Elkerülhető a csontritkulás!

Miért egyre gyakoribb az oszteoporózis?

A csontritkulás valószínűleg a nyugati életstílus következménye, illetve amiatt is alakul ki, hogy egyre tovább élünk. Más magyarázat nemigen adódik arra, miért válik egyre gyakoribbá ez a betegség. Manapság csontritkulás miatt többen halnak meg, mint szívinfarktusban. Egy 1993-ban publikált vizsgálat a XVIII. századból származó csontleleteket  elemezte. Az eredmények azt mutatták, hogy a megvizsgált női csontmaradványok tanúbizonysága szerint az idős nők csontjai is erősebbek és sűrűbbek voltak, mint a mai nőké a változás kora előtt és után.

Érdekes tudnivaló az is, hogy a kínai vagy a japán nyelvben nincs is szó a csontritkulásra. Ezek a kultúrák sokáig nem ismerték a tejet, és mára bebizonyosodott, hogy a nagy mennyiségű tejfogyasztás inkább árt, mint használ. További feltűnő jelenség, hogy a csontritkulás manapság a nyugati államokban már nem kizárólag az idősek betegsége. Egyre inkább érint fiatalokat is. Ha 30 év körüli nők csonttörést szenvednek, akkor tinédzserkori anorexiájuk vagy bulémiájuk állhat a háttérben. 14 éves korban a csontok még a felépülés állapotában tartanak. Ha ilyenkor a tápanyagok hiánya miatt nem tudnak teljesen kifejlődni, akkor súlyos csontritkulás alakulhat ki, részben helyrehozhatatlan károsodásokkal.

A csonttömeg fogyását bizonyos gyógyszerek is elősegíthetik. Ez főként olyan termékekre vonatkozik, amelyek a fehérje-anyagcserét blokkolják. Idetartozik a kortizon, de az ösztrogén- és tesztoszterongátló szerek is, amelyeket rákterápia során írnak fel. Különösen veszélyesek még az antibiotikumok, amelyek lerombolják a bélflórát és ezzel megakadályozzák a fontos tápanyagok felszívódását.

A csontritkulás azt jelenti, hogy a fehérje-anyagcsere zavart szenved

Az orvostudomány szerint a csontritkulás ásványianyagcsere-zavar, és a csontok mésztartalmának csökkenésével jellemezhető. Ezért a hivatalos orvoslásnak az a célja, hogy javítsa a csont ásványianyag-ellátását. A pácienseket a magas dózisú kalcium-, D-vitamin- és magnéziumadagok mellett sok tejtermék fogyasztására is ösztönzik. Ezenkívül fürdőket és gyógytornát írnak fel nekik. Mindez azonban a betegség előrehaladását a legjobb esetben is csak késlelteti. A csont belső tartószerkezete normális esetben rendszeresen megújul.

A témával hosszú évek óta foglalkozó orvos, Jens Collatz szerint azonban ez a feltételezés téves. A szakember hosszú ideje szenteli magát a téma kutatásának, és arra a megállapításra jutott, hogy a csontritkulás esetében a fehérje-anyagcsere zavaráról van szó. Számára a csontritkulás nem a csont mésztartalmának eltűnése, hanem a csont „felpuhulása”. Az okok pedig számosak lehetnek, a végeredmény viszont mindig a csont szivacsos állományának fehérjevesztése. Ezek a csontgerendák ugyanis tiszta fehérjéből állnak. Ha a szervezet fehérjeképződése zavart szenved, nem épülhetnek fel csontgerendák sem. E csont szivacsos állománya ugyanis folyamatos lebomlási és felépülési folyamaton esik át, ezt nevezhetjük a csont „fűzőjének”. A megzavart fehérjeszintézis dr. Collatz szerint kötőszöveti gyengeséghez vezet, ami érinti a szervezet egészét, így a csontokat is. Felismerése szerint tehát a csontritkulás a kötőszöveti gyengeség egyik speciális formája, és tünetcsoport részeként lép fel, idetartoznak még az olyan tünetek, mint a visszerek, az aranyér, az ínysorvadás és a húgyhólyag megbetegedései.

