Válaszol a Jóskönyv – Kínai szerénység

Legutóbb a Tolnay Szalonban, a „Lélek
színpadán”, bejelentettem, hogy ma estére
nem hoztam témát magammal – majd
a Jóskönyv ad nekünk.

Kihívtam egy kedves nézőt a színpadra.
Elvégeztem a szertartást. És azt kértem a könyv „szent szellemeitől”, adjanak egy témát ma estére.
Repültek az érmék a piros bársony fölött. Hamarosan kiderült,
hogy feladatként a 15-ös Csien jósjelet kaptuk.
Szerénység.
Hogy miért éppen ezt kaptuk, nem tudom.
Lehet, hogy miattam.
Lehet, hogy mindenki miatt.
A fiatal hölgy, aki a jelet kidobta, utólag elmondta, hogy az ő belső-
külső problémája éppen a szerénység hiánya.
Hamarosan kiderült, hogy a szerénység mást jelent az ősi, igazi
értelmében, mint amit mi gondolunk felőle.
Mi, ha őszintén vizsgáljuk magunkat, csakis az álszerénységet ismerjük.
Egyáltalán, ha már tudom, hogy szerény vagyok – nem vagyok az.
Ez nem egy kifelé élt magatartás.
A képjel egy kezet ábrázol, mely gabonaszálakat választ szét, egyenlően.
Vagyis igazságosan mérlegeli a dolgait.
Énjét az ember igyekszik alul tartani, de azért a saját értékeivel tisztában van.
A szerénység – vagyis az ego fölötti uralom – mágikus aktus!
A legnagyobb teljesítmények titka.
Az ego ereje helyett a szerény ember egész lényének az atomereje kezd hatni és működni.
A mennyek országában a legnagyobb – a legkisebb.
A Bölcs a taoizmusban tudatosan igyekszik lent maradni.
Hatása csakis így lesz maradandó.
Mint a mélybe merült parafa dugó, nagy helyzeti energiát kap, s ha felszínre kerül, oda nem a saját ambíciója, hanem a víz hatalmas felhajtóereje röpíti.
A harcművészetben ismeretes, hogy az éntelen ember legyőzhetetlen.
Nem fél a vereségtől.
És nem hajtja a nyerés vágya sem.
Ezért tisztán lát, és nem szorongó elméje, hanem intuíciója vezérli.
Ráadásul a saját „akkumulátora” helyett a Mindenség ereje működteti.
Ezt csinek nevezik.
A görcsös énakarattal élő ember ezt a kozmikus áramot nem képes venni.
Isten csak azokkal van, akik önmagukat „kiüresítik”.
Ez nem valamiféle égi jutalom, hanem a kozmikus működés természete: az önmagát túlértékelt, „túlakart” emberhez az Erő nem tud hozzáférni.
A szerénység összefügg a szüntelen önbírálattal.
De ezt is csak mértékkel alkalmazza a valódi szerény: van, amikor bírálja magát, és van, amikor megdicséri.
Fontos, hogy néha a kis eredményeinknek is örüljünk.
Tudjuk kimondani: ez szép volt tőlem!
És van, amikor hajt az önmagunkkal való elégedetlenség Itt is a mérték a fontos.
A legnagyobb dolgok a mélyben érnek.
A csendben. A türelmes odaadásban.

Egy sportolóból olimpiai bajnok elsősorban az edzőteremben lesz. Ott, a világtól elzárt, kemény és alázatos munkával „csinálja meg” magát.
És a nagy művek mind a szerzők alázatos állapotaiban születtek, amikor lelkük az ihlet befogadására megüresedett és megnyílt.
„Csak ha semmi vagyok, akkor vagyok Valaki!”
A siker, az ünneplés, a nyilvánosság csak tönkreteszi az értékeket.
Sok példát tudunk erről.
Elmondtam egy olyan esetet, ahol egy anya a lányával kapcsolatos elhibázott viszonyára kérdezett rá.
A Szerénység jelét kapta.
Vagyis, hogy ne akarja „nevelni” a lányát.
Ne tartsa a szeretetét valódi szeretetnek, mert ez inkább csak szenvedélyes álszeretet, amellyel kétségbeesését és erőszakosságát fedezi.
„Válassza szét a gabonaszálakat.” Válaszsza szét a szeretetet az álszeretettől. Az anyai önzést a jó szándéktól.
Válassza szét a bizalmat a rémülettől, és ne aggódjon, ha a lánya jelenleg bajt bajra halmoz.
Egyáltalán engedje el a lányát – lelkileg is.
Eddig nevelte, mindent megtett érte.
De most már hagyja, hogy a saját sorsát élje, és az Isten vezesse.
Akármilyen sors is vár rá.
Az övé.
Álljon félre a lánya útjából, szerényen – és engedje továbbmenni.

Az anya megcsinálta a Jóskönyv tanácsát, és mindkettőjük sorsa megváltozott.