Legaszténia, az „olvasási és helyesírási betegség”
A helyesírási problémás gyerekek az iskolában gyakran azt tapasztalják, hogy kirekesztik őket, és kívülállónak érzik magukat. Kineveti őket a többi gyerek, mert a legegyszerűbb szavakat is rosszul írják. Szidják őket a tanárok és a szüleik, amiért nem igyekeznek eléggé. Lenézi őket a társadalom, amiért ilyen buták, hiszen a hétköznapi gondolkodásban a helyesírási képességek és az intelligencia közé általában egyenlőségjelet tesznek. Holott a legaszténia tüneteiben érintettekk igen jó társaságban találhatják magukat. Számos híres színész, politikus, író tartozik ide, Tom Cruise-tól, Dustin Hoffmanntól és Whoopi Goldbergtől kezdve Robbie Willamsen át Gusztáv svéd királyig és három gyermekéig. De hasonló gondokkal küzdött Alfred Hitchcock, Walt Disney vagy Francois Mitterand.
Felhívás a politikusokhoz
A legaszténiásoknak gyerek- és fiatalkorukban egyáltalán nem adják meg az egyenlő esélyeket, holott az érintettekért küzdő szakembereknek régi követelésük már ez. A nem kielégítő iskolai szabályozás és főleg a meglévő szabályok szem elől tévesztése odavezet, hogy az érintett gyerekek szociális fejlődése korlátozott. Ez pedig olyan hiba, amelyet később nehéz helyrehozni.
Világszerte az emberek 4-5 százaléka tartozik a legaszténiások közé. Mivel a legaszténia egyfajta neurobiológiai zavar talaján alakul ki, az illetőt élete végéig elkíséri, ha nem tesznek ellene következetesen.
A terápiás módszerek és az iskolai tréningek nagyon sok időt emésztenek fel.
Az érintetteknek nagyon nehezükre esik nemcsak a helyes-, hanem a szépírás is, és az idegen nyelvekkel még az anyanyelvüknél is sokkal nehezebben boldogulnak. Rossz jegyeket szereznek már az alapoktatásban is, és még nehezebben jutnak tovább a felsőoktatásba. A tanárok a legritkább esetben mutatkoznak megértőnek a legaszténiások iránt, akik között nemritkán feltűnően magas intelligenciaszintű is akad. A szakemberek szerint az ilyen gyerekek 70 százalékánál téves értékelést adnak a pedagógusok, és megsértik a gyerekek méltóságát.
Európában már vannak olyan országok, ahol figyelembe veszik a legaszténiások eltérő adottságait, és úgynevezett „hátránykiegyenlítésben” részesítik őket. Ez azt jelenti, hogy a vizsgakörülményeik eltérőek, például számítógépet használhatnak vagy nagyobb méretű írószereket. Olyan hely is előfordul, ahol anélkül fejezhetik be az iskolát, hogy helyesírási képességeiket értékelték volna. Több toleranciát jelen pillanatban nem várhatnak a társadalomtól.
Mi valójában a legaszténia?
A feltételezések szerint a legaszténiás embereknél az agy információs feldolgozó munkája szenvedett zavart. Esetükben nem működnek megfelelően az agynak azok a területei, amelyek a betűk és a számok feldolgozásáért, a nyelv és a beszédhangok megkülönböztetéséért felelősek.
A szindróma kialakulásáért gyakran több tényező is felelős. A gyerekeknél az esetek többségében genetikailag meghatározott hajlam figyelhető meg. Így például a súlyos legaszténiában szenvedő gyerekeknél nemritkán áll fenn egy bizonyos gén megváltozása.
Az egyelőre nem tisztázott, hogyan járul hozzá a gén változása a legaszténia kialakulásához.
A feltételezések szerint további tényezőkként szóba jöhetnek még a terhesség vagy a szülés alatt fellépett sérülések. Ezzel szemben a zavar kiváltásában a szülői ház és a gyerek környezete kisebb jelentőséggel bír.
Az olvasási nehézségekkel küzdő gyerekek számára problémát jelent egy szöveg hangos felolvasása, gyakran kihagynak sorokat a szövegből, és általában véve is igen lassan olvasnak. Az olvasottakat nem az értelmüknek megfelelően hangsúlyozzák. Felcserélik a szavakat a mondaton belül vagy a betűket a szavakon belül. Ezen kívül rosszabbul értik meg, miről is szól a szöveg, nem világosak számukra a szövegen belüli összefüggések, és a tartalmat csak nehezen tudják visszaadni.
Helyesírási nehézségeik abban mutatkoznak meg, hogy egy szón belül összecserélik a betűket, a legtöbbször a b-d és a p-q betűpárokat. Egy szón belül felcserélik a betűk sorrendjét, kihagynak betűket vagy rossz helyre illesztik be. A hasonlóan hangzó betűket ugyancsak felcserélik: összetévesztik például a d és t, vagy a g és k hangokat (zöngés-zöngétlen párok). Jellemző, hogy ugyanazt a számukra nehézséget okozó szót újra és újra rosszul írják le.
Mit tehetnek a szülők?
Az érintett gyerekek szülei a következő kérdéseket szokták a leggyakrabban feltenni, a szakemberek pedig a következő válaszokat adják:
1. Nem vagyok biztos benne, hogy a gyerekemnek legaszténiája van. Mit tegyek?
A problémát először a gyerek tanítójával beszélje meg. Utána az iskolai pszichológushoz is fordulhat.
2. A nevelési tanácsadóban nem tudtak segíteni, nem tudják, hol lehetne a gyereket megvizsgáltatni. Kivel beszélhetek?
Forduljon a gyerekorvoshoz. Tőle kérjen beutalót olyan gyerekpszichiáterhez, aki el tudja végezni a megfelelő vizsgálatot és diagnosztizálni tudja az esetleg fennálló legaszténiát.
3. Ma beszéltem a fiam tanítónőjével. A gyerek harmadikba jár, és súlyos problémái vannak a helyesírással. A pedagógus szerint majd kinövi, csak várjak türelemmel. Meddig várjak?
Ha a gyerek harmadikos korára nem tanult meg helyesen írni és súlyos problémái vannak, akkor a lehető legsürgősebben diagnosztizáltatni kell. A legaszténiát ugyanis nem lehet „kinőni”, annál jobban erősödik viszont a gyerekben a kudarcélmény. A gyerek a folyamatosan tapasztalt kudarcokhoz igazítja majd a magatartását, és végül úgy fogja érezni, túl buta mindenhez.
4. A fiam nagyon sok helyesírási hibát ejt az angolban is, pedig a szavakat megtanulta. Hogyan segíthetek neki?
Beszéljen az angoltanárával. Jó lenne, ha a gyerek tudását alapvetően szóban mérnék le. A szabályozás eltérő lehet, tanácsos az iskolában is kérni, hogy a gyerek tanulási nehézségeire az idegen nyelveknél is legyenek tekintettel.
Fotó: Adobe Stock
