Átfedések a homeopátia és a fitoterápia között 1. rész

A homeopátiában használt növények száma hasonló nagyságrendű, mint a fitoterápiában hivatalosan elismert gyógynövényeké. Különbséget jelent, hogy a homeopátia két évszázados létezése óta megőrizte a gyógyászatban alkalmazott kiindulási anyagait (a növények mellett az ásványi, állati és egyéb eredetű hasonszerek esetében egyaránt). A fitoterápiából kiszorult növények jelentős része megmaradt a homeopátiában.

A fitoterápiában az elmúlt évtizedekben bevezetett növények világszerte gazdagították a gyógyászat lehetőségeit. Példaképpen említhetjük a kúpvirág vagy kasvirág több faját (Echinacea fajok), a páfrányfenyőt (Ginkgo biloba), a máriatövist (Silybum marianum), az articsókát (Cynara scolymus), a fehér fagyöngyöt (Viscum album) és így tovább. Egy részüket a homeopátiában is használják.

A homeopátia megőrző jellege kifejezettebb, mint a fitoterápiáé. Az utóbbiak növényeivel és készítményeikkel szemben támasztott követelmények szigorúbbak, nem a minőség szempontjából, hanem a gyógyászati biztonság, a hatás bizonyíthatóságával kapcsolatos jogos igények alapján.

Az átfedések a két eltérő terápiás irányzat között jórészt arra vonatkoznak, hogy a homeopátia átvett a fitoterápiából olyan gyógynövényeket, illetőleg azokból előállított készítményeket, amelyeknél a hasonlóság elve („similia similibus curentur”) kevéssé érvényesül. Mivel ez utóbbi képezi a homeopátia egyik lényeges vonását, a szerepcsere – fitoterápia helyett homeopátiás alkalmazás – esetenként gondolkodóba ejt.

Elemzésünk első példája a magas vérnyomás kezelésére használt növényekre vonatkozik.

Rauvolfia serpentina

A George Bentham (1800–1876) és Gustav Kurz (1834–1878) által adott tudományos névnek nincs magyar megfelelője, a javasolt „vérnyomáscserje” nem terjedt el, a „kígyófa” még annyira sem, a „kígyógyökér” szerepel más növények esetében is. A nemzetség (génusz) tudományos nevét Leonhard Rauwolf (1540–1596) orvos tiszteletére vezették be a növényrendszertanba. Az indiai gyógyászat ismertetése során 1582-ben említette a kígyózó gyökeret, amelyet – egyebek mellett – kígyómarás ellen használtak. A növény alaki sajátosságai és hatása közötti esetleges összefüggést tehát már az antropozófiai elméletek megszületése előtt is kiindulópontként vették alapul a gyógyászati alkalmazás céljából (l. „Homeopátia” c. rovatunk 2010. januári számában).

A Rauvolfia serpentina és rokon fajai félszáz alkaloidot tartalmaznak. Ezek közül a reszerpint 1952-ben állították elő, majd bevezették az európai gyógyászatba magas vérnyomás betegségben szenvedők kezelésére. Magyarországon – egyebek mellett – az Erpozid nevű gyári készítmény állt nagy becsben (a növényi alkaloid társításaként egy erős vízhajtó gyógyszeranyaggal).

A Rauvolfia serpentina és/vagy egyes alkaloidjai szerepeltek az Egészségügyi Világszervezet (WHO) hivatalosan elismert gyógyszerei között. Az Európai Gyógyszerkönyv 1997-ben megjelent kiadása felvette az engedélyezett gyógyszerek sorába.

Fél évszázados keresettsége után ma az idejétmúlt gyógyászati szerek közé sorolják, ritkán alkalmazzák. A Rauvolfia és egyes alkaloidjai a homeopátiában folytatják „pályafutásukat”. Ilyenkor mondják: „Üstökösként jelent meg a gyógyászat egén, de diadalmas útjának végén már el is tűnt a látótérből.”

Sikerét annak is tulajdonították, hogy a magas vérnyomás (hipertenzió, hipertónia) első gyógyszereként jelent meg 1952-ben. A sikeres, újszerű gyógyászati lehetőségek évtizedei során kiderült, hogy a nem kívánt mellékhatások lehetősége miatt le kell mondani felhasználásáról. Ebben a folyamatban (dicsőséges szerep, majd feledésbe merülés) jelentős szerepet játszottak a természetben nem létező, szintézis útján előállított újabb és újabb gyógyszerek. Érdekes lesz újabb ötven év múlva látni, hogy utóbbiaknak mi lett a sorsuk.

A Rauvolfia „életútjának” jellemzésére idézzünk néhány mondatot a sikerek időszakából, majd a felmerülő gondokon keresztül a majdnem teljes visszavonulásig, legalábbis a fitoterápiából.

„Valószínűleg központi nyugtató hatásával függ össze a Rauvolfia készítményeknél tapasztalt kiváló terápiás eredmény a súlyos cerebrális hipertónia kezelésében…” (1955).

„A növényi vérnyomáscsökkentők közül a leghatásosabb és a legszélesebb körű hatással rendelkezik a Rauvolfia nemzetség…” (1993).

„Napjainkban a reszerpin mellékhatásai miatt a hipertónia kezelésében használata erősen háttérbe szorul …” (1995).

Az egykori nagy választékból néhányat még forgalmaznak. A Briserin N tabletta 0,1 milligramm reszerpint tartalmaz egy sóürítést elősegítő (salureticus) vizelethajtóval társítva. A Triniton esetében társításként szerepel egy szintetikus vérnyomáscsökkentő és egy vizelethajtó.

A fél évszázados múltra érvényes egy mondás: „Nem szeretnék az első lenni, aki egy éppen engedélyezett gyógyszert szed, de az utolsó sem, akinek még javallták.” Az új gyógyszerek bevezetésének folyamata annyira igényes, hogy a fenti mondat első fele inkább képletes, de „van benne valami”.

A Rauvolfia serpentinát és komplex homeopátiás készítményeit a 2. részben ismertetjük.