Mennyi vizet kell innunk a szervezetünkre hallgatva?

Zimber Szilvia

#deutérium #életmód #folyadékbevitel #víz

Víz nélkül nincs élet – de a túlzott vízivás ártalmas, akár halálos is lehet? Dr. Boros G. László biokémikus professzor, az amszterdami egyetem deutenomikatanára, a Kalifornia Egyetem Los Angeles (UCLA) nyugalmazott professzora szerint a válasz határozottan igen. Nem mindegy, mikor, mennyit, miért és mit iszunk.

Dr. Boros G. László már többször közreadta lapunk hasábjain azokat a biokémiai tudományos ismereteket, amelyek a mindennapi életben is hasznosak. A Kalifornia Egyetem professzorát Robert F. Kennedy Jr., aki független jelöltként indul a 2024-es amerikai elnökválasztáson, meghívta abba a kutatóorvos és tanár csapatba, amelyik az egészségügyi programjának kidolgozásában segít. Az orvoscsoport feladata, hogy választ adjon arra a kérdésre, hogyan lehet csökkenteni a krónikus betegek számát. Az Egyesült Államokban ugyanis az egyik legnagyobb probléma, hogy az 50 év feletti népesség közel 70 százaléka szenved majd valamilyen krónikus betegségben 2050-re az előjelzések szerint [2], míg 1968-ban, amikor Kennedy gyerek volt, ez az arány csak 7 százalékra esett. (Sajnos az arányok Magyarországon sem jobbak. A 45‒54 éves korosztály egyharmada szenved ma krónikus betegségben, míg az 55‒64 éveseknek a fele, a 65‒74 éveseknek pedig a kétharmada krónikus beteg! Forrás: KSH, a szerk.)

Kétségtelen, hogy az utóbbi évtizedekben nőtt az átlagéletkor, de ez is megfordult az elmúlt négy évben. Amerikában 2021-ben a férfiak várható átlagéletkora egy évvel, 73,2 évre, a nőké pedig 10 hónappal, 79,1 évre csökkent. (Magyarországon is hasonló a helyzet: a folyamatos emelkedés után 2019 óta csökken az átlagéletkor. A születéskor várható élettartam 76,16 évről 75,52 évre csökkent. Forrás: KSH, a szerk.). Kenedy programjának jelentős pontja a népegészségügy, a krónikus betegek számának csökkentése és a várható élettartam minőségi növelése.

A vízigény számos tényezőtől függ, nem lehet általánosítani

‒ Ennek egyik legfontosabb összetevője a vízivás vagy „-evés”, ha a táplálékunkból termelődő anyagcserevizet is a természet és egészség vízterei közé soroljuk, ami a szakmai megbeszélések fontos része lett. A víz tisztasága, minősége, a környezeti víz és étel szennyezettsége, az izotópterheltség, a víz deutériumszintje alapjaiban meghatározza a népesség egészségét – hangsúlyozta Boros G. László. – Növelni kell az anyagcserevíz, mint a szervezet számára legjobb minőségű, deutériumtól közel mentes víz termelését, de ehhez sokkal értőbben kell beszélnünk a vízfogyasztásról. Ma az a tanács, hogy igyunk minél több (minimum napi 2 liter) vizet, ami akár káros, rövid idő alatt fogyasztva akár halálos is lehet [3].

Boros professzor és más orvosok szerint is általánosan csökkenteni kell az ok nélküli vízfogyasztást [4], alacsonyabb deutériumot tartalmazó vízre kell áttérni szükség esetén és a legjobb anyagcserevíz-forráshoz kell nyúlni: a szabadon és természetes körülmények között tartott állatokból származó fehérjéhez, többségében pedig zsiradékhoz, deutériumban szegény és kevesebb szénhidráthoz. A független elnökjelölt, Robert F. Kennedy Jr. programjában a víz máris a krónikus betegségek megoldásának egyik kulcsa [5] és a választások során ott akár az is szerepelhet majd, hogy gyógyszernek minősíti a megfelelően alacsony deutériumtartalmú, vegyszermentes körülmények között tartott, legeltetett állatokból készült termékeket, mint a tiszta anyagcserevíz környezeti forrását.

‒ Az, hogy mikor és mennyit iszunk, meghatározza az állapotunkat, és ennek biokémiai okai vannak – fejtette ki a professzor. ‒ A gerinceseknek, amilyen az ember is, porcokkal kiegészített, csontos koponyája van. Ennélfogva csak annyi vizet és annyiszor ihatunk, amivel az agysejtek, így az agyvelő térfogatának ozmotikus duzzadását még meg tudják akadályozni a víz visszaszívásának csökkentésével a vesék. Ebben az agyalapi mirigy antidiuretikus hormonja, az ADH (arginin-vazopresszin) alapvetően fontos. Ez a hormon a veseszűrletben lévő vizet az érpályába juttatja vissza, egyúttal annak sótartalmát is hígítva. A túlivás akár vízmérgezéses halált is okozhat, ozmotikus okoknál fogva! Az ozmotikus nyomás, azaz a feloldott ionok mennyisége, annak fizikai kiegyenlítődése a sejtek között, mint jelenség, gyógyszeresen közvetlenül nem is befolyásolható.

