Célok nélkül nem megy az élet!

Mielőtt egy cél elérésének szentelnénk magunkat, előbb szemügyre kell vennünk a nagy egészet: magát az életet. Legyünk tisztában vele: az élet egyszeri! Amit tehát ebben az életben teszünk, annak jól átgondoltnak kell lennie. Ideális esetben ennek van értelme, és örömet ad. Ha az életünket hosszú távon mások igényeihez igazítjuk, az csak boldogtalanságot hoz.

Fessük ki tehát az életünket, képzeljük el, milyenek lennének az éveink ideális esetben, és törekedjünk ennek az örömet adó célnak az elérésére. Törődjünk a saját jó életünkkel, mert mi vagyunk az egyetlenek, akik erre képesek. Tervezzünk, tűzzünk ki célokat, és ne bénítsuk meg magunkat olyan gondolatokkal, vajon mások mit gondolnak rólunk, vagy hogy kudarcot vallhatunk. Ha a valóban hozzánk illő, saját utunkon járunk, előbb-utóbb mások is tisztelni és támogatni fognak bennünket.

A célok nem önmagukért vannak, hanem az életünk vagy és valódi célja felé mutatnak utat. Ehhez előbb csendben fel kell tennünk magunknak azt a nagyon nehéz kérdést, mihez akarunk kezdeni az életünkkel. Ez a szándék kell, hogy vezérlő csillagként irányítson minket.

Tartsuk szem előtt az életünk vezérlő csillagát

Mindennek, amit teszünk, ehhez az iránymutatáshoz kellene igazodnia. Ha új célokat tűzünk ki, azokat fogalmazzuk meg minél konkrétabban. Az olyan kifejezések, hogy egészséges, gazdag, jó külsejű, jó ember akarok lenni, általános megfogalmazások, nem konkrét célok. Ez utóbbi így hangzik: jövőre elindulok a városunkban rendezett félmaratonon, és azt 1 óra 35 perc alatt akarom lefutni. Ez alapján tudunk részletes megvalósítási tervet készíteni.

Azok a jó célok, amelyek valóban lelkesítenek minket. végre egészséges leszek! Végre karcsú leszek, gazdag stb., ami számunkra megfelelő. A cél ne legyen tetszőleges és átlagos, mert akkor az eredmény is az lesz. Gondoljuk át: mi lehetne az igazi célunk, amelyhez a valódi szándékunk igazodik? Ha valóban érezzük a lelkesedést, akkor a megfelelő úton járunk. Ha megfogalmaztuk a célt, akkor érdemes olyan emberekkel kapcsolatba lépni, akik osztják a lelkesedésünket, vagy még jobb, ha az általunk választott úton már sikeresen előrehaladtak.

Minden út az első lépéssel kezdődik. Ha folyamatosan a célunkon és a megvalósítási lehetőségeken törjük a fejünket, az nem visz előre, ha ezt nem követi a tett. Azt a rendkívül elterjedt hibát sem szabad elkövetnünk, hogy a feltételezett ideális pillanatra várunk a megvalósítás elkezdésével. Ez nem fog bekövetkezni, akkor sem, ha várunk rá. Aki valamit el akar érni, annak habozás és időhúzás nélkül le kell győznie a „ha” és a „de” jelentette akadályokat. Hagyjunk fel a várakozással és a tologatással! Ha ismerjük a célunkat, és megalkottuk a tervünket, akkor vágjunk bele, akkor is, ha bizonytalannak érezzük magunkat, vagy éppen nincs sok kedvünk az egészhez. Mihelyt aktivizáljuk magunkat, jutalmat kapunk a cselekvésünkért, mert büszkék leszünk rá, hogy nekikezdtünk. Ha rendkívül nehezen tudunk spontán belevágni, akkor véssünk be a naptárunkba egy meghatározott és nem túl távoli időpontot, és kezeljük úgy, mintha fontos üzleti időpont lenne, amit semmiképpen sem szabad lemondanunk vagy odébb tolnunk.

Kitartás: fegyelem nélkül nem megy!

Az első lépés után a feladat az, hogy ne adjuk fel, és haladjunk tovább. A varázsszó úgy hangzik: fegyelem. Anélkül egyetlen célt nem érhetünk el. A fegyelem azt jelenti, hogy pontosan azt tesszük, amit elterveztünk, hűek maradunk a kitűzött útvonalhoz, és nem tűrünk kivételt. Jó példa lehet erre az osztrák dr. Stefan Hainzl. Az orvos és sportoló szklerózis multiplexes volt, de keresett és talált egy olyan utat, amelyen járva újra teljesen panaszmentesen élhetett. Úgy nyilatkozott: „100 százalékosan tartom magam az általam felállított szabályokhoz. Hogy egészséges legyek, és az is maradjak, kialakítottam egy bizonyos életmódot, amelytől nem térek el. A fegyelem a kulcs, ha valamit el akarunk érni. Ilyenkor mindegy, az-e a cél, hogy legyőzzünk egy betegséget, megnyerjünk egy kerékpárversenyt, megtanuljunk játszani egy hangszeren, vagy idős korunkig egészségesek és mozgékonyak maradjunk. Mindegy, mi a cél, a varázsszó mindig ugyanaz: fegyelem.”

