Exkluzív – Noé-pszichológiája

Túlságosan riasztó képet adnak a mai emberről, aki a világvégétől nem fél, hanem rosszkedvű, rezignált természetességgel tudomásul veszi. Valamikor az ember rettegett a végítélettől, a kárhozattól és főleg a földi élet megszűnésétől, ma meg valahogy hozzászoktunk a dologhoz.

„Beáraztuk” – ahogy bankárnyelven mondjuk. Igazán nem tesz ellene senki semmit. Vannak áldozatos igyekezetek, testületek, ülések, figyelmeztető kiáltványok, egyre fenyegetőbb tudományos megállapítások és terméketlen nemzetközi konferenciák ‒ de valójában senki sem csinál semmit. „Házasodnak, isznak, esznek”, ahogy Jézus mondta, az utolsó időkről.

Lassan megszokjuk a fenyegető szárazságot, a cunamit, a hurrikánokat, a jéghegyek olvadását, az eltömegesedést, teljes állatfajok és erdők pusztulását, a túlnépesedést és a terjedő nyomort, megszokjuk, hogy mindenki megvehető, s főleg hogy a modern technika aláaknázta az egész földgolyót.

A „válság” hírlapi divatszó lett.

Értelme nincs, mert a helyzet nem válságos, hanem katasztrofális, ami azt jelenti, hogy a megoldására tett minden kísérlet sikertelen, mert nem itt van a baj vagy amott ‒ az egész szisztéma recseg-ropog. És amíg össze nem omlik, új szisztémát még elvileg sem lehet elképzelni.

A bankrendszert külön nem lehet megreformálni, mert akkor át kellene alakítani az összes társadalmat, a csakis pénzzel működtethető és mindent uraló szupertechnológiát, át kellene alakítani a földön élő valamennyi ember pszichéjét, életének más értelmet kellene adni, mint amiért jelenleg él.

Dürrenmatt, amikor műhelytitkairól faggatták, azt nyilatkozta egyszer, hogy „egy dráma cselekménye akkor tekinthető végiggondoltnak, ha az események a legrosszabb fordulatot veszik”.

Ez van ma.

Senki nem bízik abban, hogy bármi is megoldható.

Ehhez ugyanis le kéne állni az egésszel, ami lehetetlen.

A dolgokat az őrület hajtja.

Az a rögeszméje, hogy racionális és mindent ért.

Minden történelmi kornak vannak sajátos tapasztalatai

A mi korunkban ez a tántorgás, amelyben mindenki tudja, a Nobel-díjas közgazdásztól kezdve az analfabétákig, hogy a helyzet alapjában véve nem menthető. Általános beszédtéma, hogy a Föld előbb-utóbb lakhatatlan lesz.

És ha bárhol, bárkik összeülnek, abból nem lesz semmi.

Nem is lehet.

Ha valamit egy önmagát okosnak képzelt Őrület hozott létre, azt ugyanez az Őrület nem tudja megváltoztatni.

Szenvedélyes rögeszmék nem megváltozni szoktak, hanem összetörni.

Ez a drámaírók örök bölcsessége.

És a világunkat, évezredek szívós munkájával, a rögeszmék teremtették meg, melyek a bajt a saját őrült logikájukkal akarják orvosolni – ami lehetetlenség.

Ma már ezt tudjuk.

Az őrület természetrajzához tartozik például, hogy senki sem gondol arra, hogy ő maga is őrült.

Mindenki normálisnak véli magát.

Pedig a saját lelkünkben kimutatható lenne, hogy ennek a kornak a gyermekei vagyunk, s ezért alapélményünk a szorongás és a jövőtlenség.

És természetesen a mérhetetlenül felpüffedt, egész lényünket uraló, kőkemény ego, mely sohasem tettesnek, hanem áldozatnak éli meg önmagát.

A természetfelettiben nem hiszünk.

És – talán éppen ezért ‒ megsemmisítjük a természetet.

Ebben a helyzetben két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy megtapasztaljuk a káoszt, amelyben élünk. Nem véletlenül élünk itt és most.

Ehhez fogható kihívás nem volt még az írott kultúra történetében.

Világvége-félelem volt már, de a ténylegesen megtapasztalható előjeleit még sohasem éltük át.

Noé-pszichológiája

Ez új élmény. Visszatért az összes, több évezred alatt megoldatlan és elhazudott vétkünk ‒ mert a finálénál mindenkinek jelen kell lenni. „Képtárai vagytok mindannak, amiben valaha hittek” – mondja Nietzsche.

És a másik feladat, hogy megtaláljuk önmagunkat.

Ez a fontosabb.

Mindazokat, akiket becsültem, a kor ellen éltek, és önmagukban őrizték meg életük értelmét.

Minden szellemi mesterem Jézustól, Lao-cétól, Tolsztojtól és Hamvastól kezdve egészen Weöres Sándorig, Dosztojevszkijig és Szepes Máriáig Noé pszichológiájával gondolkodott.

Egyedül – a szétomló világ ellen.

Nem félni.

Hanem bárkát építeni.

Fotó: Shutterstock