Mézből van a méz?

A „valódi” méz eddigi ismereteink szerint mintegy száznyolcvan különféle hatóanyagot tartalmaz. A méhek a nektár átalakítása során saját kiválasztó rendszerükből különféle savakat, enzimeket, hormonális anyagokat koncentrálnak a mézben. Ezenkívül rendkívül sok vitamin, ásványi anyag és nyomelem található benne. Így érthető, hogy kitűnő háziszernek bizonyul egy sor emésztőrendszeri betegség (például a máj csökkent méregtelenítő funkciója, fekélyek, székrekedés), szív-, vese-, valamint idegrendszeri panaszok esetén. Alvászavarban szenvedők a függőség kialakulásának veszélye nélkül hosszabb távon is felhasználhatják nyugtató, enyhén altató hatását. Bár a méz édességnek számít, fogainkat nem károsítja, sőt a benne lévő hidrogén-peroxid hatásosnak bizonyul a fogszuvasodás kórokozója ellen is.

A méz egyes összetevői rendkívül gyorsan felszívódnak, s megfigyelések szerint szinergistaként működik számos olyan anyaggal, melyet gyógyhatása miatt viszünk be szervezetünkbe. A mézzel bevett gyógyszerek hatása hamarabb érzékelhető, s előbb élvezhetjük gondosan kiválasztott gyógynövényteánk jótékony hatását is, ha azt testhőmérsékletűre hűtve mézzel dúsítjuk.

Kevésbé ismertek a méz külsőleges alkalmazásának lehetőségei. Gyorsíthatjuk a gyógyulást, ha a nagyobb felületű horzsolásokat, sebeket, sőt akár égési sérüléseket is folyékony, de hígítatlan mézzel bekenjük, s egy időre fedetlenül hagyjuk.

A méz külső megjelenését illetően – fajtája függvényében – igen sokféle lehet. Színe átlátszó, hófehér, sárgásbarna, zöldessárga, vörösesbarna, kávébarna, sőt fekete is lehet. Illata, íze, aromája legalább ilyen nagy változatosságot mutat. A legtöbb méz bizonyos idő elteltével ikrásodni kezd. Ez egy természetes folyamat, s nem kell attól tartanunk, hogy az adott méz „hamis”, vagyis, hogy alaposan megcukrozták. A kikristályosodás ideje a mézben található gyümölcs- és szőlőcukor arányától függ. A magasabb fruktóztartalmú mézek lassabban ikrásodnak. A kristályos méz kémiai tulajdonságai változatlanok, beltartalmi értéke nem csökkent. Ügyeljünk rá, hogy ha ismét folyékonnyá akarjuk tenni, ezt ne tűzön melegítve próbáljuk elérni, inkább állítsuk az üveget maximum 50 oC-os vízbe, s ott lassan, kíméletesen, a biológiailag értékes anyagok megóvásával érjük el a kívánt halmazállapotot.

Ha jó minőségű, hamisítatlan mézet kívánunk fogyasztani, s végignézzük a boltok, nagyobb bevásárlóközpontok hol bőséges, hol szegényes választékát, döntésünkhöz a szemmel látható kristályosodás mértéke igen csekély támpontot nyújt. Napjainkban a mézhamisítás egyre nagyobb méreteket ölt, s módszerei is egyre kifinomultabbak. A legnépszerűbb, legnagyobb keresletnek örvendő akácméz esetében „hígítómézként” a vaddohányból készült mézet alkalmazzák, melynek színe hasonlóan világos, íze jellegtelen, s mikroszkopikusan igen nehezen kimutatható. Ugyanerre a célra olykor más növények pollenjét is fel szokták használni. Az elmúlt évben egy százhalombattai méhész termékének vizsgálatakor például a „színtiszta” akácmézben 38%-os napraforgópollen-tartalmat állapítottak meg.

A mézhamisítás legelterjedtebb módszere a kukoricakeményítőből készült színtelen, szagtalan, folyékony édesítőszer, az izocukor kisebb-nagyobb arányú hozzákeverése. Sok esetben nem közvetlenül a mézhez keverik az édesítőszert, hanem a méheket etetik a cukorral. A hamisítók számára így igen gazdaságossá válik a méz készítése, hiszen az átlagosan 550 forint körüli akácmézárhoz viszonyítva az izocukor kilónkénti ára mindössze 84 forint.

A Méhészet c. folyóirat adatai szerint az elmúlt évben a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére végzett vizsgálat során Budapest áruházaiból vett minta alapján 22 mézből 9 hamisat találtak. S előfordult, hogy a „mézben” az izocukor aránya elérte a 60%-ot. Végső soron az izocukor nem mérgező, egészségre nem ártalmas, csak épp köze nincs a mézhez. Nem tartalmazza azokat a vitaminokat, enzimeket, ásványi anyagokat és egyéb összetevőket, melyek a méz csodálatos hatását biztosítják, amiért az olykor borsos árat is hajlandó a vevő megfizetni, s így nyilvánvalóan a vele elérni kívánt hatás is elmarad.

Az EU előírásai szerint készített Magyar Élelmiszerkönyv szerint a méznek mentesnek kell lennie mindenféle szerves és szervetlen eredetű idegen anyagtól, s az önminősítés elvei szerint az előállító feladata a termék jó minőségének garantálása, melyről a mézhamisítók kapcsán nyilvánvalóan nem beszélhetünk. Szerencsére a hamisítás módszereinek fejlődésével a tudomány is igyekszik lépést tartani a leleplezésére alkalmas módszerek kidolgozásával. Mivel az izocukor a mézhez hasonlóan fruktóz- és glükózösszetételű, jelenlétének kimutatására a hagyományos módszerek nem alkalmasak. Magyarországon néhány helyen az igen költséges szénizotópos vizsgálati módszert alkalmazzák, mellyel egyértelműen megállapítható a mézben a C13 izotóp magasabb részaránya, ami az egyszikű növényekre (például a kukoricára) jellemző, s az izocukor jelenlétére utal. A mosonmagyaróvári Pannon Agrártudományi Egyetemen kifejlesztett ún. HPLC műszeres elemzéssel már egy óra leforgása alatt fény derülhet a hamisítás tényére és módszerére. Mindez örvendetes, s remélhetőleg a jövőben a mézhamisítók száma a módszernek köszönhetően megtizedelődik.

De addig is mit tegyen az egyszerű fogyasztó, akinek zsebében semmiféle műszer nem lapul, s mindössze egy üveg „valódi” mézet szeretne vásárolni családja számára?

Amíg jobb megoldás nem kínálkozik, fogadjuk meg az öreg méhész bácsi tanácsát, aki tudományát nagyapjától és ükapjától szerezte:

Állítsuk fejére a kiválasztott üveg mézet, ekkor a méz fölötti légréteg egy nagy buborék formájában elindul felfelé az üvegben. Nos, ha ez a buborék szépen lassan, komótosan ér fel a megfordított üveg aljára, nyugodtak lehetünk, s kosarunkba tehetjük a kiválasztott üveget. Ha azonban buborékunk meglehetős sietséggel tör felfelé, mondjunk le eme üvegről, s ismételjük meg apró kísérletünket a kínálatban szereplő más eredetű mézekkel is. Ha szerencsénk van, talán még válogathatunk is a jó minőségű mézek között.