A gondolat hatalma

A gondolatok csodákra képesek

‒ Amikor először hallottam arról, hogy gondolattal mozgat tárgyakat, őszintén szólva azt gondoltam, ez egy cirkuszi mutatvány. Aztán elolvastam a Raum and Zeit című német lapban megjelent cikkét, aminek A gondolat és a szeretet fizikája címet adta, és kicsit kapaszkodnom kellett, mert fizikából sosem voltam valami jó, ez a cikk pedig olyan, mint egy tudományos dolgozat, vagy talán az is. Ön valamikor az állami vagyonkezelő, az ÁPV Rt. igazgatóságában ült, bábáskodott a magyar tőzsde megalapításánál, banknál dolgozott vezető beosztásban, szerepet vállalt a közéletben, jól képzett, tanult ember. Hogyan adta a fejét ilyen kétes dologra, mint a gondolat vizsgálata?

‒ Kétezer körül váltottam, akkor határoztam el, hogy végre az engem izgató, megválaszolatlan kérdésekre szánom az időmet. A legfontosabb kérdés számomra az volt, vajon mi a gondolat, miért és hogyan működik. Vajon valóban pusztán elektromos jelek összessége, amit az elektro-enkefalográf mér? Agysejtjeink által kibocsátott impulzus? Vagy több ennél? A gondolat teremtő erejéről már mindenki hallott, az agykontrollról is. Tapasztaljuk, érezzük, hogy a gondolataink nem maradnak meg a fejünkben, hanem csodákra képesek. De engem nem ezoterikus szempontból érdekelt a dolog, hanem ennél sokkal konkrétabban. A gondolatot mint fizikai erőt értelmeztem, és úgy láttam hozzá a kutatásához, ahogyan egy tudós teszi bármely kérdéssel, amit föltesz magának és szemügyre vesz. Először elkezdtem felkutatni a témához kapcsolódó elméleteket, beleástam magam a szakirodalomba – meglehetősen kevés forrást találtam –, és megkérdeztem jó néhány fizikus barátomat. A legtöbben már magát a kérdésfeltevést is elutasítják furcsa módon.

A gondolat mérhető energia

Mások megmosolyogják, vagy megpróbálnak lebeszélni arról, hogy ilyesmivel foglalkozzam. Kevesen akadtak az elmúlt tíz év során, akikkel egyáltalán beszélgetni lehetett erről. Van például egy német fizikus barátom, ő hajlandó gondolkodni, és értelmes kérdéseket tesz fel. Beleütköztem két dologba, amibe mindenki, aki új, megválaszolatlan problémára keresi a választ: az egyik, hogy nem is értik, miért teszem fel a kérdést, a másik, hogy nincs rá kész válasz, és alig van szakirodalma. ‒ Mit szóltak ahhoz, amikor sikerült megalkotnia azokat a modelleket, tárgyakat, amiket a saját gondolatával valóban mozgatni képes? Leesett az álluk? ‒ Á, dehogy! Még a saját mérnök sógorom is csak legyintett, hogy biztosan trükk.

A Lajtner-gépek – amiket nem úgy kell elképzelni, ahogyan a gépekre gondol az ember, inkább egyszerű tárgyaknak lehet nevezni őket, amelyek akkor mozognak, ha gondolat hat rájuk – azért születtek, hogy bebizonyítsam: mindaz, amire rájöttem, valóban működik. Nem esetlegesen, nem a körülmények szerencsés összjátékaként, hanem olyan biztonsággal, mint egy tudományosan megismételhető kísérlet. Azt akartam bebizonyítani, hogy a gondolat mérhető energia. Mégpedig nem csupán az agy által kibocsátott mérhető hullámok generálta elektromágneses energia, hanem sokkal több annál.

A gondolat a fénynél is gyorsabb

‒ Tartott már előadásokat Ausztriában, Svájcban, Németországban és itthon is. Milyen véleményekkel találkozott? Tényleg nem lehet az ember próféta a saját hazájában?

