Keresztény ünnepeink rejtett tartalma

Kezdjük a legszentebb keresztény ünneppel, a karácsonyi ünnepekkel, amelyek aktualitásukat abból merítik, hogy februárig tartanak. Ha a karácsony időszakát a maga egészében, ebben a 40 napos időszakban elemezzük, négy szakaszt különböztetünk meg.

A karácsonyi ünnepek szakaszai

Az első szakaszban, december 24-től újévig, a minden egyes emberben működő lélek átszellemítése történik meg. A bennünk lévő isteni én, korlátozva saját szellemi lényét, belemerül karmája okán a kauzális testbe, a testi lélekbe, és újból megkísérli a személyiséget irányítása alá vonni teremtői tervben vállalt feladata végzésére. Mi ezt sokféle módon gátoljuk, de mégis szoros és misztikus egyesülésben vagyunk a természet egészével, és ha belépünk a karácsony első szakaszába, a megszületett Isten gyermeki szellemébe, belépünk azokba a bölcs ösztönzésekbe, melyek bennünk is lakoznak. Isten gyermeki bölcsessége ellenállhatatlan, mert tiszta, és ezért hat minden emberre.

A második szakasz a karácsonytól epifániáig tartó 12 nap. Ez az értelem fénnyel teli időszaka. Az első héten tudatunkkal a kauzális testet, a testi lelket készítettük elő. A kauzális test feladata, hogy úgy hordozza az isteni ént, mint anya gyermekét, és a végső dicsőségéhez vigye. Az évnek ebben a szakában az egész világegyetemet a bölcsesség járja át, és ez a második fokozat az ideák, az eszmeképek világának tisztaságába emel bennünket.

A 40 napos időszak harmadik szakaszában karácsonytól a színeváltozás misztériumához jutunk, és a Krisztus-tudat világba, vagy másként a boldogságvilágba emelkedünk, ahol az intuíciónak egészen más fajtája hat át. Ez a mi Boldogasszonyunknak, Isten anyjának egyik különleges hatása lényünkre. A világosságába lépünk be, és képesek vagyunk a teljes dicsőségben felkelő fény erőiből meríteni.

A negyedik időszakban az üdvösség világába kell belépnünk. Ekkor jut el az ember az igazi lényeghez, az alaphoz. Bizonyos módon az egész időszak az isteni formának egy fokozata, amelyben a szellemanyag a sűrűsödő isteni térben korlátozza magát, és mintha gyönyörű fénnyel válnék terhessé. Február 2-án, Urunk bemutatása a templomban vagy a gyertyaszentelő napján, belépünk a szentélyek szentélyébe, ahol felleljük az egész karácsonyi időszak titkát, az isteni forma anyagát. Ez a forma a határtalan isteni tér szabad gyermeke, aki mindent felold, születést ad, és mindent gyermekien tisztává tesz, megfiatalítva az egész világot. Minden ettől az isteni formától függ. Az év nagy ciklusában minden attól függ, amit mi február 2-ából ki tudunk hozni.

Húsvét, mint beteljesedés

A gyertyaszentelő szertartásának része a megszentelt ostya, amely, mint szellemi táplálék, az útravaló bizonyos fajtájaként hat. Képessé tesz bennünket arra, hogy sértetlenül jussunk el a veszedelmes keresztes hadjáratban a húsvéthoz, és meglássunk valamit abból az életből, amely a halálon, a nagy titkon túl van. Ez az isteni táplálék ezen a napon egyúttal a böjt atmoszférájába is bevezet, és megadja nekünk, hogy eljussunk a húsvéti nagy szellemi beteljesedéshez, és a spirituális munka reánk eső részét az egész esztendőben elvégezhessük.

Azonban idáig csupán a fátyolnak csak egyik sarkát emelték fel. Lebbenjen fel a fátyol, mert ezeket az ismereteket át kell hoznunk életünkbe, és tudatosan kell bevinnünk a világba.

