Lovasterápia

Sokan vágynak nyugodtabb, békésebb hétköznapokra. Ez sajnos többnyire csak nyaralás, szabadság ideje alatt adatik meg. A hétköznapokban a munka, a család és a párkapcsolat komoly kihívások elé állít bennünket. Az állandó elérhetőség miatt sokan úgy vélik, hogy a nap huszonnégy órájában kapcsolatban kell lenniük munkatársaikkal, üzletfeleikkel, barátaikkal és ismerőseikkel. A rohanásban az élet valósággal elszáguld mellettünk.

Mindennapi feladatainkat annak reményében végezzük, hogy a következő hétvégén vagy szabadság alatt újra feltölthetjük lemerült energiaraktárainkat. Minden kellemetlenséget igyekszünk elhárítani, elfojtani, csak hogy ne kelljen velük foglalkoznunk. Életünkben a racionalitásé a főszerep, az érzelmek háttérbe szorulnak. Gépiesen teljesítjük kötelességeinket, végezzük feladatainkat, és közben reménykedünk, hogy senki sem les be a „kulisszák mögé”.

Kérdés csupán, vajon ezzel az életmóddal rátalálunk-e a vágyott benső békére és nyugalomra. Valójában egyre inkább eltávolodunk a bennünk rejlő energiáktól, kimerülünk, elfáradunk, kiégünk és kiüresedünk. Fontos tehát időben kiszállni a mókuskerékből, és életünket gyökeresen átalakítani, hogy a nyugalom és a benső béke végre mindennapjaink része lehessen. De vajon hogyan? Miként tudnánk kapcsolatot teremteni saját benső világunkkal, legbelsőbb érzéseinkkel? Hogyan tekintsünk saját álarcunk mögé, hogy felismerhessük a bennünk rejlő lehetőségeket és képességeket? E kérdések megválaszolásában sokat segíthetnek az állatok, például a lovak, akiktől van mit tanulnunk. Miért pont a lovaktól? Nos, azért, mert a ló rendkívül szelíd, csalhatatlan intuíciójú állat, amely figyelmünket önmagán keresztül saját magunkra irányítja.

A ló saját érzelemvilágunk tükre

A ló ösztönlény, soha nem racionális, sokkal inkább érzelmi alapon reagál a külvilágra. Eredetileg vadon élő zsákmányállat volt, amely kifejlesztette magában a képességet, hogy ösztönösen meg érezze egy másik lény érzéseit, szándékait, és ha szükségesnek érezte, menekülőre fogta a dolgot. A vadonban élet és halál felől döntött, hogy nagy távolságból felismerje, vajon éhes vagy jóllakott ragadozó van-e a közelében. Ez az ösztön a faj túlélésének záloga, amit szelíd háziállatként is megőrzött. A lovakkal kísért pszichoterápia az állat e tulajdonságát hasznosítja.

Hiába tűnik valaki nyugodtnak, a ló csalhatatlanul észleli az illető lelke mélyén fortyogó vulkánt, és annak megfelelően reagál rá. A lóval foglalkozó terapeuták éppen ezért azt mondják, a ló lelkünk, érzelmeink tükre, és maga a páciens is bepillanthat a „színfalak mögé”. A ló viselkedését megfigyelve megtapasztalhatjuk, valójában milyenek vagyunk – szerepektől, kondicionált viselkedésmintáktól mentesen.

Bátorság, erő és életöröm – ezzel ajándékozza meg az embert a ló

A ló természetes, ösztönös viselkedése sok terápiás helyzetben értékes segítséget jelent, ugyanis a ló önkéntelenül is az ember fontos, aktuális panaszai hátterében álló élettémáira irányítja az egyén figyelmét. Mint említettük, ez főként a tisztázatlan eredetű pszichoszomatikus panaszokban szenvedőkön segíthet a baj gyökerének feltárásában.

Az elfojtott érzések felszínre hozásával és elfogadásával fokozatosan megszűnnek a testi panaszok is. Hasonlóan jó hatásfokkal alkalmazható a lovasterápia a különféle szorongásos, depressziós hangulatzavarok, illetve kiégés kezelésében is. A lóval való foglalkozás nyomán a páciens életébe visszatér az erő, a jó hangulat és az életöröm. Főként a gyerekek reagálnak kifejezetten pozitívan a lóra, amely előítéletek nélkül azonnal elfogadja őket olyannak, amilyenek. Ez a feltétel nélküli elfogadás rendkívül pozitívan hat a gyerekekre, aminek köszönhetően a terápia is sokkal eredményesebb lehet. A lovak jelenlétében folyamatos belső érzelmi dialógus alakul ki állat és ember között.

