A tanulás öröme-Új kezdeményezések az oktatásban

A szükség azonban találékonnyá tesz. Az utóbbi években egyre több oktatási kezdeményezés jött létre, és a már meglévők iránt is nő az érdeklődés. Mielőtt ezeket áttekintenénk, érdemes átgondolni, valójában hogyan tanulunk, és a jelenlegi iskolarendszer ennek miért nem felel meg.

Hogyan tanulunk?

A legkülönfélébb módokon tanulunk. A legsikeresebb tanulási módszer, ha lelkesedéssel érdeklődünk egy téma vagy cselekvés iránt (tánc, éneklés stb.). Ha valami lelkesít minket, akkor valósággal magunkba szívunk minden információt, amit csak találunk róla. A tanulás legtermészetesebb formája pedig a játék közbeni tanulás, előzetes szándék nélkül. Az állatoknál is megfigyelhetjük. Ha egy ideig nézzük az állatkölyköket, feltűnik majd, milyen játékos módon tanulnak. Hasonló a helyzet a gyerekekkel is. Ez azonban nem tanulási játékokat jelent, amiket a felnőttek találtak ki, hanem spontán, a gyerek által kezdeményezett, szabad játékot.

Aztán ott van az a tanulás, amit szerelemből, jutalomért teszünk meg, vagy azért, hogy általa jobban kötődjünk egy adott személyhez. Ez történik, amikor például a diákok nagyon szeretnek egy pedagógust, vagy a szüleiket akarják lenyűgözni. Végül tanulhatunk félelemből is, bár ez nem tartós, és nem is javasolható.

A tanár hét leckéje

John Taylor Gatto a következőképpen írja le ezeket a leckéket:

Az összezavarodottság a tanár első leckéje, mivel minden egyes megtanítandó egység ki van szakítva az összefüggéseiből. Gatto ezt kapcsolat- és kötödésmentességnek nevezi. Ez azt jelenti, hogy nincs a tantárgyakon átnyúló tanulás, hanem minden egyes tantárgy önmagában áll.

A következő lecke a társadalmi rétegződés. Ez azt jelenti, hogy minden egyes diákot besorolnak valamilyen iskolai szintre. Ez Németországban főként a negyedik osztály végén érzékelhető, amikor eldől, a gyerek szakiskolában vagy gimnáziumban tanul-e tovább.

A harmadik lecke az érvényesség. Ez a tanítás szoros időbeli korlátaiban nyilvánul meg. Minden egyes óra, függetlenül attól, mennyire élvezik a gyerekek, pontosan ugyanakkor ér véget, amikor megszólal a csengő. Ezzel minden munka elveszíti az értékét, hiszen a csengőé a legfontosabb parancs, és a diákok elveszítik a kedvüket, hogy bármiben is elmélyedjenek.

A következő összetevője a tanár munkájának az érzelmi függőség. Ezt az mutatja, hogy ha a diák jól teljesít, a tanártól csillagot vagy smiley-t kap, ha rosszul, akkor megbüntetik. Ezek az értékelések pedig a tanár saját mérlegelésétől függenek, és attól, mennyire érzi szimpatikusnak az adott tanulót.

A következő szempont az intellektuális függőség. A tanárnak mindig igaza van. Az iskolában az a gyerek kap jó jegyet, aki visszaadja a tanár – és a szakértők – véleményét. Ez társadalmi méretekben is megmutatkozik, hiszen arra várunk, hogy a szakértők megmondják nekünk, mit csináljunk.

A hatodik lecke, amit Gatto említ, a labilis önbizalom. A tanulókat folyamatosan értékelik és megítélik. Amikor közeleg az év végi bizonyítványkiosztása, a gyerekek idegesek lesznek, és ha rossz a bizonyítványuk, nem mernek hazamenni.

A hetedik lecke Gatto szerint az, hogy „nem lehet elbújni”. Az iskolában nincsen privát szféra a gyerekek számára. A tanórákon és a szünetekben egyaránt folyamatos megfigyelés alatt állnak. Még otthon is a házi feladatukat kell csinálniuk, és ez a szabadidejük rovására megy.