A hibák és a kudarcok hozzá tartoznak a képhez

Aki azt hiszi, az életben minden a tervek szerint történik, az nulla élettapasztalattal rendelkezik. Az új utak soha nem egyenesek. Felbukkannak akadályok és zsákutcák, és ezeket a helyükön kell kezelnünk. Az új célok változásokat jelentenek, és ehhez bátorság kell, ahogyan a tévedéshez is. Aki soha nem hibázik és nem botlik meg, az túl alacsonyra tette a mércét. A visszalépések és hibák ugyanis a realitás visszajelzései az elképzelésről, és nem a személyiség kudarcának jelei, hanem minden sikeres út részei. Kihívásként kell tekintetünk rá, hogy bizonyos dolgokat másként kell csinálnunk, és új megoldásokat keresnünk. Ha mégsem sikerül valami, akkor át kell gondolnunk a stratégiánkat. Ameddig hiszünk a célban, és az lelkesít minket, nincs okunk rá, hogy az adott célt teljesen feladjuk.

Mivel a hibákra és a kudarcokra jobban emlékszünk, mint az előrelépésre és a sikerre, tanácsos lehet sikernaplót vezetni. Ez naponta csak néhány percet vesz igénybe, és elegendő néhány mondatot feljegyeznünk. Ennek az írásmódszernek több előnye is, van. Felismerjük, az adott napon mit végeztünk el eredményesen. Ennek a tudatosítása és a feljegyzése jó érzést ad, ami naponta megismétlődve erősíti az önbizalmunkat. Ezért ha esetleg újabb kudarcot kell átélnünk, nem fogjuk olyan nehéznek találni.

A sikereket és a megtett közti lépéseket meg kell ünnepelni. Aki elér egy fontos célt, és azt nem ünnepli meg kellőképpen, nem értékeli, az utána azonnal újabb célt fog keresni magának, majd megint újabbat. Ez ugyan sikeressé teheti, de boldoggá nemigen. Miközben haladunk az utunkon, újra meg újra meg kell jutalmaznunk magunkat. Lehet ez egy bizonyos tevékenység vagy semmittevés, vagy egy magunknak adott ajándék. Hogy kinek mi a jutalom, azt mindenkinek magának kell megfogalmaznia.

A vizualizáció és az átélés vezet el a célig

A saját képzelőerővel végzett munka fontos összetevője a cél megválasztásának és elérésének. Fessük ki képzeletben erős színekkel, milyen érzés lesz, amikor valóban elérjük a célunkat. Csodás érzés? Valóban az, amiről álmodtunk? Éljük bele magunkat minden érzékszervünkkel az állapotba. Megéri keményen dolgozni ezért a célért? Képzeljük el, miben fog megváltozni az életünk, ha az álmunk valóra vált. Hogyan fogjuk érezni magunkat a testünkben, mentálisan és a lelkünkben? Mit fogunk gondolni róla? Hogyan reagálnak majd mások? Hogyan változik majd a magánéletünk és a munkánk? Ha a mentálisan elképzelt megvalósulás teljes mértékben lelkesít minket, akkor érdemes küzdeni érte, és fegyelmezetten kitartani, amíg valóban elérjük a célunkat.

Az ember önmaga számára a legjobb gyógyszer

Dr. Stefan Hainzl, akiről a cikkben már futólag szó esett, általános orvos és az osztrák síugrók csapatának orvosa. Amikor kiderült róla, hogy szklerózis multiplexben szenved, ami az orvostudomány álláspontja szerint gyógyíthatatlan betegség, évekig szenvedett. Attól félt, testileg teljesen lerobban, és tolószékbe kerül. Mivel a hagyományos gyógyszerek kevés eredményt hoztak, alternatívákat kezdett keresni. Vasakarattal, szigorú fegyelemmel és D-vitaminnal végzett speciális terápiával sikerül neki a lehetetlen: teljesen megszabadult a tüneteitől. Ma újra fut a Duna mentén a kutyájával, Felixszel, teniszezik, síel, és elegendő ereje van a munkához és a családi élethez. Egészségesnek érzi magát, mintha soha nem is lett volna másképp.

