A zene okossá tesz

A gyer­me­kek kö­zül negy­ve­nöt ze­ne­ka­ri tag volt és ze­nél­ni ta­nult va­la­mi­lyen hang­sze­ren, má­sik fe­lük nem ka­pott ze­nei kép­zést. A teszt so­rán a gye­re­kek­nek fel­so­rolt sza­va­kra kel­lett vissza­em­lé­kez­ni­ük. A vizs­gá­lat so­rán ki­de­rült, hogy a ze­né­lő gyer­me­kek jó­val több szó­ra em­lé­kez­tek, mint a ze­nei­leg kép­zet­le­nek. Egy év múl­va sor ke­rült az össze­ha­son­lí­tó vizs­gá­lat­ra: a to­vább­ra is ze­né­lő, ill. ze­nét ta­nu­ló gyer­me­kek még jobb tel­je­sít­ményt nyúj­tot­tak, mint az el­ső tesz­ten. Ez­zel szem­ben azok, akik idő­köz­ben ab­ba­hagy­ták a ze­né­lést, to­váb­bi tel­je­sít­mény­ja­vu­lás nem volt ki­mu­tat­ha­tó. Azon­ban még min­dig job­ban tel­je­sí­tet­tek, mint a ze­nei­leg kép­zet­len kon­troll­cso­port tag­jai. A zene tehát okossá tesz.

Az ilyen fe­lis­me­rés ze­ne prof. dr. Hell­muth Pets­che, a Bé­csi Egye­tem ok­ta­tó­ja fü­lei­nek.
A pro­fesszor neu­ro­ló­gus, és 5 éves ko­rá­tól zon­go­rá­zik. Évek óta az agy ak­ti­vi­tá­sát ku­tat­ja EEG-hul­lá­mok se­gít­sé­gé­vel. Vizs­gá­la­tai sze­rint a ze­ne egyér­tel­mű­en ja­vít­ja a kre­a­tív gon­dol­ko­dást. Ő és ku­ta­tó­cso­port­ja szig­ni­fi­káns vál­to­zá­so­kat tud­tak ki­mu­tat­ni a kí­sér­le­ti sze­mé­lyek EEG-hul­lá­ma­in ze­ne­hall­ga­tás köz­ben. A ze­ne fel­dol­go­zá­sá­ban mind­két agy­fél­te­ke részt vesz, de bi­zo­nyos fre­kven­ci­ák kü­lö­nö­sen. Pets­che pro­fesszor ta­nult ze­né­sze­ket és lai­ku­so­kat vizs­gált bi­zo­nyos ze­nei da­ra­bok hall­ga­tá­sa köz­ben. Ki­de­rült, hogy a gam­ma-fre­kven­cia­tar­to­mány­ban (kb. >30 Hz) két, egy­más­tól tá­vo­li agyi te­rü­let in­ten­zív koo­pe­rá­ció­ját idé­zi elő. Lai­ku­sok­nál – va­la­mint szö­veg­hall­ga­tás köz­ben – ez a koo­pe­rá­ció nem volt meg­fi­gyel­he­tő. A gam­ma-fre­k­ven­ciá­jú agy­hul­lá­mok je­len­tős sze­re­pet ját­sza­nak a kog­ni­tív te­vé­keny­ség­ben, te­hát az ész­le­lés­ben és az ész­lel­tek fel­dol­go­zá­sá­ban.