A rejtett tanterv

Az állami iskolákban nem éppen gyerekbarát az oktatás. John Taylor Gatto amerikai pedagógus a témáról szóló könyvében (Dumbing us Down – Elbutítanak minket) részletesen leírja, milyen leckéket tanulnak meg a gyerekek öntudatlanul az állami iskolában. Ezeknek a leckéknek a célja az, hogy a gyerekeket alkalmazkodó, normákhoz igazodó felnőttekké fejlessze, akik beilleszkednek a fennálló rendszerbe. Első látásra a kijelentései kissé durváknak tűnnek. Ha azonban átgondoljuk őket, be kell látnunk az igazságtartalmukat, és ez azt követeli tőlünk, hogy azonnal megváltoztassuk az iskolákat.

Már létező alternatív iskolák

A konzervatív állami iskolák mellett ma már világszerte léteznek jól ismert alternatív intézmények is, például a Waldorf-, a Montessori vagy a Sudbury iskolák. Ezeket az állam engedélyezi ugyan, de a működésüket csak részben finanszírozza, ezért tandíjat kell fizetni bennük, és gyakran nem könnyű átmenni belőlük más iskolákba. Németországban a Waldorf- és a Montessori-iskolák általában messzemenően igazodnak a hivatalos tantervekhez, bár egyéb tárgyakat is kínálnak. A fő cél a gyerekek személyes és társadalmi fejlesztése, és az oktatás formája teljesen konkrét, alternatív képzési koncepcióhoz igazodik. Az iskola többnyire elismert záróbizonyítványt ad, mint az érettségi.

A Sudbury iskolák demokratikus rendszerükkel tűnnek ki, amelynek keretében minden diáknak van egy szavazata az iskolai gyűléseken. Ez azt jelenti, hogy a diákok az iskolai szabályokat a tanárokkal együtt dolgozzák ki, és hozzászólhatnak a személyzeti és háztartási kérdésekhez is. Ezen kívül a gyerekek teljesen szabadon osztják be a tanulási idejüket, és maguk dönthetik el, mit és kivel akarnak tanulni. Arra nézve sincsenek előírások, meddig kell elsajátítaniuk egy-egy konkrét tanegységet. Ennek ellenére számos diák a tanév végén úgy dönt, hogy egy „szabályos” iskolában államilag elismert záróbizonyítványt szerez.

Mindenféle oktatási intézménytől függetlenül otthon is lehet tanulni

A magántanuló

A magántanulók az iskolai rendszertől függetlenül tanulnak. Erre számos európai országban lehetőség nyílik, Ausztriától Dánián át Írországig, Németországban azonban legalább 12 iskolai évet egy államilag elismert vagy engedélyezett intézményben kell eltölteni. A magántanulói státuszt engedélyező országokban eltérő szabályozások élnek arra vonatkozólag, hogyan kell igazolni a kitűzött oktatási célok teljesítését. Magyarországon a korábbi magántanulói jogviszony helyett úgynevezett egyéni munkarendet lehet kérelmezni, és ha a tanulót felmentették az alól, hogy részt vegyen az iskolai órákon, akkor félévkor és a tanév végén minden tantárgyból osztályozó vizsgát kell tennie.

Ausztriában például minden iskolaév végén vizsgát kell tenni az adott év tananyagából. Az osztrák freilerner.at egyesület, amely a szabad és önállóan meghatározott oktatás fejlesztését tűzte zászlajára, ennek a tanulásnak számos előnyét emeli ki. Például a belső motiváltságot, az informális tanulást és az egyéni fejlődést.

Belső motiváltság esetén a vágy, hogy valamit megtanuljunk, belülről jön. Ez a belső motiváltság valamennyi emberben természetes módon megtalálható. Minden gyerek meg akar tanulni beszélni vagy járni. Ez a belülről jövő indíttatást csak a felnőttek beavatkozása és magatartása blokkolja később.