‒ Legalábbis nehezen. Érdekes módon külföldön nagyobb nyitottsággal találkozom. Előfordul, hogy bolondnak vagy csalónak néznek, de ezzel nem foglalkozom. Ugyan minek csalnék? Nem szedek pénzt a „mutatványért”, a könyveim is ingyen olvashatók magyar nyelven. Aki hajlandó gondolkodni, és nem csak a mások által kitalált és megtanult tudományra támaszkodni, az legalábbis érdeklődéssel fogadja az érveimet. A fizikusok – ahogyan a tudósok általában ‒ roppant konzervatívak. Aki pedig megkérdőjelezhetetlen igazságnak véli, hogy a fénynél semmi nem lehet gyorsabb, és aki nem hajlandó egy pillanatra sem elfelejteni a téridő modellben való gondolkodást, az meg sem hallgat.

A gondolat nem pusztán egy elektromos jel

‒ Miért, a gondolat gyorsabb a fénynél? Einsteinnek nem volt igaza a téridő elméletet, a relativitáselméletet tekintve?

‒ Einstein zseni volt, és szinte mindenben igaza volt, de utolsó mondatát több mint hatvan évvel ezelőtt írta le. Soha nem állította, hogy mindent tud, és hogy őutána ne lehetne új dolgokat felfedezni. Igen, van, ami a fénynél gyorsabb – a fizika jelenleg három ilyen jelenséget ismer. A negyedik a gondolat. Egyik sem fér bele az einsteini téridőbe. Az einsteini fizika szerint a téridő négydimenziós, a tér három kiterjedése és az idő. De mi az idő? A fizikusok azt mondják, idő az, amit annak mérünk. Az idő mérésekor voltaképp két anyag egymásra hatását mérjük. Ha az „anyag” kifejezést kicseréljük „jelenségre”, akkor az idő mérhető akció-reakció két jelenség között, ahol az egyik jelenség az anyag, a másik a tér. A tér anyagra való hatása mérhető az anyagi részecskék rezgésével. Ezt nem szokták elfogadni tőlem, ami igazán vicces, hiszen a másodperc hivatalos „fizikusi” definíciója éppen így áll elő.

Tudjuk, hogy minden, az egész világ valójában rezgés.

A gondolat nem pusztán egy elektromos jel, sokkal több annál. A gondolat képes a vonzásra és taszításra. Ahhoz azonban, hogy megértsük a működését, egy másféle modellben kell gondolkodnunk: a tér-anyag modellben. Ez a gondolat mibenlétének a titkos része, amit mindannyian ismerünk és használunk, de a tudomány mind ez idáig nem írta le.

Az idő mint következmény

‒ Mit jelent a tér-anyag modell? Abban nem vesszük figyelembe az időt?

‒ Ebben a modellben az idő nem alapvetően létező jelenség, hanem következmény. Akkor jön létre, amikor az anyag és a tér találkozik, és akkor mindig megjelenik. Az idő a tér és az anyag között fellépő hatás és ellenhatás terméke, és a tér hullámaként jelenik meg. A tér-anyag modell szerint például a gravitáció nem mást jelent, mint azt, hogy a tér a benne lévő anyag egyik oldalát jobban nyomja, mint a másikat.

‒ Hű, kezdem elveszíteni a fonalat! Hogyan kell ezt elképzelni?

‒ Mint a pofonokat. Mit mondunk? Olyan pofont kapsz, hogy elszállsz! Ez egy kristálytiszta, pontos definíció. Miért szállsz el? Azért, mert a kezem jobban nyomja az anyagot, vagyis az arcod, mint a másik oldalon lévő levegőtömeg, és az anyag arra mozdul el, amerről kisebb nyomás éri.

‒ Most akkor hogy jön ehhez a gondolat?

‒ A gondolat leírható úgy is, mint a térhullámok frekvenciájának változása. A vonzó gondolatok növelik a térhullámok hosszát, megnyújtják a hullámokat, míg a taszító gondolatok összehúzzák azokat.

