Válaszol a Jóskönyv – A kínai "kísértés"
A Ji King bölcsei a 44-es jósjellel válaszoltak.
Gyönyörű jel – de ember legyen a talpán, aki megfejti, mert, hogy úgy mondjam, „kínaiul” van, s nagyon nehéz megközelíteni a mi nyugati zsidó-keresztény hagyományainkon keresztül.
A „Kou” képjele egy szexuális egyesülést ábrázol. Jelentése: párosodás, találkozás, intenzív vonzás és vonzódás, amikor személytelen erők megragadják az embert. Jelenti a magnetizmust, a gravitációt – de ugyanakkor azt is, amit a mi fogalmaink szerint „kísértésnek” nevezünk.
A jósjelhez fűzött tanácsok is látszólag ellentmondásosak.
Egyrészt azt mondják, hogy az Erosz mindennek az alapja.
A világ az érintkezésből születik, az összevonzódásból, az egyesülésből, abból, hogy a vágy és kívánság megtermékenyíti életünket – másrészt pedig azt, hogy vigyázzunk, szabjunk határt a vágyainknak.
Egy sötét jin vonás lép észrevétlenül a fényes jang vonások alá, ahogy jelképesen szólva egy nő belép egy férfi életébe, de a Jóskönyv bölcse felkiált: Vigyázz! Elvenni egy ilyen nőt veszedelmes! Hagyd, hogy ez a szerelem „futó” szerelem maradjon! Ha elhatalmasodik rajtad, tönkreteszi életedet s letaszít sorsod útjáról.
A Kou azt jelenti: jó.
Másrészt azt: ne ragadj bele!
Ha tartósan rátapadsz, ha óvatlanul átadod magad ennek a látszólag ártalmatlan vonzásnak, előbb-utóbb elhatalmasodik rajtad s besötétíti az életedet.
Itt még ártalmatlan, örömteli, veszélytelen és boldogító arcát mutatja, de vigyázz: démon lakik mögötte, s éppen azzal válik démonná, ha elveszted uralmadat felette.
A kínai tanács: fogadd el – de ne ragadj bele!
Nem az önkínzó aszkézist javasolja, nem azt mondja, hogy tépd le magadról, felejtsd el, fojtsd meg magadban ezt a vonzalmat, vágyat, kísértést – csupán azt, hogy „nem előnyös elvenni, megtartani ilyen nőt”.
Igyál egy korty bort – de ne részegedj le.
Ezt nem csak azért tanácsolják, mert öröm nélkül nem lehet élni, s nem is azért, mert a megfojtott, eltaposott érzéseink méreggé változnak bennünk, hanem azért is, mert egy futó kalandban is lehet valami sorsszerű.
Barátnőm etette, gondozta a fiút, lelkileg is helyre tette – s aztán visszaküldte a családjához.
Nem csupán úgy viselkedett vele, mint a szeretője, de kicsit úgy is, mint az anyja vagy a szellemi mestere.
Sokat adott neki – nyilván ő is sok élményhez jutott – s aztán elváltak.
A kínai hagyomány nem ellensége az érzéki örömöknek, finom falatnak, átsuhanó boldog pillanatnak. Nem ellensége a simogatásnak, a földi lét derűs, távolságot tartó élvezetének. Régmúltjában mosolygó szentek, kövér mesterek, derűs tanítók, finom csontú, őztekintetű, nőies nők mosolyognak ránk. A régi képeikről hiányoznak a csontsovány aszkéták, elgyötört szentek, a fájdalomtól kifordult, túlvilágra tekintő könnyes szemek.
Ég és föld egyformán szentek a kínaiak számára
Sőt, a kettő együtt maga a taó.
A szellemi s anyagi, a látható s a láthatatlan, a természetfeletti s a természeti világ.
Egy dolog ha nem is tilos, de veszedelmes: beletapadni a földibe.
Elveszteni uralmunkat egy érzés, vágy vagy gondolat fölött.
Abban a pillanatban, amikor nem az öröm szolgálja a lelket, hanem a lélek szegődik bármiféle öröm szolgálatába: a harmónia fölbillen s az ember elveszett.
Az étvágy természetes – a mohóság vétek.
S étvágyát az ősi hagyományban élő ember nem „kielégíti” (ahogy ezt a mai ocsmány, materialista szóval mondjuk), hanem élvezi: a kínai ételek ízletesek, változatosak, ínycsiklandozóak, szépek.
És könnyűek.
Nemigen lehet „telizabálni” velük magunkat.
A 44. kísértés jósjele nem arra biztat, hogy mondj le valamiről, hanem arról, hogy légy ura sorsodnak
Tudj megállni.
Az „eddig és ne tovább” üzenete ez.
Ha „eddig” mész: jó.
Ha továbblépsz: baj, mert elveszel benne.
Ne engedd elhatalmasodni magadban nemcsak a rosszat, még azt sem, ami úgy lép az életedbe, mint élvezetes, örömöt adó és „jó”.
A „kísértés” arra figyelmeztet, hogy hajlamos vagy elveszteni uralmadat sorsod fölött
Csírájában még minden formálható, uralható.
Később nem.
Heltai Jenő egy novellájában Abu Majub, a bölcs elhajít egy szakállában garázdálkodó, szemtelen bolhát.
Sok év múlva egy veszedelmes elefánttal találkozik s rájön, hogy ez az ő bolhája. Megnőtt. Agyon akarja verni, de gyenge már hozzá. S így dünnyög magában: „Bolha korában kellett volna!”
Fotó: Shutterstock
