Csontritkulás

A csontritkulást (oszteoporózist) a 21. század egyik legnagyobb egészségügyi kihívásának tartják. Egyes számítások szerint mintegy 200 millió embert érint világszerte. Az időskorúak számának növekedése és a rizikótényezők (mozgásszegény életmód, dohányzás, italozás) felerősödése miatt még inkább számolni kell a betegség és súlyos következményeinek terjedésével. Jelenleg a világon 2,5 millió ilyen eredetű csonttörés történik évente, és a szakemberek 2050-re 6,3 millió combnyaktörést prognosztizálnak.

A 90-es évekre a csontritkulás kiemelkedő népegészségügyi probléma lett hazánkban is. A lakosság 7-10 százalékát, mintegy 700 ezer embert érint, köztük 70-80 százalékban nőket. Náluk a csonttömeg gyorsabban bomlik le, mint ez a koruknak megfelelő volna. A csontok struktúrája és keménysége romlik, ami azt eredményezi, hogy már kisebb baleseteknél, terhelésnél, de minden felismerhető ok nélkül is csonttörés alakulhat ki. A csont csökkenő ásványianyag-tartalma (kalcium, magnézium és egyéb ásványi anyagok) mellett a csontszövet mikrofelépítése is romlik. Emiatt sok kicsi csontsérülés történik, amelyek nehezen lokalizálható fájdalmat okozhatnak az egész testben. Kifejezett csontritkulás esetén a csigolyák összeesése miatt a gerinc egyre jobban elgörbül, és a testmagasság több mint 3 cm-rel csökken.

Maga a folyamat sokáig teljesen tünetmentes, ezért is nevezik néma betegségnek. Éveken át teljesen észrevétlenül halad előre, miközben a csontokból lassan kivonódnak az ásványi anyagok és a testtartás megváltozik. Évekig semmilyen panaszt nem okoz, azután egy ártalmatlan balesetre bekövetkezik a törés. Ez azokon a testrészeken történik, ahol a leggyorsabb a csontvesztés. A csigolyatest, a gerinc már az enyhe terheléstől (köhögés, nem túl nehéz súly emelése) is összeroppanhat.

A csukló többnyire azért törik, mert esésnél a beteg ösztönösen kinyújtja a karját. Az oszteoporózis legsúlyosabb szövődménye a csípőtáji ismertebb nevén a combnyaktörés, amely esésre, de előrehaladott állapotnál a legenyhébb ütésre is bekövetkezhet. Magyarországon nagyjából 30 ezer csigolyatörés, 20 ezer csuklótáji alkartörés és 15 ezer combnyaktörés történik évente.

Az egészséges csontra az állandó fel- és leépítési folyamat jellemző, amelynek során a speciális csontsejtek (oszteoklasztok) feloldják és leépítik a régi anyagot. Az így keletkezett üregeket azután sejtek egy másik csoportja, az oszteoblasztok töltik ki új csontanyaggal. Fiatalkorban a test több csontot állít elő, mint amennyit lebont. A maximális csontsűrűséget 30-35 éves korunkban érjük el, ettől kezdve a csonttömeg évente körülbelül 0,5 százalékkal csökken. Ha a változás éveiben alábbhagy az ösztrogén termelődése, az éves csontvesztés aránya 2-3 százalékra emelkedik. Ez ad magyarázatot arra, miért érinti elsősorban a változás korán túl lévő nőket az elsődleges csontritkulás. 65 éves koráig szinte minden nő elveszíti a menopauza előtti csonttömegének legalább egyharmadát, ez nagyban növeli a törésveszélyt. Több asszony hal meg combnyaktörést követően, mint mell-, méhnyak- vagy méhtestrák miatt. Sokkal ritkábban fordul elő, hogy a betegségnek más okai vannak (másodlagos csontritkulás), például a pajzsmirigy túlműködése, kortizonkezelés vagy egyéb gyógyszerek mellékhatásai.

A legnagyobb veszély a változás korán túljutott nőket fenyegeti

Sajnos olyan teszt nincsen, amely korán és pontosan előre jelezné a csontritkulást. Néhány testi jel azonban a laikus figyelmét is felhívhatja arra, hogy ilyen betegségben szenved. Ilyen például, ha a testmagasság néhány centivel csökken, vagy ha a ruhák hirtelen hosszabbnak tűnnek, mint korábban voltak. Ugyancsak csontritkulásra utalnak azok a jellegzetes bőrráncok, amelyek, mint egy karácsonyfa ágai, a gerinc mentén kétoldalt lefelé vezetnek. Előrehaladott állapotban a testmagasság csökkenése mellett lassan hajlott lesz a hát. A vékony csontozatú, törékeny nőknél az évek előrehaladtával a csontvesztés jobban felgyorsul, mint gömbölyűbb társnőiknél. A vékonyaknál ugyanis hiányzik az a zsírszövet, amely még a változás kora után is kiválaszt valamennyi ösztrogént, és ezzel lelassítja a csonttömeg csökkenését.

