Az érintés csodája

Minden ember vágyik a gyengédségre és a szeretetre – tudatosan vagy tudattalanul. Aki élete korai szakaszában gyakori érintés nélkül kénytelen élni, például csecsemő- vagy kisgyerekkorban, az később még sokkal inkább vágyik majd a testi kontaktusra. Sok felnőttre jellemző azonban, hogy élete során lassan csökken benne az a képesség, hogy más embereket megérintsen és ezzel közelséget teremtsen. Még akkor is előfordulhat ez, ha az illető fiatalkorában normális módon átélte a testi érintkezést és a fészekmeleget.

A testi kontaktus egy szerelmespár két tagja vagy az anya és gyermeke között normálisnak számít, és társadalmilag teljesen elfogadott. Ezen senki nem is csodálkozik. Ezzel szemben az olyan érintések, mint a simogatás, az ölelés vagy akár csak a kézfogás – történjen bár azonos vagy különneműek között – a mi társadalmunkban már nem annyira magától értetődő.

Számos déli országban a testi kontaktus a világ legtermészetesebb dolga. Fiatal és idős, családtagok és barátok, de néha még vadidegenek is gátlás nélkül átölelik egymást, tekintet nélkül a nemükre. Senki nem gondol közben semmi rosszra. Ez a fajta érintés számukra egyszerűen a másikkal való találkozás miatti öröm spontán kifejezése.

Nálunk azonban mindez másképpen néz ki. A maximum, amit megengedünk magunknak, hogy kezet rázunk a másikkal, barátságosan a vállára csapunk vagy esetleg futólag megöleljük – ennél tovább nem merészkedünk. Főleg a férfiaknál áll erős tiltás alatt a nyilvánosság előtti testi kontaktus. Csak a sport és a verekedés az a terület, ahol a férfiak nyugodtan, feszélyezettség nélkül megérinthetik egymást, például egy-egy gól vagy győztes meccs után akár még a másik ölébe is ugorhatnak.

Törökországban vagy Görögországban ezzel szemben teljesen mindennapos dolog, hogy két férfi az utcán jobbról-balról megpuszilja egymást, majd kart karba öltve békésen továbbsétál. Eközben senkinek nem jut eszébe azzal gyanúsítani őket, hogy melegek. Számos arab országban a puszit többször is megismétlik, hogy szívből jövő kifejezését adják egymás iránti tiszteletüknek és lekötelezettségüknek. A görögöknél még az is elfogadott, hogy a férfiak nagy nyilvánosság előtt táncra perdüljenek, mint ahogyan jó néhány filmben is láttunk már szirtakit járó férfiakat.

Az érintés boldoggá tesz

Egy érintés, bármilyen jellegű is legyen, érzelmeket vált ki a másikból. Közelséget teremt, feltéve, hogy engedjük. És itt bújik ki a szög a zsákból: bár sok ember vágyik a testi érintésre, ahogyan a lelki közelségre is, ezen a területen súlyos deficit áll fenn. Szinte olybá tűnik, mintha az érintés veszélyes lenne.

Talán azért van ez így, mert ilyenkor az ember többé nem bújhat el védelmező álarca mögé. Ez az álarc esetleg leesik az orvosnál, a fitneszstúdióban vagy a kozmetikusnál, esetleg a kocsmában is néhány üveg sört követően. A mindennapi életben a másokkal való közvetlen kapcsolatban azonban erre ritkán kerül sor.

Nem hazudik, biztonsággal teremti meg az érintés szükségletét: ha valakit rokonszenvesnek találunk, a legszívesebben megérintenénk, ahogyan a jó barátok és a szerelmesek is ösztönösen átölelik egymást találkozáskor. Ezzel szemben ha valakivel nem szimpatizálunk, magától értetődően távolságot tartunk, mert így működnek az ösztöneink.

Elanyagiasodott világunkban az a veszély fenyeget, hogy a spontán, természetes testi kontaktus mindinkább kivész belőle. Mivel mással magyarázható egyébként, hogy az emberek manapság érintést vásárolnak, hajlandók érte fizetni? Például egy terápia vagy partnercsere keretein belül?

