Exkluzív – Színház az egész világ – Kis piros lámpa
Kis piros lámpa
Látom, hogy én most dühbe gurulok. Látom, hogy sírok. Látom, hogy szomorú vagyok. Látom az érzéseimet, a gondolataimat – de csak úgy, mintha nem a részvevője, csupán a tanúja lennék a lelkiállapotaimnak.
Van bennem valaki, aki nem résztvevő, csak Látó.
Tanú.
A Biblia kifejezésével: A bennem Látó Élő
Ez Isten egyik neve.
A színész egyrészt föl tudja idézni a lelkiállapotait, a legnagyobb hitelességgel, másrészt nem borítja el teljesen a felidézett állapot, mert tudja, hogy csak játszik. Látja magát.
És ez a látás nem passzív – irányítani is képes az érzéseit.
Ha úgy látja, hogy nagyon sír, visszavesz belőle.
Ha belép valaki a színpadi jelenetben, akinek nem akarja mutatni a könnyeit, elfojtja.
Nem látszik rajta, hogy fel van dúlva.
Ha kell, mosolyog.
Sőt, nevet. És meg tudja csinálni, hogy mosolya őszintének tűnjön.
Miközben majd meghasad a szíve.
Vagyis nemcsak fel tudja idézni magában az érzéseit és gondolatait, de ura is marad az előidézett lelkiállapotának.
Néha fordult csak elő, olyan zseniknél, akik magánemberként az őrület és a zsenialitás határán éltek, hogy játék közben kialudt bennük a „kis piros lámpa”. Oly mértékben hittek a játékban, hogy nem tudták már, hogy játszanak. Ez a totális beleélés.
Már nem is művészet, mert nem uralt lelkiállapot.
És veszélyes.
Latinovits Zoltánnal fordult elő néhányszor, hogy kialudt benne a piros kontroll-lámpa, s ilyenkor néhány pillanatig már nem játszott, hanem élni kezdte a szerepe életét.
Teljes átéléssel.
Az Én vagyok Ő – százszázalékos hitével azonosult a szerepével. Egy ilyen alkalommal összetörte a lábát.
Olyan erővel toppantott, hogy eltört a csontja.
Lugosi Béla, akiről egy színdarabot is írtam, olyan erővel bűvölte bele magát Drakula szerepébe, hogy a magánéletébe is átszivárgott a „drakulaság”.
A vámpír szerepe, amelybe a szó szerint belehipnotizálta magát sok-sok éven át, annyira, hogy a lényévé vált, és nemcsak élettársainak a vérét szívta, hanem a saját életét is szó szerint fölemésztette. Drakula fekete köpenyében temették el.
A kis piros lámpa minden emberben ég
Öntudatnak is hívjuk.
Tanúnak.
Látónak.
Valakinek, aki bennünk él és nem résztvevője, csupán nézője és irányítója cselekedeteinknek.
Ez a lelkünknél magasabban van.
Érzéseinknél és gondolatainknál magasabban.
Fent van, s mint egy világítótorony reflektora, megvilágítja a háborgó tengert, a legnagyobb viharban is, anélkül, hogy vizes lenne.
Sokan nem tudnak a piros lámpáról
Nem élik meg az élményét.
Életük az érzések és gondolatok öntudatlan kavargásában telik el.
Képtelenek kimászni bajaikból.
Néha-néha – amikor pislákolni kezd a lámpa – érteni vélik a bajaikat, de megoldani már
nem tudják.
A piros lámpának ugyanis kettős funkciója van
Az első a megértés.
Tudd, mi miért történik veled.
A másik az uralom. Légy urává lelkednek és életednek. Tudd irányítani magadat.
Ehhez azonban már nem elég a lámpa felvillanása – ehhez szüntelenül égnie kell.
Fotó: Shutterstock
