Koz­mi­kus se­gí­tők a kert­ben – A Nap, a Hold és a csillagok

A tör­té­net né­hány tu­cat hó­na­pos re­tek­kel kez­dő­dött, ame­lye­ket Ma­ria Thun 1952-ben ve­tett el a kert­jé­ben. Ezek – jól­le­het ugya­nab­ból a faj­tá­ból vol­tak, ugyan­ab­ba az ágyás­ba ve­tet­te és ugya­núgy gon­doz­ta őket – na­gyon el­té­rő­ek let­tek. Né­me­lyik erő­tel­jes és zaftos lett, a má­sik ki­csi és vé­kony, de dús le­ve­let nö­vesz­tett. Megint má­sok hir­te­len meg­nyúl­tak és a töb­bi­nél ha­ma­rabb hoz­tak vi­rá­got. Más ker­tész mér­ge­lő­dött vol­na ezen, és ki­dob­ta vol­na a rosszul si­ke­rült ter­mést. Ma­ria Thun azon­ban tud­ni akar­ta, mi áll a je­len­ség hát­te­ré­ben.

A fia­tal nő Mar­burg kö­ze­lé­ben egy pa­raszt­gaz­da­ság­ban nőtt fel, és már gye­rek­ko­rá­ban élén­ken ér­dek­lő­dött a ter­mé­szet iránt. A fér­jét a há­bo­rú alatt, ápo­ló­nő­ként is­mer­te meg. Wal­ter Thun an­tro­po­zó­fus volt, aki egy Wal­dorf-is­ko­lá­ban mű­vé­szet­tör­té­ne­tet és kéz­mű­ves­sé­get ok­ta­tott. A fia­ta­lasszony a fér­je ré­vén ke­rült kap­cso­lat­ba Ru­dolf Ste­i­ner írá­sai­val. Mint a ter­mé­szet gyer­me­két, el­ső­sor­ban az a „me­ző­gaz­da­sá­gi kur­zus” ér­de­kel­te, amely­nek alap­ján Ste­i­ner 1924-ben lét­re­hoz­ta a bio­ló­giai-di­na­mi­kus me­ző­gaz­da­sá­got.

En­nek a spe­ciá­lis öko­ló­giai be­te­le­pí­té­si rend­szer­nek a mag­ját az a fel­fo­gás ké­pe­zi, hogy az anya­föld ele­ven, és ez az élet­te­li­ség spe­ciá­lis me­ző­gaz­da­sá­gi mód­sze­rek­kel, pél­dá­ul kom­poszt vagy meg­ha­tá­ro­zott ké­szít­mé­nyek al­kal­ma­zá­sá­val még to­vább fo­koz­ha­tó. A kö­zép­pont­ban a szar­vas­mar­hat­rá­gyá­ból nyert „sza­ru­trá­gya” és az őrölt kvarc­ból elő­ál­lí­tott „sza­ru­kova” áll. Eh­hez még to­váb­bi hat szer jön, ame­lyek­nek mind a kom­poszt ja­ví­tá­sa a cél­ja: cic­ka­fark, ka­mil­la, csa­lán, pity­pang, tölgy­fa­ké­reg és va­le­riá­na.

En­nek a bio­ló­giai mód­szer­nek az a kü­lön­le­ges­sé­ge, hogy sem ké­miai mé­re­ga­nya­go­kat, sem ás­vá­nyi mű­trá­gyát nem al­kal­maz, ki­zá­ró­lag kom­posz­tot és nö­vé­nyi anya­go­kat. A kár­te­vők el­len sem mér­gek­kel har­col­nak, ha­nem nö­vé­nyi ön­te­tek­kel vagy a kár­te­vő ro­va­rok elé­ge­tett és po­ten­cia­li­zált tes­té­vel.

A nö­vé­nyek el­le­nál­ló ké­pes­sé­gét el­ső­sor­ban a talaj vi­ta­li­zá­lá­sá­val erő­sí­tik, hogy ön­ma­guk le­gye­nek ké­pe­sek vé­de­kez­ni a kár­te­vők el­len. Ezen­kí­vül ve­tés­kor és be­ta­ka­rí­tás­kor fi­gye­lem­be ve­szik a koz­mi­kus rit­mu­so­kat, kü­lö­nö­sen azo­kat, ame­lyek a Hold já­rá­sá­val füg­ge­nek össze.

