Válaszol az asztrológus – Áldozat szerep

Ked­ves Pé­ter!

Nem­rég de­rült ki bi­zo­nyos je­lek­ből, hogy fér­jem­nek (Ví­zön­tő Nap, Bi­ka aszcen­dens, Skor­pió Hold) van egy kap­cso­la­ta, amit az­tán hosszas hu­za­vo­na után ő is be­is­mert. Öt éve élünk há­zas­ság­ban, van egy kis­fi­unk. Úgy ér­zem, min­dent meg­te­szek azért, hogy ide­á­lis ott­hont va­rá­zsol­jak a számá­ra, min­dig me­leg ét­el és tisz­ta la­kás fo­gad­ja, ami­kor ha­za­tér. Ő még­is más nő­höz megy mun­ka után. Tel­je­sen ki va­gyok bo­rul­va, és ta­nács­ta­lan va­gyok. Ki­fogy­tam az esz­kö­zök­ből, nem tu­dom, mit tegyek.  Te mit látsz a ho­rosz­kó­pom­ban? Ez most már így lesz az éle­tünk vé­gé­ig? Nyu­god­tan le­hetsz hoz­zám őszin­te.

Üd­vöz­let­tel: F. Krisz­ta

Hát, hát. Ne­héz így messzi­ről, és ne­héz rö­vi­den, de meg­pró­bá­lom. Elő­re­bo­csá­tom, nem tu­dom a mon­dan­dó­mat szé­pen „be­cso­ma­gol­ni”, ezért elő­re is el­né­zést.

Úgy ér­zed, áldozat vagy, ál­do­za­ta egy ön­ző fér­fi­nak. So­kan nem tud­ják, hogy az ál­do­zat­sze­rep va­ló­já­ban hőssze­rep. Az áldozat ugya­nis min­dig fel­ma­gasz­to­sul, a ke­gyet­len hó­hér pe­dig meg­ve­tet­té, ér­ték­te­len­né vá­lik. A hó­hért utál­juk, az ál­do­za­tot saj­nál­juk. A saj­ná­lat ki­vál­tá­sa pe­dig is­mét csak előny. Erő­nye­rés. Vagy egy­sze­rűb­ben fo­gal­maz­va: ener­giarab­lás. Fi­gyeld csak meg, ami­kor ba­rát­nő­id­nek, szü­leid­nek pa­nasz­kodsz, ők együt­tér­ző­en néz­nek rád, és azt mond­ják: „Ó, te sze­gény. Nem ezt ér­dem­led. Mi­cso­da szív­te­len em­ber!” Et­től te erő­re kapsz, és azt mon­dod ma­gad­nak: „Igen, sze­gény, sze­gény én” Ezt úgy hív­ják, sor­sköny­vi játsz­ma. For­ga­tó­könyv, ame­lyet Te írsz, hogy ma­ga­dra oszt­hasd a vesz­tes sze­re­pét. Szin­te hal­lom, amint most azt mon­dod: „De hi­szen én nem aka­rok vesz­tes len­ni. Nem aka­rok szen­ved­ni.”

Kódolt áldozat

Hm. Egé­szen biz­tos vagy ben­ne? Em­léksz­el, mi volt a ked­venc köny­ved, ami­kor ki­csi vol­tál? Az Öreg né­ne őzi­ké­je? A Kis her­ceg? Vagy An­der­sen? Mert ezek mind-mind az ön­fe­la­dás, az ál­do­zat­tá vá­lás szép­sé­gé­ről szól­nak.

Egy nép­me­se he­ted­hét or­szág­ra szó­ló la­ko­dal­ma ép­po­lyan ha­tá­sos vég, mint ami­kor a kis ha­ble­ány né­mán a hul­lá­mok­ba ha­nyat­lik. S hogy me­lyik­hez von­zó­dunk, azt nagy­ban a ben­nünk mű­kö­dő asz­tro­ló­giai jegy­ka­rak­te­rek dön­tik el.

A Ha­lak Na­pú em­ber, mint Te, gya­kran ke­rül ef­fé­le hely­zet­be. Né­ha még sok­kal rossz­ab­ba is. A Ha­lak énál­la­pot ugya­nis szí­ve­sen gra­vi­tál a fen­ti sze­re­pek fe­lé. Még sze­ren­cse, hogy az em­be­ri sze­mé­lyi­ség nem „mo­no­króm”, van má­sik, sőt har­ma­dik énál­la­po­tunk is, te­hát van vá­lasz­tá­sunk, hogy ezek kö­zül mely sze­re­pe­ket osszuk ma­gun­kra éle­tünk so­rán. Ne­ked pl. a Hol­dad az Orosz­lán­ban áll – gon­do­lom, anya­ként ha­tá­ro­zott vagy és erős, s le­hetsz ilyen akár fe­le­ség­ként is (a Hold-én ezt a sze­re­pet is je­lö­li), ez csu­pán tu­da­tos­ság és dön­tés kér­dé­se. Az esz­kö­zeid meg­van­nak hoz­zá. (Ahogy pl. volt esz­kö­zöd „hosszas hu­za­vo­ná­ra”, mely­nek vé­gén val­lo­mást csi­kar­tál ki a fér­jed­ből.) Per­sze min­deh­hez el kell tud­ni en­ged­ni a má­sik, az ál­do­za­ti ént, min­den ké­tes „nye­re­sé­gé­vel” együtt.

Azt azon­ban, Krisz­ta, min­den­kép­pen tartsd szem előtt: egy Ví­zön­tő Na­pú em­bert vá­lasz­tot­tál tár­sa­dul. Az ő sza­bad­ság és füg­get­len­ség irán­ti igé­nye messze át­la­gon fe­lü­li. Ő olyan, aki ha kor­lá­toz­zák és ke­re­tek kö­zé szo­rít­ják, kény­sze­re­sen me­ne­kül. Ezek olyan „gom­bok” a sze­mé­lyi­sé­gén, me­lye­ket ha meg­nyom­nak, üzem­biz­to­san be­in­dul az a játsz­ma, amely­től ez idá­ig – ál­lí­tom: mind­ket­ten – szen­ved­tek (fér­jed má­sik én­je, a Bi­ka aszcen­dens ugya­nis sem­mi­re nem vá­gyik job­ban, mint bé­ké­re és nyu­ga­lom­ra, még­hoz­zá meg­hitt csa­lá­di kör­ben).

Ak­kor ho­gyan to­vább? Jó kér­dés. Én nem hi­szek ab­ban, hogy mint Münchhau­sen bá­ró, sa­ját ha­junk­nál fog­va ki tud­juk rán­gat­ni ma­gun­kat egy több év­ti­ze­des ru­tin mo­csa­rá­ból. Sze­ren­csé­re egy­re több az ér­tő sza­kem­ber, aki egy­aránt is­me­ri a kap­cso­la­ti játsz­mák lé­lek­ta­nát és a jegy­ka­rak­te­rek kény­szer­pá­lyáit, s mi­ként a ta­nít­vány a mes­ter­re, úgy a vál­toz­tat­ni vá­gyó is – mi­kor el­jön az ide­je – rá­ta­lál a ma­ga se­gí­tő­jé­re.

Fotó: Adobe Stock