A túlzott vízivás következményei

A szomjúságérzés tájékoztat bennünket arról, hogy a szervezetünknek vízre van szüksége. Ha szomjúságérzet nélkül nagy mennyiségű vizet iszunk rendszeresen, az hígítja a vérállományt, növeli a vérnyomást és az agysejtekbe áramolva csökkenti azokban az ozmotikus nyomást. Ezáltal az agysejtek megdagadnak, a török nyeregben (sella turcica) ülő agyalapi mirigy jobban kitölti annak zárt csontos terét. Ez magával hozza az agyi erek melletti (perivaszkuláris vagy Virchow–Robin) terek záródását, igy az ADH vérbe jutása csökken. Ezen okokra vezethető vissza, hogy a túlzott vízivas első jele a fejfájás, zavartság, súlyos esetben beállhat kóma, majd akár halál is [3]. Tudni kell, hogy az agyalapi mirigy szerepet játszik a nemző- és fogamzóképesség fenntartásában a gonadotropin hormonok, illetve az anyagcserevíz termelésének fokozásában a pajzsmirigyet serkentő hormon termelésén keresztül.

Illusztráció, rajz. Férfi vizet iszik egy üvegből, ami teljesen elönti a testét.

A hipofízisnek az antidiuretikus és gonadotropin (nemi) hormonokat kibocsátó működése és vérellátása a szükségtelen és fokozott vízivás miatti elégtelen lehet az agyalapi mirigy sejtjeinek duzzadása következtében. Ez magával hozhatja a fogamzó- és/vagy megtermékenyítőképesség csökkenését és a diabetes insipidust – más néven húgyárt ‒, azaz a csillapíthatatlan szomjúsággal és vízivási kényszerrel, illetve gyakori és sok vizeletürítéssel járó anyagcsere-betegséget is.

A vízivás és vizelés szabályozásának szolgálatában álló agyalapi mirigy a koponya ékcsontjának (Os sphenoidale) nyeregszerű képletébe (sella turcica) „falazott” szervecske, mint azt fentebb említettük. A túlzott vízivással járó ozmotikus sejtnövekedés, a hipofízis megnagyobbodása az első téraránytalanságot mutató agyi szervecske, szövetdarabka. Úgy is nézhetjük, hogy ez a koponyánkba zárt agyvelő ozmotikus nyomását érzékelő kicsiny „műszer”, amivel a vesecsatornácskákon visszaszívott víz mennyiségét az agy saját sejtjeinek védelme érdekében le tudja állítani az ADH-termelés felfüggesztésével, a fölöslegesen és szükségtelenül megivott víznek a vizelettel való eltávolítása érdekében [6]. Amíg deutériummal terhelt, ismeretlen eredetű víz jut folyamatosan a szervezetünkbe, a nemi és pajzsmirigyserkentő hormonok felszabadulása is akadályozott.

A sejtekbe való ozmotikus vízbeáramlás azt jelenti, hogy a szövetek az egész testben vizet tartanak vissza és megduzzadnak. Ez a duzzanat sok szövetben, például a lábizmokban, bizonyos mértékig folyhat, viszont rendkívül kedvezőtlen hatásokhoz vezethet, ha ez olyan szövetekben fordul elő, amelyek csak korlátozottan képesek tágulni, mint például az agyvelő, amelyet egy csontos koponya vesz körül. Az agy duzzanata növeli az agy szöveteire nehezedő nyomást, melynek számos súlyos következménye van, többek között az, hogy a hajszálerek nem képesek elegendő tápanyagot és mellékterméket szállítani. Mindezért a túlhidratáltság, a hiponatrémia legtöbb tünete neurológiai jellegű (fáradtság, fejfájás, figyelemvesztés, tudatzavarok, kóma), míg az agyvelő duzzanata akár halálhoz is vezethet az agytörzs ékelődése miatt a nyakszirtcsont (os occipitale) alsó részén, az öreglyuk (foramen occipitale magnum) mentén.

‒ Aki rendszeresen több vizet iszik anélkül, hogy szomjas lenne, tönkreteszi a hormonelválasztási rendszert, vagyis „lelövi a karmestert”, hiszen a szervezetünk számos biokémiai folyamatát szöveti hormonok szabályozzák, a hormontermelést pedig az agyalapi mirigy, a „karmester” szabályozza – fejtette ki Boros professzor. – Ebben az esetben a hormonális betegségek kialakulása már csak idő kérdése.

Mi lehet akkor a megoldás? Ne igyunk annyi vizet?

