Dr. Vinczer Péter – Mindent bele!

Roald Dahl angol író egyik történetében a feleség halálos csapást mér férje fejére egy kőkeményre fagyott báránycombbal, majd a bűnjelből ínycsiklandó vacsorát készít, amit szívélyesen föltálal a helyszínelő rendőröknek. Az elbeszélés – akárcsak a kötet többi darabja – éppen azért múl felül minden képzeletet, mert akár igaz is lehetne. A Meghökkentő mesék címet vette kölcsön dr. Vinczer Péter ahhoz a sorozatához, amelyet lapunk olvasói bizonyára nagy érdeklődéssel (s meghökkenéssel) tanulmányoznak.

 – Minden írása általában véve a táplálkozás-élettannal foglalkozik. Ez azért is érdekes, mert vegyészmérnök létére nyilván egészen más érdekei vannak, mint a laikus fogyasztónak. Rosszul látom?

 – Én is fokozatosan jutottam el azokhoz a felismerésekhez, amelyeket ma már hirdetek, publikálok – mondja Vinczer Péter. – S ezek puszta tények. Mivel a szerveskémia-kutatás a szakterületem, bőven volt alkalmam belelátni abba, hogy táplálékaink miként hatnak sejtjeink, illetve az egész szervezetünk működésére. Egy laboratóriumban sok minden látszik, ott van a szemünk előtt, ezért nem lehet mellébeszélni, nincs is értelme. Meg lehet vizsgálni, mi az, amit a táplálkozás során magunkhoz veszünk. A szervezet a táplálkozás során fölvett anyagokból építkezik, tehát a minősége, az összetétele alapvető kérdés az egészség szempontjából.

A lényeg rejtve marad

 – Van egy hajdani mondás, mely szerint azok vagyunk, amit eszünk. Ön kritikusan úgy fogalmaz több helyütt, hogy azok vagyunk, amit megetetnek velünk. Vagyis nem tudjuk, mit eszünk?

 – Sajnos nem. Az élelmiszeripar ugyanis számtalan olyan anyaggal dúsítja, színezi, tartósítja és helyettesíti a táplálékainkat, amiről a fogyasztónak fogalma sincs. S noha ma már föl kell tüntetni a csomagoláson, hogy például mivel tartósították a zacskóban lévő élelmet, az egyrészt nem mond semmit az embereknek, másrészt a lényeg rejtve marad. Az tudniillik, hogy valójában miféle összetevőket rejt a zacskó vagy a doboz.

 – Az emberek azonban szinte rákényszerülnek arra, hogy kész vagy félkész ételeket vásároljanak, hiszen azzal időt és fáradságot takarítanak meg.

 – Ez a tyúk és a tojás esete. Nem tudni, hogy a kevesebb idő miatt fejlődött az élelmiszeripar olyan dinamikusan, vagy az újabb és újabb, nagyon tetszetős csomagolású élelmek miatt szoktunk le arról, hogy magunk szerezzük be az alapanyagokat, s azokból magunk készítsük el az ennivalónkat. Az is kérdéses, hogy minden az időhiányra fogható-e. Lehetséges, hogy sokan akkor is készterméket vesznek, ha egyébként nincs sok dolguk, mert otthon vannak. Szerintem életformává is vált az, hogy nem cipekedem a piacon, nem válogatok az áruból, hanem egy szatyorban hazaviszem a holmit, s ha kell, előveszem a mélyhűtőből, bedobom a mikróba. Nincs szemét, nincs szag, nem úszik a konyha, minden olyan elegáns és komplett. S megvan az illúzióm, hogy az adott cég adott csomagolású terméke mindig garantáltan megbízható, tehát a felelősséget a gyártók levették a vállamról. Ám ahogy az előbb mondtam, a fogyasztó nem tudja, a csirkecombon kívül még mi van a vonzó dobozban. Viszont marad egy csomó idő, amit másra, például vásárlásra lehet fordítani. Végül is fogyasztói társadalomban élünk.

Ahány kapszula, annyi élet?

 – Egy tudós nemrég azt írta, hogy a betegségek zömét nem az okozza, amit eszünk, hanem az, amit nem eszünk. Vagyis bizonyos anyagok, például egyes nyomelemek hiánya kockáztatja az egészségünket. Egyetért ezzel?