A gondolat megváltoztathatja a tér és az idő hullámhosszát

‒ Olyan egyszerűnek hangzik! Ha az egyik oldalon hosszú hullámok vannak, a másik oldalon meg rövidek, akkor az anyag arrafelé fog elmozdulni, amerről a rövid hullámok jobban nyomják.

‒ Az is, voltaképp egyszerű, ha már rájön az ember, és pláne, ha bizonyítani is tudja: a gondolat képes arra, hogy növelje vagy csökkentse a térhullámok hosszát. A gondolat ereje éppen ebben áll: képes megváltoztatni a tér és az idő hullámhosszát.

‒ Nyilvánvaló, hogy ha jön valaki egy eredeti megközelítéssel, egy ötlettel, aminek az igaza tudományos kísérletekkel igazolható vagy elvethető, ráadásul aminek gyakorlati és gazdasági haszna is lehetne, akkor azon kapva kapnak. Sorba állnak önnél a befektetők?

‒ Jó lenne, és meggyőződésem, hogy aki elsőként felismeri a gyakorlati hasznát annak, amire rájöttem, az jól is járna. Ebben komoly távlati lehetőség van. Mégis falakba ütközöm: a tudomány meglehetősen konzervatív, nem szereti, ha valami nem illik a korábbi rendszerébe. A tudósok őrzik a maguk kis elefántcsonttornyaikat, tisztelet a kivételnek. A témakörben járatlan befektető pedig azt kérdezi: hol van emögött a tudomány? Ha van pénz kutatásra, és beigazolódik, amit állítok, akkor majd lesz pénz kutatásra – lényegében itt tartunk. Mi legyen előbb: a tyúk vagy a tojás? Én sokat áldoztam kísérletekre, megalkottam a Lajtner-gépeket, sok mindent megcsináltam önerőből, amire képes voltam. Most már nehezen boldogulok tovább egymagam.

Nem a fizika megszokott vágányain

‒ Egy pillanatra térjünk még vissza az elmélethez. Ön azt mondja, a tudomány nehezen fogad el új dolgokat, de éppen a fizika nagy változásban van. Itt a kvantumfizika, ami ugyanazt mondja, amit ön: hogy a világ valójában rezgésekből áll.

‒ A kvantumfizika képlete is az anyagra vonatkozik, amiről én beszélek, az kvantummechanikai folyamatokként nem írható le. A kvantumfizikusok is téridő dimenzióban gondolkodnak, és abban nem írható le a gondolat mint erő.

Talán azért találtam fel éppen én, egy közgazdász, hogyan mozgathatók tárgyak gondolat útján, mert nem a fizika megszokott vágányain haladtam, hanem a kérdéseimre kerestem a választ. Elkeserítő egyébként, milyen nehéz egy újdonságot közzétenni. Kevesen hajlandóak egyáltalán meghallgatni, és még kevesebben elgondolkodni azon, amit mondok. Pedig ez nem ezotéria, ez színtiszta tudomány.

‒ Az interneten ma már minden közzétehető.

‒ Nagy a zaj, és az emberek nem mélyednek el egy témában, ami nem érthető a már megszerzett ismereteikkel, azzal nem foglalkoznak. Bár kicsit ellentmondok önmagamnak, hiszen éppen én tettem elérhetővé ingyenesen a könyveimet a világhálón, abban a reményben, hogy lesz, akiket ez érdekel, néhányan talán elgondolkodnak azon, amire jutottam, és azt látom, hogy azért vannak, akik kíváncsiak rá. A mai fizika téridő modellje merőben eltér az én tér-anyag modellemtől. Minden: az energia, a tömeg, az idő, a térbeli távolság levezethető a tér hullámából, az idő is megadható térbeli dimenziókkal… Na, ennél a pontnál szokták azt mondani, hogy jól van, itt hagyjuk abba, vége, többé ne beszéljünk erről.

A belső idő és a mért idő nem ugyanaz

‒ Én nem mondom, mert érdekel, amit az elején megpendített: hogy valójában az élet értelme is itt van valahol elrejtve.