A tudatosság hatására enyhül a lelki kimerültség

A ló képes feltárni az elfojtott, megtagadott érzelmeket és a külvilág kényszerítő hatására felvett szerepeket és mintákat, aminek látványos példája a következő eset: egy 48 esztendős tanár hónapok óta deréktáji fájdalmaktól és alvászavarban szenvedett. Munkáját gépiesen, örömtelenül végezte, ami természetesen igen rossz hatással volt a közte és diákjai között fennálló viszonyra is. Korábban soha nem került lovak közelébe, de nyitott volt a terapeuta javaslatára, hogy a kezelésbe vonjanak be terápiás állatként lovat. A lóval kísért pszichoterápia során a páciens soha nem ül fel a ló hátára, mindig a talajon tartózkodik. Az első találkozásra a lóval mindig a karámban kerül sor, az állat szabadon mozoghat, nincs rajta zabla, sem kantár vagy vezetőszár. A tanár azt a feladatot kapta, hogy kövesse a lovat két-három lépés távolságból, anélkül, hogy hozzáérne.

Egyetlen segédeszközt használhatott, egy botot. A lovat azonban tilos volt bármilyen módon megérinteni a bottal vagy akár kézzel. A ló mögött haladt volna, és a bottal eleinte csak enyhén, később egyre erősebben a földre csapott, hogy azzal mozgásra késztesse az állatot. Azonban a ló fittyet hányt rá, és nyugodtan tovább legelt. A terápia eme fázisában a páciens igen intenzíven konfrontálódik a lelkéből feltörő érzésekkel. Teljesen tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érzi magát, hiszen semmilyen segédeszköze nincs, amivel megoldhatná a feladatot, amit kapott. Minden igyekezete kudarcba fullad. A következő, a terapeuta által közvetített tudatosítási folyamat jelentős változást idéz elő.

A gyakorlat régi, elfeledett vagy inkább elfojtott gyermekkori traumákat hoz felszínre. Ezek a fájdalmas emlékek már gyermekkorában is azt sugallták neki, hogy alkalmatlan, felesleges, értéktelen. A felismerés hatására lassan kezdi felismerni a gyermekkori élményei és aktuális élethelyzete közötti párhuzamot. A blokkolt, elfojtott és a tudatalatti sötétségébe száműzött érzéseket érdekes módon rendkívül élesen tudjuk észlelni és ismét tudatosítani. Ennek hatására énünknek ezek az eddig homályban lévő részei az emberi létezés mind a négy – a fizikai, mentális, emocionális és spirituális – szintjén tudatosodnak. Az élmény, a tapasztalat annyira éles és pregnáns, hogy lehetetlen nem tudomást venni róla. A terápia hatására a tanár elindult a gyógyulás útján.

A lovasterápia felszínre hozza az elfojtott érzéseket

Érdekes megfigyelés, hogy a lovas- pszichoterápia során a lóval való foglalkozás mindig kizárólag azokat az elfojtott érzéseket és gondolatokat hozza a felszínre, amelyeknek a páciens aktuális élethelyzetéhez köze van, és amelyek gátolják személyiségének további fejlődését. Miután felkerülnek a tudat szintjére, sikerül elfogadni azokat, megerősödünk, megszabadulunk félelmeinktől és szorongásainktól, a harag vagy a bánat érzésétől, és személyiségünk tovább tud nőni.

A következő ülések alkalmával a lóval való foglalkozás segítségével a páciensnek sikerült elfojtott érzéseit elfogadni és pozitív módon transzformálni. A kezelést vizualizációs és légzéstechnikák egészítették ki, amelyek tovább gyorsították a gyógyulás folyamatát. A kezelések során folyamatosan jelen voltak a lovak, amelyek világosan és egyértelműen tükrözték a végbemenő változásokat. Az eleinte nehéznek tűnő feladatokat egyre könnyebben oldotta meg, és közben érezte, hogy az állattal való foglalatosság könnyedséggel és örömmel tölti el a lelkét.

A hétköznapjaiban felmerülő krízishelyzetek megoldására új módszereket, technikákat tanult. Lelki egyensúlyának visszanyerése után lassan derékfájdalmai is megszűntek, és az éjszakát sem forgolódással, hanem alvással töltötte. Felismerte a test, szellem és lélek közötti kapcsolatot. Kollégái és felesége is észrevették a személyiségében végbemenő pozitív változást. Legfontosabb élménye azonban az volt, hogy a lóval való foglalkozás nem csak a terápiás foglalkozás során nyújtott segítséget és támogatást, hanem egész további életére kihatással van.

Fotó: Adobe Stock