Müller Péter: Karácsonyi gondolatok
Hétköznapokban ez nem derül ki, mert a külvilág olyan intenzív, hipnotikus erővel hazudik, most, sőt évezredek óta, és mióta élek olyan intenzíven és hipnotikus erővel hazudok én is magamnak, hogy minden hamis gondolatomat valóságnak vélem.
Jobb, ha az ember nem másokra figyel, s önmagával szemben is gyanakvó, mert akkor – ritka pillanatokban – felvillanhat benne egy igazabb és valódibb élmény, egy olyan intuitív pillanat, melyben felébred a hipnotikus álomból, s amit ilyenkor érez és gondol (s ilyenkor ez a kettő nem válik szét!), sokkal valódibb és egyszerűbb, és főleg igazabb mindannál, amit eddig gondolt.
Hit és szeretet
Karácsonykor mindig két dolog indult el, egyszerre.
Az egyik az árucikkek gyártása és árusítása, a másik a közhelyek gyártása és árusítása.
Gyerekszemmel azt lestem, milyen ajándékot hozott a „Jézuska”.
Még akik legőszintébben „hittek”, sem feledkeztek meg arról, hogy ajándékokat tegyenek a fa alá.
Vissza kellett néznem, az ősi időkben, amikor még őszinte volt ez a pillanat. S mivel ez az emberiség ősi ünnepe, mely létezett már az emberlét hajnalán is, jóval Jézus előtt, egy keresztény embernek is szembe kell néznie a régmúltjára, kétezer évre kell hogy visszanézünk, a zsidónak, aki ezt „hanukának” nevezi, több mint ötezer esztendőre, magyarnak talán még régebbi időkre, hogy ennek az ünnepnek az igazi értelmét megtalálja.
A káosz és a fény
A karácsony egy olyan kozmikus, csillagászati esemény, amikor a legsötétebb, leghosszabb, legnyomasztóbb a földi állapot, és amikor ebből a sötétségből megszületik a fény.
Sol invictus.
Győz a Nap.
A káoszból, a sötétből megszületik a fény és a rend ígérete.
Az értelmetlen szenvedésből és zűrzavarból és halálból a boldogság, a harmónia és az élet ígérete.
Ez lehet vallásos, de lehet vallástól független, lelki élmény is, melyet mindenkinek önmagában kell megélnie.
Ha ott nem éli meg, akkor sehol.
Akkor visszazuhan a káoszba és a reménytelen sötétségbe.
Hogy a káoszból, a félelemből, a rettegésből hogyan szüli meg az ember a Fényt és az Értelmet, azt a mi keresztény hagyományunkban Szűz Mária története példázza.
Önmagában a terhesség is hatalmas próbatétele minden nőnek.
Mária megpróbáltatásához még az is hozzátartozik, hogy mindezt menekülés közben kellett átélnie.
Abban a rettegésben, hogy magzatát a világra jövetele pillanatában azonnal megölik.
Hogy fölsír – és máris halott.
Vérben és szenvedésben megszüli, s még le sem mossák róla a magzatvizet, máris látnia kell, hogy darabokra vágott kis hulla lesz belőle.
Végül is egy istállóban szül.
Az állatok, ha bűzösek is, de jobbak, mint az emberek.
(Később, mikor kisfia megnő, s keresztre feszítik, ezt majd látja is.)
Egyedül szült, vagy talán József segített neki elvágni s köldökzsinórt? Nem tudni. Csak azt, hogy a hazug gyilkos, Heródes üldözi őt.
Sötétből a fénybe, káoszból egy új világba, a teljes reménytelenségből az isteni reménységbe jutni: ez a karácsony lelki és kozmikus értelme és pszichológiai drámája, s ezt először is igazán az Anya élte meg!
A karácsony élménye elsősorban az anyáké.
Őket kell ilyenkor köszönteni, nekik kell hálát adni, s megkérdezni tőlük: „Hogy bírjátok ezt?”
Ha létezik kozmikus méretű női ünnep, akkor ez az embert szülő anyák ünnepe.
És ez így volt minden hagyományban, az ősi magyar kultúrában is, ahol Szűz Máriát „Boldogasszony”-nak hívják.
Bal karjában tartja a kisbabáját minden ábrázolaton, pontosan a szíve felett.
A karácsonyi pillanat: esély egy új és értelmes életre.
Visszatérni a régihez nem lehet, mert az velejéig elromlott már.
Egy értékvesztett, esztelenül rohanó, lélektelen, őrült, természetellenes, pénzfüggő és sötét világot nem lehet „folytatni.”
Mindenki érzi, tudja, sejti.
Minden krízist, ha az ember túl akar jutni rajta, követ a katarzis.
Ez újjászületést jelent.
A világválság először lett globális, emberiségméretű, s mindenki számára átélhető.
„Jöjjön el az Anyák kora végre!” – éneklik színdarabunkban, a Mária evangéliumában.
Soha nem volt aktuálisabb mondat.
Ha ez nem jön el, visszaesünk a káoszba.
Nem a régi káoszba, hanem egy sokkal veszélyesebbe és sötétebbe.
Ez a karácsonyi ünnep egyéni, családi és történelmi jelentősége.
Foto: Adobe Stock
