Mi is ez az aszpartám?

Aki elol­vas­ta az asz­par­tám há­rom rész­be fog­lalt, rö­vid, de még vé­get nem ért tör­té­ne­tét, jog­gal kí­ván­csi, mi is ez az anyag. Ké­mia­i­lag az asz­par­tám egy di­pep­tid, mely­nek két ami­no­sav-kom­po­nen­se a fe­ni­la­la­nin és az asz­pa­ra­gin­sav. Emel­lett a mo­le­ku­la fe­ni­la­la­nin-ré­szé­ben az ami­no­sav­rész­re jel­lem­ző sav­funk­ció me­ti­lész­ter­for­má­ban ta­lál­ha­tó. En­nél töb­bet nem szük­sé­ges ké­miá­já­ról tud­ni. Ta­lán egy­sze­rűbb úgy meg­je­gyez­ni, hogy há­rom mo­le­ku­la össze­kap­cso­ló­dá­sá­ból jött lét­re, me­lyek ará­nya a kö­vet­ke­ző:

• Asz­pa­ra­gin­sav: 40%

• Fe­ni­la­la­nin: 50%

• Me­ta­nol: 10%

A mo­le­ku­la szer­ke­ze­te és édes íze kö­zöt­ti kap­cso­lat fel­fe­de­zé­se a vé­let­len mű­ve, a ku­ta­tók nem ren­del­kez­tek olyan elő­ze­tes in­for­má­ciók­kal, me­lyek­ből elő­re kö­vet­kez­tet­ni le­he­tett vol­na er­re a tu­laj­don­sá­gá­ra.

Ma­ga a mo­le­ku­la szá­raz kö­rül­mé­nyek kö­zött sta­bil anyag, 100 °C fe­let­ti hő­mér­sék­le­ten több mint 100 órát bír ki je­len­tő­sebb bom­lás nél­kül. Vi­zes ol­dat­ban azon­ban már nem ilyen egy­sze­rű a hely­zet. Itt 30 °C fe­lett meg­in­dul a bom­lá­sa, me­lyet az ol­dat sa­va­nyú­sá­ga fo­koz­hat. Ez azért fi­gye­lem­re­mél­tó, mert a leg­több üdí­tő­i­tal ilyen ol­dat!

Ha rö­vi­den akar­nánk meg­ha­tá­roz­ni az asz­par­tám­mal kap­cso­la­tos va­lós vagy vélt pro­blé­mák for­rá­sát, ak­kor a mo­le­ku­la bom­lé­kony­sá­gá­ra kel­le­ne hi­vat­koz­nunk. Ha az asz­par­tá­mot nem bon­tot­ták el a sa­vas anya­gok az élel­mi­sze­rek­ben, ki­bír­ta az eset­le­ges hő­ha­tást, ak­kor jön a kö­vet­ke­ző meg­pró­bál­ta­tás a gyo­mor­ban és a bél­ben. Itt a sa­vas kö­zeg mel­lett több olyan bon­tó en­zim is ki­vá­lasz­tó­dik, me­lyek al­kal­ma­sak pep­tid- és ész­ter­tí­pu­sú anya­gok ha­sí­tá­sá­ra. Táp­lá­lé­kunk szin­ten min­den eset­ben tar­tal­maz va­la­mi­lyen fe­hér­jét, me­lyek az emész­tő­csa­tor­ná­ban ki­sebb ré­szek­re, alko­tó­ele­me­ik­re, az ami­no­sa­va­kra bom­la­nak a már em­lí­tett en­zi­mek se­gít­sé­gé­vel. Ez a bon­tás a táp­lá­lék ese­té­ben szük­ség­sze­rű, mert a bél­csa­tor­ná­ban csak a kis mo­le­ku­lák ké­pe­sek fel­szí­vód­ni, szer­ve­ze­tünk ezek­ből szin­te­ti­zál­ja a számá­ra szük­sé­ges anya­go­kat. Az asz­par­tám alap­funk­ció­ját már be­töl­töt­te, ami­kor a gyo­mor­ba ke­rült, ezért cél­sze­rű len­ne mi­nél ha­ma­rabb tá­voz­nia szer­ve­ze­tünk­ből. Saj­nos pep­tid­szer­ke­ze­te miatt a gyo­mor­sav emész­tő­en­zim­jei el­bont­ják, mi­vel ezek az en­zi­mek nem ké­pe­sek meg­kü­lön­böz­tet­ni a hasz­nos fe­hér­jé­ket a fe­les­le­ge­sek­től. A bél­csa­tor­ná­ban ez a bom­lás to­vább zaj­lik, a vé­rá­ram­ba már az asz­par­tám há­rom össze­te­vő­je kü­lön-kü­lön jut be.