‒ Az első számú biokémiai szabály, hogy szomjúságérzés esetén várjunk néhány percet és annyi vizet igyunk, amennyi a szomjunkat eloltja. Akkor is csak jó minőségű, alacsony deutériumtartalmú (<125 ppm) vizet, nem mást – tanácsolja Boros G. László. – A második számú szabály pedig az, hogy a táplálékkal vegyünk magunkhoz legeltetett állatokból származó zsírt. 1942 óta tudjuk, hogy 1 kg zsírból 1,1 liter anyagcserevíz keletkezik, míg 1 kg szénhidrátból csak 5-6 deciliter [1]! Vagyis aki jellemzően szénhidráttal táplálkozik, annak kétszer annyi ételre van szüksége ugyanannyi anyagcserevíz előállításához. Nem véletlen, hogy a szénhidrátalapú táplálkozást folytatók jóval több vizet igényelnek, mint a zsíralapú, ketogén táplálkozást követők.

Boros professzor szerint azért is értelmetlen tanács, hogy napi 2-3, egyesek szerint 4 liter vizet mindenképp meg kell inni, mert a szervezet vízigénye nagyon sok mindentől függ, ezért nem lehet egyetemlegesen azt mondani, hogy mindenki naponta ennyi és ennyi vizet igyon meg. A vízigény függ a táplálkozástól, a fizikai és szellemi igénybevételtől, a munkától, annak nehézségétől, a külső hőmérséklettől, az időjárástól, az életkortól, de még az évszaktól és napszaktól is! Függ attól, hogy csak vizet iszunk vagy mást is. A cukros üdítők, energiaitalok, alkoholtartalmú italok ugyanis nemhogy oltanák a szomjat, még szomjasabbá tesznek [6]. Ennek oka, hogy az energia- vagy gyümölcsitalok magas szénhidrát- és deutériumtartalmúak, és a szervezet érzékeli [7], hogy deutériumcsökkentésre van szükség.

A víz és az élelmiszer minősége döntő jelentőségű a krónikus betegségek kialakulásának tekintetében

‒ A krónikus betegségek kialakulása szinte mindig összefügg a táplálkozási és vízivási szokásokkal – teszi hozzá a professzor. – A szervezet sokáig igyekszik egyensúlyozni, de az évek előrehaladtával kimerül ebben és ez az oka, hogy 45 év felett sorra megjelennek a krónikus betegségek. A deutériumcsökkentett víz bevitelével csökken a szomjúságérzet is. Az ideális ivóvíz, természetes zsírok és táplálékok deutériumtartalma a bő, magasabb hegyekben féltekénken lehulló ősz végi esővíz 125 ppm alatti tartományába esik [8].

Látható tehát, hogy a víz és az élelmiszer minősége, azok deutériumtartalma döntő jelentőségű a krónikus betegségek kialakulásának tekintetében. Arról már korábban írtunk, hogyan teszi tönkre a sejtek energiát előállító nanomotorjait a deutérium [9]. A szervezet több lépcsőben tud deutériummentesíteni, de ezek a védvonalak folyamatosan magas deutériumszint esetén kimerülnek és ha a deutérium eléri a sejtek nanomotorjait, sejtkárosodást idéz elő, sejtszinten indulnak el krónikus betegségekhez vezető biokémiai folyamatok. Ezt kell megelőzni, meggátolni.

A feladat nem egyszerű, mert a talaj és a víz már szinte mindenütt szennyezett, toxikus, ezeket a problémákat a gyökerüknél kell kezelni. Az agráriparban támogatni kell a vetésforgós és bioművelést, vissza kell térnünk a régi gazdaszemlélethez [5]. A glifozát már olyan helyekre is eljut az esőzésekkel, ahol sosem használták és a génmódosított termékek is így vagy úgy, mindenütt megjelennek.

Kennedy elnökjelölt vagy Florida egészségügy minisztere, dr. Joseph Ladapo professzor odáig menne Boros professzorral együtt, hogy deutériumadót vetnének ki mindazokra az élelmiszeripari termékekre, amelyeknek a deutériumszintje magas – és minél magasabb, annál nagyobb volna az adó [10]. Hasonló lenne ez, mint nálunk a „csipszadó” (11) vagy Dániában a „hamburgeradó”, csak ezúttal nem csak a kalóriát, hanem a deutériumszintet is adóztatnák. A krónikus betegségek kezelését pedig érdemes azzal kezdeni, hogy a beteg deutériumszintjét 130 ppm alá csökkentik. A deutérium csökkentésének módja a természetes és vegyszermentes ketogén táplálkozás, a mozgás és a deutériumcsökkentett víz fogyasztása – akkor, amikor szomjasak vagyunk és addig, amíg szomjúságot érzünk. Megfelelő életvitel mellett alacsonyabb a folyadékigény és kevesebb a vizelet, hiszen a szervezet nagy mennyiségben termel saját anyagcserevizet is, ami számára a legmegfelelőbb sejteken, szöveteken belüli folyadék.

Hivatkozások: