Áldás vagy átok a digitalizáció?

Nap, mint nap körülvesznek bennünket a digitalizáció, amelyek közül sok valóban rendkívül hasznos. Mérési eredmények statisztikai elemzései, gyártási folyamatok, mobileszközökön zajló távközlés, otthoni munkavégzés, online vásárlások, készpénz nélküli fizetés, egészen a digitális egészségügyi szolgáltatásokig.

A fejlődéslélektan szerint az embernek az egészséges és sikeres élethez főként emberekre, emberi kapcsolatokra van nélkülözhetetlen szüksége, méghozzá közvetlen, érezhető, megélhető formában. Már a csecsemő is szemkontaktust keres édesanyjával, utánozza annak mimikáját, felismeri illatát. És csak akkor fog egészségesen fejlődni, ha közvetlen és elegendő mértékű testkontaktust, feltétlen szeretetet, figyelmet és törődést kap szüleitől. Identitásunkat kiskorunktól kezdve meghatározza, hogy a velünk közvetlen közelségben lévő emberek mit mondanak rólunk, és, hogy mi mit mondunk nekik magunkról. Éppen ezért nagyon meglepő, hogy sokan a kontaktus nélküli kommunikációban és a test nélküli virtualitásban látják a modern társadalom megváltását – annak ellenére, hogy egyelőre senki nem tudja megmondani, miért.

Munkahelyek feláldozása a digitalizáció oltárán

A Német Szövetségi Gazdasági és Klímavédelmi Minisztérium azt panaszolja, hogy Németország a digitalizáltság terén a középmezőnybe tartozik. A minisztérium adatai szerint a németek közül „csak” 70 millióan (ez nagyjából az összes felnőtt) használják az internetet. Míg a telekommunikáció, az IT, az ingatlanpiac, a bankszektor, a biztosítási szektor és az autóipar a digitalizáltság éllovasai, más területek, pl. a hatóságok, a termelő és feldolgozó iparágak, a kereskedelem, a közlekedés, a logisztika és a turizmus, a „nagy átalakulás” szempontjából jelentős lemaradásban vannak.

Ugyanakkor szinte minden iparág dolgozói olyan, gyakori újításoknak vannak kitéve, amelyek folyamatos alkalmazkodást követelnek tőlük – ez ma a kiégés egyik leggyakoribb oka. Ezeknek az átalakításoknak nemritkán az a végső célja, hogy az adott személy munkahelye megszűnjön. A jelenlegi prognózisok szerint Németországban minden termelő foglalkozásban dolgozó és az üzletvezetésben foglalkoztatottak közül 2025-ig kb. 1,3 millióan fogják elveszíteni állasukat a digitalizálás miatt. Már csak az a kérdés, hogy ezzel párhuzamosan miért hiányzik a gazdaságból még mindig több százezer dolgozó. A Német Gazdasági Intézet adatai szerint 2023 áprilisában 308 400 dolgozó hiányzott a matematikai, informatikai, természettudományos és műszaki szakmákat tömörítő ágazatokból.

Lehetséges, hogy minden, a digitalizálásnak áldozatul eső munkahely helyett szükség lenne egy új munkahelyre IT-területen, de ez sajnos megoldhatatlan. A digitalizálás szószólói általában olyan közhelyeket pufogtatnak, mint „lépést tartani a fejlődéssel”, „nem szabad lekésni a fejlődésről”, „jövő”, „termelékenységfokozás”, „versenyképesség és haladás” – soha nem beszélnek az elégedettségről vagy a boldogságról.

„Ha egy szolgáltatás nem kerül semmibe, akkor te magad vagy a termék.”

