Migrén 1. rész

A mi­grén ro­ham­sze­rű­en fel­lé­pő fej­fá­jás. Gya­kran lük­te­tő vissza­té­rő jel­le­gű és fé­lol­da­li (he­mic­ra­nia­lis). Sok be­teg­nél a reg­ge­li vagy a dé­le­lőt­ti órák­ban kez­dő­dik, és so­ká­ig – ese­ten­ként na­po­kig – el­tart.

Az egyes ro­ha­mok fel­lé­pé­sét a be­teg igyek­szik egy vagy több ki­vál­tó okra vissza­ve­zet­ni. Má­sok­nál vi­szont, akik nap­ló­sze­rű­en jegy­zik fel a szá­mí­tás­ba ve­he­tő ese­mé­nye­ket (ét­ke­zés, idő­já­rás, boly­gók hely­ze­te), nem ál­la­pít­ha­tó meg kap­cso­lat kül­ső és bel­ső (lel­ki, szel­le­mi) ál­la­po­tok kö­zött.

Az el­ső ro­ha­mot meg­elő­ző per­cek­ben ér­zék­szer­vi (lá­tá­si, hal­lá­si) za­va­rok gya­kran ér­zé­kel­he­tők. A ro­ham előtt fel­lé­pő tü­ne­te­ket azért ve­szi fi­gye­lem­be a be­teg, mert elő­je­lei az erő­sö­dő mi­grén­nek, és ilyen­kor aján­lott a ke­ze­lés meg­kez­dé­se. A be­teg kör­nye­ze­té­ben le­vő sze­mé­lyek is már ilyen­kor ta­nú­sít­sa­nak fo­ko­zott meg­ér­tést, le­gye­nek kí­mé­le­te­seb­bek, szá­mít­va ar­ra, hogy a be­teg át­me­ne­ti­leg mun­ka­kép­te­len­né vál­hat.

A mi­gré­nes ro­ha­mot meg­előz­he­ti vagy kí­sér­he­ti egy tü­ne­t­együt­tes, az au­ra. Nem min­den be­teg­nél lép fel.

Az au­ra ki­fe­je­zést más be­teg­sé­gek be­ve­ze­tő vagy kí­sé­rő tü­ne­te­i­nél is hasz­nál­juk (pél­dá­ul az epi­lep­szi­ás be­te­gek egy ré­szé­nél). Eze­ket a kó­ros je­len­sé­ge­ket meg­kü­lön­böz­tet­jük at­tól az au­rá­tól, amely az egyén­re jel­lem­ző, al­ka­ti sa­ját­ság. Az ilyen ér­te­lem­ben is hasz­nált ter­mé­sze­tes au­ra je­lez­het bi­zo­nyos ál­la­po­tot.

Kül­vi­lá­gi té­nye­zők be­fo­lyá­sol­ják. Bio­e­ner­ge­ti­kai szem­szög­ből a ter­mé­sze­tes, egyé­ni au­ra ener­gia­me­zőt kép­vi­sel.

Vissza­tér­ve a mi­gré­nes be­teg fej­fá­já­sos ál­la­po­tá­ra, ez a kín­szen­ve­dést je­len­tő ál­la­pot tü­krö­zi a ve­ge­ta­tív ideg­rend­szer za­va­rait: émely­gés, hány­in­ger, há­nyás, to­váb­bá fo­ko­zott fé­nyér­zé­keny­ség, a za­jok irán­ti fel­tű­nő tú­lér­zé­keny­ség, lá­tó­té­ri ki­esés (sco­to­ma), ese­ten­ként sze­mi­zom­bé­nu­lás (ophtal­mo­ple­gia), gon­do­la­tok foly­to­nos­sá­gá­nak kie­sé­se, ami már köz­pon­ti ideg­rend­sze­ri tü­net.

A be­teg ál­tal jel­zett pa­na­szok nem szub­jek­tív jel­le­gű­ek, ha a fáj­dal­mat és a szen­ve­dést ilyen­nek te­kint­jük. Ki­mu­tat­ha­tó, hogy a ke­mény agy­hár­tya (du­ra ma­ter en­cep­ha­li) ütő­erei (ar­te­ria) kö­rül gyul­la­dás lép fel, ami ki­vált­ja az agy­ké­reg mű­kö­dé­si za­va­rait. A köz­vet­len ki­vál­tó okok kö­zött sze­re­pel­het­nek hor­mon­za­va­rok (pél­dá­ul a men­stru­á­ció­val össze­füg­gő ro­ha­mok ese­té­ben), to­váb­bá idő­já­rás-vál­to­zás, az ét­ke­zés­sel össze­füg­gő egyes té­nye­zők. A szer­ve­zet­ben kép­ző­dő sze­ro­to­nin szint­jét be­fo­lyá­sol­ják egyes élel­mi­sze­rek, kö­zöt­tük olya­nok is, ami­ket a nap­lót ve­ze­tő be­teg fel sem je­gyez, fő­leg ha nem a főét­ke­zés jel­lem­zé­sé­re szol­gál­nak (cso­ko­lá­dé, egyes sajtok, vö­rös­bor). A ro­ham ki­vál­tá­sá­ban sze­re­pük le­het egyes gyógy­sze­rek­nek. A szel­le­mi és/vagy a lel­ki túl­ter­he­lés­nek. A túl­zott szel­le­mi igény­be­vé­tel vo­nat­koz­hat az erő­fe­szí­tés­re és az idő­tar­tam­ra, szü­ne­tek köz­be­ik­ta­tá­sá­nak hi­á­nyá­ra vagy rend­szer­te­len jel­le­gé­re, a fi­gye­lem fo­ko­zott igény­be­vé­te­le­ként.

