Lapszemle – 2003. február

Nehezebben lesz apa a kerékpározó férfiakból?

Amelyik férfi gyakran kerékpározik, annak csökken a nemzőképessége, legalábbis ezt állítja egy osztrák tanulmány. A vizsgálatba olyan férfiakat vontak be, akik gyakran járják az utakat hegyikerékpárral. Profi kerékpárosokat és a mountain bike más olyan szerelmeseit vizsgálták, akik rengeteg időt töltenek a nyeregben: évente legalább 5000 kilométert kerekeznek, ami átlagban napi 2 órát jelent úgy, hogy a hét 6 napját vesszük figyelembe.

Dr. Ferdinand Frauscher, az innsbrucki egyetemi kórház urológus és radiológus specialistája 55 – a fent említett szempontok szerint megválasztott – kerékpározót vizsgált, és azt találta, hogy csaknem 90%-uknak csökkent a spermaszáma, illetve más hereproblémák jelentkeztek náluk. Ugyanakkor a nem kerékpározó férfiak között mindössze 26%-ra rúgott az említett egészségi problémákkal küzdők aránya.

A kutatásról az Észak-amerikai Radiológiai Társaság 2002 decemberében tartott éves konferenciáján számoltak be.

Nem lehet pontosan tudni, hogy az említett károsodás mennyiben befolyásolja a férfiak nemzőképességét, de tény, hogy a profi kerékpárosok egy része már korábban jelezte: nehézségei vannak az apává válásban. A kutatásba bevont személyek életkora 17–47 év között volt.

Már 1997-ben nagy port vert fel az a vizsgálat, amely a rendszeres kerékpározás és az impotencia kapcsolatára próbált fényt deríteni. Akkor dr. Erwin Goldstein, a bostoni egyetem munkatársa azt javasolta, hogy a férfiak hagyjanak fel a kerékpározással.

Bár mások ezt a következtetést túlzottnak tartották, az akkori kutatás nyomán a kerékpárnyergeket gyártó cégek nagyobb számban hoztak forgalomba szélesebb, kényelmesebb ülőalkalmatosságokat.

Mindenesetre tény, hogy a hegyikerékpár-nyergek általában keskenyebbek, és állandó nyomást gyakorolnak a herékre, illetve környékükre. Az új design alapján készített nyergek viszont nemcsak kényelmesebbek, hanem légrugókkal is el vannak látva, hogy mérsékeljék a kerékpározás közben fellépő nyomást.

A Stanford Egyetem urológusa, dr. Robert Kessler azonban tamáskodik a legújabb kutatás kapcsán. Véleménye szerint a here vérkeringésében szerepet játszó vénák szűkülete általában veleszületett rendellenesség, és nem kapcsolódik más tényezőkhöz. Egy másik urológus, a New Orleans-i dr. Eduardo Randrup viszont lehetségesnek mondja a mountain bike és a nemzőképesség csökkenése közötti kapcsolatot, de hozzáteszi, hogy a hobbikerékpározás bizonyára nem káros.

Szívbetegségre is fény derülthet a mellrák szűrésekor

A mellrák szűrésére szolgáló mammográfiás eljárás egyúttal szívbetegségre is fényt deríthet. Erről számoltak be az amerikai radiológiai társaság Chicagóban tartott 2002. decemberi konferenciáján. A mammográfia a mellrák jeleinek korai felfedezésére való, de a mammogram értékelésekor a mell artériáinak esetleges meszesedése is látszik. Márpedig az utóbbi a kezdődő szívbetegség jele lehet, és ez még nagyobb veszélyt jelent a nőkre, mint a rák.

A Mayo Clinic kutatói összesen 1803 nő mammogramját vizsgálták meg, és azt találták, hogy azoknál a nőknél, akiknél megkezdődött a mell ereinek meszesedése, 20%-kal valószínűbb a szívbetegség kockázata, mint az érrendellenességet nem mutatóknál.

A mammogramon az ér meszesedése fehér vonalként jelenik meg. A gyakorlott radiológus számára semmilyen nehézséget nem okoz ennek a megkülönböztetése a mell más jellegű meszesedésétől, amelynek többnyire nincs semmilyen jelentősége, illetve egyes esetekben rosszindulatú daganatra utalhat.

A radiológusok a mammográfiát eddig csakis rákszűrésre használták, de az új eredmények fényében ezentúl értékeléskor érdemes figyelmet fordítaniuk a szívhez vezető artériák állapotának vizsgálatára is, hogy kiszűrjék a kezdődő szívbetegséget.

Mellrák miatt 40 ezer nő hal meg Amerikában évente, szívbetegségben viszont 350 ezer. Ezek a számok egyértelművé teszik, hogy a szívbetegség a nőknek csaknem tízszeres kockázatot jelent, bár ők maguk elsősorban nem ettől, hanem a mellráktól tartanak.

