Materia medica a homeopátia alapja
Kéziratait lefordították ógörögről latinra, szíriaira, arab, török, héber, angol nyelvre. A középkorban nyomtatott kötetei technikai újdonságnál is nagyobb értéket képviselnek. Szinte korlátlan számban láttak napvilágot, de értéküket lényegesen fokozzák a szöveget kísérő rajzok, különböző technikával készült ábrái, festmények. Biztos alapokat teremtett a közel 600 növény felismerését illetően. Kisebb számban szerepelnek műveiben ásványi anyagok és állatok. A legsikeresebb és legértékesebb Pietro Andrea Matthiolus remekműve. A kezdeményező szerző művét Materia medica néven ismerik („Gyógyító anyagokra” lehetne fordítani).
„Gyógyító anyagok”
Mintegy továbbfejlesztője a latinul Repertoriumként ismert második homeopátiás alapműnek: a Materia medica valamennyi hasonszert (simile remedium) magában foglal és állandóan bővül, sajátos módszerével lehetővé teszi a többezres számú növény közötti tájékozódást.
Míg a Materia medica minden csoportosítás nélkül ábécérendben sorolja fel a növényeket, a Repertorium éppen ellenkezőleg, kapcsolatrendszert teremt a homeopátiás drogok között.
Csoportosítja, értékeli a drogok alaki sajátságait és mindazt, amit biztos elismerésükre fel lehet használni. Erre jó példát szolgáltatnak a modalitások (módozatok) (l. lejjebb).
Az ismertetés az egyes kiadványok, illetőleg szerzők esetében eltérő lehet.
Például az Abrotanum szerepelhet Artemisia abrotanum néven. A részletes ismertetés terén is számíthatunk különbségekre.
A gyógyszerkép leírásánál gyakran használják a tájanatómiai (anatomia topographica) sorrendet a fejtől a végtagokig. A jellemzésben szerepelhetnek életműködések (alvás, étvágy stb.) és modalitások, továbbá összefüggések más hasonszerekkel, végül az adagolás.
A használt kifejezések között vannak olyanok is, amelyeket csak a homeopátiában használnak. Ilyenek:
– A gyógyszerkép. A simile elv alapján az egyes szereknél (remedium) nagy adagok használatakor különböző panaszok, tünetek léphetnek fel. A gyógyszerkép kifejzés tulajdonképpen betegségképet jelent (noographia), de a hasonszer nem csak az éppen fellépett kórfolyamat következményeit hivatott kedvező irányba befolyásolni. Az alkat, a szokások ismeretére bizonyos mértékben a kórjóslatnál (prognózis) is szüksége van az orvosnak.
Betegkép
A gyógyszerkép ezért nem betegség, hanem inkább betegkép. Egy homeopátiával kapcsolatos kerekasztal-értekezlet amelyen zömmel külhoniak vettek részt, a fordításra felkért orvos szinte mondatonként fordította a hozzászólásokat, kérdéseket magyarra vagy fordítva. Egy adott pillanatban magyarra fordítva a szokatlan betegkép kifejezést, arról szereztünk tudomást, hogy a hangsúly a beteg „fényképén” van. A kérdést feltevő orvos azt válaszolta: nem szokta magánál hordani betegeinek fényképét.
A gyógyszerkép, illetőleg betegkép a vizsgálat során észlelt jelek, tünetek, panaszok összessége.
Hasonló hangzású kifejezések zavart kelthetnek. A homeopátiás gyógyszerképnek okozója, kiváltója megbetegítőképesség néven is szerepel, szakkifejezése patogenezis. A patogenitást más összefüggésben használjuk. Vannak tehát például patogén mikroorganizmusok, de a dehidratálás patogenezisében ezúttal a Salmonella törzsek okozták a tüneteket.
A Materia medica nagy hangsúlyt fektet a pszichés tényezőkre, a beteg „vérmérsékletére” (temperamentum), érzékenységére minden vonatkozásban. A módozatok ismerete is fontos a betegkép kialakítása szempontjából, például a közvetlen környezet hatásai (tartózkodás hidegben vagy melegben, szobában vagy nyílt térségben, mindennek, aminek hatására a tünetek rosszabbodnak vagy fokozódnak, ami enyhíti vagy csökkenti, esetleg megszünteti a panaszait).
Egyetlen adat a modalitásra vonatkozólag ritkán elégséges a hasonszer kiválasztásakor.
Minél több támpontunk van, annál jobban alakul ki a homeopátiás kezelés (homeoterápia) terve.
– A másik adattár, amire támaszkodhatunk, a homeopátiás értelemben használt repertórium, annak kezelése (repertorizálás).
A Materia medica ezek szerint inkább a beteg megismerését szolgálja. Ennek ismeretében keressük ki, gondolatban, a megfelelőnek ígérkező hasonszert. Mint minden téren, itt is nagy segítséget jelenthet az elektronikus úton kialakuló kapcsolat a gyógyszerkép és a szóba jöhető kezelés között. A repertórium létezik nyomtatásban megjelent kötet formájában vagy leolvasható számítógépes képernyőn úgy, hogy közben különböző további összefüggéseket tudhatunk meg. A repertorizálás a már meglévő vagy az elmélyültebb összefüggések keresésének eredményeképpen végül felsorol egy egész jegyzéket, most már nem betűrendi sorrendben, hanem annak alapján, melyik hasonszernél jelenik meg gyakrabban a keresett utalás. Az elektronikus rangsorolás tájékoztató jellegű, mert bennünk kell kialakuljon. Az is előfordul, hogy a kezelés során találjuk meg azt a hasonszert, amely a leginkább hasonlít a mi betegünknél észleltekkel. A sok remedium közül nem a készülék, hanem mi magunk találjuk meg a leghatásosabbat (simillimumot). A folytatásban bemutatunk egy találomra kiválasztott (randomizált) hasonszert saját Materia medica alapján.
Fotó: Adobe Stock
