A homeopátiás gyógyszer 3. rész

A homeopátiát öntörvényűnek neveztük (l. a 2006. októberi számban). Csupán a fogalmazás tér el akkor, ha a homeopátiát önálló gyógyászati irányzatnak tekintjük.

Ezek a megállapítások vonatkoznak a homeopátiás gyógyszerekre is.

Korunk gyógyászati követelményei közé tartozik, hogy a gyógyszer hatása bizonyítékokon alapuljon. Ezek közé tartoznak a forgalmazás előtti kísérletes kutatások során elért eredmények, a klinikai gyógyszertani vizsgálatok előtt (preklinikai farmakológia). Más szóval, mielőtt az emberi szervezetre gyakorolt hatást megfigyelésekkel és mérésekkel értékeljük, a leendő gyógyszer hatását kísérleti állatokon kell vagy kellene bizonyítani.

Jóllehet találkozunk az állatkísérletekkel szembeni tiltakozásokkal, szinte kivétel nélkül végeznek állatkísérleteket laboratóriumi egerektől kezdve emberszabású majmokig. Az élet szinte minden területéhez hasonlóan az alapfelfogások különbözőek és az idők során változhatnak is.

Egyetlen példára hivatkozunk, amely kozmetikai szerekre, pontosabban az ún. gyógykozmetikumokra vonatkozik. Utóbbi termékcsoport gyakran nehezen választható el a bőrápoló szerektől és a bőrgyógyászat egyes gyógyszereitől.

A hetvenes évek közepén egy kozmetikai készítményeket előállító gyár felkérésére új készítményeket állítottunk elő. Amikor egy országos hatósághoz benyújtottuk az engedélyezéshez szükséges adatokat, közölték velünk, hogy minden rendben lenne, de hiányoznak az állatkísérleti bizonyítások. Felszólítottak tehát, hogy tengerimalacokon és házinyulakon bizonyítsuk be a készítmény hatását. Ezt el is vállaltuk, mert tudtuk, hogy az állatokat semmilyen kellemetlen beavatkozással nem fogjuk károsítani.

Hónapokig folytak a kísérletek, a kiértékelések. Közben ápoltuk, gondoztuk az állatokat, és amikor az előírt számú egyedeken bebizonyítottuk a készítmények hatékonyságát, a hatósági előírásoknak megfelelően, a beadványt kiegészítettük az eredményekkel és az állatok fényképeivel. Felajánlottuk, hogy szívesen meg is mutatjuk a kezelt néhány száz állatot.

Megadták a törzskönyvezéshez szükséges engedélyt és kijelölték azt a klinikát, amelyen a termékeket 100 betegen kipróbálhatták.

Következett egy tudományos ülésszak, amelyen megbízónk kérésére bemutattuk az eredményeket. Egy neves bőrgyógyász (dermatológus), klinikaigazgató professzor közölte a jelenlevőkkel, hogy az ember bőre különbözik a tengerimalacétól és a házinyúlétól, ezért a kísérletek feleslegesek voltak, igaz ugyan, hogy tájékoztató jellegűek. A kenőcsök használatát senki meg nem tiltotta, eredményesen használták és forgalmazzák ma is.

Valóban számos kozmetikumon szerepel egy mindenkit megnyugtató mondat: „Állatkísérletek nélküli termék.”

Mindez látszólag nem függ össze a homeopátiás gyógyszerekkel. A homeopátiában az illetékes hatóság nem kérhet állatkísérleti bizonyítékokat. Érdekes viszont, hogy világviszonylatban ismert szaklapok szinte minden tanulmányban egyes hasonszer, illetőleg annak kiindulási anyagát kísérletesen bizonyítja.

Tehát a homeopátia ezek szerint mégis kiváltságos helyzetet élvez: a hatóságok nem követelhetik meg az állatkísérletekkel bizonyított hatások bemutatását, de nem is tilthatják meg azok elvégzését.

A homeopátia – ismételjük – a vázolt szempontok szerint is öntörvényű gyógyászati irányzat, amelynek keretében minden érvényes, ami az egész gyógyászatra jellemző, de vannak sajátságai, amelyek jól elkülönítik a terápia többi területétől.

Nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy a homeopátia kevésbé igényes, mint a gyógyászat bármely ága, területe vagy egésze.

A szakképesítéssel rendelkező orvos és – természetesen – a beteg állapítja meg az egyes hasonszerek értékét, a kívánt, illetve elérhető eredményeket.

A homeopátiás gyógyászatban minden alkalmazható, amely hivatalos egy országos vagy akár egy egész földrészre érvényes gyógyszerkönyvben. Gyakran ugyanaz a gyógyszerkönyv (pharmacopoea) tartalmazza a gyógyszeranyagokat és a homeopátiás hasonszereket egyaránt. Ettől kezdve a hasonszernek, amely megfelel egy hivatalos, elismert gyógyszerkönyv előírásainak, ugyanaz a rangja, mint bármely gyógyszernek. Mindez vonatkozik az egyetlen hasonszerből előállított készítményre. Az adagolás és természetesen a dinamizálás mértéke esetenként változhat, csak orvosi vényre adható ki, de sok az ún. magas potencia, amelyet a gyógyszerész orvosi vény nélkül is kiadhat. Előállhat olyan eset, amikor a centezimális (C) – esetenként CH vagy HC – és az ehhez a jelöléshez tartozó számérték dönti el, hogy kizárólag orvosi vényre adhatja-e ki a gyógyszerész vagy recept nélkül. Például az Arsenicum Album D3-ig bezárólag vényköteles, D4-től több gyógyszerkönyvben már nem vényköteles. Ezek az értékek nem feltétlenül azonosak minden gyógyszerkönyvben.

A közhasználatban világszerte C200 jelölésű gyógyszerek kivétel nélkül szabadon forgalmazhatók (vény nélkül).

Az egyetlen hasonszerből előállított homeopátiás gyógyszer (monopreparátum) a hasonszer nevén szerepel és a gyógyszerre vonatkozó betegtájékoztatót nem tartalmaz, mert azt a kezelőorvos esetenként közli betegével. Ezzel szemben az összetett készítmények (komplex preparátumok) majdnem kivétel nélkül orvosi vény nélkül állnak rendelkezésre. Nevük megegyezhet a sok összetevő közül egyetlen hasonszer nevével, de gyakran fantázianévvel kerülnek forgalomba.