Útmutatónk: a tarot – 2. rész: Mennyei szülők – Mágus és a Főpapnő

A hős (a Bo­lond) jel­lem­ző­je, hogy két pár szü­lő­vel ren­del­ke­zik: a föl­di és a meny­nyei szü­lők­kel. A Má­gus és a Fő­pap­nő a Hős égi szü­leit, míg az Ural­ko­dó­nő és az Ural­ko­dó a föl­di szü­leit jel­ké­pe­zi. A nép­me­sék­ hőse gya­kran mo­sto­ha­szü­lők­nél nő fel, anél­kül, hogy tud­na ki­rá­lyi szár­ma­zá­sá­ról, va­ló­di szü­lei­ről. A ta­rot-ban ez a gon­do­lat az el­ső négy kár­tya­la­pon je­le­nik meg.

A Má­gus és a Fő­pap­nő a Hős égi szü­leit, az ar­che­ti­pi­kus fér­fi­ast és nő­i­est, a jin és a jang ol­dalt, a tel­jes­ség­hez elen­ged­he­tet­len két ere­de­ti fe­let szim­bo­li­zál­ja. Ugya­nez a ket­tős­ség fi­gyel­he­tő meg a tu­dás­hoz ve­ze­tő két ösvény­nél is: be­avat­ko­zunk vagy al­kal­maz­ko­dunk. A Má­gus út­ja a nyu­ga­ti em­ber hoz­zá­ál­lá­sát tü­krö­zi, aki tu­dás­vá­gyát a ter­mé­szet fel­fe­de­zé­sé­vel és meg­élé­sé­vel akar­ja ki­elé­gíte­ni, hogy tit­kai­nak ki­für­ké­szé­se után meg­ért­hes­se és ural­has­sa azt.

A kül­ső ha­ta­lom és cse­le­kvés út­ja ez, me­lyet kö­vet­ve min­den le­het­sé­ges­nek tű­nik. A Má­gus az ener­giáit ak­ti­vi­tás­ba fek­te­ti, a Fő­pap­nő ez­zel szem­ben a ke­le­ti ha­gyo­má­nyok­ra jel­lem­ző passzív ki­vá­rást, az ese­mé­nyek­be va­ló bele nem avatkozás mű­vé­sze­tét kép­vi­se­li. Ez a mód­szer a ké­szen­lé­té, a tü­re­le­mé. A Má­gus ke­res, a Fő­pap­nő hagy­ja, hadd ta­lál­ják meg. Egyik ösvény sem fon­to­sabb vagy jobb a má­sik­nál. Mind­ket­tő rossz, ha túl­zás­ba vissz­ük, de jó, ha a meg­fe­le­lő mér­ték­ben al­kal­maz­zuk. A tör­té­net hő­sé­nek – min­dan­nyi­unk­hoz ha­son­ló­an – mind­két ösvényt be kell jár­nia, hogy cél­ba ér­hes­sen.

Má­gus: Az égi apa

A Ri­der-ta­rot Má­gu­sa

A Má­gus az ak­tív, te­rem­tő elvet tes­te­sí­ti meg. Ez a kár­tya ön­meg­va­ló­sí­tás­ra, ha­ta­lom­vágy­ra és ha­tal­mas éle­ter­őre utal. A Má­gus tud­ja, hogy mit akar, és ezért min­dig elé­ri a cél­ját.

A Ri­der-ta­rot azt a mes­tert mu­tat­ja, aki a her­me­ti­kus tör­vé­nye­ket ta­nul­má­nyoz­za, és ez­zel a tu­dás­sal meg tud­ja ol­da­ni élet­fe­la­da­tát. Meg­mu­tat­ja, hogy ak­tí­vak va­gyunk, és meg­ta­nul­tuk, ho­gyan old­juk meg ügye­sen fe­la­da­ta­in­kat. A kár­tya­la­pon úgy ábrá­zol­ják, mint a ha­tal­mát nem e vi­lág­ból, ha­nem fen­tről nye­rő mes­tert, aki ezt a mennyei ha­tal­mat te­szi a Föl­dön is ha­té­konnyá. A két vi­lág – a fent és lent – kö­zöt­ti kap­cso­la­tot a va­ráz­spál­ca és a vég­te­len je­le mu­tat­ja.