‒ Mi csak a víz és szén alapú életet ismerjük, de nem ez az élet lényege. A tudat nem egyszerűen az agy mellékterméke, a tudat leírható az anyag és a tér egymásra hatásaként. Éppen úgy, mint az idő. Az idő a tér és az anyag egymásra hatása. Mi köze ennek hozzánk? Sok! Amikor boldogok vagyunk, repül az idő. Amikor unatkozunk, rosszul érezzük magunkat, ólomlábakon vánszorog. A belső idő és a mért idő nem ugyanaz. Amikor szerelmes az ember, valóban vonzza a másik személy, fizikai értelemben is. Tudja, miért? Mert a szerelmesek közötti térhullámok frekvenciája csökken, míg körülöttük másutt megmaradnak a sűrűbb hullámok. Ez a pofon fordítottja: a „tömeget” a ritkább hullámok felé tolják a sűrűbb hullámok.

Pont úgy, mint a tér, amikor gravitáció van jelen. A gravitáció vonzás. A Naprendszer sem létezik gravitáció nélkül. Talán ezért van az, hogy a szerelem a Naprendszerben törvényszerű. A gondolat módosított térhullám. Az emberi agy gondolatnak érzékeli az ebben a spektrumban található jeleket. Ha fizikai szempontból nézem, akkor a térhullámokban megnyilvánuló változások közönséges erők. Ezek származhatnak emberi agytól, de akár máshonnan is.

‒ A szerelem vonzásától eljutottunk odáig, hogy sikerült fizikai úton bizonyítania más civilizációk vagy Isten létét?

‒ Valamelyest, de csak alapjaiban ismerem ugyan a keleti filozófiákat, de európai hagyományokon
nőttem fel, kis amerikai beütéssel. Ha néhány éve valaki azt mondja, hogy ilyen kérdésekről beszélgetünk, és így fogok gondolkodni a világról, ahogyan most, hát komoly fenntartásaim lettek volna! Bizony, az ember sokszor a saját szemének hisz legkevésbé. Mire felnövünk, ránk kerül egyfajta szemüveg, és mindent azon keresztül látunk. Sokszor a valóság már nem

A gondolat taszít és vonz

‒ Én csak azt mondom, amire jutottam. Nekem személy szerint fontos volt, hogy választ találjak a kérdéseimre.

‒ Sokkal könnyebb lett volna megtalálni ezeket a válaszokat, ha nem a tudomány is érdekel: jól kiismerjük magunkat ebben a csőlátásban, kényelmesen eligazodunk a világunkban, miért akarnánk mást? Aztán az ember föltesz egy kérdést, elindul, hogy megkeresse a választ, és ide jut. Én sosem akartam például gravitációval foglalkozni, mert nem érdekelt, van rá vagy ötféle magyarázat, például logikai műveletekkel is megpróbálják leírni több-kevesebb sikerrel. A térhullámokból viszont egyértelműen következik, hogy a gravitációnak az az oka, amit elmondtam a vonzásról és taszításról, a térhullámok változásairól. Maga a tér tolja odébb az anyagot. A rokonszenv-ellenszenv pedig pont úgy működik, mint a gravitáció, csak kétirányú: a gondolat képes vonzásra és taszításra egyaránt.

‒ A Lajtner-gépek is két irányba forognak? Vajon én is meg tudok mozdítani gondolattal egy papírkorongot?

‒ A papírkorong elmozdítása mindenkinek sikerül. Napi öt perc gyakorlással a vízre is tudunk hatni. Mivel a testünk 65 százaléka víz, és a vízre tudunk hatni, így a saját testünkre is képesek vagyunk hatást gyakorolni.

Csodákra is képesek leszünk

‒ Ez magyarázhatja az agykontroll sikerességét?

