Gőzhenger tejfronton
Amint az várható volt, az EU-csatlakozást a hazai tejtermelő gazdák ellehetetlenülése teszi emlékezetessé. Az évek óta tartó huzavona és egymásra mutogatás közben a leomló vámfalak törmelékein keresztül eszeveszett sebességgel zúdul be a nyugati tejáradat. Sokáig azt hittük, hogy a biogazdálkodás némi puffert jelent, ám be kell látnunk, tévedtünk. A biotejtermelőket (azt a kettőt, amelyik egyáltalán piacon van) ugyanúgy sújtja az import akadálytalan beözönlése. A folyamatnak – egyelőre – a fogyasztók a nyertesei. Legalábbis látszólag. Tény, az osztrák vagy bajor alpesi tej minőségével nehezen tud versenyre kelni a „kiégett szik sarján” tengődő és méregdrága importtakarmányon vagy ne adj isten humáncélú táplálékon nevelt ide nem való holstein-fríz állomány teje. Tehát az importtejek igen jó minőségűek.
A biominősítéssel rendelkezők pedig még ennél is jobbak. A sajátos kvóta- és támogatási rendszer következtében a nyugat-európai (osztrák, dán, német, holland stb.) tejtermelők többszörös jövedelemhez jutnak a tej árbevételén felül a hazai termelőkhöz képest. Ettől kezdve nem verseny a verseny, hiszen a nagy feldolgozó szövetkezetekbe tömörült nyugati tejtermelők akár 1-2 éven keresztül is profit nélkül képesek majd a tejet átpumpálni a kelet-európai térségbe, aláásva az ottani árszínvonalat és tönkretéve a termelők sokaságát, akik az ún. „második pilléres” (indirekt támogatás: agrár-környezetvédelem, turizmus stb.) támogatásoktól elesve behozhatatlan hátrányba kerülnek. Senki se gondolja, hogy a probléma csupán egy ágazatot érint. A dominóeffektus hatására egy sor feldolgozó válik pillanatokon belül működésképtelenné, hiszen a megszűnő vállalkozások elbocsátott személyzete potenciálisan rontja a piac általános felvevőképességét és így a további vállalkozások életkilátásait is.
Sajnos a folyamatra a bio sem kínál megnyugtató választ. Pusztán a polgári engedetlenség eszköze parancsolhatna megálljt a korlátlan importdömpingnek, ám ez a fajta szolidaritás abszolút kihalófélben lévő magatartási forma errefelé. A másik lehetőség a tejtermelés nagyobb és szélesebb gazdasági egységbe történő integrálása, ahol egyéb húzóágazatok nyújthatnának profitkiegyenlítő védelmet a tejágazatnak. Ez a módszer biotermesztésben könnyen keresztülvihető lenne, hiszen a jó minőségű gabona biztos pozíciója mellett a takarmánygabona azonnali hasznosítása is megtörténhetne a rendszeren beül, mérsékelve az önköltséget, a hozzárendelt zöldség- és gyümölcstermesztés várható uniós időbeli felfutása pedig extraprofitot is hozhat. Mert a nyugati fogyasztók el sem tudják képzelni, milyen az íze egy igazi „pannon” kajszi- vagy őszibaracknak, zöldpaprikának, paradicsomnak. Az ezekből feldolgozott késztermékek kulináris értéke pedig nagyságrendekkel haladja meg a szerényebb ízlésvilágú nyugat-európai termékek élvezeti szintjét. A magyar gazda leleményes. A biogazda még inkább. Azonban ha elszigetelődik, őt is megeszi az EU.
Manipulálatlanul a génmanipuláció veszélyeiről
Sokáig csupán a velünk született józan veszélyérzet miatt tiltakoztunk a génmanipulált szervezetek felhasználása vagy alkalmazása ellen. Miközben a GMO-lobbisták tudatlansággal és akadékoskodással vádoltak bennünket. Mára bizonyítást nyert, hogy a génmanipulált növények pollenjei súlyos egészségkárosítást okoznak. Prof. dr. Terje Traavik, a Norvég Genetikai Ökológia Intézet igazgatója tényeket szivárogtatott ki egy génmanipulált kukorica termesztésével foglalkozó maláj mezőgazdasági kolónia lakóinak szaporodó egészségi problémáiról: láz, légzési elégtelenségek, emésztési és bőrrendellenességek. Az elvégzett vérvizsgálat egyértelműen bebizonyította, hogy a tünetekért a szél által hordott, belélegzett mutált kukoricapollen felelős. A professzor megállapításai az ENSZ Kuala Lumpur-i konferenciáján hangzottak el, ahol az USA kormányzati képviselői megpróbálták a fogyasztók GMO elleni tiltakozását szőnyeg alá söpörni. A Monsanto multi (a génmanipulált kukorica kifejlesztője) és a Fülöp-szigeteki kormány (a technológia haszonélvezői) elvetették a professzor felfedezését.