A vi­ták az egyes kom­po­nen­sek bio­ló­giai sze­re­pe kö­rül zaj­la­nak. A pa­ra­cel­su­si té­tel, mi­sze­rint egy anyag bio­ló­giai sze­re­pét a be­vitt mennyi­sé­ge ha­tá­roz­za meg, itt dön­tő je­len­tő­sé­gű. A leg­na­gyobb gon­dot az okoz­za, hogy a mennyi­sé­gek kér­dé­sé­re sok­szor nincs vá­lasz. Ezért le­het­sé­ges az asz­par­tám ese­té­ben az, hogy a tá­mo­ga­tók és el­len­zők tá­bo­ra ke­mény csa­tá­kat vív úgy, hogy köz­ben nem ké­pe­sek egy­mást meg­győz­ni a sa­ját iga­zu­król. A kér­dé­sek­re adan­dó vá­laszt kí­sér­le­tek­kel alá­tá­masz­ta­ni kí­vá­nók is sok­szor ott ront­ják el az egé­szet, hogy a be­vitt mennyi­sé­gek szem­pont­já­ból rosszul meg­ter­ve­zett kí­sér­let ered­mé­nye­i­vel pró­bál­ják a má­sik ol­dalt meg­győz­ni.

Mi­előtt meg­néz­nénk az asz­par­tám alko­tó­ele­me­it bio­ló­giai ol­dal­ról, még egy meg­jegy­zés: amint azt már leír­tam, az asz­par­tám 100 °C fö­lött je­len­tős mér­ték­ben bom­lik, ezért pél­dá­ul sü­tés­re sem al­kal­mas, sü­te­mé­nyek­ben csak utó­la­gos „cuk­ro­zás­ra” hasz­nál­ha­tó. Újab­ban azon­ban már ez sem aka­dály. A fo­gyasz­tó számá­ra úgy tűn­het, meg­ol­dot­ták ezt a kér­dést is. Nos ez va­ló­ban meg is tör­tént, de saj­nos nem úgy, ahogy az jó­zan ésszel elvár­ha­tó lett vol­na. Ugya­nis ma­ga a mo­le­ku­la szer­ke­ze­te to­vább­ra is vál­to­zat­lan. En­nél­fog­va hős­ta­bi­li­tá­sa sem lett jobb, csak en­nek, il­let­ve bom­lá­sa kö­vet­kez­mé­nye­i­nek meg­íté­lé­se!

Ezek után lás­suk a kom­po­nen­sek tu­laj­don­sá­gait, me­lyek­ről összes­sé­gé­ben annyit kell tud­ni, hogy a szer­ve­zet számá­ra nem ide­gen anya­gok, más for­rá­sok­ból is hoz­zá­juk jut­ha­tunk, amennyi­ben en­nek szük­sé­ges­sé­ge me­rül­ne fel. Eb­ből még nem kö­vet­ke­zik, hogy az asz­par­tám tá­p­anyag­for­rás­ként is hasz­nos len­ne, mi­vel alko­tó­ele­me­i­re nem jel­lem­ző a hi­ány ki­ala­ku­lá­sa. Össze­te­vői a táp­lá­lék­ból tör­té­nő fel­vé­tel so­rán más nél­kü­löz­he­tet­len anyag­gal együtt ke­rül­nek a vé­r­á­ram­ba. A hang­súly az „együtt” ki­fe­je­zés­re he­lye­ző­dik, ugya­nis a ha­té­kony tá­pa­nyag­fel­vé­tel egyik leg­jobb for­má­ja az ilyen tí­pu­sú be­vi­tel. Szer­ve­ze­tünk a kü­lön­fé­le tá­pa­nya­gok együt­te­sét igény­li, nem pe­dig egy-egy ele­mét.

Aszparaginsav

Az asz­pa­ra­gin­sav olyan di­kar­bon­sav, mely ami­no­cso­por­tot is tar­tal­maz, en­nek kö­szön­he­tő­en so­rol­ják az ami­no­sa­vak kö­zé is. Asz­pa­ra­gin­sav sza­bad for­má­ban ta­lál­ha­tó töb­bek kö­zött az em­be­ri agy­ban, még­hoz­zá na­gyon fon­tos sze­rep­kör­rel fel­ru­ház­va: neu­ro­transz­mit­ter­ként mű­kö­dik az agy szá­mos ré­gió­já­ban.

