Komplex homeopátiás készítmények a házi patikában

Dr. Samuel Hahnemann (1755–1843) német orvos jó kétszáz esztendővel ezelőtt dolgozta ki a homeopátia módszerét, és ezzel nyíltan szembefordult kora hivatalos orvostudományával. A betegséggel szemben ható gyógyszer alkalmazása (allopátiás módszer) helyett egyfajta ingerterápiaként a hasonlóság elvét alkalmazta („similia similibus curentur”, azaz: a hasonlót hasonló gyógyítja). A homeopátia szerint a betegség lényegében a szervezet öngyógyító erőinek funkciózavara. A homeopátiás orvosságok olyan ingert közölnek szervezetünkkel, amelyek segítségével a test képes újra mobilizálni öngyógyító erőit (az „életerőt”), és kigyógyul a betegségből. A több lépésben hígított (potenciált) homeopátiás készítmények minden esetben a páciensnél jelentkező tüneteket veszik célba.

A homeopátia módszereivel készülő orvosságot a terapeuta az alapján választja ki, hogy hígítatlan formában melyik vált ki a páciens tüneteihez leginkább hasonlító panaszokat és tüneteket. Hahnemann hosszasan vizsgálta önmagán, kollégáin és páciensein az egyes, orvosságként használt anyagok hatását, tanítványai pedig folytatták kutatásait, így a homeopátia gyógyszerarzenálja idővel óriásira duzzadt.

Egyszerű példával: mindenki tudja, mi történik a hagyma hámozása és aprítása közben. Elered az orrunk, és könnyezni kezdünk. Ez azt jelenti, hogy a homeopátiás formában elkészített vöröshagyma (Allium cepa) kiválóan gyógyítja a híg orrfolyással és könnyezéssel járó megfázásos betegségeket. Az egyes pácienseknél jelentkező egyéb, egyedi tünetek vagy megerősítik a terapeutát választása helyességében, vagy további szerek adását teszi szükségessé. Hahnemann azonban azon a véleményen volt, hogy egy betegséget kizárólag egyetlen homeopátiás szerrel lehet eredményesen kezelni. E vélemény követői számára megdönthetetlen dogma, amit a mai napig követnek – ez a „klasszikus homeopátia”.

Az első vizit nagyon időigényes és óriási tapasztalat szükséges hozzá

A klasszikus homeopátia a gyakorlatban nem mindig olyan egyszerű, mint a vöröshagyma példája. Sok időre, türelemre és tapasztalatra van szükség akkor, amikor a beteg először jelentkezik, és meg kell találni a számára legmegfelelőbb szert. Ennek hiányában nem számíthat gyógyulásra. Ez viszont azt jelenti, hogy a lelkiismeretes terapeuta az első konzultáció során 2-2,5 órát tölt azzal, hogy a gigantikus méretű arzenálból kikeresse az egyetlen megfelelő orvosságot. A klasszikus homeopátia ugyanis nagyon személyközpontú szemléletű, és az anamnézisnek a beteg egyéniségének, sőt személyiségének minden részletére ki kell terjednie. Ez nélkülözhetetlen a terápia sikere szempontjából.

Ennek ellenére a klasszikus homeopátiában is létezik a „bevált szerek” fogalma, amelyek akut betegség esetén szinte minden páciensnél jól, megbízhatóan hatnak. Ilyen pl. az Apis (méhméreg) rovarcsípések, az Arnica (árnika) zárt sérülések, vagy a fent említett Allium cepa (hagyma) nátha esetében. Krónikus betegségek és kedélybetegségek, pl. depresszió esetében azonban már jóval nehezebb a helyzet. Ízületi kopás (artrózis) esetén 60 különféle szer, nyugtalanság és alvászavar esetében legalább 20 szer jöhet szóba. Dr. Eduard Bach (1886–1936) brit orvos, a Bachféle virágterápia feltalálója is úgy vélte, a klasszikus homeopátia öngyógyításra lényegében alkalmatlan eljárás.