Becézgetőpartik, az érintés vására

Hogy valóban milyen nagy igény van az érintésre, azt jól példázza a különféle testkezelések szaporodása. Az olyan terápiák, mint az ájurvédikus masszázsok, a lomi-lomi vagy a meleg lávaköves (hot stone) kezelés mind erre alapoznak. Újabban pedig megjelentek a kínálatban a mindenfajta szexuális tartalom nélküli becézgető- vagy ölelkezőpartik, amelyeken vadidegenek kerülnek közel egymáshoz. Manapság már több képzett terapeuta kínál ilyesmit Németországban, Svájcban és Ausztriában.

Az első ilyen partit 2004-ben szervezte New Yorkban Reid Mihalko terapeuta és Marcia Baczynski kapcsolat-tanácsadó. Eredeti elképzelésük az volt, hogy ily módon új lendületet adhatnak klienseik kissé berozsdásodott kapcsolatának. Végül a dédelgetőtalálkozók barátok között is óriási sikerré váltak.

Mi történik a partin?

A részvételi díj egy ilyen partin körülbelül 15 euró. Kérdés, vajon a megvásárolt érintés boldoggá tesz-e? Erre az lehet a válasz, hogy még mindig jobb szervezett körülmények között becézgetni és ugyanezt viszonzásul megkapni, mint az érintés és a kapcsolat iránti be nem teljesült vágyakat pótcselekvésekkel kompenzálni, például túlzásba vitt evéssel, ivással vagy egyéb egészségtelen fogyasztással.

Utána következik a „bemelegítés”, például játékkal vagy tánccal a hangulathoz illő zenére, valamint ekkor kerül sor az első érintésekre is, könnyed ölelések formájában.

A résztvevők maguk határozzák meg, mikor térnek át egymás ölelgetésére az előre elkészített matracokon. A szeminárium jellegétől függően néha hancúrozás, játékos birkózás is a szerepel a programban. Az ösztönös vonzalomnak köszönhetően gyorsan kialakulnak a párok, illetve a csoportok. Fontos az odaadás, a gátlások levetkőzése, a kontroll elengedése és a megfontolt gondolkodás kikapcsolása. Ennek ugyanis semmi keresnivalója egy ilyen partin. A testi érintés hormonja, az oxitocin szintje megemelkedik – ez az a hormon, amely alapvetően felelős az ember társas viselkedésének szabályozásáért. A résztvevők ezt nagyon élvezik, hiszen az oxitocin lebontja a stresszt. Arról nem is beszélve, hogy túlszexualizált világunkban valódi igény mutatkozik szex helyett a dédelgetésre.

A dédelgetés haszna

A partik lelkes hívei, akárcsak a terapeuták, valóságos dicshimnuszokat zengenek a dolog előnyeiről. Így például az ilyen eseményeken kötöttségek nélkül ismerkedhetünk meg másokkal, megszabadulhatunk a stressztől, és megtanulhatjuk felismerni és tisztelni önnön határainkat. De jó dolog az is, hogy egy csoport tagjaként megtapasztaljuk a meghittséget, a gyengédséget és a kényszer nélküli testi kontaktust. Nincsenek kötelező előírások, mindenki jön és megy. Ebben természetesen rejtőzik bizonyosfajta inger. De minden olyan emberek közötti kapcsolat, amelynek során annyira közel kerülünk egymáshoz, mint a „dédelgetőpartin”, bizonyos morális elképzelésekkel vagy egyéb feltételekkel kapcsolódik össze.

Kétségtelenül szükségeltetik bizonyos bátorság ahhoz, hogy idegenekkel ölelkezzünk. Aki azonban hajlandó átadni magát ennek a szokatlan tapasztalatnak, az valami újat fog átélni. A legjobb esetben az a csodálatos élmény jut osztályrészünkül, hogy szeretnek és elfogadnak olyannak, amilyenek vagyunk. Hogy nem kell feltétlenül különösen vonzónak, intelligensnek vagy különlegesnek lennünk ahhoz, hogy spontán figyelmet kapjunk. Ez pedig hihetetlenül megnyugtató érzés.