Ho­gyan lett a hob­bi­ker­tész­ből pro­fi?

Ma­ria Thun elő­ször egy kis ker­tet bér­elt Mar­burgban és el­kez­dett Ste­i­ner elvei sze­rint kom­poszt­tal és bio­ló­giai-di­na­mi­kus ké­szít­mé­nyek­kel dol­goz­ni. És egy nap meg­tör­tént az eset a hó­na­pos ret­kek­kel. A hob­bi­ker­tész kü­lön­bö­ző na­po­kon ve­tet­te el a ma­go­kat. El­ha­tá­roz­ta, hogy el­le­nőr­zi, van-e sze­re­pe a ve­té­si idő­pont­nak. Nap mint nap ve­tett el ret­ket, ké­sőbb más nö­vé­nye­ket is, így spe­nó­tot, ka­ra­lá­bét, hagy­mát és ré­pát, bor­sót és ba­bot. Köz­ben min­den elve­tett nö­vény­nél na­gyon pon­to­san el­le­nő­riz­te a nö­ve­ke­dést és a mi­nő­sé­get.

Ez­zel egyidejű­leg meg­fi­gyel­te az idő­já­rást is, és jegy­ze­te­ket ké­szí­tett. Szer­zett ma­gá­nak egy zseb­nap­tárt, és ab­ba min­dent fel­jegy­zett. Ki­lenc év in­ten­zív ku­ta­tás után olyan biz­tos volt a meg­fi­gye­lé­se­i­ben, hogy 1963-ban nyil­vá­nos­ság­ra hoz­ta ku­ta­tá­si ered­mé­nye­it. Azó­ta min­den év­ben – ma már hu­szon­hat nyel­ven – meg­je­le­nik hí­res nap­tá­ra a ve­tés­re al­kal­mas idő­pon­tok­kal.

Amit Ma­ria Thun kí­sér­le­tei so­rán fel­fe­de­zett, az a koz­mi­kus erők­nek a nö­vé­nyek nö­ve­ke­dé­sé­re gya­ko­rolt egyér­tel­mű be­fo­lyá­sa volt, ame­lyet min­de­ne­ke­lőtt a Hold­nak a kü­lön­fé­le csil­lag­ké­pek­ben va­ló el­he­lyez­ke­dé­se kép­vi­sel. Csil­lag­ké­pek né­ven az ál­ló­csil­la­gok kü­lön­fé­le min­táit em­le­get­jük, ame­lye­ken a Nap az év fo­lya­mán át­ha­lad. Az em­be­rek a nap­pá­lyát (eklip­ti­ka: az ég­gömb­ből a Föld Nap kö­rü­li pá­lyá­já­nak sík­já­val ki­vá­gott fő­kör, amely men­tén a Nap évi lát­szó­la­gos moz­gá­sát vég­zi) alko­tó csil­lag­ké­pe­ket már évez­re­dek­kel eze­lőtt meg­kü­lön­böz­tet­ték és ne­vek­kel lát­ták el: Kos, Bi­ka, Ik­rek, Rák Orosz­lán, Szűz, Mér­leg, Skor­pió, Nyi­las, Bak, Ví­zön­tő és Ha­lak. Ezek­nek a csil­lag­ké­pek­nek az összes­sé­gét ne­vez­zük ál­la­töv­nek. Föld kö­rü­li pá­lyá­ja so­rán a Hold is át­vo­nul eze­ken a csil­lag­ké­pe­ken, és né­hány na­pig min­dig az adott csil­lag­kép­ben idő­zik.