Sok elemből álló terápia

A felismerésnek megfelelően dr. Collatz oszteoporózis-terápiájának célja a fehérjeszintézis helyreállítása. Ennek eredményeként a csontgerendák is újra felépülhetnek, és akkor újra lerakódhat a kalcium a csontokban. Addig a kalciumkészítmények adagolásának nincs értelme, mert nem a csontban halmozódik fel a kalcium, hanem a szövetekben. Az orvos páciensei ezért mindig meglepődnek, amikor hajanalízist végeznek náluk, és kiderül, hogy a hajukban a kalciumszint három-négyszeres. Ez a helyzet főként akkor áll elő, ha az illető kalciumot vagy D-vitamint szed vagy sok tejterméket eszik.

Mivel a csontritkulásos betegeknél általában alacsony a kalciumszint, a hajanalízis dr. Collatz diagnosztikájának fontos része. Ez az egyetlen olyan módszer, amelyből egyértelműen kiviláglik, hogy bizonyos ásványi anyagok (mint amilyen a kalcium vagy a vas) alacsony szintet mutathatnak a vérben, miközben nagy mennyiségben tárolódnak egyéb szövetekben. Ultrahangvizsgálattal főként a pajzsmirigyben, a hasnyálmirigyben, a prosztatában és a tüdőben mutathatók ki ezek a veszélyes kalciumfelhalmozódások.

A következmények a páciens számára életveszélyesek lehetnek: ha a kalciumsók például a tüdőhólyagocskák rugalmas rostjaiban tárolódnak, akkor automatikusan megakadályozzák ezek összehúzódását, és ez tüdőtáguláshoz vezethet. A szakember szintén használ páciensei kezelésére kalciumot és a kalcium beépülését elősegítő szereket (például D-vitamint vagy fluoridokat), de a hangsúlyt azokra az intézkedésekre helyezi, amelyeknek köszönhetően új csontgerendák épülhetnek fel. Háromnegyed év elteltével megismétli a hajanalízist és megméri a csontsűrűséget.

Ha a szövetekben csökkent a kalcium mennyisége, a csontsűrűség pedig észrevehetően megnőtt, akkor ez annak a jele, hogy a szervezet képes a kalciumot saját erejéből elszállítani annak fő rendeltetési helyére, a csontokba. Ezek a páciensek többé nem szorulnak rá a kalcium pótlására, elegendő számukra a megfelelően kiegyensúlyozott étrend. A terápia célja tehát az, hogy a szervezetben jelen lévő kalciumot újra a csontokba juttassa. A kezelésnek azonban mindig egyénre szabottnak kell lennie, mivel teljesen különbözőek lehetnek azok az okok, amelyek a fehérje-anyagcsere zavarának kialakulásához vezettek.

A terápia alapja a bélöblítés

A leggyakoribb ilyen ok a bélműködés zavara. A gombák és a kóros bélbaktériumok közvetett módon károsítják a csontállományt, a vastagbél ugyanis kulcsszerepet játszik a fehérjék szintézisében. Nyálkahártyája és a benne található vérerek felveszik mindazokat az anyagokat, amelyek fontosak a szervek számára, és oda el is juttatják.

Ha a vastagbél felületét például régi székletlerakódások borítják, és a helytelen táplálkozás rontja a működését, akkor egyre kevesebb aminosav, vitamin, ásványi anyag és nyomelem szívódik fel, ez pedig kibillenti egyensúlyából a szervezetet. Ezzel a szervek nem megfelelő ellátottságának veszélyes körfogása veszi kezdetét. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az aminosavak a fehérjeképződés alapkövei. Valamennyi anyagcsere-folyamatban kulcsszerepet játszanak.

A csontok csak akkor őrizhetik meg épségüket, ha az aminosav-felszívódás a bélben kifogástalanul működik. Ennek megállapítására dr. Collatz csontritkulás esetén speciális székletvizsgálatot végez, amelyet azután colon-hidroterápia (vizes béltisztítás) és alapos bélflóra-helyreállítás követ. Ez a test számára alapvető terápia.

Milyen laboreredmények fontosak?

A kezelés nélküli csontritkulásos beteg aminosavellátottságának helyzetét a szakember egy úgynevezett magas nyomású folyadék-kromatográfiával deríti fel. Ez a különösen pontos vérvizsgálat 20 aminosav jelenlétét méri. Mivel számos betegség összefüggésben áll egymással, ezzel a vizsgálattal azt is meg lehet állapítani, milyen hatást gyakorol a magas vérnyomás vagy a kötőszöveti gyengeség a csontritkulás fejlődési folyamatára. Vizsgálják a máj működését is. Ez a szerv nem tudja ellátni a feladatát, ha májzsugor vagy hepatitis gyengíti le. A máj feladata tudniillik a bélből hozzá érkező aminosavak további feldolgozása és elosztása a többi célszervhez.