Az említett vizsgálat során olyan nők mammogramjait elemezték, akikről egyszersmind a szívbetegséget jelző angiogram készült. A kutatást 1991 és 2001 között végezték, a vizsgált személyek életkora átlagban 65 év volt. Ebben a korban a szívbetegség már fokozott kockázatot jelent a nők számára.

A kutatás azért is nagy jelentőségű, mert a mellben haladó artériák mérete gyakorlatilag megegyezik a szívhez vezető erekével, és a szakértők véleménye szerint a bennük található meszesedés jól jelzi a szívet tápláló erek állapotát.

A kétféle értípus ugyanis hasonlóan reagál a vér magas koleszterinszintjére.

A rák és a napfény: mégsem egyértelműen bűnös?

Lehet, hogy mégsem mindig kárhoztatható a napfény a rák miatt? Ismeretes a napozás káros hatása a bőrrák szempontjából. Egyes kutatók szerint azonban más rákfajták ellen a napfény éppen hogy védelmet adhat. Az elmélet nem éppen új, 22 évvel ezelőtt született. Lényege az, hogy a D-vitamin, amit a bőr a napsugarak hatására termel, gátolja a ráksejtek növekedését. A teória felállításához az adott alkalmat, hogy kiderült: amerikai hivatalos adatok szerint a vastagbélrák mintegy háromszor annyi halálos áldozatot szed az északi államokban, mint a napsütötte Délen.

A D-vitamint még ma is elsősorban úgy tartják számon, mint a csontok erejéért a kalcium mellett elsősorban felelős anyagot. Ismeretes, hogy a bőrben az ibolyántúli sugarak hatására termelődik a D-vitamin biológiailag semleges formája, amelyet a szervezet aktív hormonná, kalcitriollá alakít át. A múlt század húszas évei óta ismeretes, hogy a kevés napfény miatt bekövetkező D-vitamin-hiány gyermekkori csontbetegséget, angolkórt okoz.

Az 1980-as években dr. Cedric Garland és dr. Frank Garland állította fel azt a hipotézist, amely szerint egyes rákbetegségek a napfény és a D-vitamin hiányával függnek össze. A már említett vastagbélrákon kívül a prosztatarák gyakorisága is erre utalt, hiszen az amerikai feketék körében ez a betegség kétszer gyakoribb, mint a fehéreknél. A lehetséges magyarázat: a sötét bőr erősebben véd a napsugaraktól, következésképpen kevesebb D-vitamin is termelődik benne. Más kérdés, hogy éppen az említett védőhatás miatt a bőrrák a feketéknél sokkal ritkább, mint a fehér bőrűeknél.

Az elmúlt évtizedekben laboratóriumi körülmények között is sikerült igazolni a D-vitamin, illetve a kalcitriol hormon rákmegelőző hatását. Kiderült, hogy a D-vitamin valóban képes a ráksejtek szaporodásának gátlására, sőt a megsemmisítésükre is.

Dr. Gary Schwartz, a Wake Forest University munkatársa úgy tartja: „Ha elfogadjuk, hogy a napfény okozhat egy bizonyos rákot, ugyanazt a bizonyítékot miért ne tarthatnánk hihetőnek a napfény betegségmegelőző hatására nézve egy másik rákfajta esetében?” Schwartz hozzátette: az északi Maine államban 50%-kal nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy férfi prosztatarákban hal meg, mint a déli Floridában.

D-vitaminból az 50 évesnél idősebb embereknek napi 400 nemzetközi egységre (n. e.) van szükségük rákmegelőzés céljából, véli a már említett dr. Cedric Garland, aki napjainkban San Diegóban a California Egyetem orvosprofesszora. Egyszersmind figyelmeztet a D-vitamin túladagolásának veszélyeire: napi 2000 n. e. már mérgező hatású lehet.

A D-vitamin rákmegelőző szerként való széles körű alkalmazásának akadálya éppen az, hogy nehéz beállítani a biztonságos dózist. A rákellenes hatás kifejtéséhez ugyanis a D-vitaminnak magas koncentrációban kell jelen lennie. Magas dózisban azonban mérgezési tünetek jelentkeznek: hányás, fogyás, kalciumfelszaporodás a vérben stb.

A kutatók most azon dolgoznak, hogy megtalálják a megfelelő, ám biztonságos adagolás módját. Dr. Donald Trump, a buffalói Roswell Park Cancer Institute elnöke és munkatársai szerint ez megoldható azzal, hogy a betegek csak heti háromszori vagy egy alkalommal kapják meg a megfelelően magas dózist D-vitaminból.