Az igazi ajándék
Miben bízhatunk az év legsötétebb hónapjában? A téli napfordulóban! Abban az ígéretben, hogy újra hosszabbodnak a nappalok, új fény költözik életünkbe. A sólyomröptetéstől a karácsonyi gyertyagyújtásig minden rítus az új fény eljövetelét ünnepelte. A kereszténység Jézusban az új világosságot személyesítette meg. Nem a Télapót, akinek van zsákjában minden jó, piros alma, mogyoró… A nagy ünnepre hosszasan kell felkészülni, nem az ajándék vásárlása a cél. Ahhoz, hogy lelkünket ünneplőbe öltöztessük, újabb próbát kell kiállnunk. Novemberben testünk erejét végsőkig próbára tettük. Most a lelkierőnkön a sor. Le tudunk-e mondani megszokott dolgainkról, berögződéseinkről? Tudunk-e egyszerűbben táplálkozni? Le tudjuk-e győzni a fizikai éhséget?
Mit jelent az ajándék?
Furcsa kérdések ezek abban a hónapban, amikor vásárlóként ellepjük a boltokat. Amikor a legnehezebb visszahúzódni, elcsendesedni. Hiszen ajándékot kell vásárolnunk, hogy kifejezhessük szeretetünket! Milyen érdekes volna, ha egyszer önmagunkat „csomagolnánk be” ajándéknak! Azt mondhatnánk szeretteinknek, hogy teljes lényünkkel jelen vagyunk. Kell-e nagyobb ajándék? És beérnénk-e azzal, ha akit szeretünk, önmagát adná nekünk?
Sok-sok kérdés, mely nem hétköznapi módon gondolkoztat el. Évről évre megújuló kérdések ezek, melyre cselekedeteinkkel évről évre választ adunk. Mégis lelkünk legmélyebb, legsötétebb burkaiba kell lemerülnünk, hogy valódi válasz születhessen. A mélység, a sötétség ugyanazt a félelmet hozza elő, amit az éjszakába burkolózó természet sugall.
A régi ember apró fényekkel játszva győzte le félelmét. Gyermekek költögették a felnőtteket, hogy a hajnali misére vezető úton kis lámpásaikkal világíthassanak. Délutánonként gyertyát gyújtottak a szobában. A gyertya játékos fénye lekerekítette a zord, sötét sarkokat, elviselhetővé tette a fény hiányát. A hajnali mise egész adventben a kora reggel szertartása volt. Luca-naptól a rend újabb varázslata lépett be: Luca székét naponta kellett készíteni, de mindennap csak meghatározott darabját volt szabad kifaragni. A mértéktartás rítusa volt ez. A mértéktartó ember „látó” is – ahogy mondták, Luca székéről az éjféli misén fel lehet ismerni a boszorkányokat.
Advent a hangolódás időszaka
Advent böjti idő is. Nem szigorú, nem egyoldalú, hanem egyszerűsödő. Kevesebb hús, zsír, kevesebb édesség, kevesebb bor, cigaretta, hogy mértéktartóvá váljunk. Magunknak kell a kevesebbet meghatározni! Helyettünk senki nem mondhatja meg, hogy mi az a kevesebb, ami már valódi próbatételt jelent számunkra.
Kevesebb beszéd, panaszos szó, kevesebb kiabálás, szidás, kevesebb zsörtölődés, hogy helyébe más léphessen. Valami más, ami mélyebb, nyugodtabb, fontosabb… Kevesebb pénz, rohanás, kevesebb ajándéktárgy, díszcsomagolás, kevesebb sütés-főzés, trakta, hogy helyébe magunk léphessünk és így észrevegyük szeretteinket is.
Az adventi készülődés értelme a karácsony. Az Ünnep!
Karácsony napján három búzaszemen és vízen böjtöltek. A búzaszem Krisztus képmását hordozza. Az éjféli mise után ültek az oltárként megterített családi asztalhoz. Az asztalra terített abroszból vetették el következő évben a búzát. Az asztal alá a Sarlós Boldogasszony-napi Jézus-kévéből szalmaágyat készítettek a kis Jézusnak. Ünnepi ételként savanyú káposztalevest és mákos gubát ettek. Almát és aranyra festett diót ajándékoztak egymásnak. Nem az ajándéknak örültek, hanem Jézus megszületésének. Annak, hogy szeretet költözött a szívükbe! Annak, hogy ebben a magasztossá érlelt lelkiállapotban együtt lehetnek! Saját lelküket öltöztették ünneplőbe, hogy ebben az ünnepi díszben másoké legyenek.
Készülődjünk mi is hasonlóan! Aranyvasárnap aranyozzuk be a diókat, amit ajándéknak szánunk. Legalább egy óra hosszat meg se szólaljunk, kapcsoljuk ki a rádiót, tv-t. Ezalatt vizet igyunk, semmi mást. Ne együnk, bármennyire éhesnek éreznénk magunkat! Ezt követően már ne gyújtsunk rá, ne igyunk több bort, ne együnk, vagy mondjunk le másfajta kedvenc időtöltésünkről. Olyasvalamiről, ami megterhelő, de ilyen rövid távon biztosan nem vallunk vele kudarcot.
Határozzuk el ebben a csendben, hogy mi lesz az a legapróbb dolog, melytől nem tágítunk, biztosan véghezvisszük lelkünk magasztosabbá tétele érdekében.
Áldott ünnepet kívánok!