Rengeteg, ingyenes szolgáltatást veszünk igénybe, ám egy, az IT-szektorban meghonosodott mondás így szól: „Ha egy szolgáltatás nem kerül semmibe, akkor te magad vagy a termék.” Ugyanis ilyenkor pénz helyett adatainkkal fizetünk. Minden, ingyenes applikációval jogot adunk a rendszer üzemeltetőjének arra, hogy adatot gyűjtsenek rólunk, hogy figyeljék, milyen oldalakat keresünk fel stb. Adatokat pedig már nem csak telefonunkról és otthoni számítógépünkről, hanem minden, a digitális hálózathoz kapcsolódni képes eszközről, pl. televíziós készülékről, autóról, akár egyes háztartási gépekről is gyűjtenek, sőt most már akár le is hallgatnak minket. Nem véletlen, hogy épp egy olyan termék reklámja ugrik fel a képernyőn, amiről valakivel kávézás vagy séta közben beszélgettünk. Hiába kapcsoltuk ki a telefon helymeghatározó funkcióját, valahogy mégis éppen a közelben lévő üzlet reklámja ugrik fel.

A szociális médiumok használatakor is rengeteg jogot ruházunk át a hálózat működtetőjének. Kikkel tartunk kapcsolatot, mit írunk, mit osztunk meg stb. A hálózat mindent folyamatosan ellenőriz, kiértékel, tárol és felhasznál. Jó ideje pedig már a cenzúra is megjelent a szociális hálózatok rendszerében. A politikai szempontból nem kívánatosnak tartott tartalmakat vagy fiókokat egyszerűen letiltják. Mindehhez az állam is asszisztál, a Digital Services Act és a német „demokráciát támogató törvény” jogi hátteret biztosít a cenzúrának.

A digitalizálás az egyedül üdvözítő út?

Mindeme visszásságok és torzulások ellenére úgy tűnik, mintha a legtöbben a digitalizációt tartanák az egyetlen üdvözítő útnak. A kritikusokban pedig reakciós, begyöpösödött, múltba révedő akadékoskodókat látnak. Ha a techcégek protagonistáinak hiszünk, az új, digitális világ minden problémánkat megoldja, a járványoktól kezdve a rákon, a munkaerőhiányon, a globális felmelegedésen, az éhínségeken, az elszegényedésen az energiahiányig mindent! Mint mondják, a digitalizálás megoldja az ember korlátolt gondolkodási és cselekvési képességeit.

A betegségeket biotechnológiai módszerekkel fogják leküzdeni, és az egyén élettartamát 120 évre vagy ennél is hosszabbra lesznek képesek növelni. Rafinált applikációk fognak vezérelni minden gyártási folyamatot. ezek fogják irányítani az összes járművet, szövegeket írnak, műalkotásokat hoznak létre, és megszervezik majd az emberek életét. Egész életünkön át robotok fognak bennünket kezelni, ezek gondoskodnak majd rólunk, edzenek, ápolnak, ha kell, megoperálnak. Papír nélküli világban élünk majd. Minden zökkenőmentesen zajlik, és még érintkeznünk, találkoznunk sem kell majd egymással, folyamatosan digitális rendszerek őrködnek majd felettünk, és mindent tudni fognak rólunk.

Valóban jobbá teszi életünket, ha otthon dolgozunk, ha a gyerekek otthon tanulnak, ha applikációk garmadája vesz körül, ha önvezető autóink lesznek, ha robotokkal chatelhetünk, ha órákon át okostelefonjainkat bámuljuk, ha háztartási gépeink az internetre csatlakoznak, ha az internet állandóan figyeli, mit olvasunk, mit nézünk, mit mondunk, merre járunk?

A mesterséges intelligencia a digitalizációban

A technológiai konszernek mesterséges intelligencia fogalmának állandó hangoztatásával a folyamatos, vég nélküli innováció érzetét sugallják. Ugyanakkor két, igazán fontos dolgot igyekeznek a szőnyeg alá seperni. Az egyik ilyen kérdés, hogy vajon a mesterséges intelligencia valóban intelligens-e. A másik, hogy valóban hasznos-e. Azt ugyanis már megállapították, hogy a most létező mesterséges intelligenciának nincs öntudata, és nem képes szabad, önálló gondolkodásra, kreativitásra, és érzelmei sincsenek.