  – Sok igazság van az állításban – mondja Vinczer Péter. – Az úgynevezett táplálékkiegészítő készítmények nem véletlenül kerültek forgalomba. Olyan elemi összetevőket tartalmaznak, amelyeket az élelmiszerek nem mindig képesek biztosítani, tehát utólag, pótlólag kell magunkhoz venni. A hiány pótlásával a szervezet megerősödik, a közérzet javul, az immunrendszer jóval könnyebben bánik el a kórokozókkal. Szavunk, az egészség is azt jelenti, hogy egészben vagyok, mindent megadok a szervezetemnek, amire szüksége van. De a tabletták lenyelése önmagában nem elég az egészség megőrzéséhez, a betegségek megelőzéséhez. Mit sem ér a kapszula, ha közben az ember ezer más módon teszi tönkre magát, nem mozog, nem él friss levegőben, nem kapcsolódik ki rendszeresen, vagyis nem él tudatosan. De a forgalmazás köré épített hihetetlenül éber marketing sokakat meggyőz arról, hogy napi három szem, s elpusztíthatatlan vagy. Olyan ez, mint a számítógépes játékokban. Ott annyi élete van a szereplőnek, ahány kulcsot vagy valami mást összegyűjtött az elején. Itt meg annyi, ahány doboz kapszulát nyelt.

Az emberi szervezet nem gép

 – Vajon mindaz, ami a papíron szerepel, benne van egy készítményben?

 – Igen, de ez nem biztos, hogy jó számunkra. A probléma lényege az, hogy az összetevők hatását külön-külön ismerjük, a kölcsönhatásaikat már kevésbé! Tudjuk például, hogy az embernek viszonylag sok C-vitaminra van szüksége, s a szervezet igénye bizonyos esetekben, többek között betegségnél, dohányzásnál még magasabb. A vitaminkomplexekben is benne van a C-vitamin, de még más is, és nem mindig tudni, hogy ezek együttesére a szervezet miként reagál. A gyártó azt nézi, hogy az összetevők mindegyikéből a szakirodalomban föllelt adatok szerinti, meghatározott egységet beletegyen a kapszulába, tablettába.

A szakirodalom ugyanis minden vitaminról, nyomelemről, ásványi anyagról leírja, hogy az emberi szervezetnek hány egység a napi igénye belőle. A hatásokat is ismeri a tudomány. De x egység kalcium és y egység magnézium együttesen nem ugyanúgy hat, mint külön-külön. Arról nem beszélve, hogy az emberi szervezet nem gép, hanem egy élő rendszer, s ezért akár kárt is okozhat egy készítmény, ha egyik vagy másik összetevőre nincs, vagy csak kisebb mértékben van szükségünk. A modern táplálékkiegészítők viszont attól is népszerűek, hogy mindent beletesznek, s óriási reklámköltséggel hirdetik őket. Azt, hogy a szlogenek nem igazak, nagyon nehéz bizonyítani. Majd bizonyít az idő, de addigra hol lesznek a marketingesek, s hol lesz a ma kapható készítmény? Nagy versenyfutás ez az idővel.

 – Mi a megoldás?

 – Az lenne a helyes, ha a természet adta élelmekből, például zöldségekből, gyümölcsökből, gabonákból vennénk magunkhoz mindazt, ami szükséges. A természetes élelmek is komplexek, hiszen a spenótban is sokféle összetevő van, de olyan állapotban és mértékben, ahogy az emberi szervezetnek kell. Tudom azonban, hogy a megfelelő életvitel, az egészség megőrzése nemcsak időigényes, de költséges is, ezért az emberek hamar elcsábulnak.

Az egészségünk függ a tudástól

 – S itt jön ön is. Hogyan került kapcsolatba az olvasóközönséggel?

 – Még 1995-ben sorozatot írtam a nyomelemekről – idézi fel Vinczer Péter. – Amikor a magazin kettévált, én Görgei Katival maradtam, mellette tettem le a voksomat. Egy évvel ezelőtt hagytam ott egy gyógyszergyártó céget, s azóta még többet szeretnék teljesíteni az olvasóknak. Igazából azt szeretném, ha minél nagyobb tömeget világosíthatnék föl a táplálkozás rejtelmeiről.

 – Mit üzen az olvasóknak?

 – A vitaminok kérdésével kapcsolatban sok mindent megtanultak az emberek. A többi azonban még rejtve van előttük. Biztatom őket, hogy tájékozódjanak, kérdezzenek, olvassanak, s erre ne sajnálják az időt. Az egészségük függ a tudástól.

Fotó: Adobe Stock