Materia medica 3. rész
A homeopátiában minden gyógyszerforma létezik. Ritkább a fiolázott steril hasonszer, gyakoribbak a szájon át (per os) adagolt készítmények. Adagolásuk az utóbbi esetben általában nyelven vagy nyelv alatt bevett golyócska (globulus) vagy tabletta révén történik. A külsőleges használatra szánt szerek is elterjedtek. A gyermekgyógyászat esetében inkább a cseppenkénti adagolást részesítik előnyben.
Két nagy csoportot különböztetünk meg a homeopátiás szerek esetében: az egyetlen hatóanyagból előállított monokomponens gyógyszereket és a több kiindulási anyagból előállított komplex (összetett) készítményeket. Az előbbieket használják a homeopátia bevezetésétől és fejlesztésétől kezdve, az utóbbiak nagyjából egyidősek a gyógyszeriparral.
Az egyetlen hasonszert tartalmazó homeopátiás gyógyszerek azonosítása és tisztasági vizsgálata a gyógyszerkönyvek szigorú követelményei szerint történik kémiai, fizikai, műszeres vizsgálatokkal. Minél előrehaladottabb a hígítás foka, annál kevésbé mutatható ki a kiindulási eredet. A legmagasabb potenciák esetében, amelyek biztosan nem tartalmazhatnak már egyetlen molekulát sem a kiindulási anyagból, az azonosítás, tisztítás, hígítási fok teljesen más, pótolhatatlan emberi tényező biztosításán alapszik. Neve: a bizalom.
A homeopátiás gyógyszer állományát illetően is két nagy csoportot különböztetünk meg: a cseppfolyós és a szilárd halmazállapotú készítményeket. A biológiai eredetű kiindulási anyagok (nevezik „ősanyagoknak” is) cseppfolyós állapotú őstinktúrák. Jelük egy rézsútosan áthúzott nulla (∅). Maga a kifejezés a német név tükörfordítása (Urtinktur), így szerepel Hahnemann alapvető műveiben életének első, hosszú szakaszában. Miután átköltözött Párizsba, időskorában, kialakította a francia nevezéktani fogalmakat. Az őstinktúrából – mint kifejezésből – anyatinktúra lett, magyarul is így szerepel egyes szövegekben, a „teintura mére” tükörfordításaként. Rövidítése, ha nem szerepel a ∅ jel: TM. Ez is elterjedt; angol megfelelője: mother tincture.
Az őstinktúra – kevés kivételtől eltekintve – friss növényből készül.
Az őstinktúra is szerepelhet az összetett készítményekben, főleg bőrön alkalmazott szerek esetében. Általában azonban dinamizálják, és egyaránt készíthetnek belőle cseppfolyós vagy szilárd gyógyszerformát. Az első esetben a szakaszos, célzott hígítások szintén etilalkohollal készülnek, a szesz foka változhat, csökkenhet. A második esetben az óhajtott potenciát szilárd vivőanyagra porlasztják, amely lehet golyócska vagy tabletta. Mindkét gyógyszerformánál a vivőanyag egységes, egyetlen semlegesnek tekintett anyag. A leggyakrabban használt vivőanyag, amely általában a megfelelő dinamizálási fok elérésére is szolgáló hígító anyag, a tejcukor (laktóz). Amióta tudják, hogy létezik túlérzékenység (intolerancia), a laktóz helyett más por alakú vivő- és hígító anyag használható.
Lényeges különbség a nem homeopátiás tablettákkal szemben, hogy nem szabad használni semmilyen kötőanyagot („ragasztó” anyagot), továbbá szétesést elősegítő duzzasztó anyagot, vagy bármilyen egyéb, tablettázás folyamán használt segédanyagot. Ezért a szájon át adagolt homeopátiás tabletták esetében nem létezik kölcsönhatás vivőanyagok között. Nem használnak továbbá semmilyen ízfokozó, bevonó-, színezőanyagot.
