A stressz nyomása alatt

Új év, új élet… szokták mondani az emberek, ami részben igaz, bár ehhez tennünk is kell. Sokan azzal a tudattal vágnak bele a nagy karácsonyi szabadságolásba, hogy feltöltődnek, rengeteget pihennek, majd januárban újult erővel néznek szembe a munkával, nehézségekkel. De ne felejtsük el, a stressz nem „megy” szabadságra, nem tesz különbséget hónap és hónap között. Ez annyit jelent, hogy a pihenés részben csökkenti a stressz okozta tüneteket, akár a kimerülés is megúszható kis szerencsével, de a felgyülemlett probléma nem tűnik el nyomtalanul.

A stressz mindig valaminek a következménye, jelzésként értelmezhető, így annak enyhítésére több kell, mint hétköznapi fortély, praktika. De miért? Az emberi szervezet, és egyben a psziché, úgy működik, hogy ha stressz éri ‒ legyen ez munkahelyi nehézség, létbizonytalanság vagy bármilyen veszteség ‒, riadóztatja szerveinket, amelyek készenléti állapotba fognak kerülni. Leegyszerűsítve, az ember kész a megküzdésre (pupilla kitágul, heves szívverés, adrenalin nő).

Szeretném megjegyezni, hogy ez nem rossz, sőt, kell ahhoz, hogy a valóban veszélyt keltő helyzetekkel szembe tudjunk nézni, adaptívan megoldjuk azokat. Ha a stressz huzamosabb ideig fennáll, akkor annak következménye lesz, mivel a szervezet egy idő után kimerül. Szimbolikusan megfogalmazva egy bizonyos pont után, ha a csatában a katona állandó stressznek van kitéve, mert a harcmező első sorában harcol, hibázni fog, csökken a koncentrációs készsége, azaz kimerül.

A szervezet sokat kibír, de az ereje bizony véges. Maga a stressz fogalma a 30-as években Selye János kutatómunkássága nyomán vált ismertté. Selye azt vetette fel, hogy bizonyos hatások, melyek az érzelmi életünkre hatnak, nagyon komolyan és károsan befolyásolják a szerveinket, életünket.

Ezek a kutatások voltak az elsők, amelyekben a psziché és a test kapcsolatát, így az immunrendszert tudományosan vizsgálták. Először patkányokon végeztek kutatásokat, melynek célja annak felismerése volt, hogy a stressz milyen hatással van a szervekre. Kiderült, hogy szinte minden szerv károsodást szenvedett el, mely károsodások egy ideig visszafordíthatóak voltak, azonban egy idő után a folyamat vége a halál volt. Ezek a szervek, szervrendszerek, melyeket tudományosan vizsgáltak: szív- és érrendszer, immunrendszer, mellékvese és vesék, a tápcsatorna, valamint a bőr.

A stressz gyengíti az immunrendszert

A mai kutatók szerint is a tartós feszültség kimerítheti a szervezet erőforrásait, és hajlamosabbá tehet a betegségekre. A szív- és érrendszer a legfogékonyabb a negatív hatásaira, hisz megnő a vérnyomás, gyorsul a szívverés, megváltozik a verejtékezés, ezzel a só-víz háztartás, a tápcsatorna ereiből a vázizomzat felé terelődik a vér, amely fekélyeket okozhat, rontja az emésztést.

A másik fontos terület, ahol az állandó stressz komoly károkat okoz, az az immunrendszer. Az immunsejtek száma csökkenhet, megnőhet a fogékonyság a betegségekre, gyakorivá válhatnak a felső légúti panaszok, esetleg a bőrfertőzések vagy a hajhullás. Az immunrendszer testünk természetes védekezőképességét jelenti az őt károsító hatásokkal (kórokozók vagy méreganyagok) szemben. Stressz hatására a stresszhormonok (adrenalin, kortizol stb.) mennyiségének növekedésével párhuzamosan immunrendszerünk működésének csökkenését lehet megfigyelni.

Az immunrendszer ellenségei

Számos tanulmány bebizonyította, hogy stresszhelyzetben az immunrendszer védekezőképessége gyengül, hanyatlik. Ilyen helyzetek lehetnek például: ‒ folyamatos rohanás, ‒ túlhajszoltság, ‒ rendszertelen étkezés, ‒ ha valaki olyan munkát végez, amit nem szeret, ‒ tisztázatlan helyzetek, konfliktusok másokkal.

Érdemes kiemelni, hogy az ideg- és a hormonrendszer közvetítésével a pszichikai állapot nagymértékben kihat a szervezet immunrendszerének működésére, azaz a szervezet védekezőképességére. Vagyis a negatív gondolatok, a folytonos rohanás, a zaklatott életmód gyengítik, míg a pozitív gondolatok, pihenés, nyugodt életvitel erősítik az immunrendszert. Különösen veszélyeztetett a helyzete azoknak, akik folyamatos stresszhatásnak vannak kitéve. Az ilyen menedzsertípusú munkát végzőknek már fel sem tűnik a pörgés vagy zaklatott életmód. Sőt!

