Álomfejtés: Négy animus

Erdőben túrázom valakivel, bokrok között bujkálva, nem a kitaposott ösvényen haladunk. Olykor egy-egy ház kiálló erkélye alatt megyünk át lehajtott fejjel, mert alacsonyan vannak. Találkozunk egy idegennel, aki megmutatja nekünk az utat, amely a célunkhoz vezet. De amikor besötétedik, ismét a bokrok között megyünk, mert úgy érezzük, ezt mégis jobban ismerjük.

Majd a férjemmel megyünk keresztül egy parkon. Én megyek elöl, Gábor mögöttem. Beszélek hozzá. Hátranézek, és nem látom sehol. Bár gondoltam, hogy bújócskázik, mégis nagyon mérges lettem. El is mondtam neki nagy pöfögve, amikor előkerült. Többször megismétlődött a jelenet, de Gábor szerint ez így rendjén van. Harmadjára virágot is hozott. Elsírtam magam. „Inkább gyere mellettem” – mondtam neki. Azt válaszolta, hogy névnapomra hozta.

Ezután az öcsémékkel mentünk nagy hóban, két kocsival. Nekik két gyermekük van. Ők mindig rendre elkészültek, amikor indulni kellett, mi általában kapkodtunk, egymásra vártunk, késve indultunk. Visszafelé jövet is ők hamarabb elindultak. Kicsit aggódtam, hogyan fogunk hazatalálni. De az egyik utcasaroknál megvártak bennünket, és együtt mentünk tovább hazafelé.

Egy általános iskolai osztálytársammal, egy kolléganőmmel és egy volt főiskolai tanárommal vagyunk négyesben egy szálláson. A tanár megkérdezi, van-e valamelyikünknek kérdése hozzá, vagy álma. Én angolul kezdem neki mesélni ezt az álmomat, de az osztálytársam indulni akart az iskolába, a kolléganőm is közbeszólt, mesélni kezdett valamit, így a hangulat kicsit szétzilálódott. Bár éreztem, hogy a tanár urat érdekelte volna az álmom, de abbahagytam az elmondást. Olyan érzéssel ébredtem, hogy ébrenlétben fog befejeződni az egész.

Kedves Ruth!

Tudom, hogy mindig hangsúlyozza, az álomrészek összetartoznak. De nekem nem áll igazán össze az erdőben való úttalan út, a férjem bújócskázása, az öcsémékkel való kirándulás és a tanáromnak félig elmondott álmom. Arra is emlékszem többször utalt álomfejtéseiben, hogy az ilyenféle álom az álomban hangsúlyos mondanivalóra utal.

Ezt a hangsúlyos mondanivalót szeretném kérni öntől. Biztosan fontosak a személyek is – aki persze én vagyok, vagy én is vagyok. Nos, az osztálytársam eminens volt, kitűnő tanuló, amit rám nem lehet elmondani. Természetes volt, hogy tovább tanul egyetemen, rendezett az élete, járt utakon halad. Férjemmel húszéves korom óta ismerjük egymást, most harmincöt éves vagyok. Kisfiunk másodikos.

Gábor rengeteget dolgozik, sokszor érzem magam elhanyagolt feleségnek. Nem körülöttem forog az élete, talán ez lehet a „bújócska”, ami engem zavar. De be kell látnom, hogy valójában nem gátol semmiben, sőt nagyon is támogatja mindenféle továbbképzésemet. Én gyógytornász vagyok, és szinte folyton részt veszek valamilyen kurzuson. Vagyis lényegében mindenben számíthatunk egymásra. Csak mégis vágyom olykor több romantikára.

Az öcsémék ideális életet élnek, minden a helyén van náluk. Teljesen valósághű ez a közös kirándulás, ahol mi késünk, lemaradunk, várni kell ránk. És végül a tanár úr a főiskoláról valóban nagy hatással volt rám, még ma is részt veszek a kurzusain. Ezzel a kolléganőmmel, aki igazi harcos lélek. Rengeteg erőfeszítést tett, hogy egzisztenciát teremtsen, lakáshoz jusson és képezze magát.

Tervezek egy stúdiót, csak még nem tudom, kivel tudnék társulni, és mi legyen a fő profilom. A szakmám és a munkám teljesen a testemre szabott. Elsősorban nem a gyógyászati része, hanem az egészséges test kiművelése, karbantartása. A tanár úr jógázik, ez nagyon tetszik nekem. Ez nagyon jó iránynak tűnik számomra is. Azt gondolom, Ruth mélyebb és tágabb összefüggéseket fog kiolvasni az álmomból. Ezért küldtem el.

Üdvözlettel: Adrienn

Kedves Adrienn!

Valóban össze kell fűzni a négy részt, amelynek az időíve az általános iskolás osztálytárstól a jelenig húzódik. Benne az öccsével, kolléganőjével és tanárával. Van még egy körvonalazatlan személy is, akivel az erdőben haladnak. Itt inkább az erdő és a járatlan ösvény az érdekes: identitáskeresést jelöl az erdőben való haladás, miként az a mesékben is fontos elem szokott lenni. Kitalálni a sűrűből. Ebben az első részben, mint valamiféle prológusban, felvázolódik a fő mondanivaló:

az önmagára találás a házasságban, a testvérekkel való kapcsolatban, a munkában, a tanulásban, a kollegiális vonatkozásokban és a tanári példakép által.

Mindez négy animus-erő vonulatában, aki az osztálytárs, a házastárs, az öcs és a tanár. Kissé az érződik, hogy még nincs teljesen önaga közepében, de halad ez irányban. Fontos stációk a kortársak, a testvérek, a partnerek és példaképek ezen az úton.

Érdekes utalás a Gáborral való bújócskázás: Adrienn megy elől, Gábor követné, de el-eltünedezik.

Valami olyasmit sejtet, hogy Adrienn sem követi őt szívesen minden helyzetben. Az „inkább gyere mellettem” ezt híven kifejezi. A modern kapcsolatokban átíródott a férfi-női alá- és mellérendeltség. Összetettebb és szerteágazóbb őseink hajdanvolt házasságánál. Többrétűek a társadalmi szerepek, és módosult az egzisztenciális kérdés is.

A kolléganő harcos életére való utalás is hangsúlyozza az álom – divatos kifejezéssel élve – önmegvalósítási tendenciáját. Ebbe szépen illeszkedik a tanár úr magatartása, aki kérdést vagy álmot kér maguktól. Mire Adrienn az éppen folyó álmát kezdi mondani. Ez valóban hátborzongató:

Fel kell figyelnünk még a négyesség hangsúlyozására:

négyrészes álom,

négy férfi.

A négy – az égtájak vonatkozásában is – valamiféle teljességet, két irányban való kiegyensúlyozottságot jelez. A mandala vízszintes és függőleges tengelyét, amelyek középen metszik egymást. Most, élete csúcsán – a 72 éves emberöltő felén – ez az álom sokat segíthet az összerendezettségben, belső bizonytalanságai leküzdésében.

Fotó: Adobe Stock