Keresztény ünnepek, rituálék

Vegyük most szemügyre a keresztelés ünnepét. Az ember isteni énje az egész karácsonyi időszak folyamán az ünnepek láncolatának középpontja. Ha oda vagyunk szögezve a gyarló személyiséghez, képtelenek vagyunk részt venni ennek az időszaknak a feladatában, és nem alakulhatunk át hernyóból pillangóvá. Micsoda átalakulás szükséges ahhoz, hogy a csúszó-mászó teremtményből szabad és gyönyörű pillangó váljon. Az isteni énünk az ő teljességében pedig nagyon hasonlít a pillangóhoz.

Kíséreljük meg, hogy képzeletünk erőinek segítségével belépjünk az isteni én világába, a mi felső szellemi énünkbe. Az első hét folyamán, tehát karácsony oktávjában, a karácsonyi erők különlegesen besűrűsödnek, hogy elősegítsék az emberiség belépését ebbe a világba. Ez idő alatt szórt fényköd hatja át az asztrális és a mentális atmoszférát. A spirituális szintek harmatként szállnak alá. Ahhoz lehet hasonlítani, ahogyan a karácsony éjszakáján megszületett új világosság világít.

„Mindnyájan ugyanabból az isteni alapanyagból valók vagyunk.”

Gyönyörű kisugárzása annyira ártatlan, hogy az ember legsötétebb zugaiba is belép, és elviszi oda a testvériség hírét, amelyet legjobban így fejezhetünk ki: „Mindnyájan ugyanabból az isteni alapanyagból valók vagyunk.” Az éteri világban egy éltető napenergia-áramlatot is lehet látni, mely a természet valamennyi teremtményét átszövi, és minden dolgot a maga szépségében tart meg. Olyan, mintha egy vérből való volna minden teremtmény, és részese lenne az isteni alapanyagnak, az élet testvériségének. A lelkek egyesítéseként működik. Ha az emberekre nézünk az asztrális és mentális síkokon, mintha megosztanák egymással gondolati és érzelmi testeik részeit.

A lélek úgy van teremtve, hogy bölcsességgel telve társa legyen a játékban az elmének. Az ember tudata által összekötve működnek együtt. Mialatt az emberek között kicserélődik a lélek alapanyaga, a természet is ezt suttogja egész birodalmán át: „Mindnyájan egy vérből valók vagyunk.” Karácsony hetének folyamán nagyobb a testvériség érzése, mert ez alatt valóban mindnyájan egyek vagyunk Krisztusban, és mindnyájan részesei vagyunk annak az isteni szövedéknek, amely az övé. Ebben az időben még az atomokban is nagyobb a testvériség érzése. Minden egyesül az isteni szövedékben. Idelent, a fizikai világban is megtehetjük a magunkét azért, hogy az emberiség kollektív isteni énje ösztönzést kapjon a saját világában. Ennek az isteni énnek ugyanis számos beavatáson kell keresztülmennie a színeváltozás ünnepe táján.

Valóban gyönyörű pillangóként lép ki bábjából, és szabadon szárnyal a kék égben, saját elemében, a misztikus levegőben.

Az isteni én célja

Ez történik az első beavatás során is, amikor a beavató a jelöltet saját aurájába fogadja, és azt kiterjeszti a legfelső pontig. Ezt el tudjuk képzelni, mert az isteni énben is van egy fénypont, amely a bennünk lévő teremtői szikrát képviseli. Amikor beavató a jelöltet aurájába fogadja, a jelölt testében lévő fénypont a beavató aurájában felragyog, és a jelölt ebben a fényben tündököl.

Az isteni én célja, hogy behatoljon a boldogság birodalmába. Ekkor válasz száll alá a magasságból, a Teremtő tűzé, amely a Szentlélek tüze, mintha Krisztustól jönne, az ő szeretetéből és jóindulatából. Olyan ez, mint egy keresztelés a mentális világban minden egyes ember elméjén keresztül.

