A homoterápia viszonya a homeopátiához
A kéthangzású kifejezés zavart kelthet. A homeopátiát hasonszenvi gyógymódnak nevezték el nálunk a nyelvújítás korában, a 19. század első felében. A homoterápia egy évszázaddal később született, ami egyaránt magyarázza az eredeti irányzat tartalmát, illetőleg elnevezését.
A napjainkban világszerte elterjedt homeopátia mellett szükség lett az összetévesztésre okot szolgáltató, módosított kifejezésre.
Fedik egymást, de nem azonosak
A tartalom szempontjából a homeopátia és a homoterápia elnevezés kisebb-nagyobb mértékben fedi egymást, de nem azonos. A homeopátia átfogóbb, általánosabb jellegű, míg a homoterápia elsősorban a javallatra, a gyógyászati vonatkozásokra épül. A közismertségnek örvendő homeopátia magán a gyógykezelésen kívül, azon többszörösen, kifejezettebben összpontosít az alkatra, a lényegtelen benyomást keltő tünetekre, szokásokra, modalitásokra (módozatokra), amelyek szinte azonosak az egyed panaszaival. A homeopátiában megfigyelünk minden egyes tényezőt, amely kiválthat vagy fokozhat, illetőleg csökkenthet panaszokat. Kimondottan holisztikus jellegű, lehetőleg minden tényezőt figyelembe vesz, a lelki jellemzőket éppen úgy, mint a világmindenség vagy akár a társadalom vonatkozásaiban.
Míg a klasszikus, Hahnemann által teremtett homeopátia átfogóbb jellegű, a homoterápia továbbfejlesztette a gyógyászati irányzatot. Az időrendiség következményeinek hatására a homoterápia egyszerűsítette az eredeti, hagyományos homeopátia határait. A két felfogás között vannak közös vonások, de eltérő jellege is nyilvánvaló.
A homoterápia viszonylag alacsonyabb potenciákat alkalmaz, ennek folytán csökkenti a dinamizáció szerepét, ami az őstinktúrák gyakoribb alkalmazásának terén is megnyilvánul. Fontos különbség, hogy a homoterápia esetenként lemond a „simile elvről”.
A homoterápia lemond az eredeti homeopátia egyes alkotóelemeiről, nehezebben értékelhető megállapításairól, de bővíti a gyógyászat lehetőségeit anélkül, hogy feladná az alapirányzatot, a szemléletet, hagyományainak jelentős részét. Hű marad önmagához, de korunk egyes áramlatait beépíti lehetőségeibe. Ezt az összehasonlítást szemlélteti a homotoxintan (homotoxikológia).
A klasszikus homeopátiában egyetlen szert használnak kezelésre (monokomponens természetes gyógyszerek).
A homotoxikológia – ellenkezőleg – az összetett (komplex, kombinációs) készítményeket vezeti be a gyógykezelésbe.
A nem homeopátiás (allopátiás) készítmények esetében nem zárkózik el használatuktól, csupán alárendelt szerepet biztosít részükre.
Társításos gyógyszeres kezelés
Napjainkban nagy számban forgalmaznak monokomponensű allopátiás gyógyszereket, de soha annyi társításos gyógyszeres kezelés nem létezett a történelem során, mint ma. Az ellenjavallatok, kölcsönhatások, nem kívánt mellékhatások olyan gondokat okoznak, amelyekkel nem vádolhatjuk az összetett homeopátiás készítményeket. A gyógyszerek összetételében minden hatóanyagra (gyógyszeranyagra) más és más vivőanyagot alkalmaznak. Ezek a gyógyszerek társításakor egymás hatását befolyásolják, erősíthetik vagy csökkenthetik.
A homeopátiás monopreparátumok társításakor, a komplex készítmények esetében gyakran egyetlenegy vivőanyagot használnak, ezzel is csökkentik a szervezetet terhelő adalékok kedvezőtlen befolyását.
A homeopátia amúgy sem hasonlítható össze korunk rendkívül gazdag gyógyszeres kezelésével (farmakoterápiájával).
A homotoxintan Hans-Heinrich Reckeweg (1905–1985) homeopátiás orvos nevéhez fűződik. Készítményei jól összehasonlíthatók a szinte divatossá vált, különböző „méregtelenítő” kezelésekkel.
Felfogása szerint a megbetegedések jelentős része az ún. homotoxinoknak köszönhető. A környezetből származó sokrétű tényező (egyes élelmiszerek, a levegő, a víz, a talaj „tisztasága”) egyre növekedő számú vegyi anyagot juttat a szervezetbe. A homotoxinok közé tartoznak a szervezetben képződő kóros termékek is.
Sok a „megbetegítő tényező”, Hahnemann kifejezését használva. Nem csak anyagokról van szó, hanem éghajlati, időjárási tényezőkről is. Reckeweg megkülönböztet „nagy védekező rendszereket”. Átment a köztudatba az immunrendszer szerepe. A homoterápiában kiemelik a monocita-makrofág rendszert (egyes fehérvérsejtek és falósejtek közreműködését), a hipofízis (agyalapi mirigy) és a mellékvesekéreg kapcsolatát. Az idegrendszer egyes területei szintén a figyelem középpontjában vannak (a neurális agyi folyamatokra utalunk). A máj Reckeweg szerint szoros kapcsolatban van a kötőszövet-együttessel véges tűrőképességünket tekintve.
Fotó: Adobe Stock