Miért jó hatásúak a kelátok?

Dr. Collatz azt is észrevette, hogy a csontritkulás vérellátási zavarokkal (többek között magas vérnyomással) is kombinálódik. A csontok ugyanis a csonthártyán keresztül jutnak hozzá a vérből származó tápanyagokhoz, ez ad magyarázatot arra, miért szenved zavart a csont vérellátása általános vérellátási gondok esetén. Ilyenkor sikert hozhat az úgynevezett kelátterápia. Ez azt jelenti, hogy infúzió útján különféle vitaminokat és ásványi anyagokat juttatnak a vérbe, mindenekelőtt azonban olyan hatóanyagokat (kelátokat), amelyek képesek feloldani a vérerekben a kalciumsókat, a koleszterint és a többi salakanyagot. Az erek így újra átjárhatóbbakká válnak.

A kelátok ezenkívül megkötik a nehézfémeket és ezzel hatástalanítják azokat. A kelátterápia tehát olyan betegeknek is segíthet, akiknél a csontritkulás ólom-, higany-, nikkel- vagy kadmiumterhelés miatt alakult ki. Ezek a méreganyagok ugyanis szoros kapcsolatba lépnek a sókkal a csontokban, és  feloldhatatlanul lerakódnak bennük. Dohányosoknál például, akiknél háromszorta nagyobb a csontritkulás kialakulásának veszélye, a kadmium a dohányfüstön keresztül jut a szervezetbe.

A kelátkötők képesek megkötni a nehézfémeket és kiválasztani azokat a csontokból. A kelátterápia alapját egy aminoecetsav képezi, amely a vízben nem oldódó kötéseket vízben oldódóvá tudja változtatni. A kelátinfúziókat ugyancsak a páciens egyéni adottságaihoz kell igazítani.

Életfontosságú anyagok hiánya

A mellékvesekéreg túlműködése odavezethet, hogy a szervezet belülről valósággal kiég, mivel folyamatosan csúcsra van járatva. A létfontosságú anyagok felhasználatlanul ürülnek ki, és nem járulnak hozzá a szervek ellátottságához. Az ilyenfajta túlműködést megint csak orvosolni kell, mivel hozzájárulhat a csontritkuláshoz. A vesedialízisben részesülő betegek csontjait is rendszeresen ellenőrizni kell, veseelégtelenség esetén ugyanis a szervezetből szinte kiürülnek az ásványi anyagok. A nem megfelelően működő vesék, amelyek méregtelenítő feladatukat nem látják el, a csontanyagcsere folyamatát ugyancsak rontják a szervezetben visszamaradó salakanyagok miatt.

Mágneses hullámok regenerálják a csontokat

A csonttömeg visszaszerzésének egyik különösen hatásos módszere a mágneses terápia. Miközben a hivatalos orvostudomány nem képes az egyszer elveszített csonttömeg visszaépítésére, a mágneses hullámok ezen a téren igen eredményesnek bizonyulnak. A kezelésnek azonban itt is mindig a gondosan megválasztott egyéni terápiába kell illeszkednie. A csontritkulásban szenvedők számára nagyon fontos a rendszeres mozgás is. Legalább minden második nap legalább 30-45 perces, a fizikai állapotuknak megfelelő edzésre van szükségük. Ha a csontritkulás már nagyon előrehaladott és nagy a csonttörés veszélye, akkor elég a séta, de nagyon jó a biciklizés is. Ha valaki fél az eséstől, akkor otthon, szobabiciklin edzhet. A lényeg, hogy igénybe vegye az izmait, és ezzel elősegítse a csontok regenerálódóképességét.

A nagy tejhazugság

A csontritkulásos betegeknek azt javasolják, igyanak sok tejet, hogy a csontjaik megerősödjenek. A tejivás azonban ezt az eredményt nem hozza meg. A vércsoportdiétából tudjuk, hogy a csak igen ritkán előforduló B-vércsoportú emberek képesek valóban jól megemészteni a tejet. A föld lakóinak igen nagy része ezzel szemben laktózintoleranciában szenved, azaz belükből hiányzik az az enzim, a laktáz, amely a tejcukrot, azaz a laktózt fel tudná dolgozni. Földrajzilag a tejcukor-érzékenység északról dél felé haladva lényegesen csökken.