Ennek ellenére Németországban 2018 óta több mint 1,6 milliárd eurót költött a mesterséges intelligencián alapuló rendszerek támogatására. Azonban a szokásos, sajtóban megjelenő szlogeneken kívül ennek az intézkedésnek sem látszik semmiféle eredménye. Vegyük például az egészségügyet. Az egészségügyi szolgáltatók és a páciensek szempontjából inkább hátrányos fejleményeket láthatunk, nem utolsósorban azért, mert a digitalizáció miatt egyre kevesebb idő marad a gyógykezelésekre. Egyelőre semmi jele annak, hogy a bevezetett elektronikus adatfeldolgozó rendszerek hatására a diagnózisok pontosabbak, a kezelések hatékonyabbak, a várakozási idők rövidebbek lettek volna, vagy általában, a gépies jellegű egészségügyi ellátórendszer emberségesebbé vált volna.

A digitalizálás csak utánozza a valóságot, de nem teremti azt meg

Az okostelefonok és okosórák állandó nyugtalanságot keltenek bennünk. A drága alaplap miatt a meghibásodott mosógépet nem érdemes megjavíttatni, az autó fedélzeti számítógépéből az adatokat csak a drága műhelyekben lehet kiolvasni, az automatizált árurendelési folyamatok rendszeresen meghibásodnak, a számítógép lefagy, a hálózatok ritkán működnek a terveknek megfelelően. A „tudományos” modellszámítások gyakran téves prognózisokat adnak. Ráadásul egyelőre nyoma sincs a javuló infrastruktúrának (beleértve a tömegközlekedési rendszereket), javuló közbiztonságnak, energiaellátásnak.

A mobilitási szektor – ami valójában a digitalizálás ideális területe lehetne – inkább stressz-forrásként és a pénzügyi és energetikai források temetőjeként működik. Kimaradt járatok, egyre rosszabb állapotú útburkolatok, állandó dugók és egyre kevesebb parkolóhely. Itt is ugyanaz a jelenség válik nyilvánvalóvá, a digitalizálás csak szimulálja, utánozza a valóságot, de nem képes azt megteremteni.

Vajon a közigazgatás és az üzleti világ digitalizálása révén valóban rengeteg erőforrást és időt takarítunk meg? Az üzleti szolgáltatók nemmel válaszolnak a kérdésre, hiszen a digitalizált adminisztráció miatt egyre kevesebb idejük marad tulajdonképpeni munkájukra. A sokat emlegetett papírtakarékosság előnyét pedig lényegében felülírja a számítógépes terminálok, szerverközpontok és végkészülékek megnövekedett energiaigénye. Gondoljuk meg, egy háztartás elektromos energiafogyasztásának 10%-át adják a standby módban lévő készülékek.

És ha mindez nem lenne elég, adataink szisztematikus tárolása nyomán egyre több az adatlopás és manipuláció, ami miatt egyre bonyolultabb védelmi intézkedésekre és jogi szabályzásra kerül sor. Ezért a dokumentáció, az adatvédelem és engedélyezési eljárások alkalmazása ma a közületeknek és magánszemélyeknek egyaránt néha hosszabb időt vesz igénybe, mint maga a védett művelet. Napjainkban a digitális bürokrácia sok területen több erőforrást és időt foglal le, mint a tulajdonképpeni munka.

Hol maradnak a digitalizáció áldásai?

Még a legokosabb szoftver sem képes egy hétre előre megjósolni az időjárást, a betegségeket vagy a földrengéseket előre jelezni, és utcákat, síneket és házakat sem képes előállítani, nem tud élelmiszert és energiát termelni, beteg fogakat kezelni, idős embereket ápolni, elégedettséget és boldogságot teremteni. Ha pedig egyszer mégis siker koronázná az emberiség fáradozását, hogy az összes, eddig csak rá jellemző képességgel és tulajdonsággal felruházza a mesterséges intelligenciát, és az élet minden területén azzal helyettesítse önmagát, végül maga az ember válna feleslegessé és tűnne el a föld színéről. Ugyanis a jól működő mesterséges intelligencia egyik első és legfontosabb felismerése az lenne, hogy egy teljesen digitális világban az ember teljesen felesleges és nélkülözhető.

