Miért fontosak a szúnyogok ?

Ha meghalljuk a „szúnyog” szót, szívünket valószínűleg nem a természet fajgazdagsága iránti öröm és hála érzése járja át. A szúnyogok számos fajtája emlősök vérével táplálkozik, ráadásul ezek a zümmögő vérszívók veszélyes betegségeket is terjesztenek. Ezek közül a legismertebb talán a malária. Csak 2018-ban világszerte kb. 228 millió maláriás esetet regisztráltak, amelyből 400 ezer halállal végződött. Mindezek hallatán nyilván sokan arra gondolnak, vajon nem volna legjobb ezeket a vérszívókat kiirtani?

Nos, nem, ugyanis a világon élő 3600 különféle csípő szúnyogra szükség van. Az egyes élőhelyeket ökoszisztémák népesítik be, egy-egy ökoszisztémát a benne élő fajok összessége és a fajok közötti interakciók összessége alkotja. Hosszú távon ezek a rendszerek biztosítják mindazt, amitől mindannyiunk élete függ, pl. az élelmet, a nyersanyagokat, a levegő és a természetes vizek tisztaságát, az árvizek és az aszály elleni védelmet, hogy csak néhányat említsünk.

Számít-e a szúnyogok száma?

A szúnyogok Földünk élővilágának parányi töredékét alkotják. A bolygón élő fajok pontos számát nem is tudja senki. A kutatók egyelőre nyolcmillió fajról beszélnek, de ez csupán becsült szám. Lehet, hogy néhány szúnyogfaj elvesztése nem okozna gondot, csak az a probléma, fogalmunk sincs, mely fajok volnának azok. Mint minden bonyolult rendszerben, pl. egy számítógépben is vannak olyan részek, amelyek elvesztése nem csupán egyes funkciók elvesztését okozza, hanem az egész rendszer összeomlásához vezet.

Azonban a számítógéppel ellentétben, amelynél legalább a gyártó tudja, melyik alkatrész milyen funkcióért felel, az élővilágban és az egyes ökoszisztémákban nem tudjuk mindezt az egyes alkotóelemekről. Ahhoz, hogy elkerüljük a katasztrófát, a megelőzés módszeréhez kell folyamodnunk. Minél kisebb kárt szabad okoznunk. Annyit ugyanis biztosan tudunk, hogy a tönkretett biodiverzitás, a kiirtott fajok, a csökkenő genetikai változatosság mesterségesen nem pótolható, azt az ember saját erőből soha nem képes helyrehozni.

A szúnyogok minden fejlődési stádiumukban fontos táplálékai számos halfajnak, kétéltűnek, hüllőnek, madárnak és emlősnek, tehát egész táplálkozási láncok nélkülözhetetlen részei, és e tápláléklánc végén gyakran az ember áll. Emellett a szúnyogok fontos növényi eredetű élelmiszer létrejöttében is közreműködnek porzóként. Aki megpróbálja kiirtani a szúnyogokat, számos más állatfajt, sőt növényfajokat is veszélyeztet.

Óvatosan a szúnyogok irtásával

Ennek ellenére az ember már korábban is megkísérelte a szúnyogok kiirtását – szerencsére eddig eredménytelenül, mert az egyes rovarirtók általában nem csak egy-egy meghatározott fajra hatnak. Az összes próbálkozás általában úgy végződött, hogy nem a gyakori szúnyogfajok, hanem azok jóval kisebb létszámú konkurens fajainak egyedszáma csappant meg – aminek következtében a szúnyogok konkurencia hiányában még jobban elszaporodtak, mint az irtás előtt. Ennek oka a biodiverzitás második összetevőjével, a genetikai sokféleséggel magyarázható.

Ha sokféle faj létezik, akkor bennük nagy a genetikai változatosság– ez a sokféleség mindig azt eredményezi, hogy egyes fajokon belül mindig léteznek olyan egyedek, amelyek a mérgekre kevésbé érzékenyen reagálnak, mint fajtársaik többsége. Ráadásul, mivel a ragadozók mindig kevesebben vannak, mint a zsákmányállatok, nagyobb annak valószínűsége, hogy egy adott rovarirtó szer egy zsákmányállat (pl. a nagy egyedszámú szúnyogok) esetében hatástalan marad, mint annak amúgy jóval kisebb egyedszámú ragadozójánál (pl. a szitakötőnél) – így aztán a szúnyogot ritkítani képes fajok ritkulnak meg.

A szúnyogok és a szúnyog által terjesztett betegségek elleni legjobb védekezés a szúnyogháló mellett a szúnyogokat megtizedelő fajok védelme. Utóbbiaknak sokszínű élettérre van szüksége, és ezzel meg is érkeztünk a biológiai sokszínűség harmadik fontos eleméhez, az ökoszisztémák sokféleségéhez.

Egészséges ökoszisztémák – a természet jellemzői

A biodiverzitás és az ökoszisztémák olyan „szolgáltatásokat” nyújtanak, amelyektől mérvadóan függ egészségünk és általános jólétünk, és amelyeket az ember vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon tökéletlenül és rendkívüli költségek árán képes helyettesíteni. Ilyen szolgáltatás például a különféle nyersanyagok, pl. fa, vagy tengeri halak, vagy termékeny termőtalaj előállítása.