Szinte soha nem tudnak lazítani, mert úgy érzik, akkor „tétlenkednek” és kevésbé hatékonyak. Ebből az is következik, hogy egyes személyiségtípusok, bizonyos berögződött viselkedésmódok direkt és indirekt módon képesek negatívan befolyásolni az immunrendszer működését.

Kimerülés/idegösszeomlás

A stressztűrő képesség egyéni adottságok függvénye is, ám mindenkinél van egy határ, amikor elszakad a cérna, lemerülnek az elemek, és minden kilátástalanná válik. A köznyelv ezt az állapotot egyszerűen csak idegösszeomlásként emlegeti. Az idegösszeomlás nem neurológiai jellegű tünetegyüttes, hiába van ott benne az „ideg” kifejezés.

A köznyelv általában arra az állapotra használja ezt a kifejezést, amikor valaki összeroppan, megtörik a mindennapok viharában, és teljesen kikészül – ennek sokféle megnyilvánulása lehet a depressziótól vagy tévesen annak nevezett nyomott kedélyállapottól kezdve a tényleges fizikai tünetekig. Tulajdonképpen arról az állapotról van szó, amikor az ember nem bírja tovább a stresszt, és úgy érzi, megsemmisült, elfogytak a tartalékai, elfogyott az ereje.

Többféle eseményláncolat is elvezethet az idegösszeomlásnak nevezett szintig. Lehet, hogy egyetlen konkrét történés küldi teljesen padlóra a beteget, ahonnan aztán nem is képes a saját erejéből felállni. A legtipikusabb példa ezen a téren a közeli hozzátartozók elveszítése, szülő, gyermek, házastárs halála. De ugyanígy egy komoly, hoszszú kapcsolat vége vagy a munkahely elveszítése is a legkomolyabb stresszfaktorok közé tartoznak, amelyek hihetetlenül megterhelik a szervezetet.

Más traumatikus élmények ugyanilyen hatást válthatnak ki: ilyen például a baleset, vagy ha valaki erőszakos bűncselekmény áldozatául esik. Néha pedig a stresszes életmód következtében jut el valaki odáig, hogy úgy érzi, nincs tovább: akire fokozott nyomás helyeződik a hétköznapokban, és nem képes kiszakadni ebből a spirálból, nem képes kikapcsolni, elengedni magát, könnyen járhat így.

Alvászavar, mint a stressz indikátora

A munkahelyi stresszt nehéz hosszú távon elviselni, és hazaérve automatikusan kikapcsolni az agyat. Ha azt tapasztaljuk, hogy este még mindig a napi problémákat próbáljuk megoldani, akkor az elalvás sokkal nehezebbé válhat, és éjjel sem alszunk nyugodtan. Stresszhelyzetben sokkal nagyobb menynyiségű koffeint fogyasztunk, hogy ezzel lendüljünk reggel formába, és egész nap tudjunk teljesíteni. A koffein súlyosbítja a stresszt, és befolyásolja az alvás mennyiségét és minőségét. A krónikus mértékű stressz magas kortizolszinthez vezethet, amely megzavarhatja az egészséges alvási szokásokat.

A kortizolt stresszhormonnak is szokták nevezni, mert a szervezet stressz hatására bocsátja ki. A zaklatott, mozgalmas életmód elrabolja az alvásra szánt időt. Azt tapasztalhatjuk, hogy egyre később fekszünk le vagy korábban kelünk fel, hogy minél több feladatot végezzünk el, és sokszor fáradtak vagyunk. A szorongás szintén elalvási nehézségeket és éjszakai felébredéseket okoz. A szorongás miatt a kortizol szintje magas marad, és ezáltal nehezebb az elalvás.

Pszichoterápia a stressz ellen

A pszichoterápia alapja, hogy a páciens saját belső, esetlegesen elfojtott élményeit valamilyen módon felszínre hozza. Alapvetően egy terapeuta és egy páciens vesz részt benne, de rengeteg csoportos terápia is létezik. A lényeg, hogy a páciens ne csak felszínre hozza, hanem fel is dolgozza élményeit, gondolkozzon el rajtuk, és képes legyen levonni a tanulságokat és következtetéseket a jövőre nézve. A terápiás ülés hossza általában ötven perc, gyakorisága változó lehet.

Leggyakoribb a heti egy ülés, de akár havi egy vagy heti négy-öt terápia is lehetséges. Lehet, hogy a feltárás úgy működik, hogy a páciens csak beszél, de más módszerek is léteznek. Fontos a terapeuta személye, még a legjobb szakembert sem fogadjuk el, ha nekünk valamiért nem szimpatikus, és így nem lesz eredményes a terápia. A pszichoterápia még a legkiegyensúlyozottabb embernek is jót tesz, de általában valamilyen krízis, huzamosabb ideig fennálló stressz esetén szokták terapeuta segítségét kérni.

Haláleset, válás, munkanélküliség, betegség vagy családtag betegsége gyakori kezelendő állapot. Mindez persze egy folyamat, amihez kell az egyéni motiváció. Azt szoktuk mondani, hogy szenvedésnyomás nélkül rövid életű a pszichoterápiás kezelésmód, hiszen ha valamit nem élünk meg problémának, miért is küzdenénk ellene.