Az informális tanulás azt jelenti, hogy a dolgokat összefüggéseikben látva tanuljuk meg. Ez többnyire automatikusan történik meg a hétköznapi tevékenységek vagy játék során. Ezen kívül az ember bizonyos dolgokat eltérő életkorban és egyéni sebességgel tanul meg. Az egyéni fejlődés tehát specifikus, és éppen ezért nem tűnik jó ötletnek az az iskolai rendszer, amely az azonos életkorú gyerekeket, bár a tudásuk eltérő, mégis ugyanabba az osztályban sorolja be. Az alternatív iskolák éppen ezért kínálnak vegyes életkorú csoportokat.

A fennálló oktatási rendszer és az egyéni, szabad tanulás között vernek hidat olyan kreatív személyiségek, mint például Ricardo Leppe.

Ricardo Leppe – az osztrák oktatás úttörője

Az osztrák fiatalember, Ricardo Leppe egy ideje a gyerekekhez igazított képzést kínál WissenSchafft Freiheit nevű egyesületével (A szabadság tudománya – a tudás szabadságot teremt). Mivel ő maga is autodidaktaként nőtt fel, hamar foglalkozni kezdett a tanulással és az oktatással, és számos előadást tartott az iskolákban. Ennek következményeként a gyerekekkel együttműködve találja ki, mi az, amit a diákok az iskolától és a tanároktól elvárnak. Tapasztalatai alapján jött létre az a koncepció, amely szerint a jövő iskolája két lépésben alakulhat ki.

Az oktatási rendszertől ugyanis nem várhatjuk el, hogy egyik napról a másikra megváltozzon. A tanulók dolgának megkönnyítésére Leppe olyan módszereket ajánl, amelyekkel a tanterv aktuális tananyaga átadható. Ezt a célt szolgálják a testvérével, Elias Leppével közösen a YouTube-ra feltöltött videóik. De a diákok számára ingyen letölthető videók találhatók meg az all4brain.com weboldalon is, ahol a gyerekek új módszerekkel tanulhatnak meg például számolni. Hogy a tanulás jól működjön, ahhoz Leppe szerint kötődésre, érzelmekre és örömre van szükség. A hatékony tanulás időkímélőbb is, ezért jut idő egyéb, az iskola utáni életre felkészítő tárgyakra is, amelyek a testet, a szellemet és a lelket egyaránt célozzák.

A második lépésben, amennyiben a társadalom nagyobb része nyitottá válik a változásokara, akkor új iskolai formák jöhetnek létre. Itt a központi kérdés a kreativitás, a bizalom és a rendszeres kommunikáció a gyerekekkel. A tantervnek ugyanis abból kell összeállnia, amit a gyerekek meg akarnak tanulni, és nem abból, amit a felnőttek fontosnak gondolnak a gyerek fejlődése szempontjából. Az iskolák és a tantervek folyamatos jobbítását és fejlesztését az adott iskolában rendszeresen megtartott projekt- és értékelési hetek garantálják. Ezen során a gyerekeknek biztosítani kell, hogy elmondhassák a véleményüket és előállhassanak az ötleteikkel. Ezen kívül azt is a diákoknak kell eldönteniük, jónak találnak-e egy adott pedagógust vagy sem, és meg akarják-e tartani. Ennek eldöntése többé nem lehetne a felnőttek – például az igazgató – feladata.

Élvezni a tanulást

További oktatási kezdeményezés a Lernlust Jetzt! (kb. Élvezni a tanulást), amelynek a célja erősíteni a kapcsolatot a tanárok, diákok és szülők között, és ezáltal erősíteni, vagy megtartani a tanulásban lelt örömet. Németországban olyan szervezet is létezik, amely az otthoni tanuláshoz ad tanácsot a szülőknek, és tanfolyamokat is szervez nekik.

Addig semmi nem fog változni, amíg mind több szülő fel nem ismeri a helyzet problémáit, és nem kötelezi el magát az oktatási rendszer megváltoztatása mellett. Ehhez fontos lépés lehetne az alternatív iskolák szaporodása. Minél több ember szerez tapasztalatokat ezekkel, annál magától értődőbb lenne a társadalmi gondolkodás nyitottabbá válása.

Fotó: Adobe Stock

Forrás: Raum und Zeit