‒ Igen, akárcsak a versenysportokban a koncentráció jelentőségét. Aki versenysportot űz, az tudja: nem egyszerűen arról van szó, mennyire képes figyelni önmagára és a másikra, hanem fejben, a gondolataival is küzd. De ennél sokkal többre: csodákra is képesek leszünk, ha megtanuljuk, hogyan erősíthető fel a gondolat. Az elméletem tükrében megérthetjük Jézus és más szentek csodatételeit, a gyógyításoktól a másokra gyakorolt hatásukig. Továbbmegyek: megteremthetjük a technológiáját annak, hogy a gondolat erejével magunk is csodatévők legyünk.

‒ Ez volna az elmélet gyakorlati haszna?

‒ Ez egyelőre inkább tudományos-fantasztikus irodalom. Ami a felfedezés sokkal közelebbi, konkrét és gyakorlati haszna lehet, hogy forradalmasíthatja az informatikát. Gondolat-erő érzékelőket lehetne beépíteni számítógépekbe, mobiltelefonokba, gondolattal lehetne irányítani informatikai eszközöket. Szoftvert írtunk erre egy programozó barátommal, mértük a működés valószínűségét, ami egyelőre 80 százalék. Ez jóval több annál, semhogy véletlen lehetne. Milyen jó, hogy matematikai és gazdasági statisztikából doktoráltam!

Sok másféle élet létezhet

‒ Van rá lehetőség, hogy a gondolat erejét felerősítsük?

‒ A gondolat egy jel, egy erő, miért ne lehetne felerősíteni? Ennek az elemei megvannak a fejemben, de nem szeretnék előreszaladni, olyasmiről beszélni, ami ma még elképzelhetetlen.

‒ Ha az ön elmélete helytálló, akkor pedig egy sor olyan dolog következik ebből, ami pillanatnyilag elképzelhetetlen. Ez legalább akkora világszemlélet-változást hozna, mint a heliocentrikus világkép a geocentrikushoz képest.

‒ Pontosan. Ha például az élet lényege nem a víz és a szén, hanem a gondolat, akkor sok másféle élet létezhet, amikkel talán jelenleg is kapcsolatban vagyunk, csak nem tudunk róla, mert ez a kapcsolat más, mint amit itt a Földön egymás között megszoktunk.

Ez az erő nem csak az emberi agy működésével jöhet létre, hanem létrejöhet (és létre is jön) másként is. Ez magyarul azt jelenti: bizonyosan léteznek olyan erők, melyeket az emberi agy gondolatnak érez, függetlenül attól, hogy mi vagy ki hozta őket létre.

Névjegy

Dr. Lajtner Tamás

Közgazdász, feltaláló. 1985–88 között a Magyar Tudományos Akadémia tanulmányi ösztöndíjasa volt a Budapesti Corvinus Egyetemen. Matematikai statisztikával foglalkozott, oktatóként dolgozott és kutatási tevékenységet folytatott. 1988–2009 között különböző cégek vezérigazgatója, illetve igazgatósági tagja volt. Azóta elsősorban a gondolat lényegét kutatja, e témában könyvet és számos tanulmányt írt. Cikkei elsősorban angol nyelven jelentek meg.
További információ: www.lajtner.hu

Különös kísérletek

A gondolat erejének legismertebb (és talán egyetlen publikus) kísérletét a Princeton Egyetem (USA) végezte a PEAR nevű kutatás keretében. Ők hivatalosan nem a gondolat erejét vizsgálták, hanem az elme hatalmát (power of mind). A két dolog ugyanaz. Az ember gondolata hat­e a külvilágra, és ha igen, hogyan? A PEAR kísérletében a kísérleti személy megpróbálta gondolattal befolyásolni egy elektronikus eszköz outputjait. A gondolat hatása nélkül a berendezés egy normális eloszlású statisztikai mintát ad. Ha ez változik, akkor a gondolat befolyásolta a berendezést.