Glutamát
Az ázsiai konyha úgy használja a nátrium-glutamát nevű ízfokozó adalékanyagot, mint mi Európában a sót és borsot. Az éttermi asztalok elengedhetetlen kelléke. Pedig a legújabb kutatások szerint a Na-glutamát nem egyszerűen csak allergiát okoz, de idegi elváltozásokat is, mint pl. Parkinson- vagy Alzheimer-kór. Az összefüggésekre a 70-es években figyeltek fel, amikor hosszabb időt Kínában töltött páciensek egyaránt elesettségről, nyakban, karon és háton érzett fokozott viszketésről, heves szívverésről panaszkodtak.
A gyanú a Kínában már 100 éve intenzíven alkalmazott ízfokozóra, a nátrium-glutamátra terelődött. Érdekes módon a tünetek sokkal határozottabban jelentek meg az európaiak és amerikaiak esetében, míg a kínaiak és japánok viszonylag ellenállóbbaknak bizonyultak.
Tény azonban, hogy az emberek zöme érzékenyen reagál a glutamátra. A súlyos asztmásokat pedig kifejezetten megviseli a glutamát csekély jelenléte is.
Sokáig az FAO vagy az EU szakértői elbagatellizálták a jelenséget, mondván, nincsen tudományos bizonyíték a glutamát egészségi kockázatára.
A vitatott ízfokozók legújabb megítélése sokkal szigorúbb: a Független Egészségtanács Fóruma (az UGB Fórum) áprilisi száma éppen ezzel foglalkozott. A cikk szerint a glutamát igenis kerülendő, egészségkárosító hatású adalékanyag. Sajnos a hagyományos élelmiszerek (főként konzervek, levesporok, fűszerkeverékek, fűszersók bőségesen tartalmaznak Na-glutamátot).
A bioélelmiszerekben természetesen tilos a Na-glutamát használata. Kedves vegetárius olvasóink! Kérem, saját érdekükben ezentúl figyelmesen olvassák az egyes szendvicskrémek, növényi pástétomok összetevőinek névsorát. Ha Na-glutamát vagy csupán ízfokozó elnevezésű összetevővel találkoznak, inkább válasszanak másik terméket, amely mentes ettől.
Minősített biokozmetikumok
Sokan élnek vissza ezzel a valóban jól hangzó elnevezéssel. Ma még nincsen büntetőjogi következménye annak, ha valaki megtévesztő szándékkal ily módon tünteti fel termékét, vagy ily módon hirdeti szolgáltatását a kozmetikai szalonokban. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nincsen érvényes jogszabály, amely feltételhez kötné a biokozmetikum elnevezést. Pedig égetően nagy szükség lenne rá! Európa-szerte így gondolják. Az idei Biofachon mutatkozott be először a francia ellenőrző szervezet, az Ecocert biokozmetikai feltételrendszerével. Már néhány francia kozmetikai cég meg is jelent kísérleti termékeivel, melyek a szigorú feltételek szerint állítják elő termékeiket.
A termékek 95%-ának ellenőrzött ökológiai termesztésből kell származnia. Nincsen pozitív lista, mint a sokszor hivatkozott német BDIH logó esetén, csupán tiltott technológiák és tiltott tartósítószerek szerepelnek a feltételrendszerben.
Az egyébként szintén szigorú BDIH-feltétel nem követeli meg a bio alapanyagokat, csak olyan esetben, ha a bio alapanyag igen bőségesen áll rendelkezésre (pl. körömvirág vagy olívaolaj).
Ms Lemaire, az Ecocert kozmetikai tagozatának vezetője szerint az Ecocert logó azért is alkalmasabb, mint a BDIH, mivel egy nemzetközi ellenőrző szervezet bocsátja ki, és nem egy szűk szakmai klub. Abban mindenki egyetért, hogy szükség lenne egy átfogó európai szabályozásra, de ez még el fog tartani egy-két évig.
Lehet, hogy Magyarország ebben is élen jár majd: a Biokontroll Kht. ugyanis hamarosan közzéteszi feltételrendszerét, amelynek eredményeképpen megjelenhetnek Magyarországon a valóban ellenőrzött biokozmetikumok. Addig türelemmel kell elviselnünk a káoszt és egyes vállalkozások szemtelen ömlengéseit.