A mai asz­tro­ló­gia sze­rint az ál­la­töv a ta­vasz kez­de­tét je­len­tő ta­va­szi na­pé­je­gyen­lő­ség­gel kez­dő­dik már­ci­us 20–21-én. Az ál­la­töv az eklip­ti­kát egyen­ként 30-30 fo­kos, ti­zen­két egyen­lő rész­re oszt­ja. Ezek a sza­ka­szok, bár az egyes csil­lag­ké­pek után ne­ve­zik el őket, nem fe­lel­nek meg ne­kik pon­to­san, mi­vel a csil­lag­ké­pek ki­ter­je­dé­se rész­ben hosszabb (pél­dá­ul a Szűz­nél), mint 30 fok. Ezen­kí­vül a Föld ten­ge­lyé­nek in­ga­moz­gá­sa miatt el­to­ló­dik a ta­va­szi na­pé­je­gyen­lő­ség po­zí­ció­ja. Így a nap ma­nap­ság va­ló­já­ban a Ha­lak csil­lag­kép­ben ván­do­rol az alatt az idő­szak alatt, amit az asz­tro­ló­gia a Kos ál­la­tö­vi jegy­hez ren­del.

A Hold ha­tá­sá­ra ki­haj­ta­nak a nö­vé­nyek

A csil­lag­ké­pek te­hát nem il­lesz­ked­nek töb­bé az ál­la­tö­vi je­gyek­hez. Ezért Ma­ria Thun ki­je­len­té­sei a tény­le­ges csil­lag­ké­pek­re vo­nat­koz­nak, nem az asz­tro­ló­giai ál­la­töv­re.

A csil­lag­ké­pe­ket ha­gyo­má­nyo­san hár­ma­sá­val a négy elem­hez ren­de­lik hoz­zá: a Bi­ka, a Szűz és a Bak a föld­höz, a Rák, a Skor­pió és a Ha­lak a víz­hez, az Ik­rek, a Mér­leg és a Ví­zön­tő a le­ve­gő­höz, a Kos, az Orosz­lán és a Nyi­las pe­dig a tűz­höz tar­to­zik. Ma­ria Thun rá­jött, hogy a Hold ál­lá­sa az egyes csil­lag­ké­pek­ben dön­tő sze­re­pet ját­szik és spe­ciá­lis nö­ve­ke­dé­si im­pul­zu­so­kat ad­hat. Így pél­dá­ul a föld­je­gyek­ben ál­ló Hold a gyö­ke­rek nö­ve­ke­dé­sét ser­ken­ti, a víz­je­gyek­ben a le­vél­kép­ző­dést, a le­ve­gő­je­gyek­ben a vi­rág­kép­ző­dést és a tűz­je­gyek­ben a gyü­möl­csök és mag­vak kép­ző­dé­sét.

A talaj meg­mun­ká­lá­sa ré­vén ezek a koz­mi­kus im­pul­zu­sok át­vi­he­tők a szán­tó­föld vagy a kert ta­la­já­ba. A ve­tést és a ké­sőb­bi gon­do­zá­si mun­ká­kat ép­pen ezért azo­kon a na­po­kon kell elvé­gez­ni, ame­lyek az adott nö­vény­tí­pus­nak meg­fe­lel­nek: a gyö­kér­na­pok (Hold a Bi­ká­ban, a Szűz­ben vagy a Bak­ban) pél­dá­ul ked­ve­ző­ek az olyan nö­vé­nyek­nek, mint a hó­na­pos re­tek, ré­pa, cé­kla, zel­ler, krum­pli vagy hagy­ma. A le­vél­na­pok (Hold a Rák­ban, a Skor­pió­ban vagy a Ha­lak­ban) jók a leg­több ká­posz­ta­fé­lé­nek (ki­vé­ve a brok­ko­lit), a sa­lá­tá­nak, spe­nót­nak, pet­re­zse­lyem­nek, édes­kö­mény­nek vagy a gyep­nek. A vi­rág­na­pok­hoz (Hold az Ik­rek­ben, a Mér­leg­ben vagy Ví­zön­tő­ben) il­le­nek a vi­rá­gok, a vi­rág­hagy­mák, sok gyógy­nö­vény és a brok­ko­li. És vé­gül a gyü­mölcsna­pok (Hold a Kos­ban, az Oro­szlá­nban vagy a Nyi­las­ban) ser­ken­tik a bab, a bor­só, a ku­ko­ri­ca, a pa­ra­di­csom, a pa­pri­ka, a tök, az ubor­ka és va­la­mennyi ga­bo­na­fé­le nö­ve­ke­dé­sét.

