A rák korai felismerése: mítosz, vagy életmentés?

Vajon megelőzhető-e különféle vizsgálatokkal a rák kialakulása? Dr. Irmey György, a német Biológiai Rákvédelmi Társaság orvos-igazgatója szerint erre a kérdésre a válasz egyértelműen nem. A korai felismerést szolgáló vizsgálatokkal nem előzhető meg a betegség, legföljebb korai stádiumban felismerhető. Ugyanakkor a tumorok korai diagnózisa és az ezt követő terápia számos érintett számára életmentő lehet, vagy legalábbis életmeghosszabbító. Tény viszont, hogy a rák korai felismerését szolgáló vizsgálatok károkat is okozhatnak, például ha téves riasztást eredményeznek, és az érintettet további, a szervezetet megterhelő vizsgálatokra vagy kezelésekre küldik. Gyakran kérdéses marad, vajon a korai vizsgálat káros következményei nem nagyobbak-e az előnyeinél.

Modern monitorozási program a kritika kereszttüzében 

A természettudomány és a technika gyors fejlődésének köszönhetően az orvosi diagnózisnak egyre többrétegű és kifinomult módszere áll rendelkezésünkre. A rákmegelőzés azonban nem korlátozódhat az orvostudomány technikai lehetőségeire, jóllehet orvosi szükségszerűség vagy gyanú esetén jelentőségük és alkalmazásuk fontossága semmiképpen sem kérdőjelezhető meg.

Az egymást követő vizsgálatok sorozatával ugyan egy sor daganat korán felfedezhető, ám ezek egy része az egészségre az illető élete folyamán semmiféle hatással nem lenne. Ezt hívják „túldiagnosztizálásnak”. Még ha a diagnózis helyes is, akkor is ez gyakran csak annyit jelent, hogy hosszabb időt kell abban a tudatban leélnie, hogy rákja van. Kérdés, a korai diagnózis javítja-e az életkilátásait. A korai felfedezés elsősorban korán elkezdett terápiát jelent, annak minden terhelésével. Van, akinek ez meghosszabbítja az életét, másoknál azonban nem befolyásolja a betegség lefolyását. 

Az az interpretálás, amely a relatív hasznot fejezi ki, például „30 százalékkal kevesebb mellrákos halál” vagy „20 százalékkal kevesebb bélrákos halálozás”, eltávolítja a realitásoktól annak megbecsülését, mire képesek az ilyen vizsgálatok és mire nem. A valóságban, ha tíz éven át szűrnek 1000 embert mell- és bélrákra, akkor ezek jóvoltából legjobb esetben is csak két haláleset előzhető meg.

Mellrákmegelőzés: hatékony annyira, amennyire dicsérik?

 Az a kijelentés, amely szerint a női mell röntgenvizsgálata konkrét gyanú nélkül műhiba, ma is jogos. Publikációk bizonyították be, hogy a mammográfia az ajánlott szűrési módszerek keretében statisztikailag szinte semmiféle előnnyel nem jár.

Ha úgy számolunk, hogy a mammográfiára behívott nők száma mondjuk tízmillió, akkor rájuk optimális esetben évente körülbelül 500 olyan nő jut, aki ennek köszönhetően nem hal meg mellrákban. Velük szemben viszont ott áll körülbelül 5000 olyan nő, akit túldiagnosztizálnak és ezzel károkat okoznak nekik, nemcsak a helytelen diagnózis miatti stresszel, hanem azokkal a károkkal is, amelyek az életkilátásokat nem javítják, hanem éppen hogy rontják. A mellrák túldiagnosztizálása fölösleges műtétekhez, sugárkezeléshez és kemoterápiához vezet, az úgynevezett túlkezeléshez.

Ehhez jön még a különféle szűrőállomások eltérő minősége. Egy amerikai felmérés szerint a nagyon tapasztalt radiológusok esetében is a helyesen értékelt mammográfiák aránya 27 és 100 százalék között ingadozott. A daganatok 80 százalékát amúgy is a nők maguk fedezik fel, ami aláhúzza a rendszeres önvizsgálat jelentőségét.

Kolonoszkópia: pillantás a bélbe

Nem állnak rendelkezésünkre olyan adatok, amelyek azt mutatnák, mennyivel csökkenti a vastagbélrák rizikóját a béltükrözés. Nincsenek kockázat-haszon elemzések. A béltükrözés, főleg időseknél, nagyon megterhelő lehet, például komplikációkat okozhat az előkészítés során a hashajtás, a beavatkozás alatt az érzéstelenítés, majd utána néhány napig a táplálékmegvonás okozta bántalmak. Ezenkívül, ha csekély mértékben is (0,3 százalék), fennáll a bél átfúródása miatti vérzés veszélye is. Plusz a helytelenül végzett beavatkozás fertőző kórokozókat juttathat a bélbe. Végül téves diagnózis is készülhet, ami további vizsgálatokat von maga után.

