Exkluzív: Ezotéria
Elmondom, mit jelent.
Azt jelenti, hogy „benső”. „Legbenső”.
Ahogy az ember sokrétegű: van bőre, húsa, lelke és szelleme, úgy az életnek és minden életmesének is sok rétege van.
Az ezotéria a legbenső, láthatatlan mag.
Elmondok egy példát.
Ha a Rómeó és Júliát nézed, először a szó szerinti értelmét fogod föl.
A sztorit, amit a műsorfüzetben is elolvashatsz.
Másodszor megérinti lelkedet, átélsz egy mélyebb valóságot, átéled a hősök érzelmeit.
Ez már egy belsőbb, lelki réteg.
Harmadszor átéled a Jó és Rossz küzdelmét is: azt, hogy ennek a szerelemnek a gyűlölet veszedelmes légkörében kellene virágoznia.
Vagyis átéled a történet erkölcsi, társadalmi, politikai rétegét.
Ez már nemcsak az érzelmeidre, de az értelmedre is hat.
De ahogy sodródnak az események, kiderül, hogy ez az érzelmes sztori: halálos kaland.
Átéled, hogy a Szerelem erősebb, mint a halál. Ez már csak az Igazi Szerelmeseknél van így: ha választaniuk kell élet és szerelem között, a Szerelmet választják.
Itt már a Férfi-Nő örök vonzalmának a titkát éled át, túl életen és halálon.
Ez már benső élmény.
Úgy is mondhatnám, itt jutsz el a szerelem ezotériájához.
Bárki megélheti, ha fölfakad lényének legbensőbb forrása.
Ez már nem testi, nem érzelmi, értelmi, szexuális, és nem társadalmi élmény.
Ez a kettétépett Örök Ember végső egybeforradásának a nagy kísérlete, mely túllép a múlandó világon.
Az eggyé válás, az Én-Te összefonódása történik itt.
Valami nyoma az érzékiségnek és érzelemnek azért maradt még benne, de csak azért, mert Júlia halott, és Rómeó még él – ő még nem lépett át a halálba.
Pontosabban: az Örökbe.
A kriptában holtan fekszik előtte Júlia.
Drága Júliám, Mi óvta meg szépségedet?
Talán Szerelemes lett beléd a vak Halál? …úgy féltelek, hogy oldaladra fekszem – mondja, miközben öleli és csókolja a holt szerelemét.
…Végső hajlékom itt legyen nekem: Rossz csillagok jármát itt rázza le Az élet-nyűtte hús.
Miután kiitta a méregpoharat, ezt mondja még:
Egy csókkal halok meg…
Nem szoktunk így meghalni.
Főleg nem ilyen mondattal.
Akiben a Szerelem géniusza él, annak ez az utolsó gondolata.
Ez nem „szentimentális”, hanem ezoterikus mondat.
A szerelem – ha valódi – égi.
Örökké együtt – azt jelenti.
De van még egy mélyebb szint is.
Ha átéled, hogy te vagy Rómeó.
Ha ez a te történeteddé válik!
Ha fölfedezed lényed legmélyén az isteni szerelem állapotát.
Akárcsak egy suhanó pillanatig.
Ha te vagy Rómeó, te vagy szerelmes, és te halsz meg így.
Vagyis ha a sokrétegű mesébe belép az „Én vagyok” élménye.
A legbensőbb, mag-élmény: „Én vagyok” élmény!
Ott van benned, mindig is ott élt egy Rómeó.
Ott van benned a Halhatatlan Szerelem, de nem tudtál róla, mert nem estél át azon a halálos beavatásélményen, amelyben fölszínre bukkant volna lelked legmélyéről az „ezoterikus” – tehát legbelsőbb – tudás.
Ez a szó tehát nem azoknak a zavaros könyveknek a zömét jelenti, melyeket e címszó alatt találsz a polcokon.
Nem titkos tanítások, okkult tapasztalatok és különféle rejtett tanok gyűjteményét.
Nem „ezo”!
Ezotéria a szó legmélyebb értelmében vett önismeret!
Más út az igazsághoz nincs.
Az Istenhez sincs.
Ahogy a művészetben, a vallásban is létezik egy „külső”, „exoterikus” réteg, egy mese, erkölcsi tanítás, lélek, érzelem és gondolat – de a legvégső lényeg az önismeret.
Szent Ágoston így imádkozik: – Ó, Isten, hadd ismerjem meg önmagamat, hogy megismerjelek téged!
Inb’Arabi, a muszlimok szentje pedig így szól:
– Aki megismeri Önmagát, megismeri Urát.
Az örökké érvényes gondolatot pedig Szent Bernát így mondja:
– Önmegismerés nélkül nincs megváltott ember.
Minden igazán nagy irodalmi műnek van egy magja, amely ezoterikus.
Ha nincs, nem nagy mű.
Lehet ugyan szép vers, jó regény, izgalmas, gondolatgazdag színdarab, de ha hiányzik belőle a „mag”, a legbensőbb, legmélyebb ezoterikus tudás, nem igazán nagy mű.
József Attila versei teli vannak ezotériával. Hozhattam volna példának az Ódát is, a Rómeó és Júlia helyett.
