Prosztatarák diagnózisának kérdőjelei

Szakmai körökben is ellentmondásos vita zajlik arról, vajon a prosztatarák szűrőésének van-e értelme. Ez többnyire a beteg rektális (azaz végbélen keresztül végzett) tapintásos vizsgálatából, valamint a PSA-érték laboratóriumi meghatározásából áll. Ezt kiegészítheti esetleg a szintén végbélen keresztül végzett ultrahangvizsgálat.

Ha egy prosztata feltűnően puha, lágy tapintatú, idős személy esetében többnyire jóindulatú prosztatamegnagyobbodásra (benignus prostata adenoma) gondolhatunk. Ez nem rák, tehát nem rosszindulatú betegség. Ezzel szemben a prosztatarák kőkemény tapintatú és a prosztata – más néven dülmirigy – felülete csomós, egyenetlen és/vagy méretbeli eltérés (aszimmetria) fedezhető fel a mirigy két lebenye között. Ennek ellenére a végbélen keresztül zajló tapintásos vizsgálat egyes szakemberek szerint inkább „rituális tevékenység”. Ugyanis ezzel a módszerrel csak a prosztata bizonyos területei érhetők el. Ráadásul a daganat csak akkor kitapintható, ha már elért egy bizonyos méretet.

Ultrahangvizsgálattal felfedezhető, ha a dülmirigy szerkezete nem homogén. Ezt okozhatják meszes hegek, pl. korábban lezajlott gyulladásokra utalva. Ilyesmit olykor fiatalabb férfiak ultrahangfelvételein is lehet látni. Az ultrahangos vizsgálattal azonban nem lehet egyértelműen diagnosztizálni a rákot. Ugyanez érvényes minden egyéb képalkotó eljárásra is.

A PSA önmagában nem bizonyíték, de…

Egy néhány éve bevezetett új, vizeletből elvégezhető teszt (PCA3), amelyet úgy hirdettek, hogy több mint 90%-os pontossággal képes diagnosztizálni a prosztatarákot, szintén nem túl meggyőző. Eltekintve meglehetősen borsos árától (fejenként 335 euró), számos esetben a kapott érték pont a skála közepén helyezkedik el, tehát a „se hús, se hal” kategóriába esik. Spekulálni az ultrahangvizsgálat eredménye fölött is lehet, és az jóval olcsóbb.

Egyetlen kiragadott PSA-lelet sem bizonyít semmit. A szabad és kötött PSA szerinti felosztás – aminek egyesek rendkívül jelentőséget tulajdonítanak – sem igazán meggyőző.

Ha a PSA-értékek alakulása komolyan felveti a rák gyanúját, ma is csak szövettani vizsgálattal lehet véglegesen megerősíteni vagy elvetni azt. Ma azonban – az ultrahangnak köszönhetően – már sokkal célzottabban lehet szövetmintát venni a dülmirigyből, akár több gyanús területről is.

Ha a szövettan igazolta a prosztatarákot, a terápiás stratégia a beteg életkorától, valamint a rákos elváltozás kiterjedtségétől függ. Ha a daganat még nem törte át a prosztata külső burkát, 70 éves korig bezárólag – jó általános fizikai állapot esetén akár idősebb korban is – a prosztata műtéti eltávolítása javasolt. Ezt a még 20 éve is sok szövődménnyel terhelt műtétet (az impotencia és az inkontinencia szinte minden esetben „garantált” volt) mára oly mértékben sikerült tökéletesíteni és fejleszteni, hogy a nem kívánt műtéti komplikációk száma és súlyossága drasztikusan csökkent. Egyre több pácienssel találkozhatunk, akik elmondják, a beavatkozás után „semmilyen téren” nincs problémájuk.

Ha már áttétek is vannak, a műtét nem jöhet szóba

A műtét alternatívájaként főleg az USA-ban radioaktív golyócskákat (angolul „seeds” = magok) helyeznek el a prosztatában. Ezek helyi sugárkezeléssel pusztítják el a daganatos sejteket. Azonban e módszerrel sem sikerült sokkal jobb eredményeket elérni, mint az operációval. Ráadásul a radioaktív sugárzásnak is vannak mellékhatásai, tehát a radioaktív „magok” sem kíméletesebbek a műtétnél. A nemzetközi statisztikák szerint mindkét kezelés esetében (magok és műtét) azonos a túlélési arány.

Ha a diagnosztika során kiderül, hogy a daganat már áttörte a dülmirigy külső kötőszövetes rétegét, és már áttétek is kialakultak – ennek megállapítására gyakran alkalmazzák a csontszcintigráfia módszerét –, a műtét már nem jöhet szóba. Az orvos ekkor a hormonblokkoló kezelést választja (eleinte egy háromhavonta beadott injekció, később tabletták formájában). E terápia ismert mellékhatásai között szerepelnek a hőhullámok, az emlők megnövekedése, a libidó csökkenése vagy teljes elmaradása és főképp: néhány év múltán a hormonkezelés hatásának megszűnése.

Egy másik lehetőség, főképp idősebb betegek esetében a prosztata célzott sugárkezelése, az irradiáció. A terápia több (akár 36), alkalmanként kb. 1 perces kezelésből áll, a sugárágyúval a prosztatát veszik célba. A korszerű technikának köszönhetően a mai sugárkezelések már jóval enyhébb mellékhatásokkal járnak, mint korábban, mivel a sugarakat jóval szűkebb nyalábban lehet a kezelt területre bocsátani, ami megkíméli a góc körüli ép szöveteket.

