Válaszol a Jóskönyv: Egyéni és közösségi sors
Szinte minden ember érzi manapság, hogy méltatlan világba keveredett, csak azt nem látja, hogy ennek sötét erői a saját lelkében is benne vannak. Mély önismeret kell hozzá, hogy fölismerjük: nem igazságtalanul, hanem a belevonzódás kölcsönös törvénye miatt élünk manapság itt és most.
A hinduk szerint a szanatana dharma (örök törvény) két „alfajra” bomlik, az egyik a szvadharma (az önmagam törvénye) és az ashrama dharma (a közösség törvénye), amelyben élek. De ismerik az adharma fogalmát is, mely mindezeknek az eltorzult, lezüllött, elvetemült változata. Mi régóta az adharma züllött, démoni világában élünk. Törvénytelenségben.
Jézus Krisztust egy népszavazás ítélte halálra, mert „a sötétség a világosságot nem fogadta be” – ő sem vállalta a népvezér, a „zsidók királya” főszerepét.
Népe más Istent szolgált, mint akit ő
De aki ismeri a magyar Hamvas Béla élettörténetét, ugyanezt a bölcs döntést találja benne, mint a kínai remete meséjében. Ő is fölismerte egyrészt azt, hogy neki kellene a magyar nép vezetőjének lenni (meg is írta egy döbbenetes vallomásában, hogy igazi szerepe a közösség irányító hatalma lenne), de mivel ez a nép és az a történelmi kor teljesen alkalmatlan rá, és az emberek méltatlanok az „áldott vezetőre”, és mást akarnak, mint megnemesedett életet megvalósítani, bölcsen visszavonult.
Raktáros lett, segédmunkás, Tiszapalkonyán s Bokodon, és a kertjében gyümölcsöt termesztett. Hamvas a „rejtőzködő bölcsek” életét élte, mely már az ókori Kínában is éppolyan gyakori volt, mint néhány későbbi arab-szufi rendnél, vagy azoknál a magasabb szellemiségeknél, akik az „adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené” bölcs-ravasz tanácsát követve, észrevétlenül és rejtőzködve éltek tiszta lélekkel egy velejéig romlott és aljas világban, mely egyre súlyosabb és súlyosabb karmákat görgetett maga előtt, szüntelenül poklokat idézve sötét történelmében, melyeket meg kell élnie.
A „nevezetes névtelenség” régóta a nagy szellemiségek jellemzője
Amikor a Jóskönyvet kérdezzük, ezt az egyéni-társadalmi alaphelyzetet kell tudomásul vennünk. És amikor fölteszünk egy kérdést, előtte magunktól is meg kell kérdeznünk: „Ki az, aki kérdez bennem?”
A jobbik Énem, akinek távoli és igaz céljai vannak, és nem áll egyéni vágyai és az elvetemült, mai kollektív rögeszmék hatalmában – akinek tekintete a távoli Csillagra néz, feléje halad, és nem vesz részt olyasmiben, ami méltatlan hozzá – vagy az, aki itt, ebben a „személyiségbe süppedt” világban akar érvényesülni. A Ji King morálja nem vallásos törvényeket követ. Mint ahogy maga a taoizmus is csak az alacsony formájában vált vallássá. Valójában semmi köze a valláshoz.
Univerzális bölcselet
A szó igazi értelmében vett Tudomány. Megállapításai semmiféle hitrendszerhez nem köthetők. Nem véletlen, hogy a legújabb kori genetika és kibernetika éppúgy megtalálja gondolatai alátámasztását benne, mint a modern káoszelmélet vagy a holografikus univerzum modellje. Az anyagi bőség, a jólét és a gazdagság például, mely manapság világromboló rögeszme lett, a tao bölcseletében egyáltalán nem megvetendő dolog. A hatalom gondolata sem az. A harc és a háborúság eszménye sem. Az előző cikkemben szereplő bölcs nem azért utasítja vissza a népvezéri, sőt császári szerepet, mert magát a hatalmat bűnös dolognak tartja. Benne is él az ambíció, hogy a közösséget irányítsa. Be is vallja, őszintén.
Csakhogy ahhoz igazi közösségi lelkület is kellene, nem egy mélyen lesüllyedt nép sötét ambíciója és tudatlan sóvárgása.
A népet pedig – a Ji King szerint – finoman lehet ugyan befolyásolni, s mint a láthatatlan szél, észrevétlenül és tartósan jó irányba is lehet terelni – de megváltani nem lehet semmitől, mert magával hozott karmáinak következményeit meg kell élnie.
Ha ez a példabeli, tiszteletre méltó bölcs elvállalta volna a nép vezetését, három hét múlva a lábánál fogva húzták volna ki a palotájából, megölték és a hulláját leköpdösték volna. Nem ilyen vezérre szomjaztak az emberek. A Ji King a „Fény elsötétedése” jelében pontosan elmondja, hogy aki jót akar, s akiben pislákol még a fény, milyen léttaktikát kövessen manapság. Ilyenkor meg kell ácsolnia a maga „Noé bárkáját”.
Az egész világ megmentéséről még a Teremtő is lemondott. De az igazakra, az eljövendő jó csíráira szüksége van. Belőlük sarjad az Új világ.
Fotó: Shutterstock