Ja­vu­ló ma­te­ma­ti­kai tel­je­sít­mény a zene által

A ze­ne más irá­nyú po­zi­tív ha­tá­sát is több vizs­gá­lat­tal si­ke­rült alá­tá­masz­ta­ni: a ze­né­szek job­bak ma­te­ma­ti­ká­ból, kon­kré­tan a tér­ben va­ló eli­ga­zo­dást igény­lő fe­la­da­tok meg­ol­dá­sá­ban. E té­ren ki­emel­ke­dők vol­tak a sváj­ci Ernst Wal­de­mar We­ber ku­ta­tá­sai, aki egy, a té­má­ról szó­ló köny­vé­ben azt ajánl­ja, hogy a kö­zis­me­re­ti tan­tár­gyak óra­számá­nak ro­vá­sá­ra nö­vel­jék meg a kész­ség­tár­gyak, fő­képp az ének-ze­ne óra­számát. Ezt más ku­ta­tók ered­mé­nyei is alá­tá­maszt­ják. Pets­che pro­fesszor egye­tért: „A ze­ne­ok­ta­tás egyér­tel­mű­en nö­ve­li az in­tel­li­gen­cia­szin­tet. Kö­zis­mert, hogy az edzés ha­tá­sá­ra az edzett szerv tel­je­sít­mé­nye nö­vek­szik. Ez ter­mé­sze­te­sen igaz le­g­össze­tet­tebb szer­vünk, az agy ese­té­ben is. Ál­lan­dó ki­hí­vá­so­kra, fe­la­da­to­kra és edzés­re van szük­sé­ge, hogy op­ti­má­lis tel­je­sít­ményt nyújt­has­son. Rá­adá­sul azt is tud­juk, hogy agyunk plasz­ti­ci­tá­sa, az a ké­pes­sé­ge, hogy mi­nél több in­for­má­ci­ót fo­gad­jon be és dol­goz­zon fel, gyer­mek­kor­ban a leg­na­gyobb.

Az egyén­re gya­ko­rolt po­zi­tív ha­tá­son túl­me­nő­en a ze­né­lés ter­mé­sze­te­sen ked­ve­ző­en hat az osz­tály­kö­zös­ség­re is.”

Pets­che pro­fesszor sze­rint a zene ­hall­ga­tása agy­tré­ning­nek te­kint­he­tő, ha ak­tív hall­ga­tás­ról és nem passzív hát­tér­ze­ne-hall­ga­tás­ról van szó: „A ze­ne­hall­ga­tás a ze­né­lés passzív for­má­ja. Az ak­tív ze­ne­hall­ga­tás azt je­len­ti, hogy ze­nei em­lé­ke­in­ket és elvá­rá­sa­in­kat össze­han­gol­juk. Olyan ez, mint ami­kor egy rés­re nyi­tott ab­la­kon te­kin­tünk ki egy ro­bo­gó vo­nat­ból: Ilyen­kor a lá­tott tá­jat össze­ha­son­lít­juk az­zal, ami­re szá­mí­tunk. Eh­hez egy­más­tól tá­vol eső agy­kér­gi te­rü­let együtt­mű­kö­dé­se szük­sé­ges.”

Csu­pa kis Mo­zart?

A ku­ta­tá­si ered­mé­nyek fé­nyé­ben nem cso­da, ha a sza­k­ér­tők egy­re han­go­sab­ban kö­ve­te­lik az is­ko­lai ze­ne­ok­ta­tás bő­ví­té­sét. En­nek meg­va­ló­sí­tá­sá­hoz még nem ér­kez­tünk el.

Sok szü­lő, aki ve­gyes ér­zel­mek­kel gon­dol visz­sza sa­ját gyer­mek­ko­ri ze­ne­ta­nu­lá­si él­mé­nye­i­re (vég­te­len szol­fé­zsó­rák és gya­kor­lás), ta­lán ar­ra gon­dol, hogy a mai gye­re­ke­ket nem is ér­de­kli a ze­ne. Nos, az ada­tok vi­lág­szer­te nem er­re utal­nak. A ze­ne­is­ko­lák­ba já­ró gyer­me­kek száma az EU-ban év­ről év­re nő. No­ha a klasszi­kus­nak mond­ha­tó zon­go­ra már nem olyan ked­velt, mint ré­geb­ben, de a kis­gyer­mek­ko­ri ze­ne­ok­ta­tás és a gyer­mek­tánc­ta­nu­lás an­nál na­gyobb köz­ked­velt­ség­nek ör­vend.

Oszt­rák ze­ne­pe­da­gó­gu­sok sze­rint az is­ko­lai ana­li­ti­kus és kog­ni­tív ele­mek túl­hang­sú­lyo­zá­sá­val sza­kí­ta­ni kell, hogy az is­ko­la „ok­ta­tó­gép­ből” át­ala­kul­has­son ru­gal­mas és gyer­mek­köz­pon­tú élet­tér­ré. A tánc­nak, a ze­né­nek, a fes­tés­nek és a szín­ját­szás­nak az ál­ta­lá­nos kép­zés és tu­dás­kincs ré­szé­vé kell vál­nia.

Fotó: Adobe Stock