Válaszol a Jóskönyv: Jüan és Jung
Másrészt azért, mert a veszélyes hajózás feltétele nemcsak az odaadó legénység, hanem a bölcs, erős és a bajban kitartó Kapitány is. Az Összetartás üdvös jel. De azt mondják a bölcsek: vizsgáld meg újra a jóslatot. Van-e benned Kapitány?
Van-e benned hit és kitartás?
Ha igen: hibátlan a helyzet, ha nem, akkor a „szívükben nyugtalanok” hiába gyülekeznek minden oldalról, nincs kihez tartozni, nincs kivel összetartani. Minden társulás feltétele, hogy valaki álljon a középpontban. Király, karmester, megbízható vezető, jó férj. Egy kapitány a hajón, és valaki benned, aki erős, aki irányít, s akihez lelked összes erői viszonyulni tudnak.
A középpont előbb van, mint a kerület. Ahhoz, hogy a kis hullámok szétterjedjenek a tó csendes vizén, az kell, hogy egy kő belecsobbanjon, s kijelölje azt a középponti energiacentrumot, melyből elindulnak a hullámok. Ahol mi úgy fordítottuk a kínai szöveget, hogy „hit” és „kitartás”, ott két kínai szó áll, melynek értelmét a mi nyugati, keresztény szóhasználatunk nemigen adja vissza.
Ahol a „hit” szót használtuk, ott az eredetiben Jüan áll, melynek jelentései közé tartozik a forrás, az eredet, a fej, a kitűnőség, a felemelkedés, a teremtő erő.
.Az idő ciklusaiban ez a tavaszpillanat, a nagy elkezdés, az indulás pillanata. A mi „hit” fogalmunk itt csak annyiban érvényes, amennyiben egy a nem látható dolgokba való, előrevételezett bizonyosságot jelent. Így lesz, mert ez indul! – bár még láthatatlan. És azért is, mert így akarom. A vízbe csobbanó kő itt jó hasonlat: elindítja a körtáncot.
A másik szó, amit mi kitartásnak fordítottunk, a kínaiban Jung. Ez a képjel egy forrásából elinduló folyóvizet ábrázol. Elindul, és folyamatosan megy, megy, megy. Szüntelenül, folyamatosan, örökké.
Folyik, időtlenül. Nem áll meg, nem fordul jobbra-balra, nem gondolja meg magát, nem csalja meg indulásának hitét. Folyik holnap és holnapután, és azután is. Így aztán van a többi kis forrásnak, erecskének, pataknak hová csatlakozni. Mert a Jungban bízni lehet.
A magyar „kitartás” szóban benne van az erőfeszítés is
Az összeszorított fog is. A „nem adom fel” görcsös ereje is. A „bírom, akkor is, ha egyre nehezebb, és összeesek” gondolata. A Jungban ez nincs. Mert olyan energiát és lelki képességet jelent, mely az időtlenből nyeri a tulajdonságát.
Kitartani könnyebb, mint föladni. Hűségesnek lenni könnyebb, mint elárulni vagy megcsalni valakit. Ha valaki innen, az igazi Középpontból indít, annak a megvalósító, létrehozó és összetartó ereje szinte magától értetődik.
Jézus erről a jósjelről beszél, amikor a következőket mondja: „Aki velem van: összegyűjt – aki ellenem: szétszór.”
Ez az igazi Kapitány hangja. Nem kell téríteni. Nem kell szervezkedni. Jönnek, csatlakoznak. Van kihez csatlakozni. S megélni vele az együtt örömét, ami a legnagyobb öröm. „Aki velem van” – mint a mágnes vonzza maga köré a többieket. Erőfeszítés nélkül. Aki elfeledkezik a Középpontjáról, az akaratlanul is szétszór. Minden belül dől el.
Fotó: Shutterstock