A kísérlet azt mutatta, hogy létezik a gondolat ereje. Az eredménye két okból mégsem volt meggyőző. Egyrészt a statisztikai mintában nagyobb (szignifikánsabb) eltérést vártak, de nem ez volt a fő gond, hanem az, hogy még a mért kisebb eltérésnek sem tudták megmondani az okát. Miért? Mert az elektromágneses agyhullám és a kísérlet eredményei nem voltak összefüggésbe hozhatók. A kísérlet véget ért, a gondolat továbbra is rejtély, a mérhető gondolat pedig mindmáig az agy elektromágneses hulláma maradt. Ha valaki mégis úgy érzi, hogy ennél a gondolat többet érdemel, jól érzi. Mindenki elvégezhet maga is egy kísérletet. Kell hozzá egy papírkerék, ezt középen alá kell támasztani. Aztán úgy 50 cm­ről rá kell nézni. Ha az ember egészséges, képes a kereket forgásra késztetni, némi gyakorlással. A papírkerék igen szerény eszköz, ezért sokan komolytalannak tartják.

Tudománytörténeti áttörés

Pedig sokkal többet mutat, mint azt gondolnánk, bár a papírkerék mindössze két dolgot tud: áll vagy forog. Ha erő hat rá, forog, ha nem hat rá, áll. Hogy működik a kísérlet? Ön azt gondolja, hogy „forogj!”, és a papírkerék forog. Ön azt gondolja, hogy „állj!”, és a kerék megáll. Ez tudománytörténeti áttörés! A papírkerék ugyanis nemcsak azt mutatja meg, hogy a gondolatnak ereje van, hanem azt is, hogy mi volt maga a gondolat: „forogj” vagy „állj”. Ettől a pillanattól kezdve a gondolat nem valami elvont izé, hanem erőhatás.

Ha ez ilyen egyszerű, mi ezzel a probléma? Sok. Az erő, ami a papírkeret forgatja, nyolc nagyságrenddel nagyobb, mint az agy elektromágneses hullámának ereje. Ha ez az utóbbi 1 Ft, akkor a kerék mozgatásához legalább 100 millió Ft kell. Honnan jön ez a titkos erő? (Részlet dr. Lajtner Tamás: A gondolat és a szeretet fizikája című, a Raum and Zeit című német lapban megjelent cikkéből)

A szurkolók ereje

A futballban sok szó esik a hazai pálya előnyeiről, a hazai pályán vívott meccsek pozitív hatásairól. Természetes, hisz a focisták jól ismerik a pálya minden részét, tudják, hogy mikor és honnan süt a nap, mi az uralkodó szélirány. Sok apró titok segíti a hazai csapat győzelmét. És még egy fontos dolog: a hazai pályán a hazai csapatnak több szurkolója van, mint az ellenfél csapatának. Ez miért fontos? A szurkolók kiabálnak, tapsolnak, énekelnek, fütyülnek, dobolnak. És a szurkolók gondolkodnak is! Segíthet a szurkoló gondolattal is a csapatának? Megváltoztathatja gondolkodással a csapat esélyeit? Igen, ha a szurkolók gondolatának energiája legalább akkora, mint az az energia, amit a pillangó egyetlen szárnycsapásával képes létrehozni. Hogy jön ide a pillangó?

Tudjuk, hogy egyetlen (brazil) pillangó egyetlen szárnycsapása képes tornádót előidézni (Texasban). A pillangóhatás mögött lévő tudományt káoszelméletnek (a fizikusok nem­lineáris rendszernek) hívják. Ennek az a jellemzője, hogy egy nagyon kicsi inputváltozás is óriási és váratlan outputváltozást eredményezhet. Minden inputnak van energiája. A gondolat energiájának létezése vitatott, mert ez az energia egészen sajátos erőn (energián) keresztül jelenik meg. Sajátos vagy nem, az energiának van értéke, és ez meg is adható. A futballisták a szurkolóktól valódi, mérhető energiát kapnak, gondolatba csomagolva. Ez az energiaátadás nem tudatos, és annak fogadása sem az. Ám a gondolat energiája realitás. Mérhető, valódi energia, amit a focista, természetesen öntudatlanul, mentális vagy fizikai energiává konvertál. A közönségnek ez a valós, mérhető energiaküldése a gondolatokon keresztül a hazai mérkőzések legnagyobb előnye.

Fotó: Adobe Stock (kiemelt kép)