Kiegészítő kezelések prosztatarák esetén

Különösen idősebb pácienseknél azonban előfordul, hogy a PSA-érték gyanúja után elutasítják a mintavételt. Ilyenkor van lehetőség alacsony dózisú hormongátló terápiára. Ezek több esetleírás szerint is elfogadható eredménnyel jártak, de továbbra sem ez az eljárás a hivatalosan követendő urológiai protokoll.

Ami a prosztatarák természetgyógyászati kezelését illeti, értelemszerűen oki terápiát
nem, csupán kiegészítő, a beteg általános állapotát támogató kezelések jöhetnek szóba.

Ennek gerincét az alábbiak alkothatják:

• a bélrendszer szanálása (erősíti és tehermentesíti az immunrendszert),
• zavaró gócok utáni kutatás és azok eltávolítása (pl. fogászati gócok szanálása),
• szelén és cink, valamint D-vitamin adása (ezek fontos tápanyagok a rák biológiai kezelése szempontjából),
• egészséges táplálkozás, sok omega-3 zsírsavval (gyulladásgátló hatás).

A jóindulatú prosztatamegnagyobbodás és a rák mellett a prosztatagyulladás is okozhatja a PSA-értékek megemelkedését. A bakteriális gyulladás általában heves panaszokat okoz a páciensnek, állandóak az erős alhasi fájdalmak és a vizelési inger. Ezt a kórképet antibiotikumokkal kezelik. Ha e betegség okozta a PSA-érték jelentős emelkedését, az antibiotikus kezelést követően erősen csökkennie kell. Ezzel szemben a krónikus, nem bakteriális eredetű gyulladást általában nem kísérik szubjektív panaszok. Ezt a kórképet általában csak a prosztatából vett szövetminta vizsgálata alapján lehet megállapítani. Krónikus gyulladás kezelését illetően elsősorban az enzimterápia jöhet szóba.

A bélrendszer szanálása és a nyirokrendszer terápiája hozzájárulhatnak e problémák megoldásához.

A nyirokterápia három pillére:

• A nyirokrendszert terhelő élelmiszerek, pl. tehéntej és tejtermékek kerülése.
• Célzott terápia homeopátiás készítményekkel, pl. Lymphomyosot, Lymphaden Hevert, Lymphdiaral.
• Szükség esetén fizioterápiás kezelés, pl. manuális nyirokmasszázs.

PSA -érték: csak a több értékből kirajzolódó tendencia nyújt használható segítséget

A prosztataspecifikus antigén (PSA) egy fehérje, amely a dülmirigy nyálkahártyáját alkotó sejtekben termelődik, méghozzá bizonyos körülmények hatására nagyobb mennyiségben. Az urológusok „tumormarkerként” használják a prosztatarák diagnózisában, azonban ez az érték nem csak a rák, hanem sok egyéb állapot hatására is megemelkedhet.

A 4 (mcg/l, ill. ng/ml)-es érték a PSA esetében normálisnak mondható. A PSA-érték megemelkedésének orvosi szempontból releváns okai a következők:

• prosztatarák (prosztatakarcinóma),
• jóindulatú prosztatamegnagyobbodás,
• prosztatagyulladás.
• További, a PSA-t befolyásoló tényezők (forrás: Fornara, Fischer Uro-News 2-2003):
• életkor/prosztata mérete,
• napszak,
• napi tényezők (a PSA akár naponként változhat),
• ejakuláció (ezért a vérvétel előtt 48 órán át tartózkodni kell a nemi élettől),
• kerékpározás,
• tapintásos vizsgálat (a vizsgálat hatására 10-15%-kal megemelkedik az érték),
• tesztoszteronszint (az alacsony hormonszint hatására a PSA-szint is csökken, magasabb hormonszint, ill. hormonadagolás hatására a PSA-szintje is megemelkedik),
• vizeletpangás a hólyagban.

Tehát láthatjuk: egyetlen, kiragadott PSA-értékre nem, sokkal inkább a rendszeres időközönként végzett tesztek eredményeinek összevetésére lehet iránydiagnózist alapozni:

1. Meredek emelkedés: Ha egy páciensnél kb. 5 év alatt a PSA a normális 1–4-es tartományból a két számjegyű tartományba emelkedik, és/vagy exponenciális emelkedést mutat és akár a 30-as szintet is eléri, akkor a legvalószínűbb, hogy a betegnek prosztatarákja van.

2. Cikcakk vagy hullámvonal: Egészen más a helyzet, ha a PSA-értékek jóval meghaladják ugyan a normális értéket, de kezelés nélkül is rendszeresen visszaesnek egy alacsonyabb szintre, tehát az értékek az időskálán ábrázolva cikcakk vonalat vagy hullámvonalat rajzolnak ki (pl. 7, 4, 8,8, 8,5, 10,5, 9,5, 7,7, 8,8 9,2 7,5 stb.) ‒ és mindez éveken át zajlik. Ha ilyen leletet látunk, a legvalószínűbb, hogy nem rosszindulatú betegséggel állunk szemben.

Mindenképpen rendszeresen, pl. negyedévente ellenőrizni kell a páciens PSA-értékeit, hogy időben kiderüljön, ha a PSA-szint hirtelen felszökve kitör a cikcakk sémából, ami állapotromlásra utal. A szakemberek ezt a stratégiát „Watchful Wait­ing”-nek nevezik.

Fotó: Adobe Stock