Guargumi és gumicsont
Nem múlik el hónap, hogy újabb botrányoktól ne lenne hangos a sajtó. Az élelmiszerbotrányok sem kivételek ez alól. Legújabban a guargumi került a kínpadra, amiről jámbor honfitársaink zöme nem is hallott soha, jóllehet az élelmiszerek kötelező jelölésein eddig is szerepelt. Igaz, a többi adalékanyaggal, technológiai segédanyaggal együtt minimális betűméretben. Mára azonban már olvasni sem kell: a média által keltett tömeghisztéria következtében kisiskolás és aggastyán egyaránt tudja, hogy a lejárati idő mellett a guargumi jelenléte a legfontosabb kérdés. Sikerült ismét fordítva felpattannunk a lóra, hiszen a guargumi mellett temérdek felesleges és a guarguminál lényegesen nagyobb kockázati elemek tucatjait tartalmazzák mindennapi eledeleink. Hiszen a guargumi pontosan annyira veszélytelen, mint a krumplikeményítő vagy a szentjánoskenyérmag. Mindegyiket arra használják, hogy az adott élelmiszer töményebb, sűrűbb állagú legyen. Nagy ritkán bioélelmiszerben is előfordul, a fogyasztói elvárások kényszerítő erejéből fakadóan. A guargumi tehát ártalmatlan anyag. Veszélyessé akkor vált, amikor a kapzsi, globalista szemlélet ezt is, mint minden mást, a lehető legolcsóbb forrásból kívánta beszerezni. Ellenőrizetlen forrásokból. Így került a szerencsétlen guargumiba az egyik legveszélyesebb környezeti méreg, a dioxin. Ami persze előfordult már egyéb gagyi élelmiszerekben is: például kólában, nem is olyan régen. A dioxin ugyanis szerves műanyagok égetése folytán kerülhet leggyakrabban a légtérbe, onnan aztán a termőföldre, növényekbe, vizekbe stb. Hazánkban is bőven „termelik” a dioxint a háztáji kazánokban műanyag zacskókat, csomagolóanyagokat égető „ötletes” újítók. Igaz, nem mindig sikerül őket fülön csípni. A mostani dioxinbotrány is véletlenül akadt a horogra. Szándékosan nem guargumibotrányt mondok, hiszen erről a guargumi tehet legkevésbé. Sokkal inkább azok az óriáscégek, amelyek a fejlődő világban próbálják elsütni az Európában már rég betiltott vegyszereket, vagy amelyek fittyet hánynak a legelemibb (kisközértekben is megkövetelt HACCP) ellenőrzési pontok betartására. Most viszont, hogy a botrány kipattant, rögtön támadásba lendült a sajtó, és azt igyekezett bizonyítani, hogy a szennyezett guargumi bizony-bizony a bioélelmiszerekben is fellelhető. Az egyik nem kereskedelmi televízió szalagcímben közölte: 200 bio- és reformélelmiszerben találtak szennyezett guargumit. Ami ebből igaz: 1 bioélelmiszerben és 199 reformtermékben. Az egy bioélelmiszer a Natumi cég csokoládés szójateje, amely cég már régóta nem az eredeti német bioúttörő Bruno Fischer tulajdonában található, hanem egy amerikai multinacionális élelmiszer-óriás profitját gazdagítja. E rovat hasábjain is több mint egy évtizede hangoztatjuk, hogy a helyi, vegyszermentes portékának nincs és nem is lehet párja. Így aztán ezekbe nem szükséges guargumi, megteszi helyette a krumplikeményítő is.
Basic-botrány
A biovilágot is megcsapta a kíméletlen, agresszív terjeszkedés és elvtelenség bűzös lehelete.
A nem egészen tíz évvel ezelőtt létrejött első európai bioszupermarket, a Basic mára elvesztette egyeduralmát, hiszen számtalan más csoportosulás is beszállt a német bioszupermarket-csatába: Alnatura, Superbiomarkt, LPG, BioCompany stb. Éppen ezért a Basicnek pótlólagos tőkeforrás után kellett néznie. „Belebotlott” az egyik legagresszívebb társulatba, a Lidlbe. A kétségtelenül sikeres áruházlánc azonban eddig sem a szociális érzékenységéről volt híres – ami azért a bióban máig alapkövetelmény. Így a Basic – noha komoly eurómilliókkal bővítheti vállalkozását – feltehetően el fogja veszíteni beszállítóinak jelentős hányadát.