A neu­ro­transz­mit­te­rek ké­miai úton dol­go­zó, in­ge­rü­let­át­vi­telt se­gí­tő mo­le­ku­lák az ideg­rend­szer­ben. Fe­la­da­tuk a kü­lön­bö­ző neu­ro­nok kö­zöt­ti kap­cso­lat fenn­tar­tá­sa. Ha­son­ló mo­le­ku­la pél­dá­ul a glu­ta­min­sav is. Fe­les­leg­be ke­rül­vén az asz­pa­ra­gin­sav és a glu­ta­min­sav egy­aránt ser­ken­ti az ideg­sej­tek pusz­tu­lá­sát oly mó­don, hogy fo­koz­za a sej­tek­be tör­té­nő kal­ci­um­be­áram­lást. A sej­te­ken be­lü­li emel­ke­dő kal­ci­um­szint nö­ve­li a sza­bad gyö­kök kon­cen­trá­ció­ját, mely­nek ered­mé­nye­ként meg­in­dul a sej­tek el­ron­cso­ló­dá­sa a sza­bad gyö­kök óriá­si ener­gia­fe­les­le­gé­nek le­a­dá­sa kö­vet­kez­té­ben. A vé­gered­mény: el­pusz­tul az ideg­sejt. Az ideg­sej­tek tö­me­ges pusz­tu­lá­sa szá­mos ideg­rend­sze­ri pro­blé­ma ki­ala­ku­lá­sá­nak for­rá­sa le­het (me­mó­ri­apro­blé­mák, hor­mon­rend­sze­ri pro­blé­mák, Alzhei­mer-kór, Par­kin­son-kór).

Szer­ve­ze­tünk egy vér-agy gát­nak ne­ve­zett vé­del­mi rend­szer se­gít­sé­gé­vel aka­dá­lyoz­za meg, hogy a vér­ből az agy számá­ra ve­szé­lyes anya­gok át­jus­sa­nak. Ez gát nem min­den­ki­nél mű­kö­dik egy­for­mán. Elő­ször is nem egy­for­ma mér­ték­ben vé­di a tel­jes agyat, hi­szen az agy egyes te­rü­le­te­i­nek több asz­pa­ra­gin­sav­ra van szük­sé­ge, mint a má­sok­nak. Ezen­kí­vül ez a gát va­ló­já­ban a fel­nőtt, ki­fej­lett szer­ve­zet­ben ké­pes csak fe­la­da­tát tel­jes mér­ték­ben el­lát­ni. A meg­fi­gye­lé­sek sze­rint a cse­cse­mők­nél, gyer­me­kek­nél, ter­hes nők­nél, idő­sek­nél, va­la­mint azok­nál, akik va­la­mi­lyen kró­ni­kus be­teg­ség­ben szen­ved­nek, a gát nem mű­kö­dik tel­jes ha­té­kony­ság­gal. A fel­so­rolt cso­por­tok fo­ko­zot­tan ve­szé­lyez­te­tet­tek a túl­zott asz­pa­ra­gin- és glu­ta­min­sav-fel­vé­tel szem­pont­já­ból. Az asz­pa­ra­gin­sa­vat ne­ve­zik ser­ken­tő mé­reg­nek is, mi­vel fe­les­le­ge ser­ken­ti az ideg­sej­tek pusz­tu­lá­sát.

Ter­hes nők ese­té­ben kü­lö­nö­sen nem aján­lott a túl­zott asz­pa­ra­gin­sav-, il­let­ve glu­ta­min­sav-be­vi­tel, mert ki­mu­ta­tott tény, hogy ko­moly mér­té­kű hor­mon­szint­vál­to­zá­sok ész­lel­he­tők ilyen ese­tek­ben. Meg­emel­ked­het a kor­ti­zol­szint, va­la­mint a te­jel­vá­lasz­tás­sal kap­cso­la­tos pro­lak­tin mennyi­sé­ge is.