Em­lí­tet­tük, hogy a mi­gré­nes au­ra nem je­lent­ke­zik min­den be­teg ese­té­ben.

Mi­grén ki­ala­kul­hat egyol­da­li, szem kör­nyé­ki fáj­da­lom­ként, lá­tá­si za­va­rok­kal vagy azok nél­kül.

Gyer­mek­ko­ri nyak­csi­go­lya-tá­ji ke­rin­gé­si za­va­rok, szé­dü­lés elő­je­lei le­het­nek ké­sőb­bi mi­gré­nes ro­ha­mok­nak.

A kó­rok­ta­ni (aet­hio­ló­giai) és a tü­net­ta­ni (se­mio­lo­giai, sympto­ma­to­lo­giai) kü­lönb­sé­gek miatt ért­he­tő, hogy a meg­elő­zé­si, il­le­tő­leg a ke­ze­lé­si el­já­rá­sok is sok­fé­lék. A gyógy­sze­rek „tá­ma­dás­pont­ja”, ha­tás­me­cha­niz­mu­sa szé­les ská­lát tü­k­röz. A le­gel­ter­jed­tebb ké­szít­mé­nyek az erek (ar­te­ri­ák) fa­lá­ra hat­nak, gyul­la­dás­csök­ken­tők, be­fo­lyá­sol­ják a szer­ve­zet­ben a sze­ro­to­nin kép­ző­dé­sét, il­le­tő­leg ha­tás­erős­sé­gét. Más gyógy­sze­rek áll­nak ren­del­ke­zés­re a ro­ha­mok gya­ko­ri­sá­gá­nak, a tü­ne­tek erős­sé­gé­nek csök­ken­té­sé­re, és má­sok az ép­pen kez­dő­dő ro­ham elvi­sel­he­tő­sé­gé­nek, idő­tar­tal­má­nak csök­ken­té­sé­re.

A ho­me­o­pá­ti­ás sze­rek so­ka­sá­ga is ezt a hely­ze­tet tü­krö­zi.

A mi­grén di­ag­nó­zi­sa so­rán meg­kü­lön­böz­te­tik egy­más­tól a ki­sebb-na­gyobb mér­ték­ben el­té­rő vál­fa­jo­kat, má­sok kü­lö­nál­ló kór­ké­pek, kór­fo­lya­ma­tok, tü­ne­tegyüt­te­sek el­kü­lö­ní­té­sét tart­ják szük­sé­ges­nek.

A hal­mo­zot­tan fel­lé­pő, igen erős, ége­tő fáj­da­lom­ként fel­lé­pő fej­fá­jás mi­gré­nes vagy mi­grén­sze­rű ro­ha­mok­nak te­kint­he­tők, de gya­kran ön­ál­ló kór­ta­ni egy­sé­ge­ként mi­nő­sí­tik a clus­ter fej­fá­jást (Bing-Hor­ton tü­ne­tegyüt­tes). A fáj­da­lom ha­lán­ték­tá­ji, lá­tó­szerv kö­rü­li. Fő­leg fér­fiak­nál lép fel. A fáj­da­lom idő­tar­ta­ma 15-30 perc, de tart­hat 2-4 óra hosszat, és az­nap 6-8-szor is meg­je­lenhet. A mi­grén he­te­ken át fen­náll­hat, gya­k­ran már éj­sza­ka fel­lép, majd be­áll­hat­nak hó­na­po­kig vagy éve­kig tar­tó tü­net­men­tes idő­sza­kok.

Kí­sé­rő­tü­net az arc ki­pi­ru­lá­sa az érin­tett ol­da­lon, fo­ko­zott ve­rej­té­ke­zés, könnye­zés, nát­ha jel­le­gű orr­fo­lyás.

A tí­pu­sos mi­grén gya­ko­ribb nők­nél (kb. 5-ször annyi, mint fér­fiak­nál), a Hor­ton-syndro­ma ese­té­ben for­dí­tott az arány.

Ro­va­tunk kö­vet­ke­ző ré­szé­ben a ho­me­o­pá­ti­ás gyógy­sze­rek kö­zül vá­lasz­tunk ki né­há­nyat.