A Crow­ley-ta­rot Má­gu­sa

A Crow­ley-ta­rot a nagy zson­glőrt mu­tat­ja, aki já­té­ko­san és ra­fi­nál­tan hasz­nál­ja fel tu­dá­sát, könnye­dén meg­old­ja fe­la­da­tait, de örö­mét le­li ab­ban is, hogy blöf­föl és rá­szed má­so­kat.

Me­di­tá­ci­ós té­ma­ként a Má­gus ezt kér­de­zi:

Mi­lyen fe­la­da­tot kell meg­ol­da­nom?
Mely te­rü­le­te­ken kell ak­ti­vi­zál­nom ma­gam,
hol le­gyek kez­de­mé­nye­ző?

Szí­vü­gyek­ben a Má­gus ezt ta­ná­csol­ja:

Is­mer­je fel, hogy min­den az Ön aka­ra­tá­tól függ. Ala­kít­sa kí­ván­sá­ga sze­rint sze­rel­mi éle­tét, ra­gad­ja ma­gá­hoz a kez­de­mé­nye­zést!

A jö­vő­be ve­tett kép:

Si­ker­ben lesz ré­sze, és a pil­la­nat­nyi­lag még
pro­blé­más­nak tű­nő hely­ze­te­ket ügye­sen és cé­l-
i­rá­nyo­san old­ja meg.

Krí­zis­hely­zet­ben a Má­gus ezt ja­va­sol­ja:

Te­kint­se pro­blé­má­ját fe­la­dat­nak, ame­lyet most meg­old. Ne vár­jon to­vább, cse­le­ked­jen! Tart­son ki min­dad­dig, míg si­ker­rel nem jár.

A Má­gus ja­vas­la­ta ta­nács­ta­lan hely­ze­tek­re:

Le­gyen kez­de­mé­nye­ző! Tegye meg azt a lé­pést, ami­hez ed­dig nem volt bá­tor­sá­ga! Az ered­mény még az Ön vá­ra­ko­zá­sait is fe­lül­múl­ja, elő­for­dul­hat, hogy mes­ter­mű­vet al­kot.

Meg­erő­sí­tés­ként a Má­gus így bá­to­rít­ja:

Az égi­ek­től ka­pott erő­vel könnyen és oko­san irá­nyít­ha­tom az éle­tem.

Ál­ta­lá­nos je­len­té­se kár­tya­ve­tés­nél:

A Má­gus a fér­fi­as prin­cí­pi­um, az ak­tív cse­le­kvés, a kez­de­mé­nye­zés és az im­pul­zu­sok kár­tyá­ja; emel­lett a dol­go­kat át­ha­tó és meg­moz­ga­tó okos­sá­got, erőt és ügyes­sé­get jel­ké­pe­zi. A Má­gus azt is je­len­ti, hogy Ön fel­vál­lal­ja és meg­old­ja fe­la­da­tát, vagy ta­lán mé­lyen be­le­me­rül va­la­mi­be.

A Má­gus drá­ga­kö­ve a gyé­mánt és az ara­nyo­san csil­lo­gó pi­rit.

Boly­gó­ja a Mer­kúr.

Fő­pap­nő: Az égi anya

A Ri­der-ta­rot Fő­pap­nő­je

A Fő­pap­nő a passzív, be­fo­ga­dó elvet tes­te­sí­ti meg, a tü­rel­met jel­ké­pe­zi, amely hagy­ja ma­gát ve­zet­ni, és a meg­fe­le­lő pil­la­nat­ra vár, hogy re­agál­jon. Tud­ja, hogy min­den­nek meg­van az ide­je, és a meg­fe­le­lő pil­la­nat­ban cse­lek­szik. A kár­tya az éber tu­da­tun­kon kí­vül el­he­lyez­ke­dő má­sik va­ló­ság jel­ké­pe, amellyel ál­ta­lá­ban csak az ál­ma­ink­ban ta­lál­ko­zunk. A Fő­pap­nő a tu­dat­ta­lan­nal va­ló kap­cso­lat­te­rem­tés­re irá­nyu­ló mély vágy­nak az ar­che­tí­pu­sa, a ki­für­kész­he­tet­len női prin­cí­pi­um meg­tes­te­sí­tő­je. Ha egy-egy pil­la­nat­ra ta­lál­ko­zunk ve­le, szé­dí­tő fe­lis­me­ré­sek­kel aján­dé­koz meg min­ket. Az ősi, női gon­dol­ko­dás­mó­dot jel­ké­pe­zi, mely biz­tos ösz­tön­nel tud­ja meg­kü­lön­böz­tet­ni a he­lyest és a hely­te­lent.