Ma­ria Thun ku­ta­tá­sai sze­rint a ked­ve­ző vagy ked­ve­zőt­len idő­pont­ban vég­zett ve­tés vagy gon­do­zás igen nagy ho­zam­kü­lönb­sé­ge­ket ered­mé­nyez­het, a spe­nót­nál 30, a re­tek­nél akár 40 szá­za­lé­kos el­té­rést is. A sza­kér­tő egé­szen el­té­rő ha­tá­so­kat ho­zott össze­füg­gés­be a hold­fá­zi­sok­kal, a nö­vek­vő, il­let­ve a fo­gyó hold­dal, a hold­cso­mó­val, és a Föld­höz va­ló kö­zel­ség­gel, il­let­ve tá­vol­ság­gal. Ma­ria Thun meg­fi­gyel­te pél­dá­ul azt, hogy a nö­vény ere­je fo­gyó hold­nál a föld alat­ti ré­szek­be hú­zó­dik vissza. Ezek az idő­sza­kok al­kal­ma­sak a ker­tész­ke­dés­re vagy a nö­vény­ápo­lás­ra, pa­lán­ták ki­he­lye­zé­sé­re. Met­sze­ni vi­szont csak a nö­vek­vő hold­nál ér­de­mes, mert a nö­vény ere­je ilyen­kor a föld fe­let­ti ré­szek­be áram­lik. Ez az idő­szak al­kal­mas a gyü­mölcster­més be­ta­ka­rí­tá­sá­ra is. Ezen­kí­vül itt is aján­la­tos a meg­fe­le­lő na­po­kat fi­gye­lem­be ven­ni, te­hát gyü­möl­csö­ket a gyü­mölcsna­po­kon szed­ni, a le­ve­les zöld­sé­ge­ket a le­vél­na­po­kon, a vi­rá­gos nö­vé­nye­ket pe­dig a vi­rág­na­po­kon. A gyö­kér­zöld­sé­gek fel­sze­dé­sé­re kü­lö­nö­sen a gyö­kér­na­pok al­kal­ma­sak csök­ke­nő hold­nál.

A Thun há­zas­pár 1971-ben meg­vá­sá­rolt Mar­burg mel­lett, Dex­bach­ban egy ki­sebb pa­raszt­gaz­da­sá­got, ahol 1976 óta él­nek. Ma­ria Thun itt még na­gyobb te­rü­le­ten ren­dez­het­te be kí­sér­le­ti gaz­da­sá­gát, és a fia, Matt­hi­as (aki kép­zett mé­hész) is he­lyet ta­lált itt a mé­hei­nek – ame­lyek­nek éle­tét egyéb­ként szin­tén be­fo­lyá­sol­ják a koz­mi­kus rit­mu­sok. Matt­hi­as ezen­kí­vül a ve­té­si nap­tá­ron is dol­go­zik, és ő a fel­elős a kí­sér­le­tek fo­tó­do­ku­men­tá­ció­já­ért. A bir­to­kon ha­ma­ro­san be­ren­dez­tek egy labo­ra­tó­riu­mot is, hogy pon­to­sab­ban ana­li­zál­has­sák a nö­vé­nyek alko­tó­ele­me­it. Ezt ma Ma­ria Thun egyik, ve­gyész­kép­zett­sé­gű uno­ká­ja ve­ze­ti. Ezek az elem­zé­sek va­ló­ban na­gyon ér­de­kes ered­mé­nye­ket hoz­tak, pél­dá­ul ki­de­rült, hogy ha a ré­pát bio­ló­giai-di­na­mi­kus ko­va­ké­szít­ménnyel ke­ze­lik, cu­kor­tar­tal­ma hat szá­za­lék­kal is meg­nő­het.