Nem véletlen, hogy a home office és az otthoni tanulás a legtöbb embernél súlyos pszichológiai terheléssel és egyre romló termelékenységgel jár együtt. Ennek egyértelmű jeleit állapították meg azokban az iskolákban is, ahol a digitális rendszerek bevezetését képességhiány, és az iskolai teljesítmény romlása követte, de a nebulóknál a pszichés betegségek, koncentrációzavar és figyelemzavar inkább növekvő, mint csökkenő tendenciát mutatott. Mindeközben a technológiai cégek, a biztosítók, kereskedelmi óriáscégek és az átalakulás folyamatában részt vevő vállalkozások mesés hasznot söpörnek be. Aki ismer minket és viselkedésünket, kénye-kedve szerint befolyásolhat minket, információinkat és kommunikációnkat, azaz állandóan ellenőriz és befolyása alatt tart bennünket.

Sok területen lassan kötelezővé teszik a digitalizáció jelenlétet

Legyen szó oltási igazolásról, mobiltelefon-használatról, banki megbízásokról, egészségügyi ellátásról, hivatali ügyintézésről, formalitásokról, szoba- és jegyfoglalásokról, digitális autókról és digitalizált munkahelyekről, igazolványokról vagy készülékekről: Sok területen lassan kötelezővé teszik a digitális jelenlétet. Az Epoch Times nevű folyóirat szerint egy nagy német biztosító társaságnál dolgozó informatikus az állandó elektronikus ellenőrzés veszélyeire figyelmeztetett, ami jelenleg már tesztfázisban üzemel, és elérhető közelségbe került annak bevezetése.

A szakember szerint a digitális fedélzeti rendszerekkel felszerelt autók a nap 24 órájában, valós időben kommunikálnak a biztosítótársaságokkal, a közlekedési hatósággal, a távfelügyelettel, a rendőrséggel stb. Vezetési stílustól, időtől, sebességtől és a sofőrtől függően a biztosítást automatikusan hozzáigazítják a biztosított személyhez. Az okostelefonok, chipek és digitalizált személyi okmányok révén a hatóságok bármikor képesek (legalábbis nagyjából) megtudni, hogy éppen hol tartózkodunk. A jogosulatlan adathalászat és az adatokkal való visszaélés itt nem nagy visszhangot keltő hackertámadások formájában zajlanak, hanem teljesen észrevétlenül, a háttérben, hétköznapi tevékenységeink közben.

Digitalizáció hatásai: állandó idegfeszültség és az empátia hiánya

A digitális tevékenységek és termékek néhány év alatt világszerte behatoltak a hálószobákba és a gyerekszobákba is. Agyunkat állandóan elárasztják ingerekkel, információkkal, folyton újabbnál újabb információkra irányítják figyelmünket, és mindez napi szinten agyunk jutalmazási központját stimulálja. Agyunknak, a dopamin által vezérelt függőségi és jutalmazási rendszere szinte szünet nélkül izgalmi állapotban van. Az internet nem az életet jobbá és kényelmesebbé tevő applikációkkal, hanem videójátékokkal, filmekkel, közösségi médiumokkal, virtuális híradásokkal, online vásárlásokkal van tele – és természetesen a legtöbb ember szinte csak ezeket használja.

Mindeközben agyunk a következő, digitálisan gerjesztett jutalomingerre éhezik – aminek hatására az egyént az elmagányosodás és a teljes kimerülés fenyegeti. Az emberi kapcsolatok, a függetlenség minden online kapcsolat hatására egyre jobban gyengül, sorvad. Az American Journal of Health Promotion 2019-ben megjelent cikke (szerző: Harnais Bruce) szerint az elmagányosodás a szociális médiumok és a modern telekommunikációs eszközök használatával arányosan növekszik. A digitális aktivitással együtt járó mozgáshiány és tétlenség hatásait az otthonról dolgozók is érzik. Ők már régóta tudják, hogy a képernyő előtt nem értelmes és hasznos szolgáltatásokat vagy árucikkeket állítanak elő, amelyek a társadalom hasznára vannak.

David Graeber, a „Bullshit-Jobs” (Szar foglalkozások) című könyv szerzője szerint az emberek kb. fele teljesen értelmetlennek tartja azt a tevékenységet, amivel kenyerét keresi. Ugyanis a mozgás, a kötődés, az alkotás, a munka és a hasznosság érzete csak valamilyen nem digitális, hanem analóg tevékenység nyomán tud létrejönni. Ha ezek az analóg ingerek hiányoznak, vagy csak virtuális formában vannak jelen, annak elmagányosodás, függőség és szorongás a következménye.