A Crow­ley-ta­rot Fő­pap­nő­je

A Fő­pap­nő az álom­vi­lá­got, a meg­ér­zé­se­ket, a kap­cso­la­tok ösz­tö­nös fe­lis­me­ré­sét jel­ké­pe­zi. A tu­dat­ta­lan, in­tui­tív erők fe­lett ural­ko­dik, vissza­ve­zet ben­nün­ket a kol­lek­tív gyö­ke­reink te­rü­le­té­re, ahol va­la­mennyi em­ber kap­cso­lat­ban áll egy­más­sal. A kár­tyán ma­ga az is­ten­nő leb­ben­ti fel a fáty­lát, és ez­zel be­pil­lan­tást en­ged tit­kai­nak egy ré­szé­be.

Me­di­tá­ci­ós té­ma­ként a Fő­pap­nő ezt kér­de­zi:

Kész va­gyok ki­vár­ni az al­kal­mas pil­la­na­tot, en­ge­dem, hogy ve­zes­se­nek? Ha­gyom, hogy a dol­gok meg­tör­tén­je­nek, anél­kül, hogy be­le­avat­koz­nék?

Szí­vü­gyek­ben a Fő­pap­nő ezt ta­ná­csol­ja:

Vár­jon! Le­gyen tü­rel­mes, és csak ak­kor cse­le­ked­jék, ha a bel­ső hang­ja egyér­tel­mű­en azt mond­ja, elér­ke­zett az idő.

A jö­vő­be ve­tett kép:

Ne avat­koz­zon az ese­mé­nyek fo­lyá­sá­ba, hagy­ja, hogy ma­guk­tól meg­tör­tén­je­nek a dol­gok! Bíz­zon az Önt ve­ze­tő erők­ben! Hagy­ja, hogy meg­ér­zé­se fi­gyel­mez­tes­se, mi­kor kell cse­le­ked­nie!

Krí­zis­hely­zet­ben a Fő­pap­nő ezt ja­va­sol­ja:

Pró­bál­jon bel­ső kap­cso­lat­ba ke­rül­ni a pro­blé­má­val, hall­gas­sa meg, mit üzen Ön­nek. Lé­pés­ről lé­pés­re ve­ze­tik majd a meg­ol­dás­hoz, té­ved­he­tet­le­nül meg­ér­zi, mi­kor kell cse­le­ked­nie.

A Fő­pap­nő ja­vas­la­ta ta­nács­ta­lan hely­ze­tek­re:

En­ged­jen sza­bad utat az ese­mé­nyek­nek, ne tegyen sem­mit, amíg nem ér­zi azt a bel­ső im­pul­zust, me­lyet, ha nem is tu­da­to­san, de egyér­tel­mű­en kö­vet. Ha te­he­ti, néz­zen hosszan és cél­ta­la­nul egy ta­vat vagy egy fo­lyót, kon­cen­trál­jon a bel­ső ese­mé­nyek­re.

Meg­erő­sí­tés­ként a Fő­pap­nő így bá­to­rít­ja:

Ha­gyom ma­gam ve­zet­ni. Bí­zom a meg­ér­zé-
s­em­ben. Úgy fo­ga­dom a dol­go­kat, ahogy jön­nek.

Ál­ta­lá­nos je­len­té­se kár­tya­ve­tés­nél:

A Fő­pap­nő az in­tui­tív, mé­diu­mi erők­et tes­te­sí­ti meg, és rend­kí­vül fi­nom ér­zé­kek­re utal. Olyan ma­ga­tar­tást jel­ké­pez, mely sza­bad fo­lyást en­ged az ese­mé­nyek­nek, bíz­va a bel­ső hang út­mu­ta­tá­sá­ban, irá­nyí­tá­sá­ban.

A Fő­pap­nő drá­ga­kö­ve az át­tet­sző kal­ce­don, a flu­or­esz­ká­ló szer­pen­tin.

Boly­gó­ja a Hold.