Mint mondja, ha az ember beteg, nagyon motivált abban, hogy visszaszerezze az egészségét, és neki ez volt a célja, amelynek a megvalósításához kétségbeesett akarattal látott hozzá. A célját egészen pontosan úgy határozta meg, hogy nem akart tolószékbe kerülni. Újra futni akart, és úgy élni, ahogyan tette a betegsége előtt. Ilyen súlyos problémával nem nehéz motivációt találni, ha azonban valakinek kevésbé súlyos az állapota, akkor ez már nagyobb feladat.

Az öngyógyítás egyben önkísérletet is jelent

Elmondása szerint az első lépések jelentették a legnagyobb nehézséget, majd annak a megérzése, mi tesz neki igazán jót. Ezt mindenkinek magának kell megéreznie, és ha úgy érzi, jó úton jár, akkor nem szabad feladnia. A sikert mindenkinek a saját testében kell éreznie. Nagyon fontosak az első sikerélmények. Ha az ember érzi, hogy valami valóban működik, akkor lendületet kap, és könnyebb rajta maradnia az úton. Akkor egyszerre csak beindulnak a dolgok, és a flow állapotába kerül, és halad tovább.

Számára az öngyógyítás brutális önkísérletet jelentett, de úgy fogalmaz, minden oka megvolt rá, hogy belevágjon. Szó szerint a padlón hevert, a legrosszabb napjain annyira kimerültnek érezte magát, hogy órákon át csak hevert az ágyban. Ekkor kezdett el kísérletezni például az étkezéssel. Kipróbált új dolgokat, elhagyott régieket, és figyelte, mi tesz neki jót.

A fegyelmezett kitartásban az a felismerés segítette, hogy az ember önmaga számára a legjobb gyógyszer. A magatartása határozza meg, merre halad. Ebben a tudatban juttattja hozzá önmagát ahhoz, ami jót tesz neki, mert a jövőben is szeretné jól érezni magát. Az egészség törékeny dolog, ápolni kell és táplálni. Mint mondja, soha többé nem akar visszaesni, olyan béna lenni, mint a betegsége kezdetén. Ez a legfontosabb célja, ezért táplálkozik vegán módon, ezért eszik sok zöldséget, mert az állati fehérjék gyulladást alakítanak ki a szervezetében. Számára ehhez a kételynek az árnyéka sem fér. Mint mondja, számára az egészséges fontosabb, mint a rövid távú élvezet. Ezen kívül meditál, következetesen szedi a táplálékkiegészítőket, és sokat sportol. Vannak olyan emberek, akiket nem lehet rávenni a sportolásra, mert egyszerűen nem állnak rá készen, és ezt el kell fogadni. Az önmagunkért vállalt felelősség nélkül az egészség nem működik.

A testmozgás általános gyógyszer

Erre jó példa a mozgás. Ma már mindenki tudja, hogy a testmozgás általános gyógyszer, míg aki nem mozog, az előbb-utóbb orvoshoz kerül. Az ilyen emberek sok egészséges életévet veszítenek, idő előtt megöregszenek, és azokban az években, amikor a legboldogabbak lehetnének, egyszerre különféle problémákkal szembesülnek. Fáj a derekuk, a csípőjük, a térdük, magas a vérnyomásuk, cukorbetegség, különféle fájdalmak gyötrik őket, ráadásul ezek a panaszok gyakran csőstül jönnek. Ez nem véletlen, hanem az életmódjuk következménye. Néhány éven át az ember nem igazán beteg, de nem is egészséges. Ez az állapot sokaknál az 50-es, de újabban már a 40-es éveikben bekövetkezik. Az életminőségük érezhetően romlik, olykor drasztikusan, és éveken, de akár évtizedeken át így kell élniük.

A megoldás: a kezünkbe kell vennünk a saját egészségünket, felelősséget vállalni érte. Nem abban kell reménykednünk, hogy majd valamelyik orvos meggyógyít minket, mert olyan nincs. Az orvos csak abban tud segíteni, hogy a beteg aktívan dolgozni kezdjen a problémái megoldásán. Az önmagunkért vállalt felelősség nemcsak egy üres szó, hanem életfontosságú. Ha valakinek problémái támadnak, beleléphet az áldozat szerepébe, vagy megpróbálhatja megoldani. Nagyon csábító áldozattá válni, de ennél sokkal célravezetőbb felállni és harcolni, megoldásokat keresni, kutatni az interneten, másokkal beszélgetni. Ilyen módon rátalálhatunk a nekünk megfelelő módszerre.

Az orvos, aki könyvet is írt a gyógyulásáról, úgy fogalmaz, ha visszatekint az általa megtett útra, rendkívüli büszkeség tölti el. Büszke, hogy volt bátorsága a saját útját járni, vállalni a felelősséget önmagáért és az egészségéért. Büszke az akaraterejére, a fókuszáltságára és a fegyelmezettségére.

Fotó: Adobe Stock