Aki kíváncsi rá, mekkora a csontsűrűsége, csontsűrűségmérésen vehet részt (oszteodenzitometria), amely röntgengéphez hasonlóan végigpásztázza a csontrendszer különböző részeit és gramm/ négyzetcentiméterben megadja a csont sűrűségét. Ennek alapján meg lehet állapítani, hogy a betegség kezdődő vagy előrehaladott stádiumban van-e, és fennáll-e a csonttörés veszélye. A legmegbízhatóbbak a radiológiai módszerek: a DXA eljárás (dual-energia-röntgenabszorbciómetria) az ágyékcsigolya és a combnyak területén méri a csontsűrűséget. A komputertomográfia ugyancsak pontos adatokat szolgáltat. Ezeknek a módszereknek a megbízhatóságát számos tényező befolyásolja, például a gerinc egyidejűleg fennálló degeneratív elváltozásai. Kevésbé megbízható az ultrahangos csontsűrűségmérés.

A természetgyógyászati módszereknek nincsenek káros mellékhatásaik, és jól alkalmazhatók megelőzésre, a csontritkulás kezdeti stádiumban való kezelésére, később pedig kiegészítő terápiaként, a sokféle bántalom enyhítésére. A súlyos állapotú csontritkulás kezelésére azonban alkalmatlanok.  A természetgyógyászat arra alkalmas, hogy időben korrigálja a betegség  multifaktorális okait, mint amilyen a test krónikus túlsavasodása, a tartós gyulladások, a helytelen táplálkozás és a vitamin- és ásványianyag-hiány, ezzel pedig felszámolja a gyógyulást gátló akadályokat.

Természetgyógyászattal előzzük meg a betegséget és kezeljük korai stádiumát

A következő módszerek a szervezet miliőjének javítására, valamint a tünetek enyhítésére szolgálnak:

• Főként a kötőszövetre, az izmokra, az inakra és az ízületekre jellemző, hogy káros anyagok rakódnak le bennük. A test saját méregtelenítő munkáját kivezető eljárásokkal (például béltisztítással, köpölyözéssel, nyirokdrenázzsal, Spirulina- és Chlorella-algákkal), gyógyböjttel (túl alacsony testsúly esetén nem alkalmazható), valamint táplálékkiegészítőkkel támogathatjuk (magas dózisú C-vitamin, cink, szelén, B-vitaminkomplex, folsav, Q10 koenzim, L-carnitin, L-arginin).

• A lúgos közeg helyreállítására van szükség ahhoz, hogy az oszteoblasztok újra aktív munkába kezdjenek. Ez a táplálkozásnak lúgos kosztra való következetes átállításával és procainlúgos infúziókkal sikerülhet.

• A gyógynövények közül használhatjuk a poloskavészt, amelynek a gyökerében ösztrogénmodulátorok találhatók, valamint szója- és vöröshere-izoflavonoidokat, illetve a yamszgyökeret a maga progeszterénhez hasonló hatásával (diosgenin). A mezei zsurló és a fekete nadálytő kalciummal és kovasavakkal látja el a szervezetet. Mindkettő jól fogyasztható tea formájában.

• A tüneteket az egyedileg rendelt homeopátiás szerek is enyhíthetik: Berberis, Bryonia, Sulfur, Calcium  carbonicum, Phosphorus, Sepia, Pulsatilla. A kiválasztott szereket be is lehet injekciózni a megfelelő akupunktúrás vagy triggerpontokba.

• A K-vitamin stabilizálja a csontokat, mert segíti a kalcium beépülését. A K-vitamin azonban ellenjavallt azoknál a betegeknél, akik kumarintípusú véralvadásgátlót szednek, mivel ezek hatását a K-vitamin felfüggeszti.

• Érdemes törekedni a bélszanálásra, hogy ezáltal a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek felszívódása javuljon.

• Fájdalom esetén gyógytornával, masszázzsal és fizioterápiával (például meleg kezelésekkel) segíthetünk a betegen. Ezek hatását kiegészíthetjük akupunktúrával vagy neurálterápiával.

• A pulzáló elektromágneses mezőkkel dolgozó mágnesesmező-terápia bizonyítottan serkenti a csontok anyagcseréjét és növekedését.

Amit mindenki maga is megtehet: helyes mozgás és táplálkozás

A csontritkulás elleni eredményes küzdelemhez nem elég önmagában a gyógyszer. Az érintetteknek maguknak is tenniük kell a gyógyulásukért, méghozzá azzal, hogy mozognak és helyesen táplálkoznak. A szakemberek szerint a kalciumnak a csontritkulás megelőzésében és kezelésében játszott szerepét túlbecsülik, miközben a D-vitaminét alábecsülik. A D-vitamin szabályozza a kalciumnak a bélben történő felszívódását, és serkenti a csontokba való beépülését. Ezen kívül javítja a csontok és az izmok összjátékát, amivel jól megelőzhető, hogy az idős emberek elessenek. A test napfény hatására maga is képes D-vitamint előállítani. A nyári hónapokban elegendő, ha naponta fél órát éri a napfény a bőrünket (arc, kéz, alkar). Télen azonban a napfény túl gyenge ahhoz, hogy ezt a hatását kifejtse. Éppen ezért a csontritkulásra hajlamos embereknek naponta 800 2000 NE D-vitamint tanácsos szedniük, vagy UVB-fény besugárzásával serkenteni szervezetük saját Dvitamin- termelését (naponta 3-5 perc).