Csak Németországban évente kb. 25 milliárd liter tejet termelnek, ami fejenkénti 312 literes fogyasztásnak felel meg. Ez majdnem egy teljes liter naponta. Közben Amerikában számos tanulmány foglalkozik azzal a kérdéssel, mennyiben segíti elő a tejtermékfogyasztás és a kalciumpótlás a csontritkulás megelőzését és kezelését. Ezek arra a következtetésre jutottak, hogy a csontritkulás fő oka az amerikai népesség manapság jellemző, rendkívül fehérjedús táplálkozásában keresendő. A Yale Egyetem kutatói 16 országból származó 34 vizsgálat áttekintése után arra az eredményre jutottak, hogy a legnagyobb csontritkulás-sűrűséggel jellemezhető államok – mint az Egyesült Államok, Svédország és Finnország – azok, ahol az emberek a legtöbb tejet és húst fogyasztják.

Egy másik vizsgálatban az találták, hogy a napi két deci tejet fogyasztó, a változás korán túllevő nők szervezetében a kalciumtartalom ugyan magasabb volt, de kétszerte nagyobb mennyiségű csonttömeget veszítettek, mint tejtermék nélkül élő társnőik. A Harvard Egyetem híres nővérvizsgálata, amelyben tizenkét éven át követték nyomon 78 ezer ápolónő egészségi állapotának alakulását, ugyancsak azt találta, hogy a csonttörés gyakoribb volt a tejet ivó nővéreknél, mint azoknál, akik csak ritkán fogyasztottak tejterméket. Egy másik tanulmány bebizonyította, hogy a csonttömeg lényegesen függ attól, mennyit sportolnak a nők kamaszkorukban. Ebben az életkorban fejlődik ugyanis ki a csonttömeg 40-50 százaléka. Ugyanez a tanulmány arra is rámutatott, hogy a nagy dózisú kalciumpótlás nem gyakorol tartós hatást a csontok egészségére.

A tudományos vizsgálatok eredményeit alátámasztja az a tény is, hogy a föld lakóinak többsége egyáltalán nem iszik tehéntejet. Ennek ellenére jóval ritkább náluk a csontritkulás, mint a nyugati országokban.

A hormonok szerepe a csontritkulásban

A csontritkulás sokáig egyértelműen a nők betegségének számított. A változás korában az ösztrogénveszteség ma is az első számú oka annak, miért betegednek meg a nők gyakrabban oszteoporózisban, mint a férfiak. Míg a menopauzáig a nőket védi az anabolikus, azaz fehérjeképző hatása az ösztrogéneknek, a férfiak ugyancsak részesülnek ilyenfajta védelemben a tesztoszteron jóvoltából, csak sokkal tovább. Ennek a hormonális tényezőnek az előnyeit körülbelül a 65. életévükig élvezhetik. Ez ad magyarázatot arra, a férfiak csontritkulása esetében miért kell az okokat inkább a vastagbél helytelen működésében keresni.

A csontritkulástól való félelem sok nőt arra ösztökél, hogy a változás kora után ösztrogént szedjen. Ez a terápia azonban nem megfelelő. Ha a nők egyben bélbántalmakban is szenvednek, akkor az ösztrogén nem segít nekik a csontritkulás megelőzésében. Dr. Collatz felismerései szerint az ösztrogén pozitív hatása csak akkor képes kibontakozni, ha megfelelő mennyiségű aminosav áll rendelkezésre a fehérjeképződéshez. Ez az alapfeltétele a csontritkulás sikeres terápiájának. Ezért a nőknek felszívódási zavar esetén bélszanálásra kell gondolniuk.

Az ösztrogénterápiát kockázatai miatt óvatosan kell kezelni. A combnyaktörés kockázata nőknél 75 éves korukban a legmagasabb, ez viszont azt jelenti, hogy körülbelül 25 éven át szedniük kellene a mesterséges hormonokat. A szintetikus hormonok helyett a természetgyógyászok az ausztrál vörös heréből készült tablettákat ajánlják. Ez a növény tartalmazza a legnagyobb mennyiségben mind a négy, eddig ismert fitoösztrogént.

Foto: Shutterstock