2,2 millió gyereket fenyeget a függőség veszélye

Az egyik legnagyobb német betegbiztosító (Deutsche Allgemeine Krankenkasse) mérése szerint a játékfüggőség a gyerekek körében a 2019-es 2,7%-ról 2022-re 6,3%-ra, 2022-re, a közösségimédia-függőség pedig ugyanebben az időszakban 3,2%-ról 6,7%-ra emelkedett. A médiafüggőség jelenleg 2,2 német kiskorút és fiatalkorút fenyeget, vagy már érint. A függőség definíciója szerint az önkéntes elmondás a függőség tárgyáról nem lehetséges, és absztinencia esetén elvonási tünetek jelentkeznek, valamint, a függőség a beteg életének minden területét érinti. Nos, ezek szerint ma a lakosság nagyobbik része médiafüggőségben szenved. A mérések szerint a 9–19 éves korosztályba tartozók több mint 60%-a nem képes 30 percnél hosszabb ideig nélkülözni a digitális médiumokat.

Egyre világosabban látszik, hogy a digitális aktivitás időt, teljesítményt és figyelmet von el, amire az élet egyéb területein lenne szükség. Ma a legtöbb ember képtelen órákon át valamilyen konkrét tevékenységre összpontosítani: Michelangelo, Leonardo da Vinci vagy Beethoven művei, vagy a relativitáselmélet kidolgozása a digitális világban soha nem jöhettek volna létre.

A szexvideók nézése és az online-dating romantikus lenne?

A digitalizálás hatással van az ember szexuális életére és párkapcsolatára is, az internetet használók 43%-a rendszeresen felkeres pornóoldalakat. Németország a világ pornófogyasztásának 12,4%-os adatával ezen a téren a fő fogyasztók között van. A gyerekek átlagosan nyolcéves korukban nézik meg az első pornóvideót. Emellett elhalványul mindenfajta intimitás és valódi érzékiség.

A pornó mellett az online-dating, magyarul online randevúzás is rendkívül népszerű. Azonban minden egyes élmény után egyre világosabb, hogy ez a piac minden csak nem romantikus, nem biztosít semmiféle emberi közelséget, romantikát, kötődést és találkozást. Egy felmérés szerint a különféle online-dating platformok tagjainak mindössze 31%-a talál az interneten párt, akivel tartós partnerkapcsolatot tudna felépíteni.

A fentiek alapján nem csoda, hogy a digitalizálás mértékével arányosan csökken az emberek elégedettsége. A Német Boldogságatlasz 2011-es adatai szerint a németek 76%-a nyilatkozott úgy, hogy boldog. 2023-ban ez az arány 69%-re csökkent. Igaz, hogy ennek magyarázatául a napjainkban zajló politikai és gazdasági krízist is megnevezik, de ha alaposabban megvizsgáljuk a helyzetet, a digitális világ folyamatos krízishelyzetet generál.

Ki nyer mindezen, és mit súg megérzésünk?

A közvélemény-kutatások szerint a lakosság sokkal szkeptikusabban tekint a digitalizálásra, mint a kormányok, a konszernek, a médiumok és intézmények. A Friedrich Ebert Alapítvány mérése szerint az emberek 62%-a úgy véli, hogy a digitális fejlődés homlokterében nem az emberek szükségletei állnak, 40% úgy érzi, hogy a digitalizálás a háttérbe szorította őket és 72%-ot pedig kifejezetten aggaszt, hogy az internetes konszernek folyamatosan személyes adatokat gyűjtenek róluk.

Indokolt tehát némi egészséges szkepszis és távolságtartás, főként ha a digitalizálást és a mesterséges intelligenciát általános megváltásként tálalják. A történelemben eddig még minden, felülről az emberekre ráerőltetett „fejlődés” rosszul sült el, és most is gyanakodnunk kell, ha ilyesmit tapasztalunk.

Foto: Adobe Stock
Forrás: Naturarzt