A fiataloknak napi 1000 mg kalciumra van szükségük, az idősebbeknek 1200 1500 mg-ra, mivel az ő szervezetük már rosszabbul szívja fel az ásványi anyagokat. Ezt a mennyiséget a normál táplálkozás általában jól fedezi, vagyis plusz kalciumtablettákra nincs szükség. A túl nagy kalciumbevitel ugyanis negatív hatást gyakorolhat a szervezetre.

Nagyon fontos a táplálkozás átállítása teljes értékűre, sok lúgos zöldséggel, kalciumban gazdag ásványvízzel, C-vitamint tartalmazó gyümölccsel, tengeri halakkal, diófélékkel és zöldfűszerekkel. A növényi eredetű élelmiszerek tejtermékekkel kombinálva minőségileg értékes fehérjékkel látják el a szervezetet.

A tej és a tejtermékek hasznosságát gyakran túlbecsülik. Egyfelől számos egyéb élelmiszer is tartalmaz kalciumot (brokkoli, gazkáposzta, édeskömény, karalábé, diófélék, magok, szezámmag). Másfelől a tejben és a tejtermékben sok a zsír, a fehérje és a foszfát, olyan anyagok, amelyek megakadályozzák a kalcium felszívódását. Ezen kívül a túl sok fehérje hatására a vese kiválasztja a kalciumot.

Itt tehát nem érvényes az a mondás, hogy minél több, annál jobb!

A szójatermékek, valamint a lenmag és a teljes őrlésű gabonafélék növényi ösztrogéneket tartalmaznak, amelyek szelíd módon akadályozzák meg a csontritkulást. A szójában ezen kívül sok kalcium is van.

Kerüljük az olyan kalciumrablókat, mint a kolbászfélék, a kóla és a csokoládé

A csontoknak ugyan szükségük van foszfátra, ám a foszfát és a kalcium közötti egyensúlynak fenn kell állnia. Átlagosan kétszerte annyi foszfátot veszünk magunkhoz, mint kalciumot, ez pedig károsítja a csontokat. Sok foszfátot tartalmaznak a kólák, a zsíros kenhető sajtok, a kolbászfélék és a hústermékek. Rendszeres fogyasztás esetén az oxálsavtartalmú ennivalók, mint a rebarbara, a cékla, a mangold, a spenót, a kakaó és a csokoládé ugyancsak rontják a bélben a kalcium felszívódását.

Gyógyszerek a csontritkulás kezelésében

A hagyományos orvoslásnak egy sor gyógyszer áll rendelkezésére a csontritkulás kezelésére. Ezek azonban nem problémamentesek, ezért csak a haszon és kockázat alapos mérlegelése után érdemes mellettük dönteni.

A biszfoszfonátok a csontsűrűség növelését célozzák. Vagy orálisan adják hetente egyszer, vagy infúzióban negyedévente vagy évente. Szájon át szedve olyan enyhe mellékhatások léphetnek fel, mint a gyomor- és bélpanaszok, míg intravénásan adagolva esetenként lázat, csont- és izomfájdalmat okoz. Az állkapocsnekrózis mint mellékhatás azonban nem olyan ritka, mint sokáig feltételezték. A fogakat tehát a terápia kezdete előtt helyre kell hozni.

A szelektív ösztrogénmodulátorok már korai terápiára is alkalmasak olyan, a menopauza időszakában lévő nőknél, akiknél megemelkedett a csontritkulás rizikója. Ezen kívül úgy tűnik, a mellrák kialakulásának kockázatát is csökkentik. Ugyanakkor az ösztrogénhez hasonlóan trombózist okozhatnak.

A stroncium-ranelát lerakódik a csontokban, és növeli a csontsűrűséget. A stroncium azonban nehézfém. Éppen ezért kritikusan kell viszonyulni a kockázat-nyereség egyensúlyhoz, hiszen a nehézfémek potenciális veszélyforrást jelentenek a központi idegrendszer és a véralvadási rendszer számára.

A mellékpajzsmirigyhormon-agonistákkal végzett kezelést napi injekciók formájában tanácsos meghagyni a terápiarezisztens súlyos esetekre.
A hormonpótló terápia ahogyan a múltban, úgy a jelenben is értelmes kezelési megoldást jelenthet a csontritkulás által erősen veszélyeztetett nők számára. A cél a változás korában csökkenteni a csontritkulás veszélyét, mennyiben más gyógyszerek nem adhatók. Sajnos a készítmények megemelik a mell- és alhasi rák, valamint a trombózis és a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásának veszélyét.

A calcitonin nevű hormon, amely természetes formában a pajzsmirigyben fordul elő, gátolhatja a csontszövetet  lebontó sejtek (oszteoklasztok) tevékenységét. Orrspray formájában alkalmazzák. Itt is előfordulhatnak olyan kellemetlen mellékhatások, mint a hányinger.