Ezek – a szó szoros értelmében – az élelmiszer-termelés alapjai, amelyeket csak sok organizmus együttese képes előállítani, az ember azonban sohasem. Az ökoszisztémák azonban nem csak a táplálék előállítása révén járulnak hozzá egészségünk megőrzéséhez. A természet egyik fontos funkciója a betegségek sakkban tartása. Az újonnan felbukkanó betegségek 70 százalékát (Szpl. az Ebola, a Zikavírus, a SARS és a Covid–19) úgynevezett zoonózisok, azaz állatról az emberre átterjedő betegségek teszik ki.

Szakértői becslések szerint Földünkön kb. még 1,7 millió azonosítatlan vírusfaj van jelen, amelyek közül félmillió képes megfertőzni az embert. Valószínűleg addig nem fognak gondot okozni, míg konkurens vagy őket elpusztító fajok sakkban tartják őket – márpedig ez csak jól működő, biológiai sokféleséggel bíró ökoszisztémákban lehetséges.

Sokféleség megóvása a betegségek ellen

Ahol azonban a természet egyensúlya megbomlik, az ilyen kórokozókat terjesztő, úgynevezett vektorfajok egyedszáma hirtelen robbanásszerű növekedésnek indulhat. A fertőzött madarak, patkányok és denevérek – amelyek akár 3000 külön féle koronavírusfajt hordozhatnak – akkor okoznak problémát, ha konkurenseiket vagy ragadozóikat kiirtjuk, élőhelyeiket elpusztítjuk, és ezek a fajok hirtelen megjelennek az emberek élőhelyén (lásd: távolságtartás).

Napjainkban az új betegségek kb. 30 százaléka az ember természetpusztító tevékenységével (pl. túlvadászás, erdőirtás, növényvédő szerek, gyomirtók használata) hozható kapcsolatba. A kutatók egybehangzóan azt állítják, ha továbbra is gátlástalanul pusztítjuk a biodiverzitást, gyakoribbak és súlyosabbak lesznek a világjárványok, ezek több áldozatot szednek és a gazdaságot is nagyobb mértékben sújtják, mint valaha.

Ha el akarjuk kerülni ezeket a pusztító járványokat, védenünk kell bolygónk élővilágát, illetve az élővilág változatosságát, sokszínűségét. Az ökoszisztémák másik fontos szolgáltatása a „természet egészségügyi funkciója”. Az erdők és termőtalajok szűrő funkciója tiszta ivóvizet és tiszta, egészséges levegőt biztosít.

A szúnyogok hasznosak is lehetnek

A szúnyoglárvák a természetes vizeket is folyamatosan tisztítják, mert elfogyasztják a bennük lebegő szennyeződéseket, és ezzel javítják a víz minőségét. Ez a szűrő funkció akkor működik legjobban, ha az abban részt vevő szervezetek és fajok száma lehetőleg nagy. Annak ellenére, hogy az ENSZ 2010-ben a tiszta ivóvízhez való hozzáférést alapvető emberi jognak nyilvánította, évente több mint félmillió ember hal meg szennyezett ivóvíztől.

Jellemzően minden áldozat olyan területen élt, amely az emberi tevékenység következtében károsodott, aminek hatására megszűnt a víz természet által végzett szűrése, tisztítása. Az erdők légkört tisztító hatása szintén rendkívül fontos, hiszen az erdők kiszűrik a levegőben lebegő finom port. Egyetlen hektár erdő kb. 50 tonna port és kormot szűr ki a levegőből! Mindenki tudja, mekkora kárt okoznak ezek az anyagok, ha a tüdőbe kerülnek. A természet ezen kívül eltakarítja a halott szerves anyagokat is, legyen szó dögtetemről, avarról vagy komposztról.

Ezeket az anyagokat a mikroorganizmusok tápanyaggá, humusszá alakítják át, így biztosítva a termőtalajt többek között az emberiséget tápláló haszonnövényeknek. A természetben tartózkodva zaklatott idegeink kisimulnak, megnyugszunk, ami erősíti immunrendszerünket és javítja koncentrálóképességünket. Aki sokat tartózkodik a természetben, jobban alszik, és hosszabb távon kevésbé hajlamos a szív- és érrendszeri betegségekre, valamint a 2-es típusú cukorbetegségre.

Azok a gyermekek, akiknek édesanyja a várandósság ideje alatt sokat tartózkodott a zöld természetben, egészségesebb súllyal jönnek világra, és általában jobb eséllyel vágnak bele az életbe. Azt is megfigyelték, hogy aki sokat tartózkodik a szabadban, tovább él. Mindeme áldásnak köze van a biodiverzitáshoz és a jól működő ökoszisztémákhoz is. Ha a természet fajgazdagsága csökken, már korántsem nyújt annyi előnyt, pl. jelentősen nőhet az allergia és az asztma kockázata.