A legrosszabb, ami történhet velünk, hogy nem ez az, amit kerestünk, mást kapunk, mint amire előzetesen vágytunk. Akkor azonban ismeretlenül és magyarázkodás nélkül távozhatunk, a partikon ugyanis névtelenül vesznek részt az emberek.

Ölelés és hancúrozás

Németországban, Münchenben 2005-ben szervezte az első ölelkezőpartit a hancúr­akadémia két alapítója, Gerhard Schrabal és Elisabeth Oppermann, s azóta világszerte számos ilyen esemény megszervezése fűződik a nevükhöz. Az ő felfogásukban a hancúrozás és az ölelkezés olyannyira elválaszthatatlan egymástól, mint a jin és a jang – a játékos hancúrozás ugyanis gyorsan megteremti azt a fajta meghitt közelséget, amely jó alapjául szolgál az intenzíven átélhető ölelkezésnek. A partik résztvevői valóban azt tapasztalják meg, hogy az érintés ősi igényeik közé tartozik, és hogy nem kell elutasítástól tartaniuk, hiszen minden résztvevő ugyanazzal a szándékkal érkezik a rendezvényre.

A harmóniát és kiegyensúlyozottságot teremtő foglalkozásokon természetesen mindig akadnak olyanok, akiknek meg kell tanulniuk, hogy ne lépjék át embertársaik határait. A tréner feladata felmérni, hogy valaki agresszív vagy inkább visszahúzódó-e, és az egyének hogyan viselkednek a csoporton belül: ki az, aki inkább félrehúzódik, és ki vegyül szívesen a többiekkel. A résztvevőknek izgalmas, de olykor szorongást is keltő helyzetekkel kell megbirkózniuk. A kontakt- és érzékelési gyakorlatokkal megállapítható, hol áll fenn az egyes személyek között feszültség vagy bizonytalanság. A foglalkozás célja kialakítani a „mi” érzést, ahol minden csoporttag személyiségét tiszteletben tartják.

Közelség és távolság

A közelség és távolság mértékét mindenki maga szabja meg. Valamennyi résztvevő figyelmét felhívják rá, jelezze egyértelműen, szavakkal vagy gesztusokkal, hol húzódnak mindenkori határai, és mondjon nemet, ha kell.

A közkedvelt szinglitalálkozókon, mint amilyen például a rapid randi, elsősorban a verbális kommunikációra esik a hangsúly. Ez azt jelenti, hogy a lehető legrövidebb időn belül a lehető legtöbb információt cserélik ki, ami a túlfeszítettség érzését idézi elő és zavart hagy maga után. A becézgető- vagy ölelkezőparti kiindulópontja más. A valódi kontaktusban döntő, hogy érezzük-e a másikat, és valóban el tudunk-e lazítani mellette. Ebben az összefüggésben a beszéd fölösleges. Ezzel szemben létfontosságú a légzés, a levegővétel finom mozgása.

Ha megfeszülünk, valami mást akarunk, mint ami éppen rendelkezésünkre áll, akkor a légzésünk és ezzel együtt az itt és mosthoz fűződő kapcsolatunk is elakad. Ennek részeként a másikhoz való kapcsolódásunk is megszakad. Ugyanakkor ha figyelmesen és szándék nélkül bánunk a környezetünkkel, akkor olyan atmoszféra alakul ki, amely magában hordozza a könnyedséget, a jelenlétet, a spontaneitást, az örömet és az együttérzést.

Ennek ellenére az ölelkezőcsoportokban is előfordulnak feszültségek, például ha disszonancia áll fenn a csoport tagjai között, például mert valaki túl sokat követel, vagy mert eltérőek az egyes résztvevők várakozásai. Ilyenkor nagyon fontos, hogy a problémát érzékenyen dolgozzuk fel, a tréner és a partner számára is ez a nagy feladat. A nagy esélyt az adja meg, hogy komolyan vesszük önnön igényeinket, és kölcsönösen merészkedünk megtenni olyasmit, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt. Ez lehetőséget kínál arra, hogy megtanuljuk, hogyan bánjunk a visszautasítással, vagy hogyan engedjünk el valamit, ami elérte a telítettségi fokot. Ez teremti meg azokat az optimális feltételeket, amelyek között az agy jól érzi magát, és ezért megnyílik az új lehetőségek előtt.