Amennyiben a hasonszer szilárd, por alakú, a fokozatos hígítás mozsárban történik úgy, hogy a decimális potenciák biztosítására minden újabb hígítás 1:10 arányban készüljön, a centezimális potenciáknál pedig 1:100 arányban. Az így nyert dörzsetet minden alkalommal 10- szeri, illetőleg 100-szori mozsaras kavarással dinamizáljuk. A gyógyszeriparban az első hígításokat végzik kézzel, a továbbiakat géppel. Folyadékoknál a dinamizálás neve succusio (succus latinul nedvet jelent) és rázással történik, poroknál a dörzsöléses hígítást triturációnak nevezzük.
A homeopátiában az alacsony potenciákat, tehát az első hígításokat tartják kevésbé hatásosnak, mint a végtelenség felé tartó hígításokat, a magasabb potenciákat. Ezek szerint tehát a több hatóanyagot tartalmazó készítmény gyengébb, mint a kevesebb molekulát tartalmazó. A legmagasabb potenciáknál (LM vagy Q, C 200) az eredeti hasonszerben található anyagokból már egyetlen molekula vagy atomcsoport sem található, Loschmidt-számként, az Avogadro által is elvégzett számítások alapján.
Ettől függetlenül alakult ki a ma is érvényes, időszerű placébó jelenség alkalmazása. Klinikai felmérések szerint a homeopátiás készítményekkel jobb eredményeket érnek el betegeknél – egyes kórfolyamatokban –, mint placébóterápiával. Kétségtelen, hogy több molekulát tartalmazó közegben más a kölcsönhatás a molekulák között, mint ha nagyobb a térbeli eloszlásuk. Valóban, a pótszerek megtévesztésig hasonló benyomást kelthetnek, mint a természetben létrejött eredeti anyag. De a szervezetet nehezen lehet becsapni.
Az érzékszervi úton szerzett benyomás nem tükrözi a molekulák szerkezetében levő, nehezen kimutatható különbségeket. Egy egyszerű példa, amely nem vonatkozik a gyógyászatra, de hiteles és analógiának tekinthető. Több személy beszáll egy nagyobb szálloda felvonójába. Valahol – két emelet között – a lift megáll. A bezártság ezúttal bizonytalan kiutat jelent, van, akiben félelmet vált ki, aminek oka nem a kórképként is szereplő klausztrofóbia.
A riasztóberendezés hallható, de kérdéses, eljut-e olyan személyhez, aki a szorult helyzetben intézkedni tud. Egyik sorstársunk kivesz a zsebéből egy köteg bankjegyet azzal, hogy átadja annak, aki kiszabadítja őt. Ez is jellemző magatartás a váratlan, szokatlan helyzetben, hiszen ha ő kiszabadul, mindenki fellélegezhet. Az liftben levő egyik társunk kifejti, hogy a biztonság kedvéért kisebb szerszámos ládáját általában mindig magánál hordja, nem tudni, mikor lehet rá szükség. Most például egy csavarhúzó kellene, valaki észrevette ugyanis a csavarfejszerű kerek fémtárgyat a lift falán és a felkiáltójeles szöveget: „Műszaki hiba esetén a csavart az óramutató irányába 90 fokos szögben kérjük elcsavarni.” Nem csak a szerszámos láda hiányzott, egy zsebkés sem volt senkinél. Az egyik nyugodtnak látszó személy kivesz a zsebéből egy filléres fémpénzt és odaszól az úrnak, aki felajánlotta a nagy összeget: tegye el pénzét, a legkisebb pénzérme is többet ér, mint a köteg papírpénz. Pillanatok alatt egy emelettel feljebb voltunk, kinyílt a felvonó ajtaja, és a legtöbben meg sem köszönve az egymagában értéktelen fémpénz tulajdonosának ötletét, kirohant a liftből. A legkisebb, alig megfogható pénz többet ért minden egyéb megoldásnál, megszüntette a félelmet (anxietas).