Az esőerdők kincsei

A biodiverzitás sok gyógyszeralapanyaggal is szolgál, sőt sok orvosság egyenesen a természetből érkezik. A legértékesebb, legígéretesebb hatóanyagok pedig az ép ökoszisztémájú, tehát fajokban gazdag és változatos élőhelyekről, jellemzően esőerdőkből vagy korallzátonyokról származnak. Ennek részben az a magyarázata, hogy ezek az élőhelyek fajokban rendkívül gazdagok, ugyanakkor sok faj (pl. a növények és a korall) helyben él, tehát nem tud elmenekülni ellenségei elől, ezért az evolúció során kémiai fegyverekkel tanult meg ellenük védekezni.

Ezek a kémiai anyagok sok, az embert támadó betegség ellen is hatásosan bevethetők. 

Példának okáért a Madagaszkáron honos, rózsaszín virágokkal ékes rózsameténgből (Catharantus roseus) olyan hatóanyagot sikerül kivonni, amely a leukémiában szenvedő gyermekek gyógyulási esélyeit 10 százalékról 90 százalékra növelte.

Egy kongói kúszónövény jelenleg a legígéretesebb hatóanyaggal szolgált a rettegett hasnyálmirigyrák leküzdéséhez, egy brazíliai darázsfaj mérge szintén rendkívül hatékonyan képes elpusztítani számos ráksejtet. Új gyógyszervegyületek, különösen az új típusú antibiotikumok kifejlesztése szempontjából a trópusi kétéltűek tűnnek rendkívül ígéretesnek.

Állandóan nyirkos, vékony és jó vérellátású bőrükön a kedvező körülmények ellenére sem képesek baktériumok és gombák megtelepedni. Ez minden kórházhigiénés szakember álma. Egyes trópusi békafajok bőrén citosztatikus, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő és vírusellenes, sőt a HIV kórokozójára is ható anyagokat találtak.

A békák is veszélyben

A tudósok lázasan kutatják, vajon a békák bőrén termelődő anyagok miért ilyen hatékonyak, ugyanakkor miért nem alakul ki ellenük egyik kórokozóban sem rezisztencia. Mindeme növények és állatok fajokban rendkívül gazdag trópusi esőerdőkben élnek, amelyeket az ember – e felbecsülhetetlen értékek és jelentőségük ellenére – folyamatosan és kíméletlenül pusztít.

2019-ben két másodpercenként egy futballpályányi területű esőerdőt irtottunk ki, amivel egyúttal egészen biztosan felbecsülhetetlen értékű gyógyszerhatóanyagok mentek visszavonhatatlanul veszendőbe. Jó példa a veszteségre két ausztráliai békafaj kipusztulása. Mindkét békafaj egészen különleges, békákra amúgy nem jellemző módon gondoskodott utódairól, a nőstények lenyelték a petéket, majd gyomrukban keltették ki azokat. Erre az időszakra le tudták állítani gyomorsavtermelésüket, így a petesejtek épségben maradtak.

Ez olyan képesség, ami nagyon jól jönne bizonyos gyomorbetegségek kezelésénél is. Mielőtt azonban kutatók ki tudták volna deríteni e különlegesség biológiai mechanizmusait, mindkét békafaj kihalt. Az ember elpusztította élőhelyüket.

A korallzátonyok élővilága is rendkívül érdekes gyógyszerhatóanyagokkal kecsegtet

• Az egyik leghatékonyabb fájdalomcsillapító anyagot például egy tengeri kúpos csiga mérgéből vonták ki. A konotoxin nem csak rendkívül hatásos, de a morfiummal ellentétben nem lehet hozzászokni, és nem válik idővel hatástalanná. A tengeri csigából származó anyagot tartósan, azonos dózisban, hatásvesztés nélkül lehet a betegeknek adagolni.
• A kutatók olyan vegyületekre bukkantak egyes korallokban, amelyek hatásosnak bizonyultak a tuberkulózis, sokféle rákbetegség, a HIV/AIDS és a gyulladásos folyamatok ellen. Az idő sürget, és a korallzátonyok mikro-ökoszisztémáiban élő legtöbb organizmust még senki nem vizsgálta meg. Az említettek mellett a korallok, kagylók és tengeri szivacsok másik pozitív tulajdonságára is fény derült.
• Egyes fajok váza, illetve héja annyira hasonlít az emberi porcszövetek összetételére, hogy az implantációs sebészetben csont- és porcpótlásra használják őket. Mivel a bolygót velünk együtt benépesítő számos fajról egyelőre semmit sem tudunk, biztosak lehetünk benne, hogy a természet még sok betegség gyógyítására alkalmas hatóanyagot tartogat számunkra.

Akinek mindez nem elegendő, hogy jobban értékelje a szúnyogokat, annak eláruljuk, hogy a parányi szakállas szúnyog a kakaó egyetlen ismert beporzója. A kakaó virágjának felépítése annyira bonyolult, hogy a méhek nem képesek elvégezni a beporzást. Tehát szúnyogok nélkül nincs csokoládé!

Foto: Shutterstock, Adobe Stock