A lényeg az érintés

A csoportfoglalkozásokon nemcsak a férfiak ölelkeznek a nőkkel, hanem nagyon jótékony és gyógyító hatású lehet az érintkezés az azonos neműek között is. Arra, hogy az érzelmek ne ragadják el a résztvevőket, a trénernek kell ügyelnie, például beszélgetéssel vagy visszatartó gesztussal megoldható a helyzet. Minden vendégnek lehetősége van rá, hogy bármikor visszahúzódjon, majd egy tetszése szerinti időben újra bekapcsolódjon az eseményekbe. A csoportvezető feladata védeni az emberek intim szféráját, és szükség esetén szabályozóként beavatkozni. A résztvevők a hancúrozást is nagy kedvvel végzik, mert elengedhetik magukat és barátságos körülmények között élhetik ki lényüknek ezt a részét, női és férfienergiáikat. A hétköznapokban ugyanis végtelenül fegyelmezetten kell viselkednünk, és ritkán engedhetjük meg magunknak, hogy igazán vadak legyünk.

Az ölelkezőpartikra olyan emberek érkeznek, akik mernek teljes emberi életet élni, húszévesek ugyanúgy, mint hetvenévesek, a legkülönfélébb társadalmi hátérrel. A szervezők tapasztalatai szerint a nemek aránya változó, kezdetben inkább nők érkeztek, de amióta gyakoribbak az ilyen rendezvények, megszaporodott a férfiak száma. Náluk érdekes megfigyelni, hogyan növeli az aktivitás a szolidaritást és a férfias büszkeséget. Sokan visszatérő vendégek, esetleg hozzák az egész családjukat, mások esetleg csak egyedül jönnek el újra és újra.

A foglalkozások érdekessége, hogy a végére teljesen megváltozik az emberek arckifejezése. Akik feszülten, fáradtan érkeztek, a napi munkától kimerülten, azok megkönnyebbülten, ellazulva távoznak. A közvetlen testi kontaktus hatására ugyanis a jelenbe kerülnek, összhangba önmagukkal, megtalálják a nyugalmat.

A terápiás érintés

Az érintéseket terápiás módszerként is alkalmazzák, ilyen jellegű technikák valamennyi emberi kultúrának részét képezik. Az érintések célja az, hogy emlékeztesse a testet egészséges és harmonikus állapotára. A testben tárolt negatív emlékek gyakran feszültségek, illetve fájdalmak formájában jelentkeznek, és ezeket az érintéses eljárásokkal mind szépen fel lehet oldani.

Az érintés révén lehetővé válik megváltoztatni a test pólusait, a negatív információkat. Az illető újra tiszta lappal indulhat, amelyre egy szebb jövő szavai kerülhetnek. A gyógyulás kezdetét az jelenti, ha valaki engedi, hogy megérintsék, nemcsak fizikai, hanem érzelmi szinten is.

Rebalancing – a test újra egyensúlyba kerül

A rebalancing nevű eljárás, mint a neve is mutatja, az egyensúly újra megteremtésére törekszik. Rendkívül hatásos módszer, és a fent említett eredményt mélyre hatoló érintések révén éri el. A terápia alapvetően nem új, hanem többek között olyan legendás testterapeuták munkáján nyugszik, mint Moshe Feldenkrais, F. A. Alexander, Milton Trager és Ida Rolf. Ők valamennyien tisztában voltak azzal, hogy az ember test, szellem és lélek egységéből áll, és ilyen formán kell érzékelni.

A rebalancing-kezelés eleven találkozás a terapeuta és a páciens között, amely a test nyelvén és bölcsességén nyugszik: adás és elfogadás. Stressz, fáradtság, idegesség, kiégett­ségi szindróma és depresszív hangulat esetén ez az ideális segítség. Ezen kívül ilyen módon enyhíthetők, illetve meggyógyíthatók krónikus fájdalmak is. A kezelés célja mindig az, hogy minél jobban aktivizálják az illető szervezetének öngyógyító erőit.