A béldaganat gyanújelei közé tartozik a hosszasan fennálló székrekedés, a krónikus-gyulladásos bélbetegségek, a nagyon rendszertelen vagy változékony székelési szokások, a vér a székletben, valamint az akaratlan, puffadással járó székletürítés. Az embereknek meg kellene tanulniuk tudatosan odafigyelni testük működésére. A rendszeres sport és a kiegyensúlyozott, főleg növényi koszt minimálisra csökkenti a rákveszélyt. Pozitívan hatnak a bélmiliőre a tejsavas erjesztésű termékek, így a savanyú káposzta, a zöldséglé vagy a joghurt. Végül azt sem szabad elfelejteni, hogy a lelki problémákat is „meg kell emészteni”, és főként hektikus időszakokban elegendő időt szánni a lazításra.

PSA-érték: a prosztatarák-megbetegedések inflációja 

A fölösleges terápia és diagnózis veszélye sehol nem olyan nagy, mint a prosztataráknál. A diagnózisok 30-70 százaléka túldiagnózis, mivel egyébként fel sem tűnne. Számos idős férfinak vannak rákos fészkek a prosztatájában, ám haláláig semmit nem érez belőle (és nem emiatt hal meg). Minden második 80 éves esetében milliméteres tumor található a prosztatában.

A PSA-teszt (a vérben található antigén vizsgálata) elterjedése számos szakember szerint odavezetett, hogy egyre több férfinál diagnosztizálnak korai és lassan növekvő rákot. A PSA-teszt azonban egyfelől drága, másfelől megbízhatatlan, az érték például gyulladás esetén, valamint szex és kerékpározás után is megemelkedik, például 4 alatti értékről 10 ng/ml fölé. Ezenkívül téves pozitív és téves negatív eredményeket ad, például rákdiagnózist akkor, amikor nem is áll fenn tumor, vagy rákmentességet, amikor fennáll. A jóindulatú daganatok is megnövelik a PSA-értéket. Az egyszer meghatározott érték keveset mond, csak ha hosszabb időn át követik, akkor árul el egyáltalán bármit is.

A 90-es években a PSA-teszt az Egyesült Államokban soha nem látott magasságokba emelte a felfedezett tumorok számát, és lassan nálunk is beépül a férfiak fejébe, hogy a koleszterinszintjük mellett ezt az értéküket is ellenőriztetniük kell. Ugyanakkor a műtétek száma hiába emelkedik radikálisan, a halálesetek száma nem csökken. 

Kételkedéssel fogadható: oltás rák ellen

Ma már kapható olyan oltás, amelyet gyártói áttörésként reklámoznak a méhnyakrák elleni harcban. De már ez a név is félrevezető, mivel az oltás nem a rák ellen irányul, hanem a humán papillomavírus (HPV) egy csoportja ellen, amelyek a rák kialakulását elősegítő fertőzéshez vezethetnek. Ugyanakkor az immunizálás nem ad teljes védettséget, mivel a nők felénél másfajta HP-vírus felelős a fertőzésért, amely ellen nem véd az oltás.

A nők 80 százaléka megfertőződik élete során HP-vírussal, de az ép immunrendszer közömbösíti a kórokozót. Még a nagyon rizikós vírusok is csak akkor okoznak problémát, ha az immunrendszert legyengítik egyéb faktorok, például a zsíros étkezés, a fogamzásgátló tabletta szedése, a stressz vagy a dohányzás. A figyelemnek tehát inkább a rizikótényezők csökkentésére kellene irányulnia. A legjobb megelőzés pedig méhnyakrák esetében a férfiak megfelelő intim higiéniája!

A megelőzés nagyon összetett kérdés, több, mint korai felismerés. Vannak bizonyos mérhető, objektív paraméterek, ám ezeket mindig egyénileg kell értékelni. Az irracionális szorongások leépítése egyfelől, másfelől az orvossal való szorosabb együttműködés sokkal fontosabb lenne. 

A legjobb megelőzés, ha törődünk önmagunkkal 

Ha csak a megelőzésre figyelünk, tele leszünk aggodalommal. Más szemszögből is tanácsos közelítenünk a kérdéshez! Köztudott, hogy számos betegség külső beavatkozás nélkül is elmúlik. Próbáljunk meg a jövőben jobban törődni önmagunkkal, és egészségünk megőrzésével próbáljuk elkerülni a betegségeket. Erre ma már megszámlálhatatlanul sokféle lehetőség áll rendelkezésünkre.