A komplex homeopátiás készítmények az egyes alkotórészek szinergiájára építenek

Már Hanemann életében létrejött a klasszikus homeopátia alternatívája, a komplex homeopátia. 1833-ban Karl Julius Aegidi, Hahnemann egyik leghíresebb tanítványa egy levelében arról számolt be tanítómesterének, milyen sikeresen alkalmazott egyszerre két szert több száz betegénél. Noha Hahnemann elismerte Aegidi sikereit és elfogadta érvelését is, élete végéig ragaszkodott eredeti elképzeléséhez, miszerint minden egyes esetet kizárólag egyetlen, megfelelően kiválasztott szerrel lehet meggyógyítani. Az örök kritikus Hahnemann egyszerűen nem szerzett saját tapasztalatot két vagy több szer egyidejű alkalmazásával. Ráadásul nyilván nehezére esett, hogy ellentmondjon a saját maga által felállított alapelvnek.

Abban a korban, amikor a homeopátiát igen heves támadások érték, tanítványait elbizonytalanította volna, ha módosítja eredeti tanítását. Hahnemann ellenezte az egyre inkább terjedő kombinált szerek használatát. A komplex homeopátia csak halála után, egy 1865-ben megjelent tankönyvbe került be. A komplex homeopátiás orvosságok általában 2-7 hasonló, olykor akár eltérő hatású szer keverékét tartalmazzák. A keveréket alkotó szerek kiegészítik, illetve erősítik egymást. A komplex készítmények szabadon, vény nélkül kaphatók. Célzottan egy-egy kórkép, pl. megfázás, nyugtalanság, alvászavar stb. kezelésére javalltak. Nem csak minőségüket, de hatásosságukat is ellenőrzik – egyébiránt csak regisztrációs számot kapnak, de nem számítanak a szó jogszabályi értelmében „gyógyszernek”.

A terapeuta vagy a saját magát kezelő beteg szempontjából a komplex készítményekkel történő kezelés összehasonlíthatatlanul egyszerűbb, mint a klasszikus módszer, hiszen a komplex készítménynél pontos indikáció (javallat) szerepel. A komplex szerek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, ami nem utolsósorban jó tolerálhatóságuknak és a mellékhatások hiányának köszönhető.

Nem mindegyik homeopátia alkalmas öngyógyításra

Mint minden öngyógyítás esetében, a komplex homeopátiás készítmények otthoni használata kapcsán is az első felmerülő kérdés, vajon az adott esetben egyáltalán lehetséges-e az öngyógyítás.

Ez azt jelenti, hogy ha egy betegség már szervi elváltozással jár, amit szervezetünk önerőből már nem képes helyrehozni, pl. egy daganatos megbetegedés, akkor azt homeopátiával nem lehet meggyógyítani. Emellett nem képes agresszív kórokozókat leküzdeni, sem a szervezet által előállított anyagokat, pl. nem tud inzulint pótolni, helyettesíteni. Ha egy adott betegséggel kapcsolatban elértük az öngyógyítás határait, orvoshoz kell fordulni. Idetartoznak az erős fájdalmak, a magas láz, illetve bármely kórfolyamat szokatlan lefolyása.

Bevált komplex homeopátiaás készítmények

A komplex homeopátia nyújtotta terápiás lehetőségek szemléltetésére álljon itt néhány, gyógyszertárban beszerezhető készítmény, amelyek tabletta, cseppek, kenőcsök és ampullák formájában kaphatók:

Ideges nyugtalanság és álmatlanság kezelésére: Calmvalera Hevert, Neurexan, Sedaselect.

Megfázás, influenza kezelésére, az immunrendszer erősítésére: Toxi-Loges, Metavirulent, Influvit, Contramutan, Meditonsin.

Hólyaghurut: Enuroplant N, Urotruw, Cysto-Gastreu SR 18, Metasolidago S, LÖWE Komplex Nr. 7 Uva-ursi com.

Rándulások, zúzódások és sportsérülések: Traumeel S, Ruta-Gastreu NR 55.

Ízületi panaszok (kopás): Zeel comp. N, Arthriplex, LÖWE Komplex Nr. 8 Fromica, Steirocall S. Funkcionális, ill. enyhe szívpanaszok: Diacard M, Goldtropfen DHU S, Cardioselect N.

Szédülés: Vertigoheel, Vertigo Hevert SL, Vertigopas.

Gyomor-bél rendszeri görcsök és gyulladások: Gastriselect N, Gastro-Pasc, Gastroplant.

Fotó: Adobe Stock