A test bölcsessége

Az átfogó kezelés tíz egymást követő alkalomból áll, amelyek során mindig más és más élettémát dolgoznak fel. Nemcsak testi, hanem lelki szinten is az „újrakiegyensúlyozás” a cél, hiszen a szellemi beállítottság visszatükröződik a testben, illetve a testtartásban. Ezek azonban kellő segítséggel megváltoztathatók. Különösen fontos témáknak külön foglalkozást is lehet szentelni.

A test üzenetei ugyancsak értékes utalásokat tartalmaznak a szellemi állapotra vonatkozóan. A gyakorlott rebalancing-terapeuta számára fontos felvilágosítással szolgál az illető lelkiállapotáról már önmagában az, hogyan áll. Aki például hajlamos a depresszióra, az ritkán húzza ki magát. Ilyenkor ha a terapeuta rávezeti a pácienst arra, hogy tartsa magát egyenesen, gyakran a depresszió is eltűnik.

Ez a holisztikus testterápia egyfajta szintézise a figyelmes érintésnek, a kötőszöveti masszázsnak és az ízületek ellazításának. A kezelés során a külső szöveti rétegek felől óvatosan haladnak a belsőbb testrétegek felé, ahol a fájdalom és a feszültség valódi oka rejtőzik. A kezelés tempóját, illetve mélységét maga a kötőszövet határozza meg. A terapeutának mindenekelőtt a szövetek által meghatározott határokat kell figyelembe vennie. Az intenzív és szeretetteljes érintések teljes ellazulást idéznek elő, és ezzel elmulasztják a fájdalmat.

A szeretet az alapja mindennek

A rebalancing a hagyományos masszázsokkal és a rolfinggal ellentétben azt kíséreli meg, hogy ne célzott intenzitással, hanem szeretetteljesen, előre meghatározott elképzelések nélkül érintse meg az embert. A kezelés alapját egy 10 pontos rendszer képezi, amelyet követve különböző témákat dolgoz fel közösen a terapeuta és a beteg. De a témák alapvetően attól függenek, milyen igényekkel érkezik a páciens. Ha valaki például hátfájásra panaszkodik, azzal kezdenek el dolgozni, de ha valaki meg akarja ismerni az egész rendszert, akkor végigmennek a teljes listán. Mire valaki a tízlépcsős rendszer végére ér, jelentős változásokat észlel majd a személyiségében: teljesen más és új módon veszi tudomásul önmagát és a környezetét.

A rebalancingból néha elegendő néhány kezelés ahhoz, hogy eredményt érjenek el, máskor többre van szükség, a probléma jellegétől függően. Ha mondjuk valakinek a feje fáj, néha már a beszélgetéstől is enyhülnek a panaszai, a valódi kezelés fizikai szinten már csak ráadás. Ugyanakkor krónikus fájdalmaknál csodálatos eredményeket lehet elérni olyan betegeknél is, akik már számtalan orvosnál és terapeutánál jártak, nulla eredménnyel. A kulcsot a testben tárolt információk jelentik, ezeket változtatják meg az érintések. Először az érintés hatására újra tudatossá válik a fájdalom, és ezzel elindulhat maga a gyógyulási folyamat. A test esélyt kap arra, hogy feldolgozza, ami ellenére van, és újra elnyeri a szabadságot.

A módszer nem mindenkinél alkalmazható

A módszer nem alkalmazható súlyos csontritkulás esetén, mivel a sérülésveszély miatt a terapeuta nem képes elég mélyre hatolva dolgozni. Ugyancsak nem ideális ez a megoldás akut tumor és erőteljes gyulladás fennállásakor. Mivel a rebalancing a maga tiszta formájában mélyre hatoló kötőszöveti masszázs, a terapeuta részben még a könyökével is dolgozik, ami bizonyos esetekben ellenjavallt lehet.

A testünk végtelen hálózat, amelynek nincsen eleje és vége. Ezt a hálót a kötőszövetek alkotják, ami azt jelenti, hogy mindegy, a terapeuta hol érinti meg, a test egészét érinti meg. Sok embernél mondjuk balesetet követően egyfajta kímélő kényszertartás alakul ki, amely rögzül a kötőszövetben. Ilyenkor nagy segítséget jelent a rebalancing. A kötőszövetben végzett munka képes megváltoztatni ezt a hibás formát, mivel a dolgok mélyére hatol és ott a struktúrát módosítja. Ennek során a szövetek olyan jellegű támogatást kapnak, amely hozzásegíti azokat ideális formájuk megtalálásához. Ez különbözteti meg a rebalancing-technikát a többi hagyományos masszázstól, amelyek csak a felületet érintik, nem a mélységet, és ennek megfelelően nem képesek ugyanezt az eredményt produkálni.