Per­sze a tel­jes igaz­ság­hoz tar­to­zik, hogy az em­lí­tett ká­ros vál­to­zá­sok túl­zott asz­pa­ra­gin­sav-be­vi­tel ered­mé­nye­ként je­lent­kez­nek. De mek­ko­ra ez a túl­zott mennyi­ség? Saj­nos er­re nincs pon­tos vá­lasz. Az asz­par­tám­tar­tal­mú ké­szít­mé­nye­ken a leg­több eset­ben nincs fel­tün­tet­ve a fel­hasz­nált asz­par­tám mennyi­sé­ge! Má­sik kér­dés, ami­re szin­tén nincs tám­pont­ként fel­hasz­nál­ha­tó vá­lasz, a hal­mo­zó­dás le­he­tő­sé­ge. Ez azért fon­tos, mert ak­ko­ra mennyi­sé­gű asz­pa­ra­gin­sav, ami na­pi né­hány po­hár üdí­tő, ká­vé el­fo­gyasz­tá­sa­kor ke­rül szer­ve­ze­tünk­be, nagy va­ló­szí­nű­ség­gel nem okoz sem­mi­lyen bajt. De a rend­sze­res fo­gyasz­tás még egész kis mennyi­sé­gek ese­tén is ve­zet­het hal­mo­zó­dás­hoz, amely vi­szont pro­blé­mák for­rá­sá­vá nő­he­ti ki ma­gát. Az asz­par­tám ese­té­ben ez kü­lö­nö­sen igaz, mert a ké­sőb­bi­ek­ben tár­gya­lan­dó me­ta­nol­ból a szer­ve­zet for­mal­de­hi­det ké­szít, amely vi­szont aka­dá­lyoz­hat­ja az asz­pa­ra­gin­sav el­bon­tá­sá­hoz szük­sé­ges ener­gia fel­sza­ba­du­lá­sát a szer­ve­zet rak­tá­rai­ból!

Fenilalanin

A fe­ni­la­la­nin esszen­ciá­lis ami­no­sav, ami annyit je­lent, hogy szer­ve­ze­tünk számá­ra nél­kü­löz­he­tet­len épí­tő­elem, me­lyet nem ké­pes ma­ga elő­ál­lí­ta­ni, ezért a táp­lá­lék­ból kell hoz­zá­jut­nia. Ez per­sze nem je­len­ti azt, hogy mi­nél több áll ren­del­ke­zés­re, an­nál jobb a hely­zet. A nor­mál na­pi ét­rend gya­kor­la­ti­lag ele­gen­dő mennyi­sé­gű fe­ni­la­la­nint tar­tal­maz, az asz­par­tám­mal be­vitt mennyi­ség már fe­les­leg­nek mi­nő­sül.

A fe­ni­la­la­nin­ból na­gyon sok ta­lál­ha­tó az agy­ban. A gon­dot az okoz­za, hogy lé­te­zik egy ge­ne­ti­kai ere­de­tű be­teg­ség – a fe­nil­ke­to­nu­ria, an­gol meg­fe­le­lő­jé­ből rö­vi­dít­ve a PKU –, amely­ben szen­ve­dők nem ké­pe­sek a fe­ni­la­la­nint el­bon­ta­ni. Szer­ve­ze­tük­ben fel­hal­mo­zód­hat ez az ami­no­sav, még­hoz­zá olyan mér­ték­ben, hogy ez szá­mu­kra ha­lá­los ki­me­ne­te­lű is le­het. Ezért ők olyan táp­lá­lé­ko­kat nem fo­gyaszt­hat­nak, ami­ben sok a fe­ni­la­la­nin. Szá­mu­kra az asz­par­tám fo­gyasz­tá­sa is ti­los. Az asz­par­tám­tar­tal­mú ké­szít­mé­nye­ken kö­te­le­ző fel­tün­tet­ni, hogy fe­ni­la­la­nint tar­tal­maz­nak.

