: délelőtt csak gyümölcsöt szabad enni, ebédre zöldséget vagy salátát, este pedig húst vagy krumplit zöldséggel.

Egy további szétválasztó étrend, melyet a 20-as évek hollywoodi színésznőinek fejlesztettek ki, hogy a forgatás kezdetére tökéletesen nézzenek ki, az enzimben gazdag egzotikus gyümölcsöket helyezi a középpontba. A Hollywood-diéta szerint ezek az enzimek meggátolják, hogy a zsír lerakódjon a szervezetben, ezáltal elősegítik a súlyvesztést. A krumpliból, kenyérből és gabonatermékekből származó szénhidrátok hizlalnak, ezért minimumra kell csökkenteni a fogyasztásukat. Így a gyümölcsök mellett elsősorban a fehérjében gazdag, akkoriban luxusnak számító élelmiszerek kerültek előtérbe, mint a homár, a halak és a zsírszegény húsok, valamint gyümölcslevek és ásványvíz. A diéta energiabevitele a maga csupán 800-1000 kalóriájával nagyon alacsony, ezért, valamint az alacsony szénhidrátmennyiség miatt hosszú távon hiány lép fel létfontosságú vitaminokban és ásványi anyagokban.

Az igazság az, hogy az olyan enzimek, mint a bromelain (az ananászban található) fehérjék, így nagyrészt már a gyomorban inaktivizálódnak a gyomorsav miatt, vagyis el sem jutnak a vékonybélig, ahol hatniuk kellene. Ezen kívül az egészséges szervezet önmaga is elő tud állítani kellő mennyiségű bontóenzimet. A túlzott állatifehérje-bevitel megterheli a vesét, a szénhidrátokról pedig már régen nem gondoljuk, hogy kizárólag és mindenképpen felelősek a hízásért. Ráadásul egy ilyen intenzív diéta mindig magában hordozza a jojóeffektus veszélyét: az alacsony kalóriabevitel idején az emberi agy átkapcsol éhező üzemmódba, és mihelyst megint elegendő tápanyag áll rendelkezésére, elkezd raktározni.

Néhány szétválasztó diéta ugyan zsírszegény és kiegyensúlyozott étrendet kínál, táplálkozástudományi szempontból azonban nem hordoz előnyöket a teljes értékű étrenddel szemben. Helyesen alkalmazva ugyan javíthatják az egészségi állapotot és segíthetnek fogyni, azonban semmiképpen nem tudnak betegségeket meggyógyítani. Más formáik, mint a fit for life vagy a Hollywood-diéta pedig hosszú távon tápanyaghiányt idéznek elő.

Aki fogyni akar, vigyen be kevesebb energiát, mint amennyit felhasznál

Tény, hogy van, akinek valamilyen alternatív étrend segítségével sikerül az, ami a legtöbbeknek nem: egészségesebben étkezni. Általánosan sajnos túl sok zsíros, édes és feldolgozott ételt fogyasztunk, és túl kevés növényi eredetű élelmiszert, amelyekben bioaktív anyagok rejlenek. A legtöbben tehát pozitív okokból választanak alternatív étrendet. A diéták kitalálói azonban sokszor ellentétes vagy egyoldalú szabályokat fogalmaznak meg, így az egészséges étkezésnek csak egy parányi részletéhez kerül közelebb a felhasználó. Végül pedig: minden diéta – amennyiben működik – ugyanúgy működik: a szervezet kevesebb energiához jut, mint amennyit felhasznál. Ebben az esetben az elraktározott anyagokat kell lebontania. Ez azonban hosszú távon csak az étkezési szokások megváltoztatásával és rendszeres, mértékletes mozgással lehetséges. A szétválasztó diéta az első időkben segíthet, hogy rendszer kerüljön az étkezésekbe.

Érvek a szétválasztó diéta mellett és ellen

Pró:

• Kevesebb hús, több növényi eredetű élelmiszer.
• Több természetes élelmiszer, kevesebb készétel és gyorséttermi koszt.
• Lassú, figyelmes étkezés és négy óra szünet két étkezés között, ezáltal figyelmesebb étkezés és hosszabban tartó telítettségérzet.

Kontra:

• A szétválasztás önmagában nem garantálja a teljes körű tápanyagellátást.
• Hiányoznak az értékes fehérjekombinációk (például krumpli tojással).
• Az ételek szigorú szétválasztása bonyolult, emiatt sokan idő előtt abbahagyják.
• Csak abban az esetben következik be a súlycsökkenés, ha a receptek zsír- és kalóriaszegények (ez a többi diéta lényege is).