Tértisztítás zenével

A mu­zsi­ka, mint a lé­lek nyel­ve, a szó szo­ros ér­tel­mé­ben rez­gé­sek­ből áll. Csak­hogy azt, mi­lyen lesz a han­gok rez­gé­se, a ze­nész szán­dé­ka, sze­mé­lyi­sé­ge, gon­do­la­tai ha­tá­roz­zák meg, il­let­ve az, hogy mi­lyen for­rás­ból me­rít ih­le­tet. A ma di­va­tos rap­ze­nék­ben na­gyon sok a ká­rom­ko­dás. Elő­í­té­let nél­kül ál­lít­hat­juk, hogy a ká­rom­ko­dás ne­ga­tív rez­gé­se­ket kelt, hi­szen dü­höt, ha­ra­got köz­ve­tít, ezek pe­dig ne­ga­tív ér­zel­mek. Ez­zel szem­ben a dé­li né­pek mu­zsi­ká­ját hall­gat­va szin­te nap­fé­nyes, pál­ma­fás ten­ger­par­ton érez­zük ma­gun­kat.

Tu­dat­szint­től füg­get­le­nül a fi­nom fi­zi­kai rez­gé­sek (a ze­ne, a han­grez­gé­sek) hat­nak az élő­lé­nyek­re, gyó­gyít­hat­nak, jó kedvre de­rít­het­nek. Ze­ne­ter­ápi­ás ku­ta­tá­sok ta­nú­sít­ják az em­be­rek­re gya­ko­rolt po­zi­tív ha­tá­so­kat. Bi­zo­nyí­tott, hogy a nö­vé­nyek­nek „tet­sző” ze­ne ser­ken­ti nö­ve­ke­dé­sü­ket. Ha­son­ló kí­sér­le­te­ket vé­gez­tek ál­la­tok­kal is. Itt is kü­lön­fé­le ha­tá­so­kat ta­pasz­tal­tak a ku­ta­tók kü­lön­fé­le ze­nék al­kal­ma­zá­sá­val.

Ami szá­mun­kra a leg­fon­to­sabb, hogy ze­né­vel le­het­sé­ges az élet­te­len tes­tek rez­gé­se­i­nek tisz­tí­tá­sa is. A meg­fe­le­lő ze­ne ki­vá­ló tér­tisz­tí­tó ha­tá­sú. Ne­ga­tív rez­gé­se­ket, me­lye­ket ve­sze­ke­dé­sek, rossz gon­do­la­tok, de­presszió, bol­dog­ta­lan­ság hoz­tak lét­re egy he­lyen, ha­tá­so­san le­het han­g­rez­gé­sek­kel tisz­tí­ta­ni, mint csem­pé­ről mo­só­szer­rel a szennye­ző­dést. Az ilyen tér­tisz­tí­tás­ra le­gin­kább a me­di­ta­tív, re­la­xá­ló vagy ter­mé­szet­­han­gok­ra kom­po­nált ze­nék al­kal­ma­sak.

Egy íz­lé­sük­nek meg­fe­le­lő CD-t tegyünk a le­ját­szó­ba, ál­lít­suk vég­te­len is­mét­lés­re, és já­ras­suk a ze­nét ak­kor is, ha nem va­gyunk ott­hon (olyan han­ge­rő­vel, hogy ne za­var­jon má­so­kat!). Ami­kor ott­hon va­gyunk, ügyel­jünk ar­ra, hogy ne un­juk meg a ze­nét, mert az így kel­tett fe­szült­ség töb­bet árt, mint az egész pró­bál­ko­zás.

Ter­mé­sze­te­sen a ze­ne­hall­ga­tást kom­bi­nál­hat­juk más tér­tisz­tí­tó mód­sze­rek­kel, mint az il­ló­olaj-pá­ro­lás, gyer­tya- és füs­tö­lő­ége­tés (égő gyer­tyát, füs­tö­lőt nem sza­bad ma­gá­ra hagy­ni!). Ne fe­led­jük el, hogy cso­dák nin­cse­nek! Aki nem tö­rek­szik ar­ra, hogy ne­ga­tív ér­zel­me­it, gon­dol­ko­dá­sát meg­vál­toz­tas­sa, az hiá­ba pró­bál­ja ze­né­vel tisz­tí­ta­ni kör­nye­ze­tét.