Az agy­ban a fe­ni­la­la­nin mennyi­sé­gé­nek meg­nö­ve­ke­dé­se sze­ro­to­nin­szint-csök­ke­nés­hez ve­zet, ami han­gu­lat­vál­to­zá­so­kat, sú­lyo­sabb eset­ben de­presszi­ót ered­mé­nyez­het! Az USA-ban szá­mos olyan eset is­mert, ami­kor ko­moly fej­fá­jás­sal és me­mó­ri­a­rom­lás­sal já­ró tü­ne­te­ket ész­lel­tek olyan em­be­rek­nél, akik na­pon­ta 6-8 do­bo­zos, cu­kor­men­tes (asz­par­tám­mal éde­sí­tett) üdí­tőt fo­gyasz­tot­tak rend­sze­re­sen. Már egy do­boz ilyen üdí­tő el­fo­gyasz­tá­sa után is ki­mu­tat­ha­tó fe­ni­la­la­nin­szint-emel­ke­dés ész­lel­he­tő a vé­rá­ram­ban, de ez pár órán be­lül nor­ma­li­zá­ló­dik, nem okoz kárt se­hol. De aki rend­sze­re­sen iszik ilyen ita­lo­kat na­gyobb mennyi­ség­ben, an­nál nagy a koc­ká­za­ta egy agy­sé­rü­lés­sel já­ró ideg­rend­sze­ri elvál­to­zás ki­ala­ku­lá­sá­nak. Kü­lö­nö­sen a gyer­me­kek, a fia­ta­lok a ve­szé­lyez­te­tet­tek. Egy­re több olyan szo­mo­rú sta­tisz­ti­kai adat lát nap­vi­lá­got, mely­ből egyér­tel­mű­en lát­szik, hogy a szén­sa­vas üdí­tő­kön fel­nö­vek­vő ge­ner­áció egész­sé­gi ál­la­po­ta mennyi­re nem fe­lel meg a kí­vá­nal­mak­nak. Az üdí­tők szá­mos össze­te­vő­je fe­le­lős ezért, de egye­lő­re nem lé­tez­nek olyan vizs­gá­la­tok, me­lyek a köz­vet­len kap­cso­la­to­kat is iga­zol­nák.

A fe­ni­la­la­nin és az asz­pa­ra­gin­sav együtt még egy pro­blé­ma for­rá­sá­vá vál­hat­nak: a két ami­no­sav egy di­ke­to­pi­pe­ra­zin (DKP) ne­vű gyű­rűs szer­ke­ze­tű di­pep­tid­dé ala­kul­hat bom­lá­suk fo­lya­mán. Szá­raz ál­la­pot­ban 100 °C kö­rül, míg vi­zes ol­dat­ban 30 °C fe­lett in­dul meg a gyű­rűs mo­le­ku­la ki­ala­ku­lá­sa.

A DKP leg­fon­to­sabb tu­laj­don­sá­ga, hogy bi­zo­nyos kö­rül­mé­nyek kö­zött rák­kel­tő anyag­gá ala­kul­hat és ser­kent­he­ti az agy­tu­mor ki­fej­lő­dé­sét. Emel­lett ki­hat a vér ko­lesz­te­rin­szint­jé­re is. Lé­te­zik egy be­teg­ség, amely el­ső­sor­ban az Öböl-há­bo­rú­ban részt ve­vő ame­ri­kai és szö­vet­sé­ges ka­to­ná­kat sújt­ja, és pár év­vel a há­bo­rú vé­ge után je­lent­ke­zett tö­me­ge­sen a le­sze­relt ka­to­ná­kon. Öböl-há­bo­rú tü­ne­tegyüt­tes­nek is ne­ve­zik. Két le­het­sé­ges okra ve­ze­tik vissza az or­vo­sok: egyik a há­bo­rú előtt min­den­ki­nek bea­dott kom­plex vé­dő­ol­tás, mely­nek tel­jes kö­rű ki­pró­bá­lá­sá­ra nem volt elég idő, a má­sik a szén­sa­vas üdí­tők fo­gyasz­tá­sa. Ezek­ből több ton­nát szál­lí­tot­tak a sza­úd-ará­biai tá­masz­pon­to­kra, ahol sok­szor nem volt könnyű 30 °C alatt tar­ta­ni az ita­lo­kat. Fel­té­te­le­zik, hogy az asz­par­tám na­gyobb mér­ték­ben bom­lott el ben­nük DKP-vá, mint amennyi meg­en­ge­dett.

Metanol

A me­ta­nolt, más né­ven me­ti­lal­ko­holt ne­m­igen kell be­mu­tat­ni, bár so­kan nem is­me­rik, hogy is zaj­lik le a szer­ve­zet­ben az ál­ta­la oko­zott mér­ge­zés!

A me­ta­nol ön­ma­gá­ban nem len­ne mér­ge­ző, de szer­ve­ze­tünk az et­anol­hoz ha­son­ló­an bont­ja el, mely­nek kö­vet­kez­té­ben for­mal­de­hid és han­gya­sav ke­let­ke­zik be­lő­le. A for­mal­de­hid na­gyon re­ak­tív anyag, emiatt ha­lá­los mé­reg­ként tart­ják nyil­ván. Szá­mos sú­lyos „bű­ne” kö­zül leg­fon­to­sab­bak, hogy rák­kel­tő, könnyen és vissza­for­dít­ha­tat­la­nul kö­tő­dik az in­for­má­ció­hor­do­zó DNS-lán­cok­hoz. Ez a tu­laj­don­sá­ga egy­szer­re te­szi rák­kel­tő­vé és mag­zat­ká­ro­sí­tóvá. Emel­lett gá­tol­ja az ener­giarak­tár­ként mű­kö­dő ATP mo­le­ku­lák­ból tör­té­nő ener­gia­ki­nye­rést, mely­nek kö­vet­kez­té­ben az asz­par­tám má­sik kom­po­nen­sé­nek, az asz­pa­ra­gin­sav­nak a le­bom­lá­sát aka­dá­lyoz­za!