A keresztény évnek ebben az időszakában tehát mindnyájunkat a tudat szempontjából fejlődő hernyókhoz lehet hasonlítani. Az egyéni szövedék bennünk van, és az a magasból jövő áramlás valóban, keresztelésként, megadja az alkalmat, hogy spirituálisabban gondolkodjunk, és ennek megfelelően érezzünk és cselekedjünk.

Karácsonykor láthatóvá válik a jel, és alakot ölt

Ekkor jön el számunkra a színeváltozás ünnepe. Mielőtt Krisztus színe előtt megállhatnánk, meg kell tisztítanunk érzelmeinket, el kell mélyednünk, megtelve erénnyel, mert csak ekkor lehetséges, hogy az isteni világosság reánk sugározzon, és mások számára hatékonnyá tegyen. Karácsonykor láthatóvá válik a jel, és alakot ölt. Színeváltozáskor alászáll, és végül gyertyaszentelőkor tiszta fehér próbakővé válik, amellyel mindent megpróbálnak. Ily módon évenként újból megszületik az Anya világosságából a Krisztus-világosság. Minket is így újítanak meg évenként. Ez feltétlenül szükséges, mert képtelenek lennénk alkotómunkát végezni, hacsak nem lenne birokunkban az a különleges fehérség, amely a február 2-i nagy ünnepnek, a 40 napos karácsonyi időszak végének és csúcspontjának jellemzője. Fő jellemvonása az, hogy a keresztény év öt fehér ünnepéhez való tartozása nagyon hangsúlyozott.

Az első tiszta fehér ünnep az újév

A karácsony napjától következő napok áttetszően fehérek, a kora hajnal áttetszősége és tisztasága van meg bennük. Újév napján eljön ennek a besűrűsödése, érlelődése, a magasságból alápermetező finom, szemcsés mannához hasonló legfinomabb szövedékű kicsapódás, amely az alsóbb síkok régióit eléri. Olyan, mint a zúzmara a fákon. A következő tiszta fehér ünnep a színeváltozás, melynek fehérsége egészen más. A dicsfény, mely az Úr arcáról és köntöséről ragyogott, olyan fehér, mint a Nap fénye. A gyertyaszentelő a harmadik fehér ünnep. Fehérségét apró fehér pontok vagy részecskék idézik elő, és a fehérségnek szemcsés szerkezetét alkotják. A nagyhét közepén, nagycsütörtökön a negyedik fehérséget találjuk, és végül úrnapja az ötödik tiszta fehér ünnep.

Nem hozhatunk szent áldozatot, ha nem ajánljuk fel testünket, lelkünket és szellemünket

A gyertyaszentelő január 22-én kezdődik a Vízöntőben, amelynek eleme a levegő. Ha a Vízöntőre és jelképeire gondolunk, amelyek áttetsző megdicsőülései a forma testi aspektusának, megérthetjük a február 2-i ünnep fontosságát, mely által a 40 napos időszak után az isteni gyermek teste is megtisztult atyjának templomában, ahogyan azt nevezi. Nem hozhatunk szent áldozatot, ha nem ajánljuk fel testünket, lelkünket és szellemünket. Nem tagadhatjuk meg a testet, ha csak nem akarunk olyanok lenni, mint a kísértet.

A test a létezésünk egyik eszköze, ha pedig nem lenne, a többi eszköz sem működhetne rajta keresztül. Az, aki meggondolásaiból kiküszöböli a testet, üres kérkedésbe esik. Mi testestül, lelkestül és szellemestül Krisztusban vagyunk. Ha ebben a kapcsolatban gondolunk a testre, ne azokra az anyagokra gondoljunk, amelyeket a halál alkalmával hátrahagyunk, hanem úgy kell gondolnunk rá, mint a dicsőséges működés eszközére. A testnek ezt a működését képviseli a Vízöntő angyala. Ez a háttere a bemutatás az Úr templomában vagy a megtisztulás ünnepének, és misztériumai ezt világosan kidomborítják. 

Foto: Adobe Stock