A be­ta­ka­rí­tás szin­tén a boly­gó­ál­lá­sok­tól függ

Ma­ria Thun mun­ká­ja so­rán fel­fe­dez­te, hogy a boly­gók egy­más­hoz va­ló vi­szo­nyá­nak is je­len­tő­sé­ge van, sőt né­ha na­gyobb a Hold be­fo­lyá­sá­nál. Vi­szont a mes­ter­sé­ges ön­tö­zés le­csök­ken­ti en­nek ha­tá­sát, sőt né­ha tel­je­sen meg is szün­te­ti, és új­ra a Hold ha­tá­sa ural­ja a nö­ve­ke­dést. Azt már ko­ráb­ban is meg­fi­gyel­te, hogy a kü­lön­bö­ző na­po­kon tör­té­nő ta­laj­meg­mun­ká­lás meg­vál­toz­tat­ja a nö­vé­nyek anyag­cse­ré­jét. Így pél­dá­ul az a spe­nót, ame­lyet gyö­kér­na­po­kon (a Hold egy föld­jegy­ben) ka­pál­nak, na­gyon ma­gas ni­trát­tar­tal­mú lesz. Más nö­vé­nyek is ha­son­ló­an re­agál­nak. A boly­gók ha­tá­sa is ha­son­ló irá­nyú. Mars-szem­be­nál­lás (180 fo­kos szög) ese­tén pél­dá­ul a nö­vé­nyek fo­ko­zott mér­ték­ben vesz­nek fel va­sat, Mer­kúr-szem­be­nál­lás ese­tén pe­dig réz­zel gaz­da­god­nak. Ez­zel a fel­fe­de­zé­sé­vel egyé­bi­ránt Ma­ria Thun kon­flik­tus­ba ke­rült az an­tro­po­zo­fi­kus ku­ta­tók­kal, akik ha­gyo­má­nyo­san a Vé­nusz boly­gó­hoz ren­de­lik hoz­zá a re­zet. Ezek után so­kan nem áll­tak szó­ba az asszonnyal, de mint mond­ja, nem ta­gad­hat­ta meg az ered­mé­nye­it, csak azért, mert bi­zo­nyos vé­le­mé­nyek­kel üt­köz­nek.

A sza­kér­tő ma ta­pasz­ta­la­tai alap­ján ha­tá­ro­zott össze­füg­gést lát az idő­já­rás és akö­zött, hogy a boly­gók me­lyik csil­lag­kép­ben he­lyez­ked­nek el. „Ha egy me­leg boly­gó, mint ami­lyen a Mer­kúr, a Kos csil­lag­kép­ben ha­lad, ak­kor fe­le­rő­sö­dik a ha­tá­sa” – ma­gya­ráz­za. „Ha a Hold és más, a víz elem­re ha­tó boly­gók az ál­la­töv egy olyan ré­gió­já­ban jár­nak, amely kü­lö­nö­sen a víz­re gya­ko­rolt ha­tás­sal jel­le­mez­he­tő, ak­kor erő­sen csa­pa­dé­kos idő­sza­ko­k­ra kell szá­mí­ta­ni.” Ilyen hoz­zá­ren­de­lé­se­ken ala­pul­tak na­gyon ta­lá­ló, a 2003. évi idő­já­rás kü­lö­nö­sen me­leg nya­rá­ra vo­nat­ko­zó prog­nó­zi­sai. „2004-ben megint vál­to­zik a hely­zet” – jó­sol­ja új ve­té­si ka­len­dá­riu­má­ban, és el­ma­gya­ráz­za, „hogy a Mer­kúr me­leg pe­rió­du­sai le­rö­vi­dül­tek, ezért több csa­pa­dé­kra szá­mít­ha­tunk. Ugya­nak­kor az év kö­ze­pén a Mer­kúr az Orosz­lán­ban ma­rad egy ide­ig, ez pe­dig alap­ve­tő­en fel­me­le­gí­ti a nya­rat“.

Ha vissza­te­kint, Ma­ria Thun meg­ál­la­pít­ja, hogy prog­nó­zi­sai 80 szá­za­lék­ban he­lye­sek vol­tak. Ugya­nak­kor na­gyon sok kü­lön­bö­ző szem­pont be­fo­lyá­sol­ja az idő­já­rást és a nö­vé­nyek nö­ve­ke­dé­sét, és sem­mi­kép­pen sem ál­lít­ja, hogy már min­dan­nyit is­mer­né. A kí­ván­csi­sá­ga azon­ban még min­dig éber, mun­ka­ked­ve tö­ret­len. A ta­pasz­talt ker­tész­nő szá­mos bio­gaz­da­ság­nak ad ta­ná­csot, töb­bek közt az egyip­to­mi Sek­hem-farm­nak is, amely ép­pen most kap­ta meg az al­ter­na­tív No­bel-dí­jat. Az ér­dek­lő­dők egész év­ben részt ve­het­nek tan­fo­lya­ma­in és elő­adá­sa­in.