Az asz­par­tám 30 °C fe­lett ro­ha­mo­san bom­lik, ek­kor ke­let­ke­zik a me­ta­nol.

A me­ta­nol el­fo­gyaszt­ha­tó mennyi­sé­gé­ről meg­osz­la­nak a vé­le­mé­nyek. A min­den­ki ál­tal kö­ve­tett ame­ri­kai for­rá­sok na­pi 7,8 mg me­ta­nol be­vi­te­lét tart­ják ve­szély­te­len­nek. Eh­hez ké­pest egy li­ter asz­par­tám­mal éde­sí­tett szén­sa­vas üdí­tő 50-60 mg me­ta­nol­nak meg­fe­le­lő asz­par­tá­mot tar­tal­maz. Rá­adá­sul is­mert olyan fo­gyasz­tá­si szo­kás is, mely­nek kö­vet­kez­té­ben na­pi 250 mg me­ta­nol jut a szer­ve­zet­be. Ez 32-sze­re­se a meg­en­ge­dett ér­ték­nek.

So­kan pró­bál­ják meg az asz­par­tám­ból fel­sza­ba­du­ló me­ta­nol kér­dé­sét a „sző­nyeg alá sö­pör­ni” az­zal az érv­vel, hogy az al­ko­ho­los ita­lok, a sű­rí­tett gyü­mölcsle­vek, sőt ma­guk a gyü­möl­csök is jó­val több me­ta­nolt tar­tal­maz­nak, mint az egy po­hár üdí­tő­ből be­vitt mennyi­ség! Az ér­ve­lés lát­szó­lag igen meg­győ­ző, de ti­pi­kus ese­te an­nak, ami­kor az ér­ve­lő csak a számá­ra ked­ve­ző in­for­má­ció­kat ve­szi fi­gye­lem­be ér­vei alá­tá­masz­tá­sá­ra. Az asz­par­tám­mal éde­sí­tett üdí­tők és a gyü­möl­csök, gyü­mölcslé­sű­rít­mé­nyek kö­zött van egy na­gyon fon­tos kü­lönb­ség: az utób­bi­ak et­anolt is tar­tal­maz­nak a me­ta­nol mel­lett, míg az előb­bi­ek nem! Ez azért lény­eges, mert a me­ta­nol és az et­anol le­bom­lá­si fo­lya­ma­ta gya­kor­la­ti­lag azo­nos, és ha a két anyag egy­szer­re ke­rül a le­bon­tó me­cha­niz­mus­ba, ak­kor előbb az et­anol bom­lik el. Eza­latt a me­ta­nol ké­pes ürül­ni vál­to­zat­lan for­má­ban. Me­ta­nol­mér­ge­zés­nél ezért ad­nak et­anolt az ál­do­zat­nak. Úgy is mond­hat­juk, hogy a me­ta­nol „el­len­sze­re” az et­anol (et­il­al­ko­hol). Az asz­par­tám vi­szont tisz­ta me­ta­nol­for­rás. Amennyi­ben az asz­par­tám­mal éde­sí­tett ké­szít­mény nem tar­tal­maz et­anolt, akár csak kis mennyi­ség­ben is, szer­ve­ze­tünk­be a me­ta­nol „tisz­tán” jut be és bom­lik le a már em­lí­tett ká­ros mel­lék­ter­mé­kek­ké. Ter­mé­sze­te­sen a mennyi­sé­gek itt is meg­ha­tá­ro­zó té­nye­zők. Na­pi egy-két do­boz vagy üveg üdí­tő ál­tal be­vitt me­ta­nol­mennyi­ség nem okoz jól ér­zé­kel­he­tő pro­blé­mát, bár ilyen kis mennyi­ség rend­sze­res fo­gyasz­tá­sa ese­tén be­vitt me­ta­nol mel­lék­ter­mé­ke­i­nek eset­le­ges hal­mo­zó­dá­sá­ról sen­ki­nek sincs meg­nyug­ta­tó in­for­má­ció­ja!