Ter­mé­sze­te­sen a han­gok nem csak tisz­tí­ta­ni ké­pe­sek a te­ret, ha­nem szennyez­ni is. Aki meg­hitt fé­szek­re vá­gyik, an­nak tu­da­to­san kell ki­vá­lasz­ta­nia a ze­né­ket is, ami­ket hall­gat. Nem ja­va­solt az olyan rá­dió­ál­lo­má­sok hall­ga­tá­sa hát­tér­ze­ne­ként, ami nem csak olyan szá­mo­kat ját­szik, ami­ket egyér­tel­mű­en sze­re­tünk. Ha csak „fél fül­lel” hall­gat­juk is az adást, tu­da­t­alat­tink ak­kor is vég­ig fi­gyel. A szük­ség­te­len, fel­dol­goz­ha­tat­lan in­for­má­ció­hal­maz fe­szült­té te­het ben­nün­ket. Ha­son­ló okok­ból ne hagy­juk be­kap­csol­va a te­le­ví­zi­ót sem, ha nem néz­zük. Ha min­de­ná­ron hát­tér­zaj­ra vá­gyunk, fő­zés vagy más te­vé­keny­ség köz­ben a tv-ből, kap­csol­junk ter­mé­szet­film-csa­tor­ná­ra.

Mi­vel a ze­ne és az egyéb han­gok ér­zés­le­nyo­ma­to­kat tar­tal­maz­nak, ugya­núgy át­rez­gik ott­ho­nun­kat, mint­ha a sa­ját ér­ze­te­ink len­né­nek, csak gyen­gébb ener­giá­val. A kör­nye­zet olyan rez­gé­se­ket su­gá­roz fe­lénk, ame­lye­ket az el­ménk­kel ab­ból fel­fo­gunk, va­gyis a rez­gé­sek, akár­csak a min­ket kö­rül­ve­vő vi­lág ál­ta­lunk fel­fo­gott ké­pe, va­ló­já­ban csak a fe­jünk­ben lé­tez­nek. Tu­da­to­san „át­re­zeg­ni” tár­gya­in­kat annyit je­lent, hogy jó gon­do­la­to­kat tár­sí­tunk min­den­hez, amit hasz­ná­lunk, hogy ezek a na­pi hasz­ná­lat so­rán azu­tán min­dig po­zi­tív kép­zet­tár­sí­tá­so­kat ad­ja­nak, ami pe­dig nem kelt egyér­tel­mű jó ér­zést ben­nünk, at­tól oko­sabb meg­vál­ni. He­lyes, ha ott­ho­nun­kra a bé­ke szi­ge­te­ként gon­dol­ha­tunk, és jól tes­szük, ha se­gít­sé­gül hív­juk eh­hez a ze­nét. Na­pon­ta akár­csak a szük­ség­sze­rű te­vé­keny­sé­gek (ta­ka­rí­tás, mos­dás, rend­ra­kás) elvég­zé­se köz­ben hall­ga­tott re­la­xá­ló ze­ne meg­nyug­tat­ja el­mén­ket és har­mo­ni­zál­ja ér­zel­me­in­ket.

Van­nak, akik a la­kás min­den he­lyi­sé­gé­be be­köt­nek egy-két hang­szó­rót, hogy ked­ven­ce­i­ket lép­ten-nyo­mon hall­gat­has­sák. Lé­tez­nek szo­lá­ris és lu­ná­ris han­gu­la­tú, azaz nap­pa­li és es­ti ér­ze­tek­hez il­lő ze­nék (ké­rem, ne ke­res­sék ilyen né­ven a bol­tok­ban, ha­nem dönt­sék el Önök, me­lyik ze­ne me­lyik ka­te­gó­ria!). Éb­re­dés után egy vi­dám ze­ne jó in­du­lást ad a nap­hoz, nagy fe­la­dat, vizs­ga, meg­hall­ga­tás előt­ti ké­szü­lő­dés köz­ben is­mét in­kább a re­la­xá­ló hát­tér­ze­nét ré­sze­sít­sük előny­ben, mert az ki­si­mít­ja gon­do­la­ta­in­kat.

Es­ti gyer­tya­fé­nyes va­cso­rá­hoz, és fő­leg bi­zal­mas együtt­lét­hez olyan mu­zsi­kát vá­lasszunk, ami nem von­ja el fi­gyel­mün­ket a part­ner­ün­kről, ér­zel­mes, lu­ná­ris han­gu­la­tú mű le­gyen.

A já­ték köz­ben fel­pör­gött, le­csil­la­pít­ha­tat­lan kis­gyer­me­ket is ha­tá­so­san le­het nyug­tat­ni meg­fe­le­lő hát­tér­ze­né­vel.

Az el­mén­kre ha­tó fi­nom rez­gés­ként a ze­ne ké­pes meg­vál­toz­tat­ni kör­nye­ze­tünk han­gu­la­tát. A vi­lág, ame­lyet ér­zé­ke­lünk, a kör­nye­zet azon ké­pe, me­lyet el­ménk vissza­tü­kröz ró­la, ezért ami­kor vál­toz­tat­ni aka­runk raj­ta, a mun­kát sa­ját ma­gun­kon kell kez­de­nünk.