Vízi dédelgetés

Aki szereti a vizet, annak a vízben végzett ölelkezés vonzó alternatíva lehet. A vizet mintha eleve arra teremtették volna, hogy élvezzük a könnyedségét és azt, hogy másokat megérinthetünk. Ilyen közegben a gyengédség szinte természetes. Itt is segít a tréner jelenléte és közreműködése abban, hogy a résztvevők megtalálják és megőrizzék a megfelelő arányt távolság és közelség között.

A vízi siacu (shiatsu), röviden watsu szintén csodálatos lehetőséget kínál arra, hogy megtapasztaljuk az érintés erejét a vízben. Ez a holisztikus lazítási módszer wellness és terápia egyben. Az eljárást a kaliforniai Harold Dull fejlesztette ki a siacuból, a Japánban közkedvelt ujjnyomásmasszázsból. A terápia során 35 fokos vízben, enyhe nyomások segítségével harmonizálják a test meridiánjait. Ennek eredményeként feloldódnak a blokádok és a belőlük eredő feszültségek. A speciális mozgásminták, például spirál-, hullám- és körmozdulatok az egész testet megnyújtják.

A tapasztalt vízi terapeuta kezében teljesen elengedhetjük magunkat, átadva testünket a víz felhajtó erejéből eredő súlytalanságnak, melynek során megtapasztalhatjuk a határtalan ősbizalmat. A meleg víz mély ellazulást idéz elő, így az életenergia szabadon áramolhat, és utána sokkal vitálisabbnak érezzük magunkat.

Az ölelkezőparti szabályai

Az ilyen rendezvényeken bizonyos alapvető szabályokat be kell tartani. Ezek gondoskodnak róla, hogy minden súrlódásmentesen bonyolódjon le, és megszabják azt is, mi tartozik a nemkívánatos kategóriába. Aki figyelmen kívül hagyja a szabályokat, azt az a veszély fenyegeti, hogy kizárják a rendezvényről.

1. A partin nincs szex! Az intim zónák megérintése tabu.
2. Mielőtt valakit megérintünk, engedélyt kell kérnünk tőle.
3. A legfontosabb szabály egyértelmű nemet vagy igent mondani, hogy a partner is tisztában legyen vele, mit gondolunk.
4. Minden döntésünket bármikor megváltoztathatjuk.
5. Nagyon fontos, hogy a saját érzéseinkre támaszkodjunk!
6. Kívánatos a nyílt és közvetlen kommunikáció.
7. Minden érzést el kell fogadni.
8. Magától értetődő, hogy a résztvevők figyelmesen bánnak a többiekkel.
9. Az érintéseket élveznünk kell, és megköszönni a partnernek.
10. Ha kérdéseink vannak, a tréner megválaszolja azokat.

A bébimasszázs művészete

Az újszülöttek teljesen a szüleik odaadására vannak ráutalva. Számukra az érintés létfontosságú, valóban az életüket jelenti. A kutatók megállapították, hogy átlagot meghaladóan magas a halálozási ráta azoknál a babáknál, akiket nem simogatnak.

Éppen ezért a babamasszázs csodálatos módszer arra, hogy az újszülöttet élete első napjaitól elhalmozzuk szeretettel és odafordulással. A babamasszázs számtalan kultúrában a mindennapok magától értetődő része volt, így például az indiánoknál, de Indiában is. Ez utóbbi helyszínen ismerkedett meg a francia orvos, Frédérick Leboyer a bébimasszázzsal és tette ismertté a 80-as években Európában is. Azok a babák, akiket rendszeresen simogatnak és masszíroznak, kevésbé feszültek, valamint jóval elégedettebbek, jobban alszanak és több bizalmuk van az életben, mint másoknak